SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Tisztánlátás: az ébredés biztosítéka

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 23:27-28; János 17:3;

        1Korinthus 12:4-7; 2Thesszalonika 2:9-12; 1János 2:3-6

„Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem! A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló” (Zsolt 119:159-160).

Még a szolgálatom legelején egy családdal tanulmányoztam a Bibliát Tennessee államban, amikor egy jól megtermett, szivarozó férfi lépett a terembe, aki közölte, hogy tüdőrákban szenvedett, de az Úr meggyógyította.

Gyakran utalok erre az esetre. Ez az ember komolyan hitte, hogy a Szentlélek csoda folytán meggyógyította. Ettől nem lehetett eltántorítani, de valóban így történt? A jelek és a csodák mindig a Szentlélek munkájának bizonyítékai? Vajon alapozhatjuk a hitünket kizárólag ezekre? Milyen szerepet kaphatnak a jelek és a csodák a hamis ébredési mozgalmakban?

Az ébredéssel kapcsolatban fel kell tennünk a kérdést: Lehetséges volna, hogy az ördög hamis vallási izgalmat szít, majd pedig azt az érzést kelti, hogy őszinte ébredés történt?

Ezen a héten a valódi ébredés lelki mutatóival foglalkozunk, majd pedig öszszehasonlítjuk a hamis ébredés nyilvánvaló jeleivel. Megvéd az ellenség megtévesztésétől, ha tisztában vagyunk a kettő közötti különbséggel.

Az igazi lelkiségben Isten megismerése és akaratának teljesítése központi helyet kap (Jn 17:3; Zsid 10:7), viszont téves minden ún. „ébredés”, ami csak a tapasztalatokra összpontosít, nem pedig az Isten Igéje iránti engedelmességre. A Szentlélek soha nem fog oda vezetni, ahová az Ige nem irányít. A Szentlélek a Bibliához fordít (2Tim 3:15-16). Isten Igéje az alapja és a szíve minden őszinte ébredésnek.

Mit tudhatunk meg a 119. zsoltár következő verseiből az ébredés és a Szentírás kapcsolatáról: Zsolt 119:25, 28, 49-50, 67, 81, 105, 116, 130, 154? Soroljuk fel, hogy milyen lelki tulajdonságokat fejleszt ki az életünkben az Ige! Gyakorlati szempontból, az Úrral szerzett tapasztalatainkat illetően mit jelentenek számunkra ezek az ígéretek?

_____________________________________________________________

Az élet kenyeréről szólva Jézus megfogalmazta, hogy mi az igazi ébredés lényege és a lelki élet alapja: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet” (Jn 6:63). Jézus szavai rendkívül fontosak. Isten Igéjéből szól hozzánk minden igazi ébredés forrása, a Szentlélek, hogy bárkinek mély lelki életet ajándékozzon, aki hajlandó hittel elfogadni. Akkor következik be az ébredés, amikor a Szentlélek Jézus szavait a gondolatainkba vési. Ezért mondta a Megváltó: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4).

„Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. Ahol az emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia bizonyságtételét, és elfordulnak azoktól a világos, lélekpróbáló igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világ megtagadását igénylik, oda Isten nem küldi áldását” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 414. o.).

Az igazi ébredés lényeges feltétele, hogy az ember felismerje Istennek az Igében kinyilatkoztatott akaratát. Jézus Szentlélekkel teljes életet élt. Születésétől fogva haláláig a Lélek vezette és adott erőt neki.

Az ébredésben az a legfontosabb, hogy valóban megismerjük Jézust. Ez a lelki képességek feléledését jelenti, személyes és életadó tapasztalat a Megváltóval. Az igazi ébredés lényege, hogy megismerjük Jézust – valóban, barátként ismerjük meg. Pál apostol a Jézussal szerzett személyes tapasztalata miatt imádkozta az efezusi hívőkre gondolva, hogy „megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig” (Ef 3:19).

Ezzel szemben a tíz szűz végidőre utaló példázatában a fiatal lányok közül ötnek az életében szintén fellelhetők voltak az istenfélelem és vallás külsőséges formaságai, csakhogy hiányzott belőlük a Jézussal való meghitt kapcsolat. Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket” (Mt 25:12).

Isten megismerése mindig engedelmességre vezet. A törvény bemutatja az Úr szeretetét. A Krisztussal kialakuló mélyebb kapcsolat arra ösztönöz, hogy a kedve szerint cselekedjünk. Az engedelmesség a szeretet gyümölcse. Minél jobban szeretjük az Urat, annál inkább vágyunk arra, hogy engedelmeskedjünk neki. Gyanús minden ún. ébredés, ami nem arra késztet, hogy megtérjünk Isten törvényének szándékos megszegéséből. A vallási buzgalom átmenetileg kiválthat emelkedett vallási érzéseket, de hiányozni fog a tartós lelki változás.

János apostol szerint milyen bizonyítékai vannak annak, ha az ember igazán megismeri Istent (1Jn 2:3-6; 4:7-8, 20-21)?

E versekben János két lényeges pontot fogalmaz meg. Először is, Isten megismerése a parancsolatok megtartására vezet. Másodszor pedig, ha szeretjük Istent, ebből következően szeretni fogjuk egymást. Az apostol világosan kifejtette gondolatát. Az őszinte lelkiség eredményeként megváltozik az életünk. Az ébredésnek nem az a lényege, hogy szívet melengető érzés tölt el Jézus közelségét tapasztalva. Az ébredés lényege, hogy az ember élete átalakul és betölti Jézus szolgálatának öröme. Istennek minden ébredéssel az a legfőbb célja, hogy közelebb vonjon magához, még inkább alávessük magunkat az életünkre vonatkozó céljának, majd pedig elküldjön művében bizonyságot tenni és szolgálni.

Milyenek az emberi kapcsolataink? Milyen következtetést vonhatunk le ezek alapján az Úrhoz fűződő viszonyunkról? Milyen téren kellene fejlődnünk az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunkban?

Az őszinte ébredés egyik nehézsége, hogy az embernek képesnek kell lenni áttörni a hideg formalitás jeges felszínén, ugyanakkor kerülve a fanatizmus tüzes lángjait. A formalitás mereven ragaszkodik a fennálló állapotokhoz. Megelégszik a vallás külsőségeivel, de elutasítja az élő hit valóságát. A fanatizmus hajlamos a végletekbe esni, valamelyik oldalra kisiklik, jellemzően kiegyensúlyozatlan, a hitnek csupán egy vetületére összpontosítja a figyelmet, miközben az összes többiről tudomást sem vesz. A fanatikus ember általában a saját igazsága tudatában tetszeleg, de másokat bírálgat. Pál apostol így fejezte ki, mire vágyott: „hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (Ef 4:14).

Jézus elítélően szólt azokról a farizeusokról, akiket a rideg formalitás jellemzett. Mit tudhatunk meg erről a következő igehelyeket olvasva: Mt 23:27-28; Mk 7:5-9; Lk 11:39-40?

_____________________________________________________________

Mit olvasunk azokról, akik szerint a jelek és a csodák bizonyítják, hogy valóban Jézus hűséges követői vagyunk (Mt 7:21-23)?

Mindkét esetben a szívbeli elkötelezettség kérdése húzódik meg a mélyben. Jelek és csodák semmiképp sem léphetnek az őszinte bibliai hit helyére. Nem helyettesíthető ilyesmivel az, hogy az ember valóban alávesse akaratát Isten Igéjének. Az igazi ébredés lényeges eleme a komoly hit, ami elvezet Isten akaratának elkötelezett, engedelmes választásához. János szavaiból visszhangzik, hogy milyen is a bibliai alapú ébredés: „Mert mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1Jn 5:4).

„Milyen a világot legyőző hit? Olyan, ami által személyes Megváltónkat ismerjük fel Krisztusban. Reménytelen helyzetünkre, önmagunk megváltásának teljes képtelenségére rádöbbenve, egyedüli reménységünkként hittel bele tudunk kapaszkodni abba, aki a Segítségünk, akinek megmentő ereje hatalmas” (Ellen G. White: Reflecting Christ. 21. o.).

Melyik oldal felé hajlunk inkább: a formalitások és a hagyomány vagy inkább a tapasztalat és a fellegekben járó lelkesedés felé? Hogyan találhatjuk meg a helyes egyensúlyt, ha történetesen túlságosan eltérnénk vagy erre, vagy arra?

A hamis ébredésekben a fő hangsúlyt gyakran a csodákra teszik, az őszinte ébredés viszont a szolgálatra összpontosít. A hamis ébredések a látványos jeleket és csodákat emelik ki, az igazi ébredés hatására pedig az ember elismeri, hogy a legnagyobb csoda a megváltozott élet.

Jézus csodás gyógyításai bizonyították, hogy Ő a Messiás. Mint könyörületes Megváltó, csillapítani igyekezett az emberi szenvedést. Ám azt még fontosabbnak tartotta, hogy üdvösségre jusson mindenki, akit csak megérintett gyógyító kegyelme. Jézus megváltói szolgálatának az volt a célja, hogy „megkeresse és megtartsa” az elveszett emberiséget (Lk 19:10). A lebénult ember meggyógyításakor jelentette ki Jézus a kor vallási vezetőihez szólva: „Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza” (Mt 9:6). A tömeg e csoda láttán dicsőítette Istent (lásd Mt 9:8).

A csodák Jézus megváltói szolgálatából fakadtak ugyan, de nem ezeket tekintjük földre jövetele legfőbb okainak.

A következő bibliaszövegekből mit tanulhatunk az utolsó időkben várható csalásokról: Mt 24:11-13, 24; 2Thessz 2:9-12; Jel 19:20?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Azokat tévesztik meg a hamis csodák, akik „nem fogadták be az igazságnak szeretetét”. Az ember kiteszi magát a megtévesztésnek, ha a látványos dolgokat sokkal fontosabbnak tartja, mint a Krisztusban található új élet utáni vágyat. Jézus mélyreható gondolattal fejezte be a gazdag ember és Lázár példázatát: „Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad” (Lk 16:31). Más szóval, a látványos jelek és csodák soha nem helyettesíthetik azt, hogy az ember megértse, majd kövesse Isten Igéjét! Az Istennek való engedelmességnek kell a legelső helyen állni; ha és amennyiben történnek jelek és csodák, azok mindig csak másodlagosak.

Milyen csodákat tapasztaltunk már a hitéletünk során? Mit tanultunk meg belőlük? Hitünk szempontjából mennyire tartjuk ezeket fontosnak?

Soroljuk fel néhány főbb okát annak, hogy Isten a Szentlélek ajándékát adja egyházának! Róm 12:4-8; 1Kor 12:4-7; Ef 4:11-16

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A Szentlélek ajándékait két fő csoportra oszthatjuk: bizonyos ajándékok képességek, mások pedig inkább elhívásnak nevezhetők. Például a segítségnyújtás, a vendégszeretet, a bátorítás és a tanítás olyan képesség, amit Isten ad az egyes hívőknek (Róm 12:6-8). Az apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat/tanítókat Isten egyénileg hívja el e feladatokra (Ef 4:11-12). Mindkét kategóriába tartózó ajándékok hasonló célt szolgálnak, azért adja őket a Szentlélek, hogy erősítse általuk a gyülekezet lelki életét és képessé tegye a misszió végzésére. A lelki ajándékokat nem tekinthetjük végcélnak; Isten az egyház javára adja mindegyiket.

Mit ért Pál apostol a „Lélek szerint járjatok” (Gal 5:16) kifejezés alatt? Olvassuk el Gal 5:22-25 verseit, majd soroljunk fel minden ajándékot, ami abból fakad, ha az ember „Lélek szerint” jár! Lásd még Jn 15:1-7!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Veszélyes minden olyan ún. ébredés, ami nem igazán törődik a Lélek gyümölcsével, de a legfőbb vágya a lelki ajándékok elnyerése. Az egyház az önző magamutogatás központja lenne, ha Isten a Lélek ajándékait gazdagon adná azoknak a hívőknek, akiknek az életében nem mutatkozik meg a Lélek gyümölcse. Csak katasztrófa származna abból, ha Isten a menny erejét küldené oda, ahol a lelki erővonalak szakadozottak. Óvakodjunk az olyan mozgalmaktól, amelyek inkább a Szentlélek ajándékaira és erejére összpontosítanak, mint az Isten akaratának való engedelmességre és a Lélek gyümölcsét mutató átalakult életre!

Mit mondunk annak, akinek meggyőződése, hogy Istentől jövő, természetfeletti jelenséget tapasztalt? Hogyan segíthetünk eldönteni, hogy valóban Istentől származott-e az a bizonyos jelenség, vagy inkább a másik oldalnak tudható be? A nagy küzdelem gondolatának ismerete hogyan segít megtudni, hogy pontosan mi is van bizonyos csodák mögött?

„A Lélek ígéretét nem értékeljük kellőképpen. Ez az ígéret nem teljesedik úgy, ahogy arra lehetőség volna. A Lélek hiánya miatt erőtlen az evangélium szolgálata. Műveltséggel, tehetséggel, ékes beszéddel, öröklött és szerzett képességekkel, de Isten Lelkének jelenléte nélkül egy szívet sem tudunk megérinteni, és egy bűnöst sem tudunk Krisztusnak megnyerni. De a Lélek ajándékaival megáldott és a Krisztussal közösségben élő legszegényebb és legtudatlanabb tanítvány is hatni tud az emberek szívére. Isten eszközül használja fel a világegyetem legszentebb befolyásának közvetítésére” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 225. o.).

„Az apostol komoly, kérő szava nem maradt eredménytelen. A Szentlélek hatalmasan munkálkodott, és sokan, akik idegen útra léptek, ismét visszatértek előbbi evangéliumi hitükhöz. Attól kezdve állhatatosak voltak a szabadságban, amelyre Krisztus szabaddá tette őket. Életük a Lélek gyümölcseit nyilatkoztatta ki: ’…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.’ Isten neve megdicsőült és a hívők száma gyarapodott az egész tartományban” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 225. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Foglalkozzunk még a rideg formalitás és a vad fanatikusság közötti ellentéttel! Mindig szemben állnak egymással? Előfordulhat, hogy egy gyülekezet fanatikus, ugyanakkor megrögzötten ragaszkodik a formalitásokhoz? Ha igen, akkor ez miben mutatkozik meg? Miért gátolja mindkettő az ébredést és a reformációt? Mit mondhatunk e tekintetben a saját gyülekezetünkről? Hogyan segíthetünk megtalálni a helyes egyensúlyt?

2) Milyen bizonyítékát láthatjuk annak, hogy hamis ébredési mozgalmak ütik fel a fejüket a világban? Mi alapján mondhatjuk valamiről, hogy hamis? A kérdésnek van egy másik oldala is: Tévedés volna azt hinni, hogy Isten ébredést kelt azok között, akik ugyan szeretik az Urat, de még hiányosak az ismereteik?

3) A csoportban térjünk vissza a csütörtöki résznek arra a kérdésre, amikor valaki úgy véli, hogy természetfeletti tapasztalatot szerzett Istennel! Mit tanulhatunk egymás válaszaiból?

ÚJ HELYEN

Isten adja, hogy boldogságot

     találj az új célodban –

amikor vidékről a városba költözöl,

     lelj békét;

amikor barátoktól idegenekhez

     kerülsz, lelj elfogadást;

amikor elengeded a régit, hogy újba

     kezdj, lelj önbizalmat;

amikor új munka kihívásai elé nézel,

     lelj lankadatlan lelkesedést.

Mindezek közben Isten áldása

     legyen rajtad.