A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Reform - az új gondolkodás kialakítása

Szeptember 7.  Szombat délután

Tennivalónk van a kísértéssel szembeni ellenállásban. Akik nem szeretnének beleesni Sátán csapdáiba, éberen vigyázzanak lelkük ajtajára; kerüljék az olyan olvasmányokat és ne nézzenek olyan dolgokat, amelyek tisztátalan gondolatokat szülnek. Az elmének nem szabad megengedni, hogy találomra olyanoknál időzzön, amiket a lelkek ellensége sugall. (…) Ennek érdekében komoly imalelkületre és szakadatlan éberségre van szükség. El kell fogadnunk a Szentlélek végtelen erejének segítségét, hogy a menny felé terelje figyelmünket, és megtanítsa elménket a tiszta és szent dolgokról gondolkozni. De szükség van arra is, hogy szorgosan tanulmányozzuk Isten Igéjét. „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” – teszi fel a kérdést a zsoltáros, majd így folytatja: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”

Hűséges őrszemmé kell válnod, vigyázz a szemedre, füledre és minden érzelmedre, ha ellenőrzésed alatt kívánod tartani elmédet, meg szeretnéd óvni lelkedet minden szennyes és haszontalan gondolattól. Csak a kegyelem ereje végezheti el ezt az áhított munkát benned. – My Life Today, 85. old.

Szeptember 8. Vasárnap

Elménk csak olyan szintre jut el, ahol gondolataink vannak, és a földi dolgokra összpontosítva nem kaphatjuk meg a menny kézjegyét. Nagy áldásokban részesülhetnénk, ha Isten irgalmát, jóságát és szeretetét szemlélnénk, ámde nagy veszteségek érnek, ha földi, mulandó dolgokkal töltjük az időt.

Ha körülöttünk mindent átitat a bűn és a megvesztegethetőség, mi ne szívjuk magunkba ezt a bűzt, hanem lélegezzük be a menny tiszta levegőjét. Zárjunk be minden ajtót a tisztátalan és szentségtelen hatások előtt, lelkünket pedig őszinte imában emeljük Istenhez. Akik megnyitották szívüket, hogy befogadhassák az Úr áldásait és támogatását, a földinél szentségesebb légkörben fognak járni, és állandó közösségbe kerülnek a mennyel. – The Faith I Live By, 222. old.

Az ember olyan, amilyen eszmék lakoznak a szívében. Gondolatok tömege adja egy közönséges nap történetét; így oroszlánrészük van a jellem kialakulásában. Ebből kifolyólag szigorúan kell ellenőriznünk azokat, mert egyetlen tisztátalan elgondolás is mély benyomást gyakorol a lélekre. A rossz elképzelés káros nyomot hagy belső világunkon. Ha a gondolatok tiszták és szentek, úgy az ember is javul általuk. Ezekkel élénkebb a lélek lüktetése, és gyarapodik a készség a jó cselekedetekre. Ahogyan egy esőcsepp is előkészíti a másik útját a talaj nedvesítésére, azonképpen a jó gondolat is utat nyit a továbbiaknak. – Üzenet az ifjúságnak, 144. old.

Egyetlen jó vagy rossz cselekedet sem meghatározó még a jellemre nézve, azonban a dédelgetett érzések és gondolatok már utat készítenek a hasonlóan jó vagy rossz tettek számára. – Gyermeknevelés, 199. old.

Ne közelítsetek Sátán területéhez! Ne hagyjátok, hogy elterelje figyelmeteket az Istennel kötött szövetségtől! Krisztus által boldogok lehettek, és legyetek is boldogok. Gyakoroljátok az önuralmat! Gondolataitokat a menny akaratának vessétek alá, érzelmeiteket pedig az értelem és vallás fegyelmének. Nem azért kaptatok képzeletet, hogy zabolátlanul, féktelenül szabadjára engedjétek. Ha helytelen gondolatok uralkodtak el rajtatok, helytelenül is éreztek – pedig ebből a kettőből épül fel erkölcsi jellemetek. Ha úgy döntötök, hogy egy kereszténynek nem kell megfékeznie elméjét és érzéseit, akkor a gonosz angyalok hatása alá kerültök. Őket hívjátok meg, hogy uralkodjanak rajtatok. Amennyiben engedtek benyomásaiknak, ha megtűritek, hogy gondolataitok a gyanakvás, a panaszkodás és kételkedés pályáin fussanak, abban az esetben a legboldogtalanabb halandók között találjátok magatokat, és életetek is kudarcot vall. – Bizonyságtételek, V. kötet, 310. old.

Szeptember 9. Hétfő

A helyes gondolkodás ereje értékesebb Ofir aranyánál. Fontosnak kellene tartanunk a gondolatok megzabolázását, mivel ezáltal készülhetünk fel a munkálkodásra a Mesterért. Ahhoz, hogy békénk legyen, és boldogok lehessünk ebben az életben, szükség van arra, hogy Krisztus álljon gondolataink középpontjában. Az ember azzá válik, ami felől gondolkozik.

Az irgalmasok irgalmasságban részesülnek, a tiszta szívűek pedig Istent meglátják. A tisztátalan gondolatok beszennyezik a lelket és az erkölcsöt, és igyekeznek kitörölni a Szentlélek befolyását. Elhomályosítják a lelki látásmódot, így az ember már nem tekinthet Istenre. Az Úr megbocsáthat, sőt meg is bocsát a megtérő bűnösnek, ám a megbocsátást nyert lélek mégis foltos marad. Kerülni kell a beszéd és a gondolkodás minden szennyét, ha szeretnénk helyesen megérteni a lelki igazságokat. – Signs of the Times, 1905. augusztus 23.

Kötelességetek akaratotokat Krisztus oldalára állítani. Ha az Ő céljainak vetitek alá saját elképzeléseiteket, Ő hatalmába vesz, és munkálja bennetek jókedvéből az akarást és a véghezvitelt. Természetetek pedig Lelkének irányítása alá kerül. Ekkor még gondolataink is őneki vettetnek alá. Ha nem vagytok képesek az általatok áhított módon ellenőrzés alatt tartani az érzelmeket és indulatokat, igyekezzetek alávetni az akaratot, és ezáltal életetekben megtörténik a változás. Ha Jézusénak vetitek alá saját akaratotokat, életetek el lesz rejtve a Megváltóval Istenben. Szándékotok azzal az erővel társul, amely minden uralom és hatalom felett áll. Akkor majd olyan mennyei erőt nyertek, amely összekapcsol vele, és új élet kezdődik el a számotokra. Ez pedig maga a hitélet. – Christian Temperance, 148. old.

Erkölcsi tisztaságunk és növekedésünk az igaz gondolkodástól és az igazságos cselekedetektől függ. (…) A rossz gondolatok tönkreteszik a lelket. Az Úr meggyőzőereje megváltoztatja a szívet, csiszolja és tisztítja az elmét. Ha nem tesztek határozott lépéseket annak érdekében, hogy Krisztus felé irányítsátok figyelmeteket, a kegyelem nem nyilatkozhat meg életetekben. Az elmét be kell vonni a lelki küzdelembe. Minden gondolatot alá kell vetni a menny iránti engedelmességnek. Minden szokást Isten uralma alá kell hajtani.

Éljünk mindenkor a tiszta eszmék nemesítő és a rossz gondolatok romboló hatásának tudatában. A szent dolgok felől gondolkozzunk, elképzeléseink mindenkor legyenek tiszták és kegyesek, mivel a lélek egyedüli biztonságát a helyes gondolkodás jelenti. Használjunk ki minden eszközt, amit Isten a rendelkezésünkre bocsátott, hogy uralhassuk és ápolhassuk gondolkodásunkat, amit az Ő gondolkodásával kell összhangba hoznunk. Isten igazsága teljes mértékben megszenteli a testet-lelket, és képessé tesz felülemelkedni a kísértéseken.

A Szentlélekkel munkálkodva uralhatjuk gondolatainkat, és ez képessé tesz arra, hogy uraljuk szavainkat is. Ez az igazi bölcsesség biztosítja az elme nyugalmát, a hálaérzetet és a békét. Örömöt pedig Isten kegyelme gazdagságának szemlélésében lelünk. – In Heavenly Places, 164. old.

Kevesen értik meg, hogy kötelességünk ellenőrzés alatt tartani a gondolatokat és a képzeletet. A fegyelmezetlen elme figyelmét nehéz a hasznos célok felé terelni. Ha gondolataink helytelenek, lelkünkben sem fejlődhet a vallás. Az elme a szent és örök dolgokkal kell, hogy foglalkozzon, mert másképp közönséges és felületes elképzelések lepik el. Fegyelmezni kell az értelmi és erkölcsi képességeket, amelyek aztán gyakorlás által erősödnek és fejlődnek.

Ennek megértéséhez nem kell elfelejtenünk, hogy szívünk természetszerűleg romlott, és hogy magunktól nem vagyunk képesek a helyes úton járni. Csak úgy győzhetünk, hogy ha az isteni kegyelemmel egyesül legkomolyabb erőfeszítésünk.

Krisztus kegyelme által minden rossz hajlamot le lehet győzni, ám ezt nem lehet elérni hanyagul, tétovázva, hanem határozottsággal követve a célt, azt, hogy Őt választjuk példaképünkké. Szeretetetek olyan dolgok fele irányuljon, amelyeket Jézus is szeretett, és tagadjátok meg az olyan dolgok dédelgetését, amelyek nem késztetnek jóra. Fáradhatatlan erőbedobással igyekezzetek tanulni és naponta fejleszteni a jellemet. Eltökélten kövessétek a kitűzött célt, vegyétek kezetekbe a gyeplőt, és törekedjetek megtudni, hogy mit vár el tőletek Isten.

A menny szolgálatára szenteljétek úgy az értelmet, mint a szívet. Krisztus követői ne engedjenek olyan kívánságnak, ne vegyenek részt azokban a tevékenységben – még ha ártatlannak és dicséretesnek tűnik is –, ha megvilágosult lelkiismeretük azt sugallja, hogy ezáltal csökkenhet lelkesedésük és lelkiségük. – Isten csodálatos kegyelme, 327. old.

Szeptember 10. Kedd

E végidei napokban Sátán azon dolgozik, hogy uralma alá hajtsa az ifjak elméjét, megrontsa gondolataikat, felkeltse szenvedélyeiket, mivel tudja, hogy így szennyes tettekre vezetheti őket, és nemes értelmi képességeiket lealacsonyíthatja, majd saját céljaira használhatja fel őket.

Minden ember szabad erkölcsi lény, ennek értelmében pedig neki kell eldöntenie, hogy az igaz utat járja-e vagy sem. A reform első lépéseként meg kell tisztítanunk a képzeletünket. Gondolataink olyan természetűek legyenek, hogy a magasba emeljék az elmét. „Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4:8) Íme, egy széles terület, amelyen belül biztonságban dolgozat az elme. Ha Sátán próbál érzéki vagy jelentéktelen dolgok felé terelni, rögtön térítsétek vissza. Járuljatok a kegyelem trónusa elé, és imádkozzatok mennyei erőért, amikor megromlott elképzelések igyekeznek uralmuk alá hajtani elméteket. A Megváltó kegyelme által visszautasíthatjátok a szennyes gondolatokat. Az Úr Jézus fogja magához vonzani az elmét, megtisztítja a gondolatokat és a szívet minden rejtett bűntől. „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek erősségek lerontására; lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.” (2Kor 10:4–5) – Christian Temperance, 136. old.

Ahogyan az Úr megtisztítja a szívet, hasonló ahhoz, miképpen kiszellőztetünk egy szobát. Nem zárjuk be az ajtót és az ablakokat, és nem viszünk be a helyiségbe légfrissítőt, hanem kitárjuk az ajtót, tágra nyitjuk az ablakot, és engedjük, hogy tisztító mennyei légkör hatoljon be oda. (…) Az indulatok és érzelmek ablakait az ég felé kell nyitni, és el kell távolítani az önzés és a világiasság porát. Isten kegyelme seperje ki az elme minden kamráját, a képzelőerő pedig mennyei dolgokat csodáljon, és lényünk minden egyes elemének meg kell tisztulnia és meg kell újulnia Lelke által.

Korlátozni kell a gondolatokat, meg kell akadályozni, hogy átlépjék ezeket a határokat, és hogy olyan dolgokra tekintsen az elme, amelyek csak gyengíthetik a lelket. Tiszta gondolatokra és tiszta szívre van szükség. (…) Az Úr adta az elme nemes erejét, hogy csodálhassuk a mennyei eszméket. Isten mindent megtett annak érdekében, hogy folyamatosan fejlődhessen a lelki élet. (…)

Időt és gondolatokat pazarolunk az alantas, értéktelen világi dolgokra, és elhanyagoljuk az örök élettel kapcsolatos nagy ismereteket. Az elme nemes ereje elsatnyul és meggyengül, mivel nem elmélkedik a figyelemre méltó örök dolgokon. „Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (…) Miközben mennyei példaképünk tökéletessége felől elmélkedünk, arra vágyunk, hogy teljes mértékben átalakuljunk és megújuljunk az Ő feddhetetlenségéhez hasonlóan. Arra hívattattunk, hogy hagyjuk el a világot, és váljunk el attól, hogy végül a magasságos Isten fiai és leányai lehessünk. – Isten fiai és leányai, 107. old.

Szeptember 11. Szerda

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5:23)

A Szentírás által elénk tárt szentség az ember teljes lényét átjárja – a szívet, lelket és testet. (…) A keresztények azt a felszólítást kapták, hogy szánják oda testüket „élő, szent és Istennek kedves áldozatul”, mint okos tiszteletet. Ennek érdekében minden erőt a lehető legjobb állapotban kell megőrizni. A fizikai és értelmi képességet gyengítő szokások képtelenné teszik az embert, hogy Teremtőjét szolgálja. (…) Krisztus mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22:3) Akik valóban teljes szívből szeretik a Mindenhatót, a legjobb minőségű szolgálatot is szeretnék nyújtani, és mindenkor igyekeznek képességeiket azokkal a törvényekkel összhangba hozni, amelyek megerősítik őket a menny akaratának teljesítésében. Nem engedik meg sem az étvágynak, sem a szenvedélyeknek, hogy gyengítsék vagy beszennyezzék Atyjuk előtt végzett szolgálatukat.

Isten óhaja, hogy elismerjük jogos uralmát elménk, lelkünk, szívünk és testünk fölött – azaz minden fölött, amivel rendelkezünk. Az övéi vagyunk, hiszen Ő teremtett és váltott meg. Alkotói minőségében teljes szolgálatot vár el tőlünk. Megváltóként pedig jogosan kéri szeretetünket. (…) Testünk, lelkünk, egész életünk az övé, de nem csak azért, mert ezeket ingyen ajándékként kaptuk tőle, hanem mert állandóan felkínálja javait, és erőt ad képességeink felhasználásához. (…)

Akkor ne kínáljuk fel Krisztusnak egész lényünket, amelynek a megváltásáért életét adta? Ha felkínáljuk neki, Ő éberebbé teszi lelkiismeretünket, megújítja szívünket, megszenteli érzelmeinket, megtisztítja gondolatainkat, és minden erőnket az Ő munkájában használja fel. Minden gondolatot a Jézus iránti engedelmességnek vet alá, hasonlóképpen indulatainkat és vágyainkat is.

Isten fiai az Ő jelleméhez hasonló tulajdonságokkal képviselik Krisztust. Tetteiket a szelídség, az együttérzés, a szeretet és Isten Fia végtelen tisztaságának jó illata járja át. Minél inkább alávetjük testünket, elménket a Szentlélek vezetésének, annál erőteljesebb lesz az Úrért végzett szolgálatunk jó illata. – Isten csodálatos kegyelme, 245. old.

Olyan szoros kapcsolat létezik a test és az elme között, hogy lehetetlen csupán egyiknek biztosítani az egészséget, miközben elfelejtünk gondoskodni a másikról. – Manuscript Releases, XI. kötet, 197. old.

Szeptember 12. Csütörtök

Az Úr a világ világosságaként helyezte egyházát erre a földre. (…) Pál apostol szavai szerint: „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” Az a terve, hogy életadó sugarait minden egyháztag által áraszthassa a világra. A világosság Forrásától kapott fényt továbbítani kell mások felé. Ám ez csak akkor válik lehetségessé, ha az egyház az Örökkévalóhoz közelít, és szoros kapcsolatot tart fenn az élet és a világosság adományozójával. Majd a követői által kifejezett krisztusi tisztaság és egyszerűség mutatja meg, hogy kegyességük valódi. A missziós lelkületű keresztény élő levél lesz, amelyet minden ember ismer és olvas. Ő a mennyei természet birtokosa, ezért menekül minden világi kívánságtól és romlottságtól. – Pamphlet SpTB10, „Jehova Is Our King”, 10–11. old.

E világban a jó cselekedetek által kell világítanunk. Isten elvárja népétől, hogy tükrözze az Ő jellemét és kinyilatkoztatott szeretetét. Mikor Jézusra tekintünk, teljes életünk e csodálatos világosságtól ragyog. Egész lényünk világosság kell, hogy legyen, és bármerre is fordulunk, világosságot kell, hogy árasszunk. Krisztus az út, az igazság és az élet. Őbenne egyáltalán nincs sötétség, ezért ha Jézusban vagyunk, bennünk sincs sötétség. – In Heavenly Places, 281. old.

Az Isten népéhez tartozók az Ő földi képviselői, ezért az Úr óhaja, hogy világosságul szolgáljanak e világ erkölcsi sötétsége közepette. Isten tanúi ők, akik szétszélednek az egész országban, a kis- és nagyvárosokban, a falvakban. Olyan szócsövek, akik által a menny ismerteti a hitetlen világgal akaratát és kegyelmének csodáit. Isten terve, hogy mindazok, akik részesültek a nagy üdvösségből, az Ő misszionáriusai legyenek. A keresztény kegyesség az a mérce, amelyhez a világi emberek mérik az evangéliumot. A türelemmel viselt próbák, a hálaérzet az áldásokért, az alázatosság, a jóság, az irgalom és a természetes szeretet az a világosság, ami a világ előtt fénylik a jellemben, kihangsúlyozva az ellentétet az önző szív sötétségéhez képest. – Conflict and Courage, 59. old.

A keresztény fa gyümölcsei abban válnak láthatóvá, hogy az igazság világossága – amelyet ránk áraszt Isten – megszenteli életünket, és a feddhetetlenség cselekedetei által továbbküldi fénysugarait, megmentő hatást gyakorolva a világra. Követőiben Jézus olyan gyümölcsöket keres, amelyek az Ő lelkületének erényei, és amelyek életünkben az irgalmas, önzetlen cselekedetek, az érdekek nélküli jóság és szeretet által alakulnak ki, ha ezekkel viszonyulunk az emberekhez, akikért eljött az Üdvözítő, hogy megváltását adományozza nekik. Ezáltal bizonyíthatjuk leginkább, hogy Krisztus tetteit cselekedjük, és hogy mennyei Urunk lelkületével bírunk, hiszen Ő is településről településre járt, hogy jót cselekedhessen. Minden keresztény felelőssége arányos a rábízott talentumok mértékével. A Mester igazi követői olyanok lesznek, mint a gyümölcstermő fa. Sok névleges keresztény viselkedik úgy, mintha azért lenne a világon, hogy azt tehesse, amit éppen akar. Ők nem gondolnak arra, hogy Jézus, a példaképük nem önmagáért élt e földön, hanem önmegtagadás és önfeláldozás jellemezte életét, és ennek kellene jellemeznie őket is, hogy majd egy napon ne találtassanak híjával. – Signs of the Times, 1878. február 21.