SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:15; 2Mózes 20:8-11; 23:12; Máté 11:28-30; Márk 2:27; 6:30-32

„Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök” (Mk 6:31).

A Loma Linda Egyetem egyik tehetséges fiatal orvostanhallgatója teljesen kimerültnek érezte magát. Rendszeresen hajnali négykor kelt, éjfélig dolgozott, óriási erőfeszítéseket téve igyekezett lépést tartani a követelményekkel, sajnos minden látható eredmény nélkül. A lemaradása egyre csak nőtt.

„Kétségbeesésében professzorához fordult segítségért, aki tapasztalt ember lévén azt tanácsolta Tomnak, hogy mindenféleképpen aludjon legalább 7 órát éjszakánként, és emellett végezzen napi félóra intenzív testmozgást. Tom kétkedve hallgatta professzora szavait… viszont, még ha fenntartásokkal is, de adott egy esélyt a javaslatnak. Végtére is, ekkora lemaradással már nem volt vesztenivalója. Legnagyobb meglepetésére a jegyei alig két hét alatt javulni kezdtek, és a tanév végére az osztály első harmadába küzdötte fel magát. Végül időben, sikeresen befejezte orvosi tanulmányait” (I'm So Tired. Hardinge Lifestyle Series. Loma Linda, 1988, Loma Linda University School of Health. 3–5. o.).

Sokan járunk hasonló cipőben, mint Tom. Fizikai, szellemi és lelki egészségünk szempontjából, valamint az emberi kapcsolatainkat illetően azonban egyaránt fontos, hogy eleget pihenjünk úgy naponta, mint hetente.

A legtöbb ember élete ma igen feszült, életritmusa gyors, rengeteg az elintéznivaló, a rendelkezésre álló idő pedig kevés. Teréz anya ezt így fogalmazta meg: „Azt hiszem, mára felfordult az egész világ. Azért olyan sok a szenvedés, mert az otthonokban, a családi életben nagyon kevés a szeretet. Nincs időnk a gyermekeinkre, nincs időnk egymásra, nincs időnk arra, hogy élvezzük egymás társaságát.”

Az emberek törekszenek „előre jutni”, pénzt keresni, „sikeressé” válni, és ennek mindent alárendelnek; feláldozzák házasságukat, családjukat, sőt még az egészségüket is. Nyilvánvaló, nem tesz rosszat az, aki keményen dolgozik, és igyekszik a tőle telhető legtöbbet megtenni azért, hogy gondoskodjon önmagáról és családjáról. Isten nem nézi jó szemmel a lustaságot (Péld 6:9; 13:4; 2Thessz 3:10). Ne vigyük azonban túlzásba azt sem, ami önmagában jó!

Mit olvashatunk 1Móz 2:15 versében arról, amit Isten az ember számára már a bűneset előtt eltervezett?

Istennek kezdettől fogva, már a bűneset előtt is az volt a szándéka, hogy az emberek dolgozzanak, de a munka után pihenjenek is. Nem feledkezhetünk meg arról – különösen most, az élet fájától több ezer évnyi távolságban –, hogy tűrőképességünk nem korlátlan, ezért különösen fontos a pihenés.

Mit találunk Mk 6:30-32 és 45-46 verseiben azzal kapcsolatban, hogy bármivel is foglalkozzunk, akármilyen fontos legyen is a munkánk, szükségünk van pihenésre?

Jézus és a tanítványok is szakítottak időt a pihenésre. Jézus tudta, hogy szervezetének idő kell a felfrissüléshez. Nekünk épp annyira fontos a napi pihenőidő. Ha következetesen elveszünk az alvásra szánt órákból, idővel veszteségekkel kell számolnunk fizikai és érzelmi téren egyaránt. Lehetünk fiatalok, egészségesek, erősek, testünknek akkor is kell a pihenés, máskülönben utolérnek a mértéktelen életmód következményei.

Mi minden hajt, ösztönöz, motivál? Mi késztet arra, hogy a legkeményebb erőfeszítéseket tegyük? Ha mégoly nemes és jó dolgokról is lenne szó, fel kell tennünk a kérdést, érdemes-e ezért feláldozni az egészségünket!

Jól tudjuk, hogy kell a pihenés, szükségünk van ételre, vízre és megnyugvásra egyaránt. Gyakran a testünk is jelzi, olykor igencsak hangosan, egyértelműen, hogy le kell állnunk. Ha odafigyelnénk szervezetünk jelzéseire, eleget pihennénk, de sajnos sokszor annyira magával ragad az élet körforgása, a pénzkeresés kényszere, a szüntelen hajsza, hogy saját testünkre sem figyelünk oda. Hány és hány esetben előfordul, hogy betegség következtében végül hosszú kényszerpihenőre szorulnak emberek, akiknek semmi bajuk nem lett volna, ha időben észlelik testük jelzéseit és váltanak!

Előbb-utóbb mindenki megpihen, akár így, akár úgy. Az a kérdés tehát, hogy miért is ne a lehető legjobb módot válasszuk?!

Milyen jelekkel figyelmeztet a testünk, hogy ideje lassítani, pihenni? Odafigyelünk ezekre?

Az élőlényeknek időre van szükségük az erőfeszítések utáni regenerálódáshoz, hogy újból helyreálljon korábbi állapotuk, felélénküljenek.

„Az alvás a természet édes módszere, ami megújít, felélénkíti a fáradt testet, felkészíti a következő nap feladataira” (Ellen G. White: Child Guidance. 342. o.).

Fontos, hogy tisztában legyünk teljesítőképességünk korlátaival. Saját erőnkből képtelenek vagyunk munkánkat elvégezni. Isten megígérte: kegyelmét adja, hogy meg tudjunk birkózni feladatainkkal. A rendszeres pihenéssel lehetővé tesszük, hogy az Úr regenerálja testünket, így frissen ébredünk, készen akarata végrehajtására.

Mivel indokolja 2Móz 23:12 verse, hogy szükséges a pihenés?

Csak néhányszor találjuk meg az Ószövetségben azt az igét, amit úgy fordítunk: „pihenni”, „megpihenni”, ami a héberben egy gyakran előforduló főnévből, a „lélek” szóból ered (1Móz 2:7), „élet” vagy „lélegző” értelemben. Más szóval tehát, mintha a lélek főnév igévé alakult volna át abban az értelemben, hogy a pihenéssel további életet, lélegzetet, azaz „lelket” nyerünk. Ezért is állapíthatjuk meg, hogy az ember számára a pihenés létszükséglet. Ha tehát megtagadjuk magunktól a kellő pihenést, alapvető emberi szükségletünktől fosztjuk meg önmagunkat.

Mire biztat Jézus minden embert (Mt 11:28-30)? Hogy értsük Jézusnak ezeket a szavait? Miként tapasztaltuk már ígéretének valóságát?

Jézus itt nem csupán a fizikai pihenésre utal, hanem lelkünk felüdülésére is. Fontos, hogy részünk legyen a Krisztus által felajánlott pihenés teljes körében. A mély alvás elegendő a fizikai felfrissüléshez, a vakáció alatt érzelmileg pihenjük ki magunkat; de a lelki megnyugvást, a szívünk mélyét terhelő kérdések alóli felszabadulást hol találjuk? Jézus kész lelki nyugalmat adni bárkinek, aki hozzá fordul. Mi minden tartozik a megpihenésnek ebbe a körébe?

Aki azért küzd, hogy a cselekedetei révén üdvösséget nyerjen, abban sok fájdalom és bűntudat halmozódik fel. Jézus azonban azt ígéri, hogy felszabadít ezek alól. Megnyugodhatunk abban, hogy nem a mi cselekedeteink számítanak, amelyeket távolról sem lehetne tökéletesnek mondani, hanem Jézus tökéletes­ségére tekintve fogad el Isten. Kegyelméből és a Szentlélek átalakító hatalma által a keresztények átadhatják magukat Jézusnak, akitől nyugalmat kapnak. Az igaz hit által él (Hab 2:4; Róm 1:17; Gal 3:11).

Az ember erőfeszítései messze nem érik el azt a magas szintet, amit Isten elvár. Éppen ezért kifejezetten vigasztaló a tudat, hogy Jézus megfizette bűneink büntetését, igazsága befedez. Ez tőlünk független, hit által mégis nekünk tulajdoníttatik. Ez adhat üdvbizonyosságot. Jézus tökéletes élete és áldozata az egyedüli reményünk, benne talál nyugalmat a lelkünk. Jézus nemcsak azokhoz szól, akiket bűneik súlya nyom, hanem azokhoz is, akik az élet különböző terhei alatt roskadoznak. Isten jól ismeri a küzdelmeinket, tudja, milyen gondokat cipelünk, ezért mondja, hogy tegyünk le mindent a lábához. Minden körülmények között bízzunk jóságában! Micsoda megnyugvást jelent fáradt lelkünknek, ha megtanulunk igazán bízni az Úrban!

Szükségünk van arra, hogy adott időben és helyen gondolatban Istenhez forduljunk. Az imádkozás, a bibliaolvasás és a Krisztusról való elmélkedés hatására békességet, nyugalmat találunk. Az egyéni áhítat alkalmával halljuk meg Isten halk, szelíd hangját, ami bátorít és reménységet ébreszt szívünkben. Ha letesszük terheinket, mindazt, ami nyomaszt, a Szentlélek fel tudja frissíteni lelkünket.

Hogyan tudnánk még jobban igénybe venni Jézus nagyszerű ígéreteit?

Olvassuk el Mózes első könyve 1. fejezetét!

Az alváshiány káros következményei között van a cukorbetegség, az elhízás, a gyenge iskolai teljesítmény, a közlekedési balesetek, sérülések és halálesetek fokozott kockázata, de még az elmezavarra utaló viselkedés is. A pilóták, a légiirányítók és a kórházi orvosok munkaidejét szigorúan szabályozzák, pontosan meghatározva a munkaidő és a pihenés idejének hosszát. Régen, mielőtt elterjedt az elektromos világítás, az emberek általában végigaludták a sötét órákat, nappal pedig dolgoztak.

Ellen White egyik kijelentésével éppen egybecseng a 24 órás periódusos ritmus tudományos felismerése, ami rávilágított arra, hogy szervezetünk 24 órás ciklusokban működik, és a nap bizonyos időpontjaiban különböző hormonokat szabadít fel: „Az éjfél előtti alvás sokkal értékesebb az éjfél utáninál. Kétórányi mély alvás éjfél előtt többet ér, mint amikor éjfél után négy órát alszunk” (Ellen G. White: Manuscript Releases. 7. köt. 224. o.).

Az alvást vizsgáló laboratóriumi kísérletek alátámasztják, hogy az emberek alvásigénye eltérő. A felnőtteknél ez 6–9 órát jelent naponta. Akkor alszunk eleget, ha napközben nem küzdünk álmossággal, fáradtsággal, ha kipihentnek érezzük magunkat. Aki egyhuzamban 17–19 óránál tovább van ébren, úgy mozog, mint aki alkohol befolyása alá került.

Soroljunk fel néhány tényezőt, ami véleményünk szerint befolyásolja éjszakai alvásunk minőségét, hosszát!

A következő tanácsok segítségünkre lehetnek abban, hogy jobban tudjunk aludni:

§         Rendszeresen, naponta végezzünk valamilyen testmozgást!

§         Hálószobánk hőmérséklete megfelelő legyen!

§         Elalvás előtt 2–3 órával már semmit ne együnk!

§         Kerüljük a feszültséget és az izgalmakat, mielőtt aludni megyünk!

§         Tartózkodjunk az alkohol, a nyugtatók és a koffeint tartalmazó italok fogyasztásától!

Jól alszunk? Mivel zavarjuk éjszakai pihenésünket? Min kell változtatnunk, hogy mind több előnyét élvezhessük az alvásnak?

1Móz 2:1-3 és 2Móz 20:8-11 verseit olvasva mit állapíthatunk meg a pihenés alapvető fontosságáról?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Miután Isten befejezte a teremtés munkáját, a hetedik napon megpihent. Héberül az a szó, amit úgy fordítunk, hogy „megpihent” és a „szombat” (sabbat) ugyanabból a szóból ered. Már ez is arra utal, hogy szervesen kapcsolódik a teremtés lényegéhez a hetedik nap, a szombat és az a nyugalom, amit a szombat kínál. A szövegből világosan kiderül, még ha ezt nem is értjük igazán, hogy maga Isten is megpihent a hetedik napon, szombaton.

„És monda nékik (Jézus): A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2:27). Mikor mondta ezt Jézus, és szavainak mi az értelme?

Könnyű leragadni a szabályok és rendelkezések szintjén, arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy a szombat elrendelésével Isten a javunkat nézte! Ezen a napon élvezhetjük az Úrtól kapott csodálatos ajándékokat, gondolkodhatunk azokról. A szombat állandó jele annak, hogy felismerjük Isten szeretetét. Az is jó, hogy ezt a napot megtartva nemcsak beszélünk a „Krisztusban való megpihenésről”, hanem a valóságban tapasztaljuk is a nyugalmat. Üdvösségünk nem saját tetteinktől függ, hanem attól, amit Krisztus tett értünk.

A lelki áldások mellett szombaton van időnk arra is, hogy félretegyük az egész heti munkánkat, küzdelmeinket, hogy megszabaduljunk a stressztől és a fáradtságtól. Ekkor Isten lehetővé teszi, hogy bűntudat nélkül, valóban megpihenjünk, felszabaduljunk, engedjünk a szorításból. Ezen a napon testünk-lelkünk számára nyugalmat találunk, amire olyan nagy szükségünk van.

Milyen tapasztalataink vannak a szombattal kapcsolatban? Valóban az öröm, az áldás és a nyugalom napjaként éljük meg? Vagy talán mi is inkább tehernek érezzük, mint azok, akik Krisztus korában éltek? Hogyan tanulhatunk meg minden lehetséges áldást élvezni az Isten által elrendelt nyugalomnapon?

„Valójában semmit nem nyernek, akik óriási erőfeszítéseket téve egy meghatározott idő alatt ennyi meg annyi munkát akarnak elvégezni, és azután is tovább dolgoznak, hogy józan eszük pihenésre inti őket. Kölcsönkapott erőből élünk. A későbbiekben még nekik is szükségük lenne arra az életerőre, amit így felemésztenek. Amikor pedig rászorulnának a már féktelenül kimerített energiára, elbuknak. Fizikai erejük oda, és a szellemi erő is cserbenhagyja őket. Felismerik a veszteséget, de nem tudják, mi okozta. Eljön a szükség ideje, de akkorra fizikai erejüket már teljesen kiaknázták. Akik áthágják az egészség törvényeit, valamilyen mértékben elkerülhetetlenül szenvedni fognak. Isten mindannyiunkat ellátott fizikai erővel, amire életünk különböző szakaszaiban szükségünk is lesz. Ám ha folyamatos túlhajtással, fékevesztetten kimerítjük a bennünk lévő erőt, ennek valamikor majd mi magunk látjuk a kárát” (Ellen G. White: Child Guidance. 397–398. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Mi a helyzet a mi országunkban? Minden arra késztet, hogy megállás nélkül csak dolgozzunk, dolgozzunk, vagy nyugodtabb a légkör? Hogyan tanulhatjuk meg minden helyzetben fenntartani a kellő egyensúlyt?

2.        Vannak, akiknek leginkább egy dolog zavarja az alvását: a rossz lelkiismeret. Mit tett Jézus a kereszten, ami rajtunk is segít, ha lelkifurdalás gyötör? Miképp hozhatjuk helyre hibáinkat, hogy kevésbé bántson a lelkiismeret?

3.        Foglalkozzunk a csoportban olyan tudományos kutatásokkal, amelyek során a pihenés szükségességét és előnyeit vizsgálták! Beszéljük meg, hogyan kamatoztathatjuk ismereteinket ezen a téren!

4.        Milyen szempontból jelent áldást a szombat? Beszéljünk személyes tapasztalatainkról! Ne csak a lelki, hanem a fizikai áldásokra is figyeljünk oda!

5.        Lenyűgöző a gondolat, hogy a teremtés hetedik napján még Isten is megpihent. Beszélgessünk erről! Mi az üzenete ennek számunkra? Hogyan érthetjük meg? Hogyan világít ez rá a szombati nyugalom fontosságára?

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:

BELSŐ SZOBÁM

Milyen porosak a polcok,

s Nyitott Könyvem

fejjel leborítva a parkettán,

még foglyul ejtett

gyűszűnyi hitem

vigyázza;

tán éledezne

bennem a vágy,

hogy hallgassam

szerelmes suttogásod,

s ajkamról csupán

egy aprócska "igen"

egészen szállna fel,

hogy belső szobám

újra betölthesse

a tömjén

illata.