SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Lelki paráznaság (Hóseás)

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ezékiel 4:1-6; Hóseás 1:1-3; 2:11-17; 4:1-3; Jakab 5:1-7; Jelenések 14:6-12

„És bevetem őt magamnak a földbe, és akit „Nincs irgalom”-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”-nek pedig azt mondom: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós 2:22, - Új prot. ford)!

KULCSGONDOLAT: Istennek a népe iránti szeretete nem változik a nép lelki paráznasága és az ítélet ellenére sem!

Hóseás próféta akkor szolgált, amikor éppen lezárult Izráel történetének egy virágzó korszaka, közvetlenül azelőtt, hogy Kr. e. 722-ben az országot elfoglalták az asszírok. Akkoriban Isten választott népe már nem egyedül az Urat imádta, hanem a kanaániták istenét, Baált is szolgálta.

A kispróféták csoportjának élén álló Hóseás próféta könyve azt a kérdést tárgyalja, ami a hittől való elhajlás idejében központi helyet kapott a prófétai kinyilatkoztatásban: Vajon még mindig szereti Isten Izráelt, annak ellenére, hogy lelki értelemben véve paráznává lett? Továbbra is van célja velük, bűneik és a közelgő ítélet dacára is?

Hóseás saját élettörténete és próféciája elválaszthatatlanul kötődik könyvéhez. Éppen úgy, ahogy a próféta megbocsátott hűtlen feleségének és hajlandó volt visszafogadni, Isten is kész ugyanezt megtenni népéért.

Mit tanulhatunk Hóseás tapasztalatából és abból, ahogyan az Úr bánt a tévútra tért Izráellel?

„Amikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat. Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szüle néki” (Hós 1:2-3).

A Biblia kutatói évszázadokon át számos vitát folytattak e parancs természetéről. Olyan kérdéseket firtattak, hogy vajon Gómer prostituált volt-e vagy csak hűtlen lett férjéhez, Hóseáshoz? Már a házasságkötés előtt erkölcstelen életet élt vagy azt követően hűtlenkedett?

Nem tudhatjuk pontosan. Egy valami azonban biztos: amikor az Úr Hóseáshoz és általa szólt, az volt a szándéka, hogy a nép a történet kapcsán Izráel népe iránti szeretetére figyeljen fel. Az izraelita Gómer és a próféta házasságának története összeolvad Isten és Izráel szövetségének történetével.

Fontos párhuzamokat találunk Hóseás esete és Istennek Izráellel való tapasztalata között. Emberi viszonylatban Gómer megtörte Hóseásnak tett házassági fogadalmát, Izráel pedig lelki síkon vált hűtlenné Istenhez. Gómer hűtlensége fájdalommal töltötte el férje szívét, Izráel hűtlensége pedig Isten szívét szomorította meg. Isten elhívta Hóseást, hogy viselje el szíve és házassága összetörését. A próféta bizonyára szenvedett a botránkozás és a szégyen nyilvánossága miatt. Ám minél tovább tartott Gómer hűtlensége, a próféta annál mélyebben átérezte Isten fájdalmát és haragját Izráel miatt.

Az Úr gyakran kért olyat a prófétáktól, hogy az üzenet hirdetése mellett még mást is tegyenek. Olvassuk el a következő szakaszokat és mondjuk el, hogyan szimbolizálták a próféták tettei azt, ahogyan Isten bánt a népével! Ézs 20:1-6; Jer 27:1-7; Ez 4:1-6

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Milyen bizonyságot teszünk az Úrról nemcsak szavainkkal, de tetteinkkel is? Mi mutathat rá az életünkben, hogy nem csupán jó emberek, hanem Jézus követői vagyunk?

Amikor Hóseás felesége, Gómer hűtlen lett férjéhez, Hóseás gyötrődött, mert az asszony megcsalta. Fájt neki a megaláztatás és a szégyen. Valójában a próféta szavai és tettei is Isten üzenetét közvetítették szomszédainak és rokonainak, akik látták fájdalmát: Izráel, Isten felesége olyan, mint Gómer. A kiválasztott nép lelki paráznaságban, azaz hitehagyásban élt.

Jeremiás próféta Isten hűtlen népét „parázna asszonyhoz” hasonlította, akinek sok a szeretője, pedig Isten mindent megadott neki (Jer 3:1). Ezékiel próféta hasonlóképpen „házasságtörő asszony”-nak nevezi Izráelt, aki elhagyta férjét (Ez 16:32). Tehát a Biblia a bálványimádást lelki paráznaságnak, házasságtörésnek tekinti.

Milyen figyelmeztetést olvashatunk Hós 2:7-12 szakaszában? Adventistaként milyen szempontból fenyeget bennünket is hasonló hozzáállás?

_____________________________________________________________

A búza – vagy gabona –, a must és az olaj kifejezés Mózes ötödik könyvében is szerepel (5Móz 7:12-14); ezeknek az alapvető terményeknek a bőségét élvezte a nép, a Mózes által adott ígéretek szerint. Hóseás korában Izráel megdöbbentő hálátlansággal viszonyult Istenhez, annyira belefolytak ők is a környező világ dolgaiba, hogy bálvány isteneiknek áldoztak Istentől kapott ajándékaikkal. Komoly figyelmeztetés rejlik ebben mindannyiunk számára, hogy amit Istentől kaptunk, azt az Úr szolgálatában, nem pedig akaratával ellenkező módon kell felhasználni (Mt 6:24).

„Miként tekint Isten a hálátlanságunkra és arra, hogy nem értékeljük áldásait eléggé? Ha valaki semmibe veszi vagy helytelenül használja a tőlünk kapott ajándékot, általában bezárjuk előtte szívünket és kezünket is. Akik viszont napról napra, évről évre részesültek Isten kegyelmi ajándékaiban, jóságával visszaéltek és elhanyagolták azokat az embereket, akikért Krisztus az életét adta. Ez azt jelenti, hogy amit műve fenntartására és országa építésére nekik adott, ők azt házakra és földekre költötték, hivalkodásra, maguk kényelmére pazarolták el, miközben megfeledkeztek az Ajándékozóról” (Ellen G. White cikke, Advent Review and Sabbath Herald, 1888. december 7.).

Gondolkozzunk el azon, hogy mennyire könnyű az Istentől kapott ajándékokat önző módon felhasználni vagy akár bálványimádásra fordítani! Milyen gyakorlati lépésekkel vehetjük ennek elejét a saját életünkben?

Alapvetően mi volt Isten üzenete népe számára Hóseás próféta könyve 2. fejezetében? Hogyan mutatkozik meg az evangélium ebben a szakaszban?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Hóseás üzenete alapjában véve azt az igazságot közvetíti, hogy Isten kitartó szeretettel fordul méltatlan népe felé. A 2. fejezetben olvashatjuk az Úr hosszas beszédét Izráel hitehagyásáról, amit azután szembeállít népe iránti végtelen szeretetével. A büntetést követően a férj a pusztába vezeti feleségét, ahol megújítják házassági fogadalmukat.

Tehát a fejezet azzal ér véget, hogy felvázolja az ítéleten túlmutató jövőt, amikor Isten ismét olyan szeretetet ébreszt Izráelben, mint ami korábban megvolt benne (Hós 2:11-14). A mező vadjai nem pusztítják el többé a feleség szőlőit és fügefáit, új szövetséget kötnek, társak lesznek (Hós 2:17). Emellett minden gyermek új nevet kap, és már a nevük is azt tanúsítja, hogy Isten kész a békülésre, hajlandó megbocsátani népe vétkeit.

Isten szabadon megbocsátja bűneinket. Mégis, mibe került a bűnbocsánat Istennek? Hóseás számára mi volt a tanulság ára (Hós 3:1-2)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Hóseás Izráelben, férfiként arra született, hogy a patriarchális társadalomban kiemelt szerepe legyen. Ám ez a kiváltság nagy felelősséggel járt. Az ókori Izráelben egy férfi számára óriási erőfeszítés kellett a megbocsátáshoz és a hűtlen feleség visszafogadásához, nem beszélve arról, hogy sajátjának ismerje el azokat a gyerekeket, akik talán más apától származtak. Ha kitartott a felesége és annak gyermekei mellett, akkor el kellett viselnie a társadalom elutasítását, ami az élet legnehezebb tapasztalatai közé számíthatott.

Hóseás mégis „visszavásárolta” az asszonyt. Bizonyos értelemben Isten ugyanezt tette az emberiségért, Jézus kereszthalála árán. Csak a keresztre nézve láthatjuk tisztábban, mibe került Istennek az, hogy a bűn romlásából visszavásárolt minket.

Hós 4:1-3 szakaszában Istent Izráellel perben, jogi vitában (héberül rib) állva látjuk. A választott nép vétkesként állt Istene előtt, mert képtelenek voltak a szövetség feltételei szerint élni. Az igazságnak, a kegyelemnek és Isten ismeretének kellett volna megmutatnia, hogy Izráel különleges kapcsolatban áll Urával. Hós 2:17-19 értelmében ezeket az ajándékokat Isten a szövetség megújításakor adja népének. A bűn miatt azonban Izráel életéből hiányoztak a fent nevezett kegyelmi ajándékok. A Hóseás által felsorolt bűnök az anarchia szélére sodorták a nemzetet. A vallási vezetőket, a papokat és a prófétákat is felelősség terhelte Izráel életének romlásáért, amit Isten számon is kért tőlük. Súlyos felelősség nehezedett rájuk. Ha nem lépnek fel a helytelen tettekkel szemben és nem ítélik el az igazságtalan cselekedeteket, Isten őket ítéli meg.

Az Ószövetség idejében a bálványimádást a legsúlyosabb bűnnek tekintették, mert elkövetője tagadta az Úr Isten szerepét a nép és az egyén életében. A száraz klíma miatt Izráelben élet-halál kérdésnek számított, hogy esik-e az eső. Az izraeliták idővel abban kezdtek hinni, hogy az életadó eső és a hasonló áldások Baáltól származnak. Ezért szentélyeket építettek az idegen isteneknek és az istentiszteletet erkölcstelenséggel keverték.

Ugyanakkor a társadalmi igazságtalanság is elterjedtté vált az országban. A gazdagok igyekeztek mind jobban kizsigerelni a földműveseket, hogy meg tudják fizetni a sarcot Asszíriának. Sokan csaltak és hamissághoz folyamodtak (Hós 12:7-8). Az addig békés és virágzó korszakot emiatt váltotta fel a politikai és társadalmi zavargások időszaka. Az ország a teljes káosz szélére került.

„Csak szánakozni lehet a szegény gazdag embereken, akik állítólag Istent szolgálják. Azt mondják, hogy ismerik Istent, ám tetteik ezt cáfolják. Rettenetes sötétségben élnek! Azt vallják, hogy hisznek az igazságban, ám cselekedeteik nem állnak összhangban szavaikkal. A gazdagság szeretete önzővé, követelőzővé, hatalmaskodóvá teszi az embert. A vagyon hatalom, és a vagyon szeretete gyakran megfosztja az embert minden jó, isteni tulajdonságtól vagy éppen megbénítja azokat” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 2. köt. 682. o.).

Hogyan illeszkednek Jak 5:1-7 szavai a jelenvaló igazsághoz, amit Jel 14:6-12 szakaszában a három angyal üzenete fejez ki? Mivel védekezhetünk a veszélyek ellen, amelyekkel a pénz mindig fenyegeti Krisztus követőit?

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3).

A Hóseás név, ami a Jósua, az Ézsaiás, valamint a Jézus nevekkel rokon, héberül azt jelenti, hogy „az Úr megment”. A próféta arra hívja fel a népet, hogy forduljanak el a bűntől és találjanak menedéket az Úr Istennél, aki a Teremtő és a Megváltó. Az isteni ítéletnek az volt a célja, hogy emlékeztesse a bűnösöket: életüket és erejüket az Úrtól kapták, akihez vissza kell térniük. Tehát minden figyelmeztetés és ítélethirdetés mellett Hóseás próféta könyve egyaránt képviseli az emberi bűnbánat és az isteni megbocsátás témáit is.

A próféta arra buzdította a bűneiben vesztébe rohanó, „tudomány nélkül való” (Hós 4:6) népet, hogy törekedjenek egészen megismerni az Urat és örök elveivel összhangban élni. A nép „tudomány nélkül való volt”, azaz nem ismerte Istent, és ez vitte őket a lázadásba, ami azután kiváltotta az ítéletet.

Viszont hittel és engedelmességgel valóban megismerhették az Urat. Az ismeretség lehet közeli és bensőséges. Éppen ez az oka, hogy a Biblia újból és újból a házasság szimbólumával utal arra a kapcsolatra, amit népével kíván fenntartani az Úr.

Pontosan ezért jelenti a keresztény élet elsősorban az élő Istennel való kapcsolatot, ezért szólítja népét az Úr arra, hogy ismerjék meg Őt és kövessék akaratát.

A bűn problémája félelmetes szakadékot vágott Isten és az emberiség között. Jézus kereszthalála viszont mindannyiunk számára utat nyitott, amelyen szorosan járhatunk az Úr mellett. Valóban megismerhetjük Őt mi magunk is!

Mi a különbség aközött, ha valaki hallott már Istenről vagy ismeri Istent? Mindennapjainkban hogyan mutatkozik meg ez a különbség? Mit válaszolnánk, ha valaki megkérdezné: Hogyan ismerhetem meg Istent? A következő szövegek mit tanítanak az Úr megismerésének fontosságáról?

2Móz 33:12-13 ________________________________________________

Jer 9:23-24 ___________________________________________________

Dán 11:32 ____________________________________________________

1Jn 2:4 _______________________________________________________

„Az idő múlásával Hóseás tudatára ébredt, hogy saját sorsa az isteni szenvedést tükrözi, szomorúsága Isten bánatát visszhangozza. A próféta a hasonló szenvedés során, Isten fájdalmát átérezve valószínűleg felfogta isteni parancsra kötött házassága értelmét…

Csak saját életében tapasztalva Istennek, Izráel Férjének érzéseit volt képes a próféta átérezni az Úr helyzetét. Házassága inkább tanulság, példa volt, mintsem szimbólum vagy szentség” (Abraham J. Heschel: The Prophets. Mass., 2001, Prince Press. 56. o.).

„Hóseás szimbolikus nyelvezettel tárta a tíz törzs elé, hogy Isten minden bűnbánó és földi egyházával egyesülő embert részesíteni akar azokban az áldásokban, amelyeket Izráel akkor kapott, amikor hűséges volt hozzá az ígéret földjén. Az Úr ezt mondta Izráelről, aki iránt irgalmat akart tanúsítani: ’Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek. Azután adom vissza szőlőjét, és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején, mint akkor, amikor kijött Egyiptom földjéről…’ (Hós 2:16-19, új prot. ford.)” (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 185-186. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a bálványimádásra, mit ami csupán a szobrok előtti hajlongás. Milyen szempontból mondható ennél jóval burkoltabb, csalókább dolognak?

2) A csoportban beszélgessünk még arról, hogy mit jelent ismerni Istent! Mit értünk azon, amikor azt mondjuk, hogy ismerjük az Urat? Hogyan tehetünk szert ilyen ismeretre?

3) Egyes ókori teológusok érvelése szerint Istennek nincsenek érzései, sem fájdalmat, sem örömet nem váltanak ki belőle az emberek tettei. Mi lehet az oka annak, ha valaki ezt az álláspontot vallja? Mi viszont miért nem fogadjuk ezt el?

4) Gondolkozzunk még megváltásunk hatalmas áráról! Ezek szerint milyen értéket lát bennünk Isten?

AZ IGAZSÁG ÖVE

„Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel…” (Ef 6:14).

Semmi más védelem nincs a gonoszság ellen, csak az igazság. Egyetlen ember sem állhat ki szilárdan az igazságért, akinek szívében nem kap helyet az igazság. Csupán egyetlen hatalom létezik, ami állhatatossá tehet és meg is tarthat akként – Isten hatalma, ami Krisztus kegyelme által tulajdoníttatik nekünk.

Az egyházban sokan biztosra veszik, hogy értik hitüket, ám amíg valami megpróbáltatás nem jön, nem ismerik fel saját gyengeségeiket. Ha távol kerülnek a hasonló hitet vallóktól és magukban kell megállniuk, egyedül kell magyarázatot adniuk hitükre, meglepetten tapasztalják, hogy gondolataik mennyire kuszák azzal kapcsolatban, amit igazságnak fogadtak el…

Az Úr mindenkit arra hív, aki Igéjében hisz, hogy ébredjen fel álmából. Értékes, időszerű világosságot kaptunk, ez a Biblia igazsága, ami bemutatja az előttünk álló veszélyeket. Ennek a világosságnak a Szentírás komoly tanulmányozására kell vezetnie bennünket. A lehető legszigorúbban meg kell vizsgálnunk azt az álláspontot, amit elfogadtunk… A hívők ne hagyatkozzanak feltételezésekre és rosszul meghatározott elképzelésekre az igazság lényegét illetően! Hitüknek Isten Igéje szilárd alapján kell állnia, hogy amikor a próba ideje elérkezik… reménységük indokait be tudják mutatni…

Az igazság szilárd alapon áll az örökkévaló Sziklán – azon az alapon, amit semmilyen vihar nem mozdíthat el… Ne eresszük le az igazság zászlaját… az utolsó időre vonatkozó komoly igazságot vegyítve valami mással, ami elrejtené hitünk sajátságos jellemzőit” (Ellen G. White: God’s Amazing Grace. 29. o.)!