SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Az imádság ígérete

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 26:34-44; János 14:15; Róma 12:12; Kolossé 4:2; 1Thesszalonika 4:3; Zsidók 11:6; Jakab 4:2

„Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat” (Jel 1:8).

KULCSGONDOLAT: Az Úr a Biblia számos helyén biztat az imádságra, mert az ima a hitéletünk lényeges része.

Ellen White a következő gondolatokat fogalmazta meg az imádsággal kapcsolatban: „Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk? Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, amikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nekik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak és olyan kishitűek?! Az angyaloknak örömöt jelent Istent szolgálni és a közelében tartózkodni. A legnagyobb boldogságuk, hogy Istennel közösségben lehetnek; ám e Föld fiai, akiknek pedig olyan nagy szükségük van arra a segítségre, amelyet egyedül Ő adhat, elégedettek Isten Lelkének világossága és a vele való közösség hiányában is” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 70. o.).

Roppant kifejező összefoglalás!

Egy fiatalember levelet kapott egy korábbi munkatársától, aki már évekkel korábban nyugdíjba ment. Finoman szólva nem jöttek ki túl jól egymással, a már nyugdíjas férfi kezdettől fogva rosszul bánt kollégájával. A fiatalember tehát kinyitotta a levelet és olvasni kezdte. A következőt találta benne: „Pontosan nem tudom, hogyan hat az ima, soha nem is értettem igazán. Azt azonban tudom, hogy fontos imádkozni. Az elmúlt néhány héten, imádkozás közben többször eszembe jutott, ahogy veled bántam. Belátom, hogy nem keresztényhez illő módon, helytelenül viselkedtem, és ez szörnyű képet adhatott a hitemről. Tudom, már régen meg kellett volna tennem, de csak most jutottam el oda, hogy őszintén az elnézésedet kérjem. Krisztus bocsánatáért is könyörgök, pedig méltatlannak érzem rá magam. Tehát kérlek, bocsáss meg!” Ez az eset több oldalról is mutatja az ima erejét. Nem az a lényeg, hogy Istent rávegyük: mozdítson el hegyeket, noha ez is megtörténhet. Ennél nagyobb csodát is kiválthat – megváltoztathatja az emberi szívet.

Amint a levélíró is kifejezte: nem értjük mindig, hogyan hat az imádság. Miért kell kérnünk Istentől azt, amit Ő már úgyis tud? Vajon addig nem tesz semmit, amíg nem kérjük meg rá? Az imánk valóban változtathat azon, amit a Teremtő Isten tenni akar?

Akár értjük a mechanizmusát, akár nem, egy biztos: ima nélkül a hitéletünk kudarcra van ítélve.

Milyen közös pontot találunk a következő igeszakaszokban (Mt 26:41; Lk 18:1; Róm 12:12; Kol 4:2; 1Thessz 5:17; 1Tim 2:8; 1Pt 4:7)?

_____________________________________________________________

Keresztényként arra tanít az Ige, hogy imádkozzunk, méghozzá gyakran. Igazából nem az a fő, hogy pontosan értsük, hogyan hat az imádság. A legtöbb dolog működésével általában nem vagyunk tisztában – legyen szó akár hétköznapi, akár szent dolgokról. Ha addig várnánk, amíg mindent a legapróbb részletig megértünk, az már nem hit lenne. Maga a hit szó is utal rá, hogy olyan elemek vannak benne, amelyek már felfoghatatlannak tűnnek. Aki viszont következetesen és buzgón imádkozik – Isten akarata szerint –, az elmondhatja, hogy az imádság valóban képes megváltoztatni az életünket.

Mi az, amit tudunk az imáról? Hogyan hatott az életünkre? Hol tartanánk keresztényi életutunkon, ha nem imádkoznánk?

Mit tanítanak az alábbi szövegek Jézus imádságairól?

Mt 14:23 ______________________________________________________

_____________________________________________________________

Mt 26:34-44 ___________________________________________________

_____________________________________________________________

Lk 3:21-22 ____________________________________________________

_____________________________________________________________

Lk 6:12-13 ____________________________________________________

_____________________________________________________________

Lk 9:28-29 ____________________________________________________

_____________________________________________________________

Lk 22:31-32 ___________________________________________________

_____________________________________________________________

Zsid 5:7 ______________________________________________________

_____________________________________________________________

Nyilvánvaló, hogy komoly imaélet jellemezte Jézust, Isten szeplőtelen Fiát, akiben nem volt bűn vagy fogyatkozás, aki tökéletes összhangban élt Isten akaratával. (Az iménti listába még nem is vettük bele János evangéliuma 17. fejezetében feljegyzett imáját!) Ha Jézusnak szüksége volt az Istennel való kapcsolatra ahhoz, hogy megbirkózzon a rá váró dolgokkal, akkor mennyivel nagyobb szükségünk van nekünk erre! Krisztus példája félreérthetetlenül megmutatja, milyen fontos, hogy hitéletünkben központi szerepe legyen az imádságnak. Nehéz elképzelni, hogy valóban kapcsolatban legyen az ember Istennel, ugyanakkor ne imádkozzon. Ha emberi vonatkozásban is elengedhetetlen a kapcsolat ápolása, mennyivel inkább igaz ez az Úrral való kapcsolatunk területén! Jézus ebben is példát adott, rajtunk áll, hogy követjük-e.

Mennyire következetes az imaéletünk? Könnyen elterelődik a figyelmünk? Rendszeresen imádkozunk, vagy csak akkor, ha baj van? Hogyan tanulhatunk meg még inkább központi szerepet biztosítani az imádságnak hitéletünkben?

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11:6). Milyen fontos elvre tanít ez a vers? Mi szükséges az imádsághoz? Mit jelent számunkra az ima?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az imádságban Isten elé állunk, kitárva előtte szívünket. Nem azért tesszük ezt, hogy az Úr tudomására hozzuk, mire van szükségünk, hiszen Jézus elmondta: „jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle” (Mt 6:8). Imádkozunk, mert ez a hitünk kifejezésének egy módja, így erősödik, válik valóságosabbá. Erősíti a hitünket és Istennel való kapcsolatunkat a buzgó, kitartó ima, amiben elismerjük, hogy érezzük Istenre utaltságunkat, ráhagyatkozunk. Ugyan ki nem tapasztalta már ezt? Az ima arra is módot ad, hogy ne csak önmagunkkal, önző lényünkkel foglalkozzunk, tehát képesek legyünk meghalni az énnek. Személyes találkozást biztosít az Úrral és arra is emlékeztet, hogy nem rendelkezhetünk magunkkal, hiszen Krisztus drága árat fizetett értünk. Magunkra hagyatva összetörnénk és meghalnánk a világban, ahol olyan erők és hatalmak működnek, amelyek egyetlen szempillantás alatt porrá zúzhatnának.

Gyakran halljuk ezt a kifejezést: „Keressük az Urat imában!” Mit jelent ez (lásd Dán 9:3-4; Zak 8:21)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Minden imádság nagymértékben hitből fakadó tett. Hiszen ki láthatta már, amint imája eljut a mennybe, Isten színe elé? Gyakran előfordul, hogy imádkozunk, és bár közvetlenül nem látjuk eredményét, mégis hisszük: Isten meghallgatta és a lehető legjobb választ adja majd rá. Imádkozva kinyúlunk afelé, amit már nem látunk, nem érzünk, sőt nem is értünk igazán.

Mennyire gépies, merev az imaéletünk? Vagy az imádság a szívünk mélyéről fakad? Mit tehetünk, hogy az utóbbi legyen igaz ránk?

Gyakran előfordul, hogy imádkozó emberekben felötlik a kérdés: „Vajon az imádságommal elérhetem, hogy Isten megtegye azt, amit különben nem?” Logikus kérdés. A választ keressük meg az Igében!

Mit tudhatunk meg Lk 11:9-10; Jak 4:2; 5:16-18 verseiből az imáról és Isten tetteiről?

_____________________________________________________________

Az imádság valóban megváltoztat, hat az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunkra, de a Biblia határozottan kijelenti azt is, hogy imádságaink befolyásolják Isten tetteit is. Kérünk valamit, Ő pedig ilyen vagy olyan módon válaszol rá.

Hogyan mutatkozik meg ez az elv 1Móz 18:22-33 szakaszában?

_____________________________________________________________

Még ha komoly filozófiai kérdések nehezítik is az itt említett igazság megértését, akkor is igaz, hogy Isten felel az emberek imáira. Ő maga jelentette ki, tehát el kell hinnünk.

„És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket” (2Krón 7:14). Mit tanít ez a vers az imádságról?

_____________________________________________________________

Figyeljük meg, hogy Isten nem akkor szabadítja meg népe földjét, ha csak egyszerűen imádkoznak! Valóban fontos imádkozni, de ez a lelki megújulásnak csak egy része.

Erre az elvre a következő versben találjuk a legjobb példát: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Itt látjuk, hogy milyen szoros a kapcsolat az imádság (ebben az esetben a bűnvalló ima) és Istennek az életünkben végbevitt tettei között. Megvalljuk bűneinket, Ő pedig megbocsátja azokat és a folyamat részeként megtisztít a hamisságtól. Egyszerűen fogalmazva: ha nem imádkozunk, nem valljuk meg a bűneinket, nem kapunk bocsánatot. Az nem kérdés, hogy ilyen esetekben Isten imáinkra válaszolva cselekszik.

Valaki egy étteremben ül, nehéz, zsíros ételt fogyaszt, amit cukros itallal öblít le. Desszertnek óriási kehely csokoládéfagylaltot rendel, szirupos öntettel. Este, lefekvés előtt (miután még evett valamit), letérdel és imádságába ezt is belefűzi: „Ó, Uram, segíts, hogy le tudjak fogyni!”

Mi a probléma ezzel a helyzettel?

Számíthatunk arra, hogy Isten válaszol az imádságunkra, ez tény, közben azonban bizonyos dolgokat nekünk is meg kell tenni. Ezt szokták úgy mondani, hogy az imádságunk szerint is kell élnünk, azaz mindent meg kell tennünk a megvalósulásáért, ami rajtunk áll. Ez nem a hit hiányának a jele, ellenkezőleg! Éppen ilyen a hittel jellemezhető élet.

„Ha igazságtalanságot rejtegetünk a szívünkben, és tudatosan vétkezünk, az Úr nem hallgathat meg bennünket; csak a bűnbánó és a töredelmes szív imája kedves előtte. Ha minden felismert igazságtalanságot jóvátettünk, csak akkor remélhetjük, hogy Isten meghallgatja kérésünket. Érdemeink sohasem ajánlanak bennünket Isten kegyelmébe; egyedül Krisztus érdeme és szolgálata vált meg, és az Ő vére tisztít meg bennünket; a mi munkarészünk az, hogy az imameghallgatás feltételeinek eleget tegyünk” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 71. o.).

Ellen White nem arra utal, hogy előbb tökéletessé kell válnunk, Isten csak azután hallgatja meg imádságainkat. Azt is egyértelműen kifejezi, hogy az Úr nem a saját érdemeinkre, hanem Krisztus érdemeire való tekintettel fogad el. Itt inkább arról van szó, hogy csak akkor munkálkodhat az életünkben, ha a hit és az alázat jellemez, ha elfogadjuk akaratát.

Hogyan világítják meg a következő igehelyek, mit jelent „eleget tenni a feltételeknek” (5Móz 4:29; Lk 9:23; Jn 14:15; 1Thessz 4:3; Zsid 10:38)?

Az eredményes imaélet feltételei közül talán az a legfontosabb, hogy érezzük, szükségünk van Istenre, önmagunkban tehetetlenek vagyunk, bűnösök lévén igényeljük a kegyelmet. Tudnunk kell, hogy csak az Úrban lehet reménységünk, aki oly sokat tett értünk. Viszont a lelki csőd receptjét követi az, aki öntelt, aki túlságosan nagyra tartja magát, csak önmagát látja.

Mi mindenért imádkozunk teljes szívvel? Imádság közben vonjuk kérdőre magunkat, hogy mit kellene másképp tennünk, ha szeretnénk megkapni, amire vágyunk!

„Az imádság a lélek lélegzetvétele, a lelki erő titka. A kegyelem más eszközével nem helyettesíthető, ezáltal őrizhetjük meg lelkünk egészségét. Az ima közvetlen kapcsolatba lépteti szívünket az élet Forrásával, erőssé teszi a hitélet inait és izmait” (Ellen G. White: Gospel Workers. [Az evangélium szolgái.] 254–255. o.).

„Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis higgyük, hogy az Úr hallja kérésünket és teljesíteni fogja. Sokszor akkorát tévedünk és annyira rövidlátók vagyunk, hogy olyan dolgokat kérünk, amik a legkevésbé sem válnának áldásunkra. Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol imáinkra, hogy csak azt adja meg, ami a javunkra szolgál, s amit magunk is kívánnánk, ha a Szentlélektől megvilágosítva, a dolgok valódi állását láthatnánk. Ha imáink látszólag nem részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez! A meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, s elnyerjük azokat az áldásokat, amelyekre a legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk. Isten sokkal bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem visszatartson jó adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért bízzatok benne, megvigasztalódva, még akkor is, ha imátok nem talál azonnal meghallgatásra” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 71–72. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.  Mit felelnénk annak, aki így töpreng: „Mi értelme imádkozni, ha Isten már úgyis mindent tud?”

2.  Ugyan ki az, akit időnként nem nyugtalanítanak a meghallgatott és meg nem hallgatott ima kérdései? Például valaki azért imádkozik, hogy út közben ne legyen semmi probléma a kocsival. Nem is lesz, amit a meghallgatott imának tulajdonít, és ez teljesen helyénvaló. Viszont mit mondunk annak, aki szintén imádkozott, méghozzá azért, hogy a gyermeke ne haljon meg, mégis meghal? Hogyan érthetjük meg ezt? Egyáltalán megérthetjük?

3.  Milyen szerepe van a Szentléleknek az imaéletünkben?

4. Mit válaszolnánk egy vendégnek, aki a csoportunkban megkérdezné: „Megmondanátok, mi az ima szerepe? Hogyan kell imádkozni? Miért kell imádkozni? Mi az, amire számíthatok és mire nem?”

ÖSSZEFOGLALÁS: Az imával kapcsolatban sok mindent nem értünk igazán. Az imádkozó emberek azonban tudják, hogy az ima megváltoztatja az életüket, természetesen jobbá teszi.

R. DÁNIEL IRÉN:

DARÁZS-HELYZET

Uram!

Köszönöm,

hogy kinyitod

nekem az ablakot,

amin át – mint

lakásba szorult

darázs – szabadba

juthatok.

Menekülni csak

fény felé lehet.

Nyisd ki hát

újra meg újra

az ablaküveget,

mert fejem zúg már

attól, hogy mindig

nekikoppan.

Röpülnék Feléd,

de bűnös valóm,

földre sújtva,

elém robban.

Nyisd ki előttem

ma is

az ablaküveget,

hadd fogja be lényem

sugárzó fényedet!