7. tanulmányhoz  −  2012  Május 12 - 18.

Közösségi misszió

   Szombat 

ApCsel 13:13

  1. Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.

ApCsel 13:50

  1. A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.

ApCsel 14:1

  1. Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.

   Vasárnap 

Préd 4:9-12

  1. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.

  2. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.

  3. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?

  4. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

ApCsel 16:14-15,    33-34

  1. És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.

  2. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.

  1. És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.

  2. És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.

   Hétfő 

1Kor 14:40

  1. Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.

37. zsoltár

  1. Dávidé.
    Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.

  2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

  3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.

  4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

  5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

  6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

  7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.

  8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

  9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

  10. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

  11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

  12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

  13. Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.

  14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;

  15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

  16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.

  17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

  18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

  19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

  20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

  21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

  22. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.

  23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

  24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

  25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.

  26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.

  27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

  28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

  29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

  30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

  31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

  32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

  33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

  34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

  35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

  36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

  37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.

  38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

  39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.

  40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.

   Kedd 

Mt 10:2-4

  1. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére;

  2. Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;

  3. Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.

Mk 3:16-19

  1. Simont, a kinek Péter nevet ada;

  2. És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;

  3. És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

  4. És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.

Lk 6:12-16

  1. És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.

  2. És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, a kiket apostoloknak is neveze:

  3. Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,

  4. Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,

  5. Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lőn;

Fil 1:5-18

  1. Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig;

  2. Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:

  3. A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint a kik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.

  4. Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében.

  5. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben;

  6. Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;

  7. Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.

  8. Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább előmenetelére lőnek az evangyéliomnak;

  9. Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és minden mások előtt;

  10. És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét.

  11. Némelyek ugyan irígységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.

  12. Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik;

  13. De mások szeretetből, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem.

  14. Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.

   Szerda 

Jn 15:12

  1. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.

Ef 4:32

  1. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.

Jak 5:16

  1. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

Ef 4:15-16

  1. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;

  2. A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.

ApCsel 1:12-14

  1. Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.

  2. És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.

  3. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.

   Csütörtök 

Kol 1:28-29

  1. A kit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcseséggel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban;

  2. A mire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.

Ef 3:19

  1. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.