SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 139; Lukács 15:4-24; János 15:10-11; Zsidók 11:16

„Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék” (Jn 15:11).

Az öröm és a boldogság nem feltétlenül ugyanazt jelenti. Boldogságot kedvezõ körülmények teremtenek, ellenben öröm abból származik, ha életünk Jézus­ban, az igazi Szőlőtőben marad.

Zsolt 4:8 versében jól látható a különbség: „Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk” (új prot. ford.). Isten ismerete és a belé vetett bizalom táplálja ezt a „nagyobb örömet”; boldogságot a kelle­mes körülmények adnak, mint pl. amikor bőséges az aratás. A belső öröm állandó, amíg bízunk Istenben, de a boldogság éppoly kiszámíthatatlan, mint az aratás bősége. A belső öröm legyőzi a csüggedést, a boldogság csak eltakarja azt. A belső öröm tartós, a boldogság átmeneti.

Az életöröm mélyebbről indul, mint a fájdalom vagy a gyönyör. Az ilyen öröm abból fakad, ha az ember tudja, hogy Isten jelen van az életében, és segít a körülmények fölé emelkedni. Isten szeretetére és jóságára összpontosít. A keresztény öröm alapja az, hogy Isten – mint a múltban, úgy most is – a benne bízók üdvösségéért cselekszik.

Sok hívő engedi magát a körülmények áldozatául esni, ami miatt hol magaslatokban szárnyal, hol a lélek poklát járja. Számukra az öröm értelmetlennek, sőt lehetetlennek tűnik. Ezért szól úgy a parancs, hogy örüljetek „az Úrban” (Fil 4:4).

Embertársaink vagy körülményeink nem mindig örvendetesek, lehetnek rosszak is, az Úrban azonban mindig örülhetünk, mert Ő jó, és sosem változik.

A lelki szilárdság egyértelműen összefügg Isten ismeretével és az iránta érzett elkötelezettséggel. Isten ismerete segít körülményeink fölé emelkedni, és stabilitást ad. A zsoltárokat azért írták költői, verses formában, megzenésítve, hogy Izráel népe könnyebben megjegyezhesse, énekelhesse a Szentírás szavait, ami által istenismeretük mélyülhetett. Istent megismerve az ember számára minden más kevésbé tűnik fontosnak.

A következő versek alapján milyen okunk lehet az örömre? (Zsoltár 139; Róm 8:28; 1Pt 1:8-9) Hogyan tanulhatunk meg örülni ezeknek az ígéreteknek?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Kell még más ok az örömre? Isten megváltott, gyermekévé fogadott és örökséget ígért Jézus Krisztusban (Ef 1:1-11)! Amikor Krisztus visszatér, élvezhetjük jelenlétét, és gyönyörködhetünk a mennyei otthonban (Jn 14:2-3), amit nekünk készített. Addig is öröm ismerni Isten ígéretét, hogy gondoskodik minden szük­ségletünkről (Fil 4:19). Az is kiváltáság, hogy szolgálhatjuk Őt, akit leginkább szeretünk: hirdethetjük a jó hírt azoknak, akik még nem ismerik az Urat, hittestvéreinket pedig buzdíthatjuk, hogy mind jobban szeressék és szolgálják Istent. Öröm tudni, hogy bármikor imádkozhatunk Istenhez (Zsid 4:15-16). Végül pedig az is örömmel tölt el, hogy nem a halálé az utolsó szó (1Kor 15:54).

A sok ígéret ismeretében bőven van okunk az örömre. Mégis mindannyian küszködünk szomorúsággal, csüggedéssel és fájdalommal, az „élet velejáróival”. Körülményeinktől függetlenül, hogyan találhatjuk meg azt az örömet, amit Krisztusban Isten kínál fel? Mely döntéseink határozzák meg azt, hogy képesek leszünk-e megkapni azt az örömet, ami a miénk lehet?

Ha tökéletesen meg akarjuk érteni, mit jelent a keresztény öröm, vessünk egy pillantást Krisztus örömmel átitatott életére! Miből fakadt Krisztus öröme? Milyen elvekhez igazította életét?

Mi az öröm szerepe Jézus három legnépszerűbb példázatában? Mi a közös vonás bennük?

Az elveszett juh (Lk 15:4-7) _____________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az elveszett drakhma (Lk 15:8-10) ________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A tékozló fiú (Lk 15:11-24) ______________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A három példázaton keresztül bepillantást nyerünk Isten szívébe, amely ünnepelni akar. Ilyen Isten tiszta öröme amiatt, hogy megtalálta azt, ami vagy aki elveszett. Nem csoda hát, hogy megpróbáltatásai és szenvedései ellenére Krisz­tust az öröm jellemezte, mert tudta: áldozata révén sok ember megmenekül.

Gondolkozzunk Zsid 12:2-3 verseinek jelentőségén, és közben imádkozzunk! „…aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett…” Jegyezzük fel a bibliavers olvasgatása során született gondolatainkat! Milyen öröm várt Jézusra? Miért annyira fontos Istennek az elveszettek megmentése?

Jézus, a „fájdalmak férfia és betegség ismerője” (Ézs 53:3), és Jézus, aki örült. Miként férhet meg egymás mellett e két kép Jézusról? Gondoljunk életünk egyik komoly és fájdalmas terhére! Problémáink ellenére hogyan tapasztalhatunk mi is olyan örömet, mint Jézus?

Mihez kapcsolja Jézus az örömet (Jn 15:10-11)? Hogyan működik ez a gyakorlatban, vagyis: miért okoz örömet az engedelmesség?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

„Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal” (Zsolt 1:2). „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:9).

Az Isten akaratának való engedelmesség öröménél nincs nagyobb öröm. Egyesek szerint az engedelmesség hangsúlyozása csak növeli a már amúgy is bűnterhes lelkiismeret fájdalmát, pedig az Isten akaratának betartása éppenséggel felszabadít. Ne feledjük, hogy az engedetlenség szított háborút a mennyben, bolygónkon pedig bűnt és halált okozott. Minden emberi fájdalmat és szenvedést az okoz, hogy az ember letért Isten akaratának útjáról. Az örömet ugyanakkor a hit általi engedelmesség segíti helyreállítani.

Hogyan kapcsolják össze a következő versek az engedelmességet az örömmel? Zsolt 19:9; Jer 15:16; Mt 7:21-27

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A Biblia egyértelmű tanítása az, hogy az üdvösséget cselekedetek által nem lehet kiérdemelni, ugyanakkor cselekedeteink elválaszthatatlanul kötődnek ahhoz, hogy mit jelent üdvösségre jutni. Tetteink mutatják be az egész világegyetem előtt üdvösségünk valóságát és Isten iránti elkötelezettségünket. Ha valaki törvényeskedőnek nevezi azt, aki rendületlenül kitart az Isten akaratának való engedelmesség mellett, valójában abba a csapdába esik, amire Ézsaiás figyelmeztetett: „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé” (Ézs 5:20)!

Megismertük már az engedelmesség örömét? Ellentétes oldalról megközelítve ugyanezt a kérdést: Volt már részünk fájdalomban és szenvedésben azért, mert nem engedelmeskedtünk az Úrnak?

„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot” (Jn 16:33).

Egy régen elterjedt tévhit szerint csak két oka lehet annak, ha valakit nehézségek sújtanak: vagy valamilyen bűnt követ el, vagy pedig nincs elég hite. Micsoda durva és rideg kép ez Istenről! Jézus azonban egyértelműen elmondta, hogy ebben az életben minden embernek lesznek gondjai, problémái, hívőnek és hitetlennek egyaránt. Nagyon szeretjük Dániel történetét, azt, amikor az oroszlánok vermébe dobták, de a legtöbb keresztényt valóban szétmarcangolták a vadállatok, amikor odavetették őket. A három héber ifjú ugyan sértetlenül jött ki a tüzes kemencéből, ám a máglyára kötött keresztények többsége megégett!

Minek a reményét, ígéreteit találjuk a következõ versekben fájdalmas próbák idejére? Gal 6:9; Jak 1:2-4; 1Pt 1:6

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Arról se feledkezzünk meg, hogy sok kereszténynek ma egyszerűen azért nincs öröme, mert csak magával törődik! Bármennyire is valóságosak problémáink, ha gondolataink kizárólag azok körül forognak, csak tovább rontjuk a helyzetet. Igenis, van ok az örömre, persze nem magunk miatt, hanem Istenben!

Jézus így fogalmazott: „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak” (Mt 10:30). Gondoljunk a szavakban rejlő ígéretre! Ha próbáink idején – tudva, hogy életünk Jézus kezében van – másoknak igyekeznénk segíteni, akkor tapasztalhatnánk, hogy az önsajnálat helyét az öröm veszi át egy egyszerű akarati döntés következtében. „Az ÚR jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért” (Jób 42:10, új prot. ford.).

Bármilyen problémák is nyomasztanak, forduljunk valaki felé, aki talán hozzánk hasonlóan szintén nehézségekkel küzd! Biztosan ismerünk valakit, akinek segítségre, bátorításra, támogatásra van szüksége. Hogyan könnyít terheinken mások terhének hordozása?

„Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét” (Zsid 11:24-25, új prot. ford.). A keresztény elvek közül melyek jelennek meg e versekben (lásd még Lk 9:23; ApCsel 14:22; Fil 1:29)? Hogyan kapcsolódnak a fenti versek az öröm ígé­retéhez (lásd Zsid 11:16; 1Pt 1:6-8)?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Mondhatnánk, hogy politikai szempontból nem hozott előnyös döntést Mózes, amikor hátat fordított Egyiptom trónjának. Ha Egyiptomban marad, ő lesz a következő fáraó, és döntését magyarázhatta volna azzal, hogy csak Isten akaratát teljesíti. Végül is, ezt nem is lett volna olyan nehéz megtenni, hiszen olyan sok „jó” okot tudnak az emberek felhozni rossz döntéseikre!

Gondoljunk legutóbbi rossz döntésünkre, amikor valamilyen „jó” okra hivatkoztunk! Milyen „keserű pirulát” kellett lenyelni utána?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Igazi örömöt az ad, ha Isten akaratán belül maradunk, még ha ennek közvetlen következményei gyakran súlyosak és fájdalmasak is lehetnek. Nem szabad azt gondolni, hogy ha elfogadjuk Jézust, és engedelmeskedünk Igéjének, egyszeriben minden problémánk megoldódik, mert ez kiábrándulásba taszíthat. Az őszinte keresztények nem feltétlenül lesznek gazdagok, híresek és befolyásosak. Évente több ezer embert üldöznek, sőt van, akit ki is végeznek hitéért.

Reményünk, üdvösségünk, mindenünk végeredményben attól függ, Aki hatalmasabb, mint ez a világ, nagyobb annál, amit a világ felkínálhat. Akármin megyünk is keresztül, rendkívül fontos, hogy Jézus tetteire és ígéreteire összpontosítsunk! Különben nem áll más a rendelkezésünkre, csak ez a világ és bizonytalan ígéretei, amelyekkel kapcsolatban mindannyian tapasztaltuk már, hogy olykor igencsak keserűek tudnak lenni.

„A keresztények feladata meggyőzni a világot, hogy Krisztus hite megszabadítja a lelket a nehézségek és a gyász ruháitól, majd örömbe és boldogságba öltözteti fel. Aki megbocsátó Megváltóként fogadja el Jézust, a világosság öltözetét viseli. Jézus elveszi bűneit, igazságában részesíti. Teljes lesz az öröme.

Ugyan kinek kellene örömmel énekelni, ha nem a keresztényeknek? Vajon nem pont ők számíthatnak rá, hogy a királyi család tagjai, a menny Királyának gyermekei lehetnek? Talán nem e csodálatos öröm jó híre az evangélium? Amikor valaki Isten ígéreteit önként és teljes mértékben elfogadja, a menny ragyogása betölti életét” (Ellen G. White: A Call to Medical Evangelism and Health Education. 26. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.   Vegyük számba néhány közismert bibliai hős életét! Vajon mennyi örömben volt része Noénak, Ábrahámnak vagy Józsefnek? Dánielnek, Dávidnak vagy Jeremiásnak? Pálnak vagy Keresztelő Jánosnak? Mit tanulhatunk az igazi keresztény örömről jó és rossz tapasztalataik által?

2.   Milyen „boldogító” módszereket ajánl a világ? Tapasztalataink szerint mennyire tehetnek boldoggá? Vajon mind rossznak mondható, vagy némelyiknek megvan, illetve jó lenne, ha meglenne a helye az életünkben?

3.  Keresztényként mennyi vidámságra, vagy még inkább, mennyi örömre számíthatunk mi, akik ismerjük Isten végtelen szeretetét? Vagyis, amikor környezetünkben szembesülnünk kell betegséggel, szenvedéssel, halállal, és tudjuk azt is, hogy sok ember örökre el fog veszni, mennyire lehetünk boldogok? Nem jelent önzést jó sorsunknak örülni, miközben tudjuk, hogy mások elvesznek?

4.    Miért van az, hogy minél inkább csak magunkkal foglalkozunk, annál hajlamosabbak vagyunk a boldogtalanságra?

5.   Keresztény életünk szempontjából miért olyan meghatározó az örök élet reménye és ígérete, ami az újjáteremtett földön válik majd valóra? Ha nem lenne reménységünk, nem lenne Isten ígérete, mégis mi maradna? Mennyire fontos tehát a reményt mindenkor emlékezetben tartanunk? Még ha most jól is megy a sorunk, az sem tart örökké, tehát hogyan is nyújthatna tökéletes elégedettséget a földi élet?