SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A teremtés és az erkölcs kérdései

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26-28; 2:16-17; Példabeszédek 14:31; Máté 5:44-48; Apostolok cselekedetei 17:26; Jakab 3:9; Jelenések 20:11-13

„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1Móz 2:16-17).

Szívesen beszélünk az „emberi jogokról”. A Magna Carta (1215), vagy a francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789), vagy az ENSZ különböző deklarátumai egyaránt azt a gondolatot erősítik, hogy az embernek vannak bizonyos „elidegeníthetetlen jogai”, amelyeket jog szerint senki nem vehet el tőle, emberi mivoltából fakadóan illetik meg (legalábbis elméletben).

Megmarad a kérdés: Melyek ezek a jogok? Hogyan lehet meghatározni őket? Változhatnak? Ha igen, akkor hogyan? És különben is, miért kellenek nekünk, embereknek ezek a jogok?

Számos országban egészen a XX. századig nem rendelkeztek szavazati joggal a nők (van, ahol ezt még most is megtagadják tőlük). Először is, vajon hogyan adhat meg egy kormányzat embereknek valamit, ami amúgy is „elidegeníthetetlen joguk”?

Nem könnyű kérdések, a rájuk adott válaszok pedig elválaszthatatlanul kötődnek az ember eredetéhez. A héten ezt a témakört fogjuk tanulmányozni.

1Móz 2:7 verse azt írja le, hogy Isten külön teremtette meg Ádámot, méghozzá intelligens, erkölcsi lénynek, nem pedig olyannak, mint az állatok. A szöveg nem mondja ugyan kifejezetten, de szinte el tudjuk képzelni, amint az Úr az eltervezett formára és méretre gyúrta az agyagot. Gondolhatnánk azt is, hogy a világmindenség hatalmas Ura nem hajol le, nem piszkolja öszsze a kezét az ember megteremtésekor, a Bibliából viszont úgy ismerjük meg a Teremtőt, mint aki szoros kapcsolatban van teremtményeivel. A Szentírás számos olyan alkalmat feljegyez, amikor Isten a saját kezével hozott létre valamit vagy érintett meg valakit. Példaként említhetjük 2Móz 32:15-16, Lk 4:40 és Jn 9:6 verseit. Éppen Krisztus emberi testet öltése bizonyítja, amikor nagyjából hozzánk hasonlóan, napi szinten érintkezett a teremtett világgal, hogy Isten kész lehajolni és „bepiszkolni a kezét” az emberek között.

Milyen parancsot adott Isten Ádámnak 1Móz 2:16-17 verse szerint? Mi foglaltatik ebben benne?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Megkérdezhetnénk, hogy milyen jogon szabott Isten törvényeket Ádámnak és Évának. Hasonlítsuk ezt a helyzetet egy családban felnövő gyerekéhez! A szülők otthont és kellő életfeltételeket biztosítanak neki. Szeretik, szem előtt tartják az érdekeit. Tapasztalatuk és bölcsességük folytán sok bajtól megkímélhetik, amennyiben hajlandó elfogadni irányításukat. Van olyan gyerek, akinek ez nehezebben megy, de az általános felfogás szerint a gyerekeknek alkalmazkodni kell a szüleik által megszabott szabályokhoz, amíg a szülők tartják el őket. Hasonlóképpen bennünket is mennyei Atyánk tart el, Ő biztosítja mindazt, amire szükségünk van az élethez, így jó elfogadnunk vezetését. Isten a szeretet Istene, tehát bízhatunk benne, hogy mindig megadja azt, ami javunkat szolgálja.

Hogyan fejezi ki a zsoltáros, hogy mindenben Istentől függünk (Zsolt 95:6-7; 100)? Milyen kötelezettségeket ró ez ránk automatikusan, főként az emberekkel való viszonyunkat illetően?

1Móz 1:26-28 versei értelmében milyen különleges képességgel ruházta fel Isten az embert, amit az állatoknak nem adott meg?

_____________________________________________________________

Mit jelent pontosan az, hogy „Isten képe”? Sokat foglalkoztak már ezzel a kérdéssel, és eltérő nézetek fogalmazódtak meg. A versekben találunk némi támpontot a gondolat természetével kapcsolatban. Először is meg kell jegyezni: az Isten képére teremtettségben benne foglaltatik az, hogy bizonyos szempontból Istenre emlékeztetünk. Az istenképűség egyik fontos vetülete, hogy Isten uralmat adott az embernek a többi teremtmény felett. Ő Úr mindenen, és uralmának egy részét az emberre ruházta, amikor megbízta, hogy uralkodjon a halakon, a madarakon és a szárazföldi állatokon.

Figyeljük meg azt is, hogy Isten így szólt: „Teremtsünk embert a mi képünkre”, tehát a képben benne értendő az Istenség többes száma. Azután megteremtette az embert, a férfit és a nőt. Isten képe nem az egyes emberben fejeződik ki igazán, hanem a kapcsolatban. Hasonlóan ahhoz, hogy az Istenséget három isteni Személy kapcsolata alkotja, Isten képe az emberben a férfi és a nő viszonyában jut kifejeződésre. Az istenképűség része a kapcsolatteremtés képessége. Természetesen ebben benne értendő a felelősségvállalás, a számadási kötelezettség – azaz az erkölcsös élet. Tehát itt rögtön látunk egy határozott utalást arra, hogy az erkölcsiség a teremtésből ered.

Olvassuk el 1Móz 9:6 és Jak 3:9 verseit! Az Isten képére teremtettség hogyan kapcsolódik egészen egyértelműen az erkölcsiség fogalmához?

_____________________________________________________________

Az ember évezredek óta küzd az erkölcsi kérdésekkel. Még mielőtt belemélyednénk abba, hogy mi tekinthető helyes erkölcsnek, magának az erkölcsnek a gondolata egy sor mély kérdést vet fel. Miért kell erkölcsi alapon működő, a helyes és helytelen között különbséget tévő lelkiismerettel rendelkeznie az embernek, eltérően a bogaraktól, legyektől vagy csimpánzoktól? Hogyan lehetne tudomása erkölcsi fogalmakról a lényegében erkölcs nélküli anyagból (kvarkokból, gluonokból [az atommagot alkotó protonoknál, neutronoknál is kisebb elemi részecskék] elektronokból stb.) létrehozott lényeknek? A választ a Biblia első fejezeteiben találhatjuk, amelyek bemutatják, hogy az ember „Isten képére” teremtett erkölcsi lény.

1Móz 2:23 versében Ádámnak az a feladata, hogy elnevezze a feleségét, akit azután (a héberben) Havváhnak hívott. Ez a hajah (élni) igével kapcsolatos. Az Éva név héber megfelelőjének jelentése: „életadó”, tehát azt fejezi ki, hogy tőle származik minden ember. Vagyis a szó legszorosabb értelmében mind egy családhoz tartozunk.

Hogyan köti össze Pál a teremtéssel az egész emberiség testvériségének gondolatát ApCsel 17:26 versében (vö. Mt 23:9)?

Az egyesít bennünket, hogy mindannyian egy asszony, Éva és egy férfi, Ádám leszármazottai vagyunk, Isten pedig mindannyiunk Atyja. Ez a tény az alapja az emberek egyenlőségének. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire másként működnének a kapcsolatok, ha mindenki elismerné e fontos igazságot! Az a szomorú tény az egyik legnagyobb bizonyítéka bűnösségünk mélységének, a bűn rontásának, hogy az emberek gyakran rosszabbul viselkednek egymással, mint ahogy némelyek az állatokkal bánnak.

Hogyan világít rá Péld 14:31 és 22:2 verse az erkölcs és az Isten által teremtettség kapcsolatára?

Számos tényező osztja meg az emberi fajt: politikai, nemzeti, etnikai és természetesen gazdasági kérdések. Vélhetően a gazdasági tényező a legsúlyosabb következményekkel járó faktorok egyike (noha azért nem olyan mértékben, ahogy Karl Marx jósolta: a világ munkásai valójában soha nem egyesültek, inkább nemzeti hovatartozásuk alapján harcoltak egymással). Ma is, mint mindig, a szegények és a gazdagok sokszor gyanakvással és megvetéssel tekintenek egymásra. Hányszor és hányszor vezettek erőszakhoz, sőt háborúhoz az ilyen érzések! A szegénység kiváltó okai és a probléma megoldása kérdésében továbbra is tanácstalanul állunk (lásd Mt 26:11). Az viszont egészen biztosan benne van Isten Igéjében, hogy a szegényeket és a gazdagokat egyaránt megilleti az a méltóság, ami teremtettségünk folytán a miénk.

Évekkel ezelőtt, miután a darwinizmus már divatossá vált, voltak, akik az úgynevezett „szociáldarwinizmus” (társadalmi darwinizmus) alapján próbálták igazolni a szegények kizsákmányolását. Azzal érveltek, hogy a természet világában az erős legyűri a gyengét és a saját javára használja fel, tehát miért ne lehetne gazdasági téren is alkalmazni ugyanezt az elvet? Miként bizonyítja ez is, hogy az ember eredetével kapcsolatos helyes nézet éppúgy meghatározó az erkölcsi kérdések esetében is?

Isten a saját képére teremtett, ami többek között azt is jelenti, hogy azt akarta, jellemünk az Övére emlékeztessen. Vagyis amennyire emberileg lehetséges, legyünk olyanok, mint Ő. (Megjegyzendő: Istenre hasonlítani egészen mást jelent, mint amikor valaki arra törekszik, hogy Istenné váljon. Óriási különbség!) Ha jellemét tükrözve hasonlítani akarunk Istenre, helyes fogalmat kell alkotnunk jelleméről.

Mire mutatnak rá Mt 5:44-48 versei nemcsak Isten jellemét illetően, hanem azt is, hogy miként tükrözhetjük azt a saját életünkben?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Olvassuk el Lk 10:29-37 szakaszát! Mire világít rá ezt a történet Isten jelleméből és abból, ahogyan meg kell nyilvánulnia az emberek között (lásd még Fil 2:1-8)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jézus történetében szerepelt két férfi, akik két, ellenséges viszonyú népcsoporthoz tartoztak. Jézus viszont bemutatta, hogy felebarátok. Belekerültek egymás felelősségi körébe, és Istennek örömet jelentett, hogy különbségeiket félretéve az egyik jóindulattal, együttérzéssel fordult a másik felé.

Micsoda ellentét van Isten országának elvei és Sátán uralkodásának elvei között! Isten azt kéri az erőstől, hogy viselje gondját a gyengének, míg Sátán szabályai szerint az erős pusztítja a gyengét. Isten békés kapcsolatokkal jellemezhető világot teremtett, Sátán azonban annyira eltorzította, hogy sokan bevett viselkedési normának tekintik, amit az erősebbek a túlélésért tesznek. Ha a természetes kiválasztódás kegyetlen folyamata (az erős legyőzi a gyengét) lett volna kialakulásunk eszköze, akkor vajon miért kellene most másként cselekednünk? Vajon nem Isten terve és a természet parancsa – amit szintén Ő határozott meg – értelmében járnánk el, ha e nézetet elfogadva a saját érdekeinket érvényesítenénk a kevésbé szerencsések kárán?

Az eredetünkkel kapcsolatos nézeteink még hogyan hatnak erkölcsi felfogásunkra?

Az egyik előző tanulmányban érintettük Pál athéni prédikációját (ApCsel 17:16-31). Kísérjük figyelemmel az apostol érvelésének menetét! Ne csak azt vegyük észre, ahonnan indult, hanem azt is, hogy hol fejezte be! Miért olyan fontos az általa levont végkövetkeztetés, főként az ember eredetének és erkölcsiségének kérdését illetően?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Athénban Pál a teremtéssel kezdte és az ítélettel fejezte be a beszédét. Szerinte a világot és benne mindent megteremtő Isten elrendelt egy napot, amikor majd megítéli a világot. Isten felruházta az embert erkölcsi képességgel, ami viszont sejteti elszámoltathatóságunkat. Tetteinkért és szavainkért Isten majd mindnyájunkat felelősségre von (lásd Préd 12:16; Mt 12:36-37).

Olvassuk el Mt 25:31-40 és Jel 20:11-13 szakaszait! Mi ezeknek a részeknek a világos tanítása az erkölcsi kérdéseket illetően?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A földön élt minden ember össze fog majd gyűlni Isten színe előtt ítélethozatalra. A Jézus példázatában megemlített két csoport tagjait az különbözteti meg, hogy miként bántak a szükséget szenvedőkkel. A Teremtő odafigyel rá, hogyan viselkednek teremtményei egymással, főként a nehéz helyzetben lévőkkel. A mennyben nincs helye a természetes kiválasztódás elvének, mivel az ellentétes a békesség Istenének jellemével.

A Bibliának az az egyik sarkalatos tanítása, hogy majd maga Isten fogja elhozni az igazságot, ami most olyannyira hiányzik világunkból. Az ítélet gondolata magában foglalja az erkölcsi rendet. Hiszen ugyan miért ítélne vagy büntetne Isten, ha nem lennének erkölcsi normák, amelyekhez tarthatná magát az ember?

Gondolkozzunk el az ítélet valóságáról és biztos voltáról! Miért olyan fontos az evangélium és a Krisztusban megígért megváltás ahhoz, hogy bizalommal tekinthessünk az ítéletre?

A Szentírás szerint Ádám volt az első ember, akit Isten a föld porából teremtett. Ádám teremtettségéből ered az a felfogásunk, hogy az ember erkölcsi lény. Tehát az erkölcs bibliai fogalma elválaszthatatlan az ember eredetével kapcsolatos bibliai fogalmaktól. Ha elfogadjuk, hogy Ádám volt az első ember, ezzel cáfoljuk annak a lehetőségét, hogy létezhetne valamilyen kövület, ami Ádám vagy a többi ember ősének maradványa volna. Akkor vajon honnan származnak bizonyos megtalált kövületek? Többféle lehetőség létezik. Először is, az emberszerű kövületek lehetnek olyan intelligens emberek maradványai, akiknek a növekedése a mai emberétől eltért. A második lehetőség, hogy vagy az adott ember életmódja, vagy környezeti hatás, vagy egyéb tényezők miatt degenerálódott kövületről van szó. A harmadik lehetőség, hogy az ilyen maradványok Sátán közvetlen próbálkozásai, amelyekkel számunkra ismeretlen módon akarta megrontani a teremtést. Az is elképzelhető, hogy nem emberi maradványok, hanem az emberhez alaktanilag hasonló állatok maradványai. Különböző emberek más és más magyarázatot részesíthetnek előnyben, mivel azonban nincs közvetlen, a kérdést eldöntő bizonyítékunk, a legjobb, ha spekulációinkban kerüljük a merevséget. A kövületek nem ilyen vagy hasonló címkével ellátva kerülnek elő: „Készült Kínában, 500 millió éve”. A tudósoknak a föld történetéről alkotott, igencsak eltérő felfogása adja azt a keretet, amin belül magyarázzuk a kövületeket, értelmezéseinkre viszont nincsenek bizonyítékaink, végeredményben tehát csupán elképzelések.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Gondoljuk végig, hogy mi minden következne abból, ha nem lenne erkölcsi rendet megszabó Teremtő! Akkor honnan származnának az ilyen elvek? Sokan nem hisznek ugyan Istenben, mégis ragaszkodnak valamilyen szigorú erkölcsi normához. Istentől függetlenül vajon mi alapján dolgozhatna ki bárki is egy erkölcsi szabályrendszert? Milyen lehetőségekkel állhatnának elő? Végeredményben mi lenne mindegyiknek a gyengéje?

2)  A teremtéssel kapcsolatos felfogásunk miként irányítja nézeteinket olyan mai kérdésekkel kapcsolatban, mint az eutanázia (kegyes halál), a klónozás vagy az abortusz stb.?

3) Dachauban egy helyi önkéntes vezette körbe a látogatókat a náci koncentrációs táborban. Magyarázata elején Charles Darwin evolúciós elméletéről beszélt, érzékeltetve, hogy ez vezetett el a dachaui és a többi koncentrációs tábor alapításához. Mi a nyilvánvaló logikája ennek az érvelésnek? Milyen hibákat találunk benne?

KIRÁLY KATÓ:

ÚJ ÉLET KRISZTUSBAN

Mindennap meghalni a bűnnek –

Ez igazi, nagy, boldog ünnep;

Mindennap arról elmélkedni,

Hogyan kell Jézust hőn szeretni;

Mindennap ünneplőben járni,

Fehér ruhában Jézust várni:

Ez már új élet – Krisztusban!

Mikor Igéje csontban, húsban,

A vérben, szívben és elmében

Ott él, a gondolat mélyében,

Akkor már elmondhatjuk bátran:

Hiszünk Isten szent Bárányában.

Hiszünk a szabadító vérben,

A kegyelem nagy erejében,

Mert valóság, és nem elmélet

A Krisztusban elrejtett élet.

Mikor már semmi sem sajátunk,

Mert Jézus a mi Igazságunk!