11. tanulmány − 2008 Február 28 - Március 6.
A prófétai írások magyarázata
A lecke rövid áttekintése
ALAPIGE: Lukács 24:27
A TANULÓ CÉLJA:
Tudni:
Érezni: Érezzünk vágyat személyes bibliatanulmányozásunk gazdagabbá tételére.
Cselekedni: Kötelezzük el magunkat a Biblia mélyebb tanulmányozására!
A TANULMÁNY VÁZLATA:
I. Exegézis vagy homiletika
(1Kor 6:19-20)Mi az adott szakasz eredeti szövegösszefüggése és értelme? Hogyan tágítottuk a jelentését, és hogy alkalmaztuk más kérdésekre is?
Elõfordulhat, hogy lelkészek – fontos igazságokat bizonyítandó – úgy
idéznek egyes verseket, ami nem feltétlenül egyezett a vers írója szándékával? Tudunk erre példát mondani?
II. Az adott hely és idõ (Jer 4:23-26)
Milyen jelentõséggel bírnak ezek a versek a végidõkben élõ emberek számára? Mit fejezett ki Jeremiás ebben a látomásban?
Elõfordul néha, hogy távol érzzük magunkat a Biblia világától? Hogyan tudunk jobban azonosulni az ókori emberekkel?
Hogyan segít Ellen G. White írásainak magyarázatában, ha jobban megértjük azt a kort, amelyben élt?
III. A szövegkörnyezet (Ézs 65:17-20)
A szövegkörnyezet hogyan befolyásol a vers értelmezésében? Hogyan tudjuk ezt a jövõre alkalmazni?
Milyen veszélyei vannak annak, ha Ellen G. White írásait szövegkörnyezetükbõl kiragadva próbáljuk értelmezni? Miért fontos minden elhangzott tanácsot figyelembe venni egy adott témával kapcsolatban, és nem csak elszigetelt példákat nézni?
Összefoglalás: Mint ahogy az Ige megértése komoly igemagyarázati módszereket igényel, éppen úgy Ellen G. White írásait is alaposan meg kell vizsgálni, hogy pontosan értsük üzenetét!
TANULÁSI ÚTMUTATÓ
1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!
A lelki növekedés alapja: Isten jelölte ki a megfelelõ módját annak, hogy prófétai üzenetét megfelelõen értelmezzük.
A második világháború alatt a szövetséges hírszerzés megfejtett számos kódolt üzenetet. Az üzenetek elfogása hatalmas elõnyt jelentett a csatatéren, de az üzenet megszerzése sajnos még nem volt egyenlõ az üzenet megértésével. Akik az üzenetet küldték, tisztában voltak azzal, hogy ha a szöveg illetéktelen kezekbe jut, megfejthetõ, ezért kódolták a szöveget. A szövetségeseknek külön csapatuk volt a kódok feltörésére. Sikereik hozzájárultak, hogy a háború a szövetségesek javára dõlt el.
Isten is küldött üzeneteket, amelyeknek azonban csekély a haszna, ha nem értjük meg õket. Ezeket más korban, kultúrában és környezetben élõ, más nyelveken beszélõ, különféle személyiségû emberek írták, így Isten üzeneteit könnyû félreérteni. Talán ezért lehet, hogy annyi különbözõ keresztény felekezet létezik, amelyek mind azt vallják, hogy a bibliai üzenetet hirdetik. Szerencsére azonban van egy elvrendszer, aminek a segítségével “feltörhetjük” a kódolt üzeneteket. Két kulcsszó utal erre a rendszerre: 1) a hermeneutika és az 2) exegézis.
“A hermeneutika a teológiának az a területe, amely az Ige magyarázatával foglalkozik. Gyakran olyan tudományágként jellemzik, amely elsõdlegesen a magyarázati elmélettel ill. elméletekkel foglalkozik. Ilyen értelemben le-het megkülönböztetni az exegézistõl, amire a hermeneutikai elvek gyakorlati alkalmazásaként gondolhatunk” (The HarperCollins Bible Dictionary. Harper: San Francisco, 1996. 415. old.).
2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!
BIBLIAKOMMENTÁR
I. Exegézis
A szavak értelmét befolyásolja a szövegkörnyezet. A szövegkörnyezetbõl kivéve jelenthetnek egészen mást is, mint ami az író szándéka volt. A lényeg nagyon egyszerû. Ha szavakat vagy mondategységeket akarunk értelmezni, akkor tanulmányozni kell a szövegkörnyezetüket. A szövegkörnyezethez hozzátartozik az idõ, a hely, a kultúra, a történelmi háttér, az író gondolkodásmódja, a célközönség, a korabeli szokások és így tovább. Isten Lelkének vezetésével és gondos odafigyeléssel megérthetjük az Igét, de ha ezeket a tényezõket figyelmen kívül hagyjuk, akkor fantáziadús, ám az eredeti üzenettõl távol esõ magyarázatok születhetnek.
Gondold át: Miért olyan fontos megismerni egy bizonyos szakasz szövegkörnyezetét? Milyen veszélyei vannak annak, ha nem vesszük figyelembe az adott szövegkörnyezetet? Hogyan határozzuk meg, hogy mi a szövegkörnyezet, és mi tartozik hozzá?
II. Homiletika (Mk 1:15, 17; Préd 7:29)
Gondold át: 1Kor 6:18-20-ig terjedõ szakaszában azt találjuk, hogy az emberi test Isten temploma. Három fejezettel korábban (1Kor 3:16-17) Pál apostol a hívõket, vagyis az egyházat nevezi Isten templomának. A 3. fejezetben az apostol figyelmezteti a hívõket, hogy ha pusztítják Isten templomát, az egyházat, akkor Isten elpusztítja majd õket. E versek alapján egyes igehirdetõk felhatalmazva érezték magukat a következõ érvelésre: 1) az emberi test Isten temploma (1Korinthus 6). 2) Pál apostol azt mondja, hogy aki pusztítja (rombolja) Isten templomát (saját egészségét), azt az Isten elpusztítja. Ezzel az a probléma, hogy 1Kor 3:16-17 verseiben az említett templom egyértelmûen az egyház, vagyis “Krisztus teste”, nem pedig az emberi test. (Különben is, ha már egyszer elpusztítottuk a saját testünket, akkor Is-ten miért akarná újra elpusztítani?) A lelkész jó szándékkal arra akart ösztönözni, hogy óvjuk az egészségünket. Vajon ez feljogosítaná arra, hogy a szövegkörnyezetbõl kiszakítva értelmezze ezeket a verseket? Indokoljuk meg a válaszunkat! Milyen szélesebb körû szövegmagyarázati elv fogalmazódik meg itt?
III. Az adott hely és idõ (Jer 4:23-26)
Jer 10:3-4 verseiben Isten megdorgálja Izráel népét:
“Bizony, a népek bálványai hiábavalók.
Hiszen egy fát vágnak ki az erdõben,
a mesterember keze készíti el baltával.
Ezüsttel és arannyal díszítik,
szögekkel és kalapáccsal rögzítik,
hogy ne inogjon” (új. prot. ford.).
Egyes õszintén hívõ keresztények ezt a szokást a karácsonyfa díszítésre értik. Ez valóban úgy hangzik, mint annak a szokásnak az elítélése. Kivágják a fát, egy állványhoz szögelik, feldíszítik, de valóban errõl a szokásról szól itt az Ige? Ha megnézzük Jeremiás könyve keletkezésének helyét és idejét (Kr.e. VII. század, amikor a bálványimádás szokás volt Izráelben, ugyanakkor karácsonyfáknak nyoma sem volt), akkor világossá válik, hogy itt a bálványimádás szokását dorgálja Isten. Nem kellene erre az elvre gondolni akkor is, amikor a nõk gyülekezeti felszólalását tiltó szövegeket olvasunk, vagy olyanokat, amelyek a megfelelõ hajviselettel foglalkoznak?
IV. A szûkebb és tágabb szövegkörnyezet
Nézzük meg annak a szónak a jelentését, amivel már találkoztunk ebben a leckében: “szövegkörnyezet”: “1. Az írott vagy beszélt szövegnek az a része, amely egy bizonyos szó elõtt áll és után következik; ami befolyásolhatja jelentését vagy hatását. 2. Azok a körülmények vagy tények, amelyek kapcsolódnak egy bizonyos alkalomhoz, helyzethez stb.” (Random House Webster's College Dictionary. New York, Random House. 1992. 294. old.).
A keresztények különbözõ módon viszonyulnak Róma 15. ill. Kolossé 2. fejezetéhez, amelybõl különbözõ magyarázatok születnek. Vannak, akik szerint az Újszövetségben már minden szombat el lett törölve. Mások ezt cáfolják. Vajon a szövegkörnyezet segít megoldani ezt a kérdést? Kolossé 2 közvetlen szövegkörnyezetében, a 17. versben azt találjuk, hogy a szóban forgó dolgok “csak árnyékai a következendõ dolgoknak”. A következõ kérdés merül fel: “Vajon minden szombat (szent nap) ’árnyék’ volt?”
Íme egy kitalált példa: tegyük fel, hogy Kanada elfoglalja az Egyesült Államokat. Az új kormány ezután kihirdeti, hogy eltörlik az amerikai nemzeti ünnepeket (pl. a függetlenség napját, az elnökök napját stb.). Ez azt jelentené, hogy eltörlik a karácsonyt is, mivel az is egy ünnep? Nem, mert Kanadában már az Egyesült Államok létrejötte elõtt ünnepelték a karácsonyt, és az eltörlõ rendelkezés csak a nemzeti ünnepekre vonatkozott, nem min-den ünnepre. Kolossé 2 közvetlen szövegkörnyezete bizonyos napokat nevez “árnyéknak”, de ez nem vonatkozik minden szombatra. Az I. században élõ emberek – akiknek Pál apostol írt – ismerték az évi “árnyék szombatokat” (pl. a húsvét), és tudták, hogy Pál apostol az adott helyen az éves ünnepekrõl beszélt. Róma 15. fejezetében a közvetlen szövegkörnyezetbõl nem derül ki semmi, és így az olvasó kénytelen megvizsgálni a tágabb szövegkörnyezetet, hogy fényt derítsen az író szándékára. Az Újszövetségben kizárólag arról folyt vita, hogy melyik napokat tartsák meg éves ünnepekként. Ez tehát a természetes szövegkörnyezet Róma 15. fejezetének megértéséhez (lásd Zsidók 8–10. fejezetei).
Gondold át: A példával élve, a kanadaiak is ünnepeltek karácsonyt már az amerikai ünnepek kitûzése elõtt, így maga a szombatünneplés is korábbról, az Édenbõl származik, még az ószövetségi ünnepek kialakulása elõtti idõbõl. Érthetõ volna, hogy egy gyõztes nép eltörli az általa leigázott ország nemzeti ünnepeit, de nem a karácsonyt, ami egy vallási ünnep. Így az is érthetõ, hogy Krisztus eljövetelével feleslegessé váltak az “árnyék szombatok”, de vajon ettõl feleslegessé vált volna minden szombat?
3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!
Gyakorló feladatok:
Válasszunk egy fejezetet valamelyik evangéliumból, és válaszoljunk a következõ kérdésekre (a legtöbbre próbáljunk magunktól felelni, mielõtt kommentárokhoz fordulnánk):
Ki és mikor írta?
Kiknek szánta írását?
Miért írta? Mi a szöveg jelentése?
Miért volt fontos az eredeti hallgatóság számára az író személye?
Szerepelnek benne szokások vagy hagyományok, amelyeket mi nehezen értünk meg? Soroljunk fel ilyeneket!
Vannak olyan csoportok vagy személyek az evangéliumokban, akikrõl még többet megtudhatnánk? Milyen lépéseket tehetünk meg ennek érdekében?
Hogyan alkalmazhatjuk a tanultakat otthon, a munkahelyünkön, a családunkban és a magánéletünkben?
Tippek: Mindig kérjük Isten vezetését, mielõtt hozzáfogunk a Biblia tanulmányozásához! Az egyes könyvek íróiról és a keletkezésük helyérõl általában a nyitó vagy záró fejezetekben találunk információt. Nem érdemes kapkodni!
4. LÉPÉS: ALKALMAZD!
Gondold át:
Imával fejezzük be a Biblia tanulmányozását!