SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Végső események

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:15-24; Ézsaiás 13:6-9; Lukács 21:34-36; Róma 1:18; 1Thesszalonika 5:1-11

„Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe” (1Thessz 5:8).

KULCSGONDOLAT: Krisztus visszatérésének valósága állandó készenlétre szólít.

Még az e heti szakaszban is a második advent a fő téma, bár a fókusz kissé eltolódik. Pál itt nem annyira Jézus visszatérésének a részleteit igyekszik tisztázni, inkább azt hangsúlyozza, hogy tekintettel az adventre (valamint az ezzel együtt járó ítéletre), állandóan készen kell állnunk. Az előző szakasz bátorított: a vég sokkal jobb lesz, mint ahogy a thesszalonikaiak gondolták. Most viszont, mivel már tisztábban látják Jézus visszajövetelét, az a kérdés, hogyan készülnek fel rá.

Úgy tűnik, akkoriban a gyülekezet számára a „béke, biztonság” teológiája volt a kérdés, amihez talán még az keveredett, hogy a tagok közül némelyek a második advent idejét számítgatták. A thesszalonikai hívők remélték, hogy a prófécia által előre megjósolhatják, mikor lesznek meg a végső események, és így majd tudni fogják, mikor kell készülni. Ebből következően egyesek valószínűleg úgy éltek, mintha nem sürgetné őket semmi.

Ugyan ki ne értené, mit jelent ez? Minél tovább vagyunk itt, annál könnyebb megfeledkezni az idő sürgetéséről. Pál szavai ezért megszívlelendők.

Olvassuk el 1Móz 3:15-24 verseit! Soroljuk fel, hányféleképpen ítélte meg Isten Ádámot és Évát mind negatív, mind pozitív értelemben!

Noha maga az ítélet szó nem fordul elő 1Thessz 5:1-11 szakaszában, mégis főként ez itt a téma. Pál arra akarta ráébreszteni a thesszalonikai hívőket, hogy Isten ítélete nemcsak a mennyben, az idők végén történtekre korlátozódik, hanem valós következményekkel jár hétköznapi életükre nézve is. Ma sokakban kényelmetlen érzést kelt az ítélet kérdése. Viszolyognak az azzal járó kárhoztatás és fenyegetés gondolatától. Ám ez a bibliai fogalom a fenyegetésnél, az ítélethozatalnál és annak végrehajtásánál szélesebb kört érint. Van pozitív oldala is. A könyörület, a kedvesség egyszerű, hétköznapi tettei sem maradnak említés vagy jutalom nélkül (lásd pl. Mt 10:42). Isten látja minden jó és rossz cselekedetünket, amelyek a dolgok végkifejletében mind jelentőséggel bírnak.

Már a Biblia legkorábbi beszámolóiban is az ítélet két oldalát láthatjuk. Az Éden kertjében Isten elmarasztalja Ádámot és Évát. Bűnük következményei megnyilvánulnak a gyermekszüléskor, a földművelésben, de még abban is, hogy hol élhetnek. Ugyanakkor Isten pozitív ítéletet is hoz. Ellenségeskedést támaszt az ember és Sátán között, majd kegyelmesen bőrruhába öltözteti a párt, hogy a környezetváltozás hatásaitól ne szenvedjenek szükségtelenül. Ami pedig még fontosabb: a bőrruha Krisztus igazságát jelképezi, elfedve bűneiket is.

Mózes első könyve 4. fejezetében Isten elítélte Kaint, amikor elküldte, ugyanakkor védő ítéletet is kimondott rá. Megbélyegezte, nehogy megöljék. Az özönvíz idején megítélte az emberiséget a víz áradatával bekövetkező pusztulással, ugyanakkor a bárkával lehetőséget biztosított a menekülésre is (1Móz 6:1–9:17), ami az ítélet pozitív oldala volt.

Mózes első könyve 11. fejezetében az Úr összezavarta a nyelveket és az egész föld színére elküldte az embereket (negatív). Hol az ítélet pozitív oldala? Ábrahám elhívásában találjuk: „megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei” (1Móz 12:3) – ugyanazok a népek, amelyek évekkel korábban Bábelnél szétszórattak (1Móz 11:9).

Krisztus helyettesünk lett az ítéletben. Hogyan teszi kedvezővé számunkra az ítéletet ez az igazság? Az ítéletre gondolva miért kell mindig figyelembe venni e lényeges tanítást?

Olvassuk el 1Thessz 5:1-3 és ApCsel 1:6-7 verseit! Mit jelent „az idők és időszakok” vagy „alkalmak” kifejezés e versekben?

„Az Úr napja” gyakori kifejezés az ószövetségi ítéletes szakaszokban; Istennek  a „végidőben” történő, határozott közbelépését jelöli, erősen hangsúlyozva az engedetlenség negatív következményeit (Ézs 13:6-9; Jer 46:10; Ez 30:2-12). Mai szakaszunkban Pál ezt a korábbi elvet kapcsolja a tolvaj hasonlatához, amit Jézus vezetett be (Mt 24:43; Lk 12:39). Az Úr napja, az éjjeli tolvaj és a szülési fájdalmak hármas kombinációja ugyanazt a pontot érzékelteti: Jézus visszajövetele hirtelen, váratlanul következik be, nem menekülhetnek a bűnösök. Nem az utolsó időben kell felkészülni a végre, a felkészülés ideje most van. Viszont a 4. versből kitűnik, hogy Pál nem szidja a thesszalonikaiakat. Ők már tudják, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Másokat ér váratlanul a pusztulás érkezése, azokat, akik hangoztatják: „Békesség és biztonság”.

ApCsel 1:6-7 verseiben a tanítványok Jézustól tudakolják a földi történelem végső eseményeinek időzítését, Ő azonban nem elégíti ki kíváncsiságukat. Nem kell tudniuk, hogy mikor jön el a vég. Láthatjuk, hogy „az idők és időszakok” a végidő meghatározására tett próbálkozásokkal kapcsolatos. Az ilyen számítgatások felkeltik a figyelmet, csakhogy képviselőik szándékaival éppen ellenkező lesz a hatásuk a lelki életben. Vagy csalódáshoz vezetnek az előre meghatározott idő letelte után, vagy a felkészülést késleltetik, amennyiben túl messzinek tűnik a várt idő.

Milyen párhuzamokat találunk Lk 21:34-36 és 1Thessz 5:1-11 szakaszai között?

Lk 21:34 szerint sokan az alkoholba és a szórakozásba merülve próbálnak menekülni a lelki felelősség elől. Másokat talán foglalkoztat a végidőre való lelki felkészülés, csakhogy az élet gondjai és izgalmai elterelik a figyelmüket. A vég hirtelen érkezése viszont azt jelenti, hogy közeleg az idő, amikor nem menekedhet, aki hagyja eltéríteni a figyelmét, vagy aki nemtörődöm módra él. Krisztusnak Lk 21:34-36 verseiben lejegyzett szavai szerint csak az menekülhet meg, aki vigyáz.

Hogyan lehet az idő sürgetésére gondolva élni, tudva, hogy Krisztus hamarosan eljön, ugyanakkor azonban kerülve a fanatizmust vagy a túlzásokat? Hogyan tartható helyes egyensúly? Beszélgessünk válaszainkról a csoportban!

Az 5. fejezet első verseiben Pál azoknak az állapotáról ejt szót, akik valamiért nem készülnek fel. A thesszalonikai hívők már megértették, hogy a második advent biztosan bekövetkezik, csak azt nem tudták, mikor. A készületlenek számára tragikus lesz a meglepetés. Egyesek azért nem készülnek, mert nem hisznek a második adventben. Mások úgy vélik, hogy addig halogathatják a felkészülést, amíg az események meg nem győzik őket közelségéről.

Az 1950-es évek vége felé történt. Egy fiatalember azt hallotta egy prédikátortól, hogy 1964-ben jön el Jézus, tehát a gyülekezetnek már készülnie kell. Viszont úgy döntött, hogy mivel az majd csak évek múlva lesz, nem töri magát a készülődéssel, talán 1962-ig. A lelkész az idő sürgetésére akarta hallgatói figyelmét felhívni, de a fiatalembernél éppen ellenkező hatást ért el. Természetesen a késlekedés veszélyes, mert abban sem lehetünk biztosak, hogy a mai napon végig életben leszünk. Jó hír viszont: nem kell ismerni Jézus visszajövetelének idejét ahhoz, hogy felkészüljünk.

Mi a lelki jelentősége a világosság és a nappal, a sötétség és az éjszaka hasonlatának 1Thessz 5:4-5 verseiben? Mit nevezhetünk az életünkben világosságnak, ill. sötétségnek? Gondoljuk végig, mi minden következik a válaszunkból!

E versekben Pál egy sor ellentétet vonultat fel: nappal/éjszaka és sötétség/ világosság (a pusztulás/menekülés ellentétét is érzékelteti a 3. versben). A hitetleneket meglepetésként érik a végidő eseményei, de a hívők nem lepődnek meg. Miért? Mert a világosságban élnek. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119:105, új prot. ford.). Isten azért adja a próféciát, hogy elég információnk legyen, és így lelkileg fel tudjunk készülni, bármi is várjon ránk.

A második adventre való felkészüléshez elegendő időt kell fordítani Isten Igéjének alapos tanulmányozására. A felkészülés jelenti azt, hogy kincseket gyűjtünk a mennyben. A felkészüléshez hozzátartozik, hogy naponta átadjuk magunkat az Úrnak.

A mai világban számos dolog elterelheti a figyelmünket, a munkánk, az e-mailek, a szórakozás, a különféle szerek és hangulatjavítók bőséges választéka. Pál felhívása így hangzik a korszakokon át: Tégy félre mindent, ami elterelné a figyelmedet! Legyen Isten Igéje az első az életedben, akkor nem törnek rád váratlanul az események, bármennyire kiszámíthatatlannak érezd az időt!

Hogyan érzékelteti a részegség/józanság hasonlata 1Thessz 5:6-8 verseiben a második adventre való felkészülés lényegét?

_____________________________________________________________

A 6. versben azt mondja Pál: „azért”. Az eddigiekben kifejtette, hogy Jézus igazi követői a világosság és a nappal fiai. A mai szakaszban tovább vezeti a hasonlatot, buzdítva olvasóit, hogy mind jobban és jobban készüljenek Jézus visszatérésére. A 7. versben ugyan egy kis kitérőt tesz, de a 6. és 8. versekben tovább bátorítja a thesszalonikaiakat, hogy legyenek éberek, józanok, az előttük álló megpróbáltatásokra felkészültek.

Az apostol először az alvás/ébrenlét ellentétéről szól. Mivel a hívők a „világosság fiai”, nem alhatnak, hiszen aludni éjjel kell. Természetesen ezt átvitt értelemben mondja. Az alvás itt a lelki lustaság vagy érdektelenség hasonlata (míg a 10. versben a halálé). „Ne is aludjunk” – ez a kifejezés az eredetiben azt jelenti, hogy „ne is aludjunk el”. Azaz Pál szerint ébren vannak, de arra szólítja őket, hogy őrizzék meg éberségüket, mind jobban figyeljenek.

Majd arra szólítja őket az apostol, hogy józanok legyenek, ne részegedjenek le. Az ókori világban a józanság a filozófiai értelem szimbóluma volt. Pál azt akarta, hogy a thesszalonikai hívők szentírási érvelése alapos és átgondolt legyen. Egyesek időpontok meghatározására, spekulációkra használják a Bibliát, az apostol viszont azt akarta, hogy a hívők inkább az Írás tanítására figyeljenek lelki felkészülésük közben. A józanság/részegség hasonlatával talán arra az erkölcsi önmegtartóztatásra is visszautalt, amire 1Thessz 4:1-12 verseiben ösztönözte olvasóit.

A nappalt az ébrenléttel, a józansággal hozzuk összefüggésbe, míg az alvás vagy a részegség ideje az éjjel. A 8. versben azonban Pál a katonai őrség képére vált át. Fontos, hogy az őrök józanok, éberek legyenek mindig, éjjelnappal; tehát a katonáknak a szokásosnál is jobban kell vigyázni. Hasonlóképpen az apostol a keresztények elé is átlagon felüli követelményeket állít, a második adventre való felkészülés miatt. Mint a katonáknak, a keresztényeknek is fel kell ölteniük a teljes felszerelést, mielőtt elfoglalnák posztjukat.

Vedd úgy, mintha Pál e részben személyesen, csak neked írna! Szavait hogyan váltanád tettekre? Azaz mit kellene megváltoztatnod az életedben, hogy valóban azt tedd, amire szólít?

Amint láttuk, 1Thessz 5:1-11 szakaszában Pál az ellentétek sorával érzékelteti a Jézus visszatérésekor bekövetkező ítélet két oldalát. A mai szakaszban (1Thessz 5:9-11) a harag és az üdvösség ellentétéről szól. A hívők azért tekinthetnek bizalommal az utolsó időre, mert Krisztusban bizonyosságot nyertek arra, hogy a világosság gyermekei.

Mi az alapvető üzenete 1Thessz 5:8-11 verseinek? Milyen reménységről beszél Pál? Miért számíthatunk erre mi is? Hogyan mutatkozik meg az evangélium ebben a részben?

_____________________________________________________________

Ma sokan úgy vélik, hogy Isten haragjának bibliai elve inkább a Szentírás korának kultúráját tükrözi, mint az igazságot Istent illetően, csakhogy ez a nézet téves. A Bibliában Isten valóban az emberi nyelv korlátai között fejezte ki igazságát. Ám az isteni harag elve nemcsak a Biblia ősibb részeiben fordul elő, hanem az Újszövetségben is fellelhető, méghozzá széles körben. Utalt rá Jézus (Lk 21:23; lásd még Jn 3:36), írt róla Pál (Róm 1:18; 1Thessz 1:10) és A jelenések könyve látomásaiban is szerepel (Jel 6:16-17; 15:1). Tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, bizonyára igen fontos dolgot fejez ki Istennel és a megváltási tervvel kapcsolatban.

Itt ugyan nem hatolhatunk e kérdésben mélyebbre, de azt világosan látni kell, hogy Isten haragja nem értelmetlen, hirtelen feltámadó düh. Isten útjai nem a mi útjaink (Ézs 55:8-9). Az isteni harag bibliai elve inkább hasonlítható ahhoz, amikor egy nemzet igazságtételt kíván a másokat bántalmazó és elnyomó törvényszegőkkel szemben. Megkapja büntetését, elpusztul, aki  ökönyösen kitart a gonoszságban. Mind törvényszegőkké lettünk, ezért végre is kellene rajtunk hajtani az ítéletet. Ezt a helyzetet azonban megváltoztatta Krisztus élete, halála és feltámadása.

Ez az a jó hír Isten haragját illetően, ami átsüt 1Thessz 5:8-11 versein. Isten nem a „haragot”, a büntető ítéletet szánja nekünk, hanem a kegyelmet és a megváltást. Krisztusban biztosította is a szükséges védelmet, hogy a büntetés ne pusztítson el. Éppen ezért gondolta Pál, hogy helyesen értelmezve

Isten haragja inkább bátorít, mint félelmet kelt (1Thessz 5:11). Ha Krisztusban vagyunk, soha nem kell kiállnunk Isten haragját, mert azt Jézus viselte el helyettünk a kereszten. Ez az igazi jó hír!

„Szükséges vigyázni. A saját szívünk is csalárd, bennünket is körülvesz az emberi gyarlóság és gyengeség, Sátán pedig eltökélte, hogy tönkretesz. Előfordul, hogy mi nem vigyázunk, de ellenségünk sosem tétlenkedik. Fáradhatatlan éberségére gondolva mi ne aludjunk, mint mások, hanem ’legyünk éberek és józanok’ (1Thessz 5:6)” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 409. o.)!

„Néhányan úgy érzik, hogy mielőtt az Úr áldásaihoz joguk lehetne, először át kell menniük a vizsgán, és bizonyítaniuk kell Isten előtt, hogy már átalakultak. Pedig… Jézus örül annak, amikor úgy jövünk hozzá, ahogyan vagyunk: bűnös, gyámoltalan, rá támaszkodó gyermekeiként. Nem az éjszaka, a sötétség, hanem a világosság gyermekeinek valljuk magunkat. Van-e hát jogunk a hitetlenségre” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 3. köt. Budapest, 2010, Advent Kiadó. 135. o.)?

„Magukat keresztényeknek vallók tömege… él a földön. Hitük csekély mértékben korlátozza azt, hogy kedvük szerint éljenek; noha állításuk szerint a világosság fiai, mégis sötétségben járnak, az éjszaka és a sötétség fiai” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 1. köt. 404. o.).

„A világ úgy él, mintha nem volna Isten: önző vállalkozásokba merül, pedig igen hamar tapasztalni fogja a hirtelen pusztulást, amelyből ki nem menekülhet… Tánc, tivornya, italozás, dohányzás, állati szenvedélyek kielégítése – s majd mint ökrök vitetnek a vágóhídra” (Ellen G. White: Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely, Felfedezések Alapítvány. 19. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.  Vessük fel a csoportban: Vajon készen lennénk, ha Krisztus visszajönne holnap? Beszélgessünk a válaszokról és az indokokról!

2.  Térjünk vissza a hétfői rész utolsó kérdéséhez! Hogyan tudatosíthatjuk magunkban az idő sürgetését úgy, hogy közben „normálisan” élünk a társadalomban?

ÖSSZEFOGLALÁS: 1Thessz 5:1-11 szakaszában Pál arra szólít, hogy valóban elkötelezetten készüljünk Jézus második adventjére. Az evangélium elfogadásával a világosság fiaivá válunk. Amint hittel, reménységben és szeretetben élünk az evangélium szerint, egyre inkább kirajzolódik bennünk Jézus képe. Ha ma készen állunk a halálra Krisztusban, akkor felkészültünk az eljövetelére.

BOTYÁNSZKI ÁGNES:

VELE VAGY NÉLKÜLE…

Könnyű és kényelmes azoknak,

Kik a folyó sodrása szerint haladnak?

Az ily utazást nem tartom vonzónak,

Hisz e lelkek bajt baj hátán hordoznak.

S a célállomás nem más,

Mint a végső pusztulás.

De te még úton vagy,

Rossz irányba ne haladj!

Fordíts hátat míg teheted! Törj előre,

S jönnek oltalmazó angyali seregek.

Megmutatják, hogy hová lépj,

S miként tartalékold tested erejét.

Ha csüggedni látnak, általuk újul

Meg szívedben az istenimádat.

Ha egyedül éreznéd magad,

Tudd, Jézus mindig veled halad!

Amikor lábad megsértik a kövek,

Ő beköti sebeid, s a karjaiba vesz.

Csak azért, mert mélységesen szeret.

Így többé ne eméssze félelem lelkedet,

Mert már senki sem rója fel vétkedet,

Hisz itt nem az ár, hanem az Úr vezet!