A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A mennyei Szentély

Szeptember 28., szombat délután

Ne felejtsük el, hogy Főpapunk a kegyelem királyi széke előtt esedezik megváltott népéért. Mindenkor él, hogy esedezzék érettünk. Ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, mégpedig a feddhetetlen Jézus Krisztus. Jézus vére erőteljesen és hatékonyan szólal fel azok érdekében, akik ismét bűnbe estek, akik fellázadtak, akik a nagy világosság és szeretet ellen vétkeztek. Sátán jobb kezünk felől áll és vádol, Közbenjárónk pedig az Úr jobbján áll, és könyörög érettünk. Egyetlen rábízott ügyet sem veszített el. Teljes bizodalommal fordulhatunk Közbenjárónkhoz, hiszen Ő saját érdemeire hivatkozik. Hallgassátok meg azt az imát, amit mondott elárultatása és földi elítélése előtt. Hallgassátok meg érettünk mondott kérését, amivel Ő felénk fordult. Nem felejtette el a kísértés világában lévő egyházát. Figyelemmel követi megpróbált és szenvedő népét, és imádkozik érettük. (…)

Közbenjár az alázatosokért, az elnyomottakért és szenvedőkért, a leginkább megpróbáltakért és megkísértettekért. Felemeli kezét, és felszólal az érdekünkben: „Ímé, az én markomba metszettelek fel téged.” Isten szívesen hallgatja Fia kéréseit, és válaszol rájuk. Pál ezt írja: „Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia; ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül.” (Zsid 4:14–16) – Review and Herald, 1893. augusztus 15.

Szeptember 29., vasárnap  Isten lakhelye

Az Örökkévaló a mindenben minden odafent a mennyben. Ott mindenekfelett szentség uralkodik. Semmi sem zavarja meg az Istennel való tökéletes összhangot. Ha valóban oda tartunk, akkor már idelenn is a szívünkben él a menny lelkülete. De ha most nem találunk örömet a mennyei dolgokról való elmélkedésben, ha nem érdekel, hogy megismerjük a Teremtőt, ha nem örvendünk Jézus jelleme láttán, ha nem vonz a szentség, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy hiába reménykedünk a menny felől. A keresztény állandó, magasztos célja, hogy élete teljesen megegyezzék az Úr akaratával. A hívő szeret beszélgetni Istenről, Krisztusról, a boldogság és tisztaság honáról, melyet a Megváltó készít az Őt szeretőknek. Az ezekről a tárgykörökről való elmélkedést, amikor a lélek Isten áldott ígéreteiben tobzódik, nevezi az apostol „az ajándék ízlelésének”. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 745. old.

Az Atya trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén van, az igazság és az ítélet teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs nagyszerű mércéje, amellyel minden embert megmér, a szentek szentjében van. A frigyládát, amely magába zárja a törvénytáblákat, a kegyelem királyi széke takarja. Előtte mutatja be vérét Krisztus a bűnösért. Így egyesül az igazság és irgalom az emberért létrehozott megváltási tervben. Ennek a két mennyei tulajdonságnak az egybefonódását csak a végtelen bölcsesség tudta kigondolni, és a végtelen hatalom valósíthatta meg. Ez az összefonódás az egész mennyet ámulatba ejti, és imádatra készteti. A földi templom kerubjai tisztelettel fordultak a kegyelem királyi széke felé, így jelképezve a menny seregeinek érdeklődését a megváltás munkája iránt. Ez annak az irgalomnak a titka, amelybe angyalok vágyakoznak betekinteni: Isten akkor is igaz, ha megigazítja a megtérő bűnöst, és megújítja kapcsolatát az elbukott emberiséggel; Krisztus lehajolt, és megszámlálhatatlanul sok embert emelt ki a pusztulás örvényéből. Felöltöztette őket a maga igaz voltának folttalan ruhájába, hogy a megváltottak örökre a Mindenható közelében és a soha el nem bukott angyalok társaságában lehessenek. – A nagy küzdelem, 415. old.

Szeptember 30., hétfő  A trónterem

Isten trónjának vezérelve az igazság és az irgalom. Megnevezése pedig a kegyelem királyi széke (trónja). Ha mennyei világosságra vágysz, járulj a kegyelem királyi székéhez. Az irgalom trónusánál kapsz választ. Az Atya és a Fiú engedményt tett, hogy megmenthesse Krisztus által a világot, aki önmagát adta azért, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Sem emberi, sem angyali hatalom nem köthetett ilyen szövetséget. A trónus fölött ívelő szivárvány annak a jele, hogy Isten – Krisztus által – kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy üdvözíti mindazokat, akik hisznek benne. Ez a szövetség épp olyan szilárd, mint a trón. Akkor miért vagy hitetlen, annyira bizalmatlan? – Manuscript Releases, 1. kötet, 109–110. old.

Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak, éppen teljesedtek. „Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa” – mondták. „Az idő” – a Dániel 9. fejezetében meghirdetett hatvankilenc hét – lejártával (amelynek a Messiásig kellett nyúlnia) Krisztust, miután János megkeresztelte a Jordánban, a Lélek felkente. Az „Isten országa”, aminek közeledtét a tanítványok hirdették, Jézus halála által jött létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az eljövendő halhatatlan ország, amelyet Isten felállít, amikor „az ország… és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szemei népének”; az az örökkévaló ország, amelyben „minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik” (Dán 7:27). „Az Isten országa” kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség helyét. A kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki „megindul... gyarlóságainkon”, erre bátorít: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk.” (Zsid 4:16) A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, mert a trón léte egy ország létezését sejteti. Krisztus számos példázatban használja „a mennyek országa” kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet az Úr kegyelme végez az emberi szívben.

A dicsőség trónja ugyanígy ábrázolja a dicsőség országát. A Megváltó ezekkel a szavakkal utal erre az országra: „Mikor pedig eljön az embernek Fia az Ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek.” (Mt 25:31–32) Ez az ország még a jövőben van. Isten csak Krisztus második adventjekor állítja fel.

A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor megfogamzódott a terv a vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak az Atya szándékában és ígéreteiben létezett, az ember pedig hit által lehetett alattvalója. Ténylegesen azonban Krisztus halálakor jött létre. A Megváltó, elfáradva az emberi konokságtól és hálátlanságtól, még földi küldetésének kezdete után is visszaléphetett volna a Golgota áldozatától. A Gecsemánéban a fájdalom kelyhe megremegett a kezében. Még akkor is letörölhette volna homlokáról a véres verítéket, és hagyhatta volna, hogy a vétkes emberiség elpusztuljon a gonoszság miatt. Ebben az esetben nem lehetett volna megváltás a bukott ember számára. De amikor az Üdvözítő odaáldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: „Elvégeztetett!”, a megváltás tervének megvalósulása biztosítva volt. A megváltás ígérete, amelyet a bűnös pár az Édenben kapott, megpecsételődött. A kegyelem országa, amit Isten már előzőleg megígért, akkor jött létre.” – A nagy küzdelem, 346–348. old.

Október 1., kedd  Imádat a mennyben

Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és semmiben ne találjon híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz? Már magadra öltötted a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten látja szíved gondolatait és a szándékaidat. Az emberek szeme elől elrejthetjük bűneinket, de semmit sem titkolhatunk el Teremtőnk előtt.

Az Atya halálra adta Fiát bűneinkért, s feltámasztotta a megigazulásunkért. Krisztus által kéréseinkkel a kegyelem trónjához járulhatunk. Általa, bár érdemtelenek vagyunk, elnyerhetjük az összes lelki áldást. Őhozzá fordulunk-e, hogy életünk legyen? – Bizonyságtételek, 5. kötet, 220–221. old.

Isten irgalma által kiárasztott áldásaiban láthatjuk végtelen szeretetének számtalan bizonyítékát és együttérzését, amely messze felülmúlja a forrón szerető édesanya érzelmeit megátalkodott fia iránt. A kereszt fényében tanulmányozva a mennyei jellemet felfedezhetjük, amint az irgalom, jóság és megbocsátás összefonódik az igazságossággal és a méltányossággal. János szavaival élve felkiáltunk: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”

A trónon meglátunk valakit, aki kezén, lábán és oldalán hordozza az ember és a Mindenható közötti megbékélés szenvedésének nyomait. A semmihez sem mérhető irgalom egy végtelen Atyára utal, aki megközelíthetetlen fényben lakozik, ám aki magához fogad Fia érdemei által. Az elkeseredés és pusztulás előjelének felhőjén a kereszt fénye megvilágítja Isten írását: „Élj, bűnös, élj! Megtért, hívő lelkek, éljetek! Én kifizettem megváltásotok bérét.” – Krisztushoz hasonlóan, 284. old.

Isten földi egyháza egységben van az Úr égi egyházával. A földi hűségesek és az el nem bukott égiek egyetlen közösséget alkotnak. Minden értelmes mennyei lény érdeklődéssel figyeli a földi szenteket, amint összegyűlnek imádni Istent lélekben, igazságban és a szentség szépségében. Az égi udvarban hallgatják Krisztus tanúinak bizonyságtevését, amelyek a külső, földi udvarban hangzanak el; a földi egyházban felcsendülő dicséret és hála a mennybe jut, mennyei himnusz, dicséret és öröm zeng az égben, hiszen az Ádám elbukott fiaiért hozott krisztusi áldozat nem volt hiábavaló. Miközben az angyalok a forrásból isznak, a földi szentek az Isten trónjából fakadó és a város körül folyó tiszta folyóból oltják szomjukat. Bárcsak mindannyian észrevennénk, milyen közel van a menny a földhöz! A földön született gyermekek nem tudják, de a világosság angyala velük van: mert mennyei küldöttek érkeznek, hogy szolgáljanak mindazoknak, akik örökölni fogják az üdvösséget. Minden élő lélek mellett egy szótlan tanú őrködik, és arra törekszik, hogy Krisztushoz vonzza a lelket. – Signs of the Times, 1895. június 6.

Október 2., szerda  Az ítélőszék

Jézus Krisztushoz, a mennyben szolgáló Szószólónkhoz folyamodhatunk. Szükségünk van egy égi barátra. Vétkeztünk, engedetlenek voltunk, áthágtuk a törvényt, ezért legégetőbb szükségünk, hogy legyen egy barátunk a mennyei tárgyalóteremben, aki az Atya elé vigye ügyünket. Ő így szól: „Én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” De mindenki vonzalmat érez majd? Krisztus vonzza őket, ellenben vajon mindenki válaszol erre a vonzásra? Akarják egyáltalán a közeledést? A Jelenések könyvében a következő meghívás hangzik el: „A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22:17) – Istennel ma, 223. old.

Jézus ma a Megváltónk. A mennyei szentek szentjében közbenjár értünk, és meg fogja bocsátani bűneinket. Lelki szempontból mindennél fontosabb, hogy kételyek nélkül bízzunk Istenben, mint a legszilárdabb alapban. De mielőtt elé járulnánk, próbáljuk mi magunk is megtalálni a feddhetetlenséget. Vegyétek le tekinteteket saját magatokról, és forduljatok Isten Báránya felé, aki elveszi a világ bűneit. A kétely bűn. Ha a legkisebb hitetlenséget is ápoljuk a szívünkben, bűnre vezeti a lelket, csak sötétséget és rettegést szül. Azt sugallja, hogy Isten nem mond igazat, és nem fogja beváltani ígéreteit – ez azonban gyalázatos dolog rá nézve. Némelyek ápolják a kételyeket, hálátlanságot, és a gonosz oldalára állnak, mígnem megbarátkoznak a kételyekkel, és azt hiszik, hogy a hitetlenkedők oldalán állni dicséretes dolog. Ám amikor majd a hűségesek hitük jutalmául megkapják lelkük üdvösségét, akkor a kétkedőknek, akik hitetlenséget vetettek, nem óhajtott, keserű aratásban lesz részük. – Review and Herald, 1884. április, 22.

Október 3., csütörtök  Az üdvösség hajléka

A Mózes által épített templom minta után készült. Az Úr ezt parancsolta neki: „Mindenestül úgy csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak formáját és annak minden edényeinek formáját.” Majd ez a parancs hangzott el: „Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked.” (2Móz 25:9, 40) Pál pedig azt mondja: az első sátor „példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak... ajándékokkal és áldozatokkal”; szent helyei „a mennyei dolgoknak ábrázolatain voltak; a papok, akik a törvény szerint áldoztak ajándékokkal, a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” szolgáltak; és „nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid 9:9, 23; 8:5; 9:24).

A mennyei templom, amelyben Jézus értünk szolgál, az a csodálatos eredeti, amelynek a Mózes által épített templom csak másolata volt. Isten a földi templom építőit megáldotta Lelkével. Az a művészi képesség, amelyről az építkezés során bizonyságot tettek, a mennyei bölcsesség megnyilatkozása volt. A falak úgy néztek ki, mintha tömör aranyból készültek volna. Minden irányban visszaverték az arany gyertyatartó hét lámpájának fényét. A szent kenyerek asztala és a füstölő oltár fényes aranyként csillogott. A mennyezet díszes kárpitja, amelybe kék, bíborszínű és skarlátvörös angyalokat hímeztek, tovább növelte a látvány szépségét. A második függönyön túl volt a szent sekina – Isten dicsőségének látható megmutatkozása –,elé pedig csak a főpap léphetett be úgy, hogy életben is maradt.

A földi templom páratlan pompája a mennyei templom dicsőségére emlékeztette az embert, ahol Krisztus, a mi Útnyitónk szolgál értünk Isten trónja előtt. A királyok Királyának lakóhelye, ahol ezerszer ezren szolgálnak neki, és tízezerszer tízezren állnak előtte (Dán 7:10); az örökkévaló trón dicsőségével betöltött templom, ahol a szeráfok, a trón fénylő őrzői tisztelettel takarják el arcukat, csak halványan tudta visszatükröztetni nagyságát és dicsőségét abban a pompás építményben, amelyet valaha emberi kéz készített. A földi szenthely és a szolgálati rendszer fontos igazságokat tanított a mennyei templomról és az ember megváltásáért a templomban folyó szolgálatról. – A nagy küzdelem, 413–414. old.

Krisztus a mennyei szentélyben van, hogy engesztelést szerezzen népének. Azért van ott, hogy Atyja előtt bemutassa megsebzett oldalát és kezét. Ott van, hogy földi egyháza érdekében szólaljon fel. Megtisztítja a szentélyt népe bűneitől. Milyen szolgálat hárul ránk? Feladatunk, hogy összhangban éljünk Krisztus munkásságával. Hit által együtt kell munkálkodnunk, egységben kell lennünk ővele. – Review and Herald, 1890. január 28.

Az Úr teljes mértékben megérti megpróbáltatásaitokat, és bármennyire is lehetetlennek tűnhet Istenért élni, fel fogjátok fedezni az Ő útját. Ha megpróbáltatik hitetek, a vizek kettéválnak úgy, ahogy elválasztotta az Úr a Vörös-tengert, és a Gondviselés utat nyit lábatok előtt. Megtörténhet, hogy az Atya parancsai megtartásának útja nem jár földi előnyökkel, ám a törvénytaposó minden bizonnyal örök kárhozatra kerül. „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat, és feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt.” Félelemmel és alázattal járuljunk az Úr elé e próbaidő értékes óráiban. Addig kell Jézushoz közelednünk, míg világossága árad felénk. Üdvözítőnk azt szeretné, hogy a világ világossága legyünk, és visszatükrözzünk minden egyes ránk hulló sugarat. Ó, milyen egyenes ösvényt kell taposnunk ahhoz, hogy a sántikálók ne térjenek le az útról! Ez a világosság korszaka. A menny Ura sugarait küldi a földi otthonok felé. Különleges fény ragyogja be Isten törvényét. A mennyei szentély ajtaja nyitva áll, és a földi szentek szentjéhez hasonlóan ott van benne a bizonyság ládája. A magasságos Isten törvénye van a kegyelem királyi széke alatt (az engesztelés fedele). E törvény fénye ragyogja be az egész földet, áthatol az emberiséget beárnyékoló erkölcsi sötétségen.

János egy angyalt látott repülni az ég közepén, aki figyelmeztette az embereket a Mindenható ítéletére vonatkozóan. Hirdette azoknak álláspontját, akik hallgattak az intésre, és akik megmenekülnek a hét végső csapástól. Ezeket az embereket Isten népének nevezte, és felhívta a figyelmet különleges jellemükre: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” Elérkezett e prófécia beteljesedésének ideje. Hallható ez az üzenet, amely felhívja a férfiak és nők figyelmét az Úr áthágott parancsolatára, továbbá megtérést és megújulást hirdet. – Review and Herald, 1911. június 29.