SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Szerelmi történetek

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:21-25; 2Mózes 20:5; Ézsaiás 43:4; 62:5; Énekek éneke; János 2:1-11

„Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat” (Jer 31:3).

KULCSGONDOLAT: Hogyan érthetjük meg Isten szeretetét?

Istenről szólva legelőször a szeretetére gondolunk. Való igaz, hogy nem tudjuk igazán felmérni szeretetének hatalmas, mélységes voltát, aminek romantikus oldaláról csak ritkán ejtünk szót.

E kérdéssel kapcsolatban először is figyelembe kell vennünk azt az időszakot, amit a Biblia felölel: az emberiség történelmének több ezer évét, a földi élet kezdetétől a végéig, legalábbis addig, amíg az Úr újjá nem teremt majd mindent. A Biblia – hasonlóan a történelmi könyvekhez – szót ejt királyokról, királynőkről, háborúkról, haditervekről és politikai cselszövésekről.

Természetesen egyetlen történelemkönyv sem jegyez fel minden egyes eseményt, mint ahogy a Biblia sem. A nagy korszakok érintése közben nem találunk benne minden apró részletre kiterjedő áttekintést. Egyértelmű, hogy számos dolog felett átsiklik a feljegyzés. Talán ez teszi még érdekesebbé, hogy Isten fontosnak tartott a történelmi tények közé bevenni a gyöngéd érzéseket érintő részeket, ezeknek leírására ihlette a prófétákat. A kérdés tehát az: Vajon miért foglalt bele a többnyire történelmi könyveknek tekinthető iratok közé szerelmi történeteket? Elárul ez valamit Istenünk természetéről és arról, hogy mennyire tekinti fontosnak a szerelmet? A héten azt vizsgáljuk meg, hogy miért találunk ilyen témájú beszámolókat a Bibliában, és mit tanulhatunk belőlük.

„És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1Móz 2:23).

_____________________________________________________________

Mózes első könyve nyitó fejezetei utalnak az első szerelmi történetre: a különleges módon megteremtett Ádám és Éva esetére. A férfi és nő Isten képét tükrözi (1Móz 1:26-27). Testünk bonyolultsága továbbra is az egyik legfontosabb bizonysága Teremtőnk bölcsességének és hatalmának.

Mit ír a Biblia Éva megteremtéséről (1Móz 2:21-25)? E szakasz alapján mit mondhatunk az első emberpár kapcsolatáról?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Ebben a részben talán az a leginkább szembeötlő, hogy milyen mélységesen és szorosan összetartoztak ők ketten. Isten az asszonyt a férfi testéből alkotta meg, szó szerint egy testből, egy vérből valók.

Éva megteremtése után Ádám mondta el a Biblia első „szerelmes versét” – ahogy néha nevezik. Megfogalmazta, hogy milyen szorosan összetartoznak egymással. A 23. versben a héber is (férfi) és az isa (nő) szavak szintén utalnak a közöttük lévő kapcsolat mélységére.

A 24. versben pedig azt olvashatjuk, hogy a férfi elhagyja a szüleit és ragaszkodik a feleségéhez „és lesznek egy testté”, ami szintén jelzi meghitt viszonyukat. (Megkérdezhetné valaki: Vajon milyen szülőkről van itt szó? Hiszen Ádámnak és Évának nem voltak szülei! Természetesen hosszú évszázadokkal később jegyezte le ezt az esetet Mózes, aki a teremtés történetének részletezésével a házasság jelentését is érzékeltetni kívánta.)

Mezítelenségük is arra utal, hogy az első pár meghitt közelséget élvezett. Biztosra vehetjük, hogy a szerelemnek fontos szerepe volt az életükben. Isten ezt egyáltalán nem nézte rossz szemmel, hiszen a teremtéskor éppen Ő tett képessé a szerelemre. Ez az egyik alapvető érzés, amit belénk ültetett.

A szerelem Isten ajándéka. Aki rendezett, szerelmi házasságban él, mit tehet, hogy kapcsolatát megvédje mindattól, ami elromolhat?

Számos történelmi eseményt érint a Biblia, amelyek mellett időnként kitér szerelmi történetekre is. Olvashatunk például az Ábrahám és Sára közötti erős érzelmi kapcsolatról. Ábrahám nem hagyta el feleségét meddősége hosszú évei alatt sem, és Hágárt is csak Sára késztetésére fogadta el, hogy így biztosítsa az örököst. Ábrahám és Sára között igen szoros volt a szeretet köteléke. Olvassuk el Mózes első könyve 16. fejezetét!

Szintén a Biblia első könyvében egy terjedelmes fejezet számol be arról, hogy milyen hosszú utat tesz meg Ábrahám szolgája, mire feleséget talál Izsáknak, majd pedig amikor Rebekával visszatér, egy újabb szerelmi történet bontakozik ki előttünk. Olvassuk el Mózes első könyve 24. fejezetét!

A Biblia sokat foglalkozik még Jákób és Ráchel szerelmével is. Tömören ugyan, de olvashatunk arról, hogy Jákóbban hirtelen mély érzések ébredtek Ráchel iránt. Az Énekek énekén kívül ez az egyetlen olyan történet a Szentírásban, amikor egy férfi megcsókolt egy nőt, ráadásul a házasságkötés előtt. A Szentírásnak végeredményben Isten a szerzője, az Ő ihletésére született meg Mózes első könyve is, ami azt támasztja alá, hogy valóban fontosnak tartja a romantikus érzelmeket. Ezért kerültek bele a Bibliába ezek a történetek, sőt még a csók is. Olvassuk el Mózes első könyve 29. fejezetét!

Ha olyan történelmi könyvet írnánk, ami az emberiség megteremtésétől kezdve, a bűnesetet is érintve több ezer év eseményeit öleli fel, vajon belefoglalnánk romantikus részleteket is? Vannak olyan időszakok, amelyekről a Biblia nem tesz említést, Isten azonban arra ihlette prófétáit, hogy a feljegyzett történetek közé vegyék be e szívmelengető részeket is.

Tekintsük át a mai tanulmányban megemlített történeteket! Sok a hasonlóság bennük a világ különböző pontjain élő emberek történeteivel, azaz a bibliai szereplőknek is számos nehézséggel meg kellett küzdeni, szenvedtek egyik vagy mindkét fél hibái miatt. Milyen hibák okoztak sok fájdalmat és szenvedést az itt említett embereknek? Mit tanulhatunk eseteikből?

_____________________________________________________________

Sajnos sokan elkövetnek hasonló hibákat, sőt még rosszabbakat is. Éppen ezért fontos tudni, hogy Isten nemcsak megbocsát, de be is gyógyítja a sebeket. Hogyan tanulhatjuk meg a kereszttől áradó bűnbocsánatot és gyógyulást keresni?

Mózes első könyve a legelejétől kezdve azt tanúsítja, hogy az emberi életnek mindig is alapvető része volt a szerelem egy férfi és egy nő között. Ez az Isten által elrendelt ideális helyzet, a bibliai minta, ami bemutatja, hogy milyen az igazi szerelem.

Azt is érdekes megfigyelni, hogy a Szentírásban gyakran szerepel a szerelem, a házasság hasonlata Istennek a népével való kapcsolatára vonatkozóan. A férj és feleség viszonyánál nem nagyon találni bensőségesebb, meghittebb köteléket, talán csak a hívő Istennel való kapcsolata lehet az.

Milyen szó fejezi ki 2Móz 20:5 versében Isten érzéseit népe iránt? Hogyan értsük ezt a kifejezést Istenre vonatkozóan?

_____________________________________________________________

A Szentírásban több helyen is olvashatunk arról, hogy Isten féltő szeretettel, féltékenyen tekint népére (lásd még 2Móz 34:14; 5Móz 4:24; Jóel 2:18). Féltékeny akkor lesz valaki, ha azt érzi, hogy nem hűséges hozzá az, akit szeret. Isten nem egy távolból figyelő, érzéketlen, személytelen „erő”, hanem Személy, aki mély érzéseket táplál az emberiség iránt. Valóban szeret, és hűtlenségünk fájdalmas számára.

Mit fogalmaznak meg a következő szövegek? Hogyan világítanak rá Isten érzéseire? Ézs 43:4; 62:5; Jer 31:3; Ez 16:1-15; Jel 21:9

_____________________________________________________________

Félreérthetetlen bibliai tanítás, hogy Isten mélységes szeretettel tekint az egyes emberekre. Ezt nem könnyű megérteni, hiszen magát Istent, a világegyetem Teremtőjét képtelenség véges értelmünkkel felmérni. Ha nem ismerhető meg teljesen az univerzum, mennyivel kevésbé ismerhetnénk ki azt, aki létrehozta?! Ugyanakkor Isten nemcsak kijelentette, hogy szeret bennü et, hanem ennek számos bizonyítékát is adta, amelyek közül természetesen a kereszt a legnagyobb. Milyen nagyobb bizonyságra volna szükségünk a Golgotán történteknél?

Gondolkozzunk el azon, hogy mit jelentene számunkra, ha Isten nem szeretne vagy közömbös volna irántunk! A Biblia azonban megerősíti, hogy Isten szeret. Személyesen mit jelent ez nekünk? Hogyan hat az életünkre ez a felmérhetetlenül jó hír?

Egész könyvtárakat lehet megtölteni az emberi szenvedés nehéz kérdéskörét taglaló iratokkal. Ez különösen azok számára kínzó kérdés, akik hisznek a szerető és mindenható Istenben (az ateisták ugyanis a szenvedést csupán annak velejárójának tekintik, hogy – véleményük szerint – Isten nélküli és cél nélküli világban élünk, tehát e téren ők nem szembesülnek olyan bonyolult filozófiai kérdésekkel, mint a keresztények). Viszont a legtöbb ilyen témájú könyv a nagy küzdelem koncepciójának ismerete hiányában nem tud a megoldás felé mutatni, bár a szenvedés témaköre még a kozmikus drámáról fogalmat alkotva is fogas kérdésnek bizonyul. Igaz, a szenvedés beárnyékolja az ember életének minden területét, de azért ne feledkezzünk el az örömökről sem! Például miért olyan jó az ételek íze? Miért van annyi ízlelőbimbónk, amelyek szükségesek az ételek különféle kívánatos ízeinek észleléséhez? Vajon miért van annyi színárnyalat? Mi a magyarázata annak, hogy az emberi szem képes meglátni az élénk színeket, miért leljük örömünket a látványukban? Miért jelent örömet a házasélet, hiszen a gyermekek nemzéséhez nem feltétlenül szükséges ez a fajta élvezet? Bizonyos élőlények egyszerűen osztódással szaporodnak. Képzeljük el, mi lenne, ha az ember is így szaporodna! A mesterséges megtermékenyítésnek sem része a gyönyör. Miért vannak az ember szervezetében kifejezetten az érintést észlelő idegvégződések, amelyek révén jóleső érzés tölt el?

E kérdésekre csak egy feleletet adhatunk: azért, mert Isten ilyennek teremtett. Isten fizikai, hús-vér embernek teremtett, hogy élvezzük az élet örömeit. A bibliai könyvek közül az Énekek éneke foglalkozik a leginkább ezzel a témával. Miért van benne a Bibliában ez a könyv, ami annyira kiemeli a szerelmi örömöket, és még csak nem is a gyermekek nemzéséhez kapcsolódóan? Kifejezetten azokat az élvezeteket említi, amelyeket Isten a férj és a feleség kapcsolatára tervezett; a szerelem pezsgő forrásainak eredete egészen Istenhez vezet vissza.

Tekintsük át az Énekek énekét! Mit tudhatunk meg belőle a testi örömökről – természetesen a megfelelő keretek között maradva?

Általában véve a környezetünk sokszor nyers és kicsapongó szokásaihoz képest a keresztények felfogása a házasságról, nemi életről, testi gyönyörökről idejétmúltnak, szemérmeskedőnek, korlátozónak tűnhet. Pedig a rendező elvek attól erednek, aki a testi örömök érzésére képesnek teremtett meg, aki pontosan tudja, hogyan élvezhetjük ajándékait a legjobban. Isten tudja a legjobban azt is, mennyi fájdalmat és szenvedést okozott már a világon az, hogy az emberek visszaéltek csodálatos ajándékaival!

Hogyan vélekedett Jézus a házasságról és a szerelemről Jn 2:1-11 szakasza szerint? Mi a jelentősége annak, hogy áldását adta egy olyan zajos, sokáig tartó ünnepségre, mint amilyenek a korabeli zsidó lakodalmak voltak?

Jézus közvetlenül azt megelőzően tért vissza a pusztából, ahol Sátán megkísértette. Miután a kísértés poharát kiitta, az áldás kelyhét nyújtotta az embereknek, megszentelve az élet meghitt kapcsolatát. Jézus, aki az Éden kertjében az első házasságkötés szertartását végezte, első csodáját Kánában vitte végbe. Mikor? Éppen egy menyegző alkalmával!

A bibliai időkben a zsidó lakodalmak jelentős eseménynek számítottak. A galileai falucskában, Kánában egy esküvő valószínűleg az év eseménye lehetett. Napokig tartott a mulatság. A rabbik és diákjaik abbahagyták a tanulást. Mindenki ajándékot vitt, a vendéglátó családnak pedig viszonzásképpen jól kellett tartania a vendégeket étellel, itallal és vidámsággal. Nem kis csalódást jelentett tehát, amikor elfogyott az ital; szinte katasztrófaszámba ment a hír. Jézust Mária tájékoztatta a vészhelyzetről; nem javasolt konkrétan semmit, de nem is tétlenkedett. A szolgákhoz szólva nyomatékosan kijelentette: „Valamit mond néktek, megtegyétek.” Jézus pedig mondta a szolgáknak, hogy töltsenek meg vízzel hat kőkorsót. Régészek véleménye szerint a korabeli vizes korsók 60-100 literesek voltak, tehát legalább 360 literről beszélünk, más vélemények szerint lehetett akár 460 liter is.

Közvetlenül ezután a násznagy lelkendezve jegyezte meg a vőlegénynek: „Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót; te a jó bort ekkorra tartottad” (Jn 2:10).

Ha 360 literrel számolunk, literenként pedig 6 pohárral, akkor ez összesen legalább 2 160 pohár ital lehetett. Tehát Jézus egy eldugott kis galileai falu jelentéktelennek tűnő lakodalmához 2 160 adag italt biztosított, a legjobbat, amit ember fogyaszthatott, és mindezt egy menyegzőn! Ez a csoda is jelzi Isten teremtő erejét, ami megnyilvánult a világ teremtésekor is. Jézus földi szolgálata során az első csodát éppen egy esküvőn tette.

A szerelem és a házasság Istentől kapott különleges ajándék. Ám azt is meg kell jegyezni, hogy Jézus nem házasodott meg. Ezzel arra adott példát, hogy nem kell feltétlenül mindenkinek megházasodni. Aki egyedülálló, annak az élete is lehet teljes, gyümölcsöző és örömteli, akár a házasoké.

A házasság hasonlatával úgy az Ó-, mint az Újszövetség Krisztus és népe gyöngéd és szent kapcsolatára utal. Jézus szemében a lakodalmak öröme előremutatott annak a napnak a boldogságára, amikor menyasszonyát majd hazaviszi Atyja házába, és a megváltottak a Megváltóval együtt fogyaszthatják el a Bárány menyegzői vacsoráját. „…amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni” (Ézs 62:5). „Nem neveznek többé elhagyottnak… hanem így hívnak: én gyönyörűségem… mert az Úr gyönyörködik benned” (4. vers). „…örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked” (Sof 3:17).

A Szentírás boldog képpel zárul. János apostol így írt a mennyei dolgokról kapott látomásról: „És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba… Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak… Ezek az Istennek igaz beszédei” (Jel 19:6-9).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.  Milyen társadalmi szokások vezethetnek a fizikai örömök keresésének helytelen formájához? Hogyan segíthetünk másoknak, legfőképpen a fiataloknak felismerni azokat a veszélyeket, amelyek a helytelen életmóddal járnak? Hogyan mutathatjuk be, hogy az Isten által elrendelt elveket és szabályokat betartva sokkal élvezetesebb lehet az életünk, mintha a társadalmi szokásokat követnénk, amelyek gyakran ellentétesek Isten Igéjével?

2.  Az Izráelnek adott polgári törvényekben is találunk utalást arra, hogy Isten fontosnak tartotta a házasságot. Mit javasolt a fiatal házasok számára (5Móz 24:5)? Vajon miért volt szükség erre az időre?

ÖSSZEFOGLALÁS: Ma sokak számára Isten nem más, mint egy nemes „példakép” vagy a világbéke megteremtéséhez szükséges elv. Nem tekintik szeretetre képes személynek. A Szentírás viszont kifejezetten állítja, hogy Isten szenvedélyesen szeretet. Gondoljuk végig, hogy mit jelent ez a Hetednapi Adventista Egyház hitelvei szempontjából!

SZILÁGYI JÓZSEF:

HÓSEÁS KÖNYVÉBŐL

Elhagyott a saját népem,

akit szerettem, nem szeret!

Nem vagyok fontos, nem kellek

nekik; kidobva Kincsük az útfélen.

Kit illet barátság, tisztelet?

Bizodalmát od’adta másnak.

Elfeledkeztek rólam, már csak

én hordom szívemben népemet:

mint férj búsul hűtlen társa után,

úgy szánom őt, aki csalfán s bután

nélkülem próbál ma boldogulni...

Egyszer, ha szíve fog megfordulni,

s meglátja, mennyire szeretem őt:

térdre hull hűséges Ura előtt...