Ellen White-idézetek
1. tanulmány − 2013
Szeptember 28 - Október 4.
A
mennyei Szentély
Szeptember 28.,
szombat délután
Ne felejtsük el, hogy
Főpapunk a kegyelem királyi széke előtt esedezik megváltott népéért. Mindenkor
él, hogy esedezzék érettünk. Ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál,
mégpedig a feddhetetlen Jézus Krisztus. Jézus vére erőteljesen és hatékonyan
szólal fel azok érdekében, akik ismét bűnbe estek, akik fellázadtak, akik a nagy
világosság és szeretet ellen vétkeztek. Sátán jobb kezünk felől áll és vádol,
Közbenjárónk pedig az Úr jobbján áll, és könyörög érettünk. Egyetlen rábízott
ügyet sem veszített el. Teljes bizodalommal fordulhatunk Közbenjárónkhoz, hiszen
Ő saját érdemeire hivatkozik. Hallgassátok meg azt az imát, amit mondott
elárultatása és földi elítélése előtt. Hallgassátok meg érettünk mondott
kérését, amivel Ő felénk fordult. Nem felejtette el a kísértés világában lévő
egyházát. Figyelemmel követi megpróbált és szenvedő népét, és imádkozik érettük.
(…)
Közbenjár az
alázatosokért, az elnyomottakért és szenvedőkért, a leginkább megpróbáltakért és
megkísértettekért. Felemeli kezét, és felszólal az érdekünkben: „Ímé, az én
markomba metszettelek fel téged.” Isten szívesen hallgatja Fia kéréseit, és
válaszol rájuk. Pál ezt írja: „Lévén
annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia;
ragaszkodjunk vallásunkhoz.
Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni
gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve
a bűnt.
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot
nyerjünk, és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül.” (Zsid 4:14–16)
– Review and Herald, 1893. augusztus 15.
Szeptember 29.,
vasárnap Isten lakhelye
Az Örökkévaló a mindenben
minden odafent a mennyben. Ott mindenekfelett szentség uralkodik. Semmi sem
zavarja meg az Istennel való tökéletes összhangot. Ha valóban oda tartunk, akkor
már idelenn is a szívünkben él a menny lelkülete. De ha most nem találunk örömet
a mennyei dolgokról való elmélkedésben, ha nem érdekel, hogy megismerjük a
Teremtőt, ha nem örvendünk Jézus jelleme láttán, ha nem vonz a szentség, akkor
bizonyosak lehetünk abban, hogy hiába reménykedünk a menny felől. A keresztény
állandó, magasztos célja, hogy élete teljesen megegyezzék az Úr akaratával. A
hívő szeret beszélgetni Istenről, Krisztusról, a boldogság és tisztaság honáról,
melyet a Megváltó készít az Őt szeretőknek. Az ezekről
a tárgykörökről való elmélkedést, amikor a lélek Isten áldott ígéreteiben
tobzódik, nevezi az apostol „az ajándék ízlelésének”. –
Bizonyságtételek, 5.
kötet, 745. old.
Az Atya
trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén van, az igazság és az
ítélet teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs nagyszerű mércéje, amellyel
minden embert megmér, a szentek szentjében van. A frigyládát, amely magába zárja
a törvénytáblákat, a kegyelem királyi széke takarja. Előtte mutatja be vérét
Krisztus a bűnösért. Így egyesül az igazság és irgalom az emberért létrehozott
megváltási tervben. Ennek a két mennyei tulajdonságnak az egybefonódását csak a
végtelen bölcsesség tudta kigondolni, és a végtelen hatalom valósíthatta meg. Ez
az összefonódás az egész mennyet ámulatba ejti, és imádatra készteti. A földi
templom kerubjai tisztelettel fordultak a kegyelem királyi széke felé, így
jelképezve a menny seregeinek érdeklődését a megváltás munkája iránt. Ez annak
az irgalomnak a titka, amelybe angyalok vágyakoznak betekinteni: Isten akkor is
igaz, ha megigazítja a megtérő bűnöst, és megújítja kapcsolatát az elbukott
emberiséggel; Krisztus lehajolt, és megszámlálhatatlanul sok embert emelt ki a
pusztulás örvényéből. Felöltöztette őket a maga igaz voltának folttalan
ruhájába, hogy a megváltottak örökre a Mindenható közelében és a soha el nem
bukott angyalok társaságában lehessenek. –
A
nagy küzdelem, 415. old.
Szeptember 30., hétfő
A trónterem
Isten trónjának vezérelve
az igazság és az irgalom. Megnevezése pedig a kegyelem királyi széke (trónja).
Ha mennyei világosságra vágysz, járulj a kegyelem királyi székéhez. Az irgalom
trónusánál kapsz választ. Az Atya és a Fiú engedményt tett, hogy megmenthesse
Krisztus által a világot, aki önmagát adta azért, hogy ha valaki hisz őbenne, el
ne vesszen, hanem örök élete legyen. Sem emberi, sem angyali hatalom nem
köthetett ilyen szövetséget. A trónus fölött ívelő szivárvány annak a jele, hogy
Isten – Krisztus által – kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy üdvözíti
mindazokat, akik hisznek benne. Ez a szövetség épp olyan szilárd, mint a trón.
Akkor miért vagy hitetlen, annyira bizalmatlan? –
Manuscript Releases, 1. kötet, 109–110. old.
Azok a kijelentések,
amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden részletükben helyesek
voltak; és az események, amelyekre előremutattak, éppen teljesedtek. „Bétölt az
idő, és elközelített az Istennek országa” – mondták. „Az idő” – a Dániel 9.
fejezetében meghirdetett hatvankilenc hét – lejártával (amelynek a Messiásig
kellett nyúlnia) Krisztust, miután János megkeresztelte a Jordánban, a Lélek
felkente. Az „Isten országa”, aminek közeledtét a tanítványok hirdették, Jézus
halála által jött létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi
birodalom volt. Nem is az eljövendő halhatatlan ország, amelyet Isten felállít,
amikor „az ország… és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága
átadatik a magasságos egek szemei népének”; az az örökkévaló ország, amelyben
„minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik” (Dán 7:27).
„Az Isten országa” kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség helyét. A
kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután
felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki
„megindul... gyarlóságainkon”, erre bátorít: „Járuljunk azért bizodalommal a
kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk
és kegyelmet találjunk.” (Zsid 4:16) A kegyelem királyi trónja a kegyelem
országát jelképezi, mert a trón léte egy ország létezését sejteti. Krisztus
számos példázatban használja „a mennyek országa” kifejezést, jelezve azt a
munkát, amelyet az Úr kegyelme végez az emberi szívben.
A dicsőség trónja ugyanígy
ábrázolja a dicsőség országát. A Megváltó ezekkel a
szavakkal utal erre az országra: „Mikor pedig eljön az embernek Fia az Ő
dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének
királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek.” (Mt 25:31–32)
Ez az ország még a jövőben van. Isten csak Krisztus második adventjekor állítja
fel.
A kegyelem országa
közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor megfogamzódott a terv a
vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak az Atya szándékában és ígéreteiben
létezett, az ember pedig hit által lehetett alattvalója. Ténylegesen azonban
Krisztus halálakor jött létre. A Megváltó, elfáradva az emberi konokságtól és
hálátlanságtól, még földi küldetésének kezdete után is visszaléphetett volna a
Golgota áldozatától. A Gecsemánéban a fájdalom kelyhe megremegett a kezében. Még
akkor is letörölhette volna homlokáról a véres verítéket, és hagyhatta volna,
hogy a vétkes emberiség elpusztuljon a gonoszság miatt. Ebben az esetben nem
lehetett volna megváltás a bukott ember számára. De amikor az Üdvözítő
odaáldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: „Elvégeztetett!”, a
megváltás tervének megvalósulása biztosítva volt. A megváltás ígérete, amelyet a
bűnös pár az Édenben kapott, megpecsételődött. A kegyelem országa, amit Isten
már előzőleg megígért, akkor jött létre.” –
A
nagy küzdelem, 346–348. old.
Október 1.,
kedd Imádat a mennyben
Isten bőségesen
gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és semmiben ne
találjon híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz? Már magadra
öltötted a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást,
tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten látja szíved
gondolatait és a szándékaidat. Az emberek szeme elől elrejthetjük bűneinket, de
semmit sem titkolhatunk el Teremtőnk előtt.
Az Atya halálra adta Fiát
bűneinkért, s feltámasztotta a megigazulásunkért. Krisztus által kéréseinkkel a
kegyelem trónjához járulhatunk. Általa, bár érdemtelenek vagyunk, elnyerhetjük
az összes lelki áldást. Őhozzá fordulunk-e, hogy életünk legyen? –
Bizonyságtételek, 5. kötet, 220–221.
old.
Isten irgalma által
kiárasztott áldásaiban láthatjuk végtelen szeretetének számtalan bizonyítékát és
együttérzését, amely messze felülmúlja a forrón szerető édesanya érzelmeit
megátalkodott fia iránt. A kereszt fényében tanulmányozva a mennyei jellemet
felfedezhetjük, amint az irgalom, jóság és megbocsátás összefonódik az
igazságossággal és a méltányossággal. János szavaival élve felkiáltunk: „Lássátok,
milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”
A trónon meglátunk valakit,
aki kezén, lábán és oldalán hordozza az ember és a Mindenható közötti megbékélés
szenvedésének nyomait. A semmihez sem mérhető irgalom egy végtelen Atyára utal,
aki megközelíthetetlen fényben lakozik, ám aki magához fogad Fia érdemei által.
Az elkeseredés és pusztulás előjelének felhőjén a kereszt fénye megvilágítja
Isten írását: „Élj, bűnös, élj! Megtért, hívő lelkek, éljetek! Én kifizettem
megváltásotok bérét.” – Krisztushoz
hasonlóan, 284. old.
Isten földi egyháza
egységben van az Úr égi egyházával. A földi hűségesek és az el nem bukott égiek
egyetlen közösséget alkotnak. Minden értelmes mennyei lény
érdeklődéssel figyeli a földi szenteket, amint összegyűlnek imádni Istent
lélekben, igazságban és a szentség szépségében. Az égi udvarban hallgatják
Krisztus tanúinak bizonyságtevését, amelyek a külső, földi udvarban hangzanak
el; a földi egyházban felcsendülő dicséret és hála a mennybe jut, mennyei
himnusz, dicséret és öröm zeng az égben, hiszen az Ádám elbukott fiaiért hozott
krisztusi áldozat nem volt hiábavaló. Miközben az angyalok a forrásból isznak, a
földi szentek az Isten trónjából fakadó és a város körül folyó tiszta folyóból
oltják szomjukat. Bárcsak mindannyian észrevennénk, milyen közel van a menny a
földhöz! A földön született gyermekek nem tudják, de a világosság angyala velük
van: mert mennyei küldöttek érkeznek, hogy szolgáljanak mindazoknak, akik
örökölni fogják az üdvösséget. Minden élő lélek mellett egy szótlan tanú
őrködik, és arra törekszik, hogy Krisztushoz vonzza a lelket. –
Signs of the Times,
1895. június 6.
Október 2.,
szerda Az ítélőszék
Jézus Krisztushoz, a
mennyben szolgáló Szószólónkhoz folyamodhatunk. Szükségünk van egy égi barátra.
Vétkeztünk, engedetlenek voltunk, áthágtuk a törvényt, ezért legégetőbb
szükségünk, hogy legyen egy barátunk a mennyei tárgyalóteremben, aki az Atya elé
vigye ügyünket. Ő így szól: „Én,
ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” De mindenki vonzalmat
érez majd? Krisztus vonzza őket, ellenben vajon mindenki válaszol erre a
vonzásra? Akarják egyáltalán a közeledést? A Jelenések könyvében a következő
meghívás hangzik el: „A
Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! És
aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22:17)
– Istennel ma, 223. old.
Jézus ma a
Megváltónk. A mennyei szentek szentjében közbenjár értünk, és meg fogja
bocsátani bűneinket. Lelki szempontból mindennél fontosabb, hogy kételyek nélkül
bízzunk Istenben, mint a legszilárdabb alapban. De mielőtt elé járulnánk,
próbáljuk mi magunk is megtalálni a feddhetetlenséget. Vegyétek le tekinteteket
saját magatokról, és forduljatok Isten Báránya felé, aki elveszi a világ bűneit.
A kétely bűn. Ha a legkisebb hitetlenséget is ápoljuk a szívünkben, bűnre vezeti
a lelket, csak sötétséget és rettegést szül. Azt sugallja, hogy Isten nem mond
igazat, és nem fogja beváltani ígéreteit – ez azonban gyalázatos dolog rá nézve.
Némelyek ápolják a kételyeket, hálátlanságot, és a gonosz oldalára állnak,
mígnem megbarátkoznak a kételyekkel, és azt hiszik, hogy a hitetlenkedők oldalán
állni dicséretes dolog. Ám amikor majd a hűségesek hitük jutalmául megkapják
lelkük üdvösségét, akkor a kétkedőknek, akik hitetlenséget vetettek, nem
óhajtott, keserű aratásban lesz részük. –
Review and Herald, 1884. április,
22.
Október 3.,
csütörtök Az üdvösség hajléka
A Mózes által épített
templom minta után készült. Az Úr ezt parancsolta neki: „Mindenestül úgy
csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak
formáját és annak minden edényeinek formáját.” Majd ez a parancs hangzott el:
„Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked.” (2Móz
25:9, 40) Pál pedig azt mondja: az első sátor „példázat a jelenkori időre, mikor
áldoznak... ajándékokkal és áldozatokkal”; szent helyei „a
mennyei dolgoknak ábrázolatain voltak; a papok, akik a törvény szerint áldoztak
ajándékokkal, a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” szolgáltak; és „nem
kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem
magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid 9:9,
23; 8:5; 9:24).
A mennyei templom, amelyben
Jézus értünk szolgál, az a csodálatos eredeti, amelynek a Mózes által épített
templom csak másolata volt. Isten a földi templom építőit megáldotta Lelkével.
Az a művészi képesség, amelyről az építkezés során bizonyságot tettek, a mennyei
bölcsesség megnyilatkozása volt. A falak úgy néztek ki, mintha tömör aranyból
készültek volna. Minden irányban visszaverték az arany gyertyatartó hét
lámpájának fényét. A szent kenyerek asztala és a füstölő oltár fényes aranyként
csillogott. A mennyezet díszes kárpitja, amelybe kék, bíborszínű és skarlátvörös
angyalokat hímeztek, tovább növelte a látvány szépségét. A második függönyön túl
volt a szent sekina – Isten dicsőségének látható megmutatkozása –,elé
pedig csak a főpap léphetett be úgy, hogy életben is maradt.
A földi templom páratlan
pompája a mennyei templom dicsőségére emlékeztette az embert, ahol Krisztus, a
mi Útnyitónk szolgál értünk Isten trónja előtt. A királyok Királyának lakóhelye,
ahol ezerszer ezren szolgálnak neki, és tízezerszer tízezren állnak előtte (Dán
7:10); az örökkévaló trón dicsőségével betöltött
templom, ahol a szeráfok, a trón fénylő őrzői tisztelettel takarják el arcukat,
csak halványan tudta visszatükröztetni nagyságát és dicsőségét abban a pompás
építményben, amelyet valaha emberi kéz készített. A földi szenthely és a
szolgálati rendszer fontos igazságokat tanított a mennyei templomról és az ember
megváltásáért a templomban folyó szolgálatról. –
A
nagy küzdelem, 413–414. old.
Krisztus a mennyei
szentélyben van, hogy engesztelést szerezzen népének. Azért van ott, hogy Atyja
előtt bemutassa megsebzett oldalát és kezét. Ott van, hogy földi egyháza
érdekében szólaljon fel. Megtisztítja a szentélyt népe bűneitől. Milyen
szolgálat hárul ránk? Feladatunk, hogy összhangban éljünk Krisztus
munkásságával. Hit által együtt kell munkálkodnunk, egységben kell lennünk
ővele. – Review and Herald,
1890. január 28.
Az Úr teljes mértékben
megérti megpróbáltatásaitokat, és bármennyire is lehetetlennek tűnhet Istenért
élni, fel fogjátok fedezni az Ő útját. Ha megpróbáltatik hitetek, a vizek
kettéválnak úgy, ahogy elválasztotta az Úr a Vörös-tengert, és a Gondviselés
utat nyit lábatok előtt. Megtörténhet, hogy az Atya parancsai megtartásának útja
nem jár földi előnyökkel, ám a törvénytaposó minden bizonnyal örök kárhozatra
kerül. „Mert
ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és
minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt
mondja a seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat,
és feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az
igazságnak napja, és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt.” Félelemmel és
alázattal járuljunk az Úr elé e próbaidő értékes óráiban.
Addig kell Jézushoz közelednünk, míg világossága árad felénk. Üdvözítőnk azt
szeretné, hogy a világ világossága legyünk, és visszatükrözzünk minden egyes
ránk hulló sugarat. Ó, milyen egyenes ösvényt kell taposnunk ahhoz, hogy a
sántikálók ne térjenek le az útról! Ez a világosság korszaka. A menny Ura
sugarait küldi a földi otthonok felé. Különleges fény ragyogja be Isten
törvényét. A mennyei szentély ajtaja nyitva áll, és a földi szentek szentjéhez
hasonlóan ott van benne a bizonyság ládája. A magasságos Isten törvénye van a
kegyelem királyi széke alatt (az engesztelés fedele). E törvény fénye ragyogja
be az egész földet, áthatol az emberiséget beárnyékoló erkölcsi sötétségen.
János egy
angyalt látott repülni az ég közepén, aki figyelmeztette az embereket a
Mindenható ítéletére vonatkozóan. Hirdette azoknak álláspontját, akik hallgattak
az intésre, és akik megmenekülnek a hét végső csapástól.
Ezeket az embereket Isten népének nevezte, és felhívta a figyelmet
különleges jellemükre: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik
megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” Elérkezett e prófécia
beteljesedésének ideje. Hallható ez az üzenet, amely felhívja a férfiak és nők
figyelmét az Úr áthágott parancsolatára, továbbá megtérést és megújulást hirdet.
– Review and Herald,
1911. június 29.