tanító melléklet

Összefoglalás: E fontos tantételek valóban jellemezik az adventistákat, ugyanakkor mindig is hangsúlyoztuk, hogy egyedül a Biblia a hitünk alapja, és a Könyv népének tartjuk magunkat. Sokat tanulhatunk azoktól a prófétáktól is, akiknek az írásai nem szerepelnek a kánonban, de hitünk és min-den tantételünk egyetlen alapja csakis a Biblia lehet.

Absolon, Dávid király ellenségessé vált fia apja hatalmára tört, szemet vetett trónjára. Országszerte sokakat megnyert támogatóiul. Terveit gyors ütemben valóra váltotta, és úgy tûnt, hogy sikerül megdöntenie apja uralmát. Ekkor érkezett Jeruzsálembe egy hírnök, akinek még a nevét nem ismerjük, és tájékoztatta Dávidot Absolon összeesküvésérõl. A figyelmeztetést meghallva Dávid határozottan cselekedett, ami Absolon és lázadó sere-ge legyõzéséhez vezetett (lásd 2Sám 14:25–18:18).

A keresztények sokkal kiterjedtebb harcban vesznek részt, a Krisztus és Sátán közötti kozmikus méretû küzdelemben. Az idõk során a próféták nemcsak a figyelmeztetés üzeneteit hirdették, hanem a remény szavát is. Üzenetük leleplezi Sátán és az õ oldalára állt lázadók összeesküvését, és minket határozott döntésre hív. Az Istentõl kapott prófétai üzenet megváltást, szabadságot és szabadulást hirdet. Isten azt a kiváltságot ajánlja nekünk, hogy az Õ táborához csatlakozhatunk, amikor legyõzi az élet ellenségét, de ezt a döntést nekünk kell meghoznunk!

Ezer évvel késõbb Pál apostol ugyanezt mondja. Ha bízunk Istenben és Jézus áldozatában, akkor megbocsátja bûneinket. A mi engedelmességünk csupán szennyes ruhának tûnik Krisztus szeplõtlen jelleméhez képest. Még Ábrahámot, a zsidó nép atyját is elfogadta Isten, még mielõtt magára vette volna az engedelmesség jelét, ami abban a korban a körülmetélés volt. Hasonlóképpen a mi engedelmességünk is abban gyökerezik, hogy Isten elfogad minket, amint ezt bûnbocsánata mutatja.

Gondold át: Mi késztet leginkább az Isten iránti engedelmességre? 1) A félelem, hogy Isten megbüntet vagy kirekeszt, ha valami rosszat teszünk; vagy 2) az Isten által felkínált, Jézus vére árán garantált bûnbocsánat miatt érzett hála?

II. A szentély (Zsid 9:1-8)

Nem az ószövetségi szentély volt a legfontosabb (Zsid 9:9), az csak Krisztus szolgálatára mutató példa volt. Az áldozati állatok vére valójában nem szerezhetett bûnbocsánatot, és nem menthetett fel senkit az ítélet alól, amit minden ember megérdemel (lásd Róm 6:23). Amikor Krisztus a mennyben belépett a szentek szentjébe, nem állatok vérével, hanem saját vérével szerzett számunkra üdvösségét. A jogosan minket illetõ ítéletet, büntetést rá szabták ki. Õ meghalt, mi szabadok lettünk (lásd Zsid 9:13-28)!

Gondold át: A végidõkben élünk, a prófétai ítélet órájában, ami közvetlenül megelõzi az Úr dicsõséges visszajövetelét. Mire kell leginkább összpontosítanunk ebben az idõszakban? Saját erkölcsi fejlõdésünkre? Isten mindent felülmúló irgalmára, mivel magára vette a jogosan minket illetõ ítéletet? Vajon lelki örökségünk saját életünk javítását célzó erõfeszítéseinken vagy Krisztus értünk vállalt halálán múlik? Vajon Isten kegyelmének hatalmas volta magyarázat arra, hogy az Úr miért figyelmezteti olyan szigorúan ajándéka semmibe vevõit (lásd Zsid 10:26-29, 37-39)?

III. A szombat (2Móz 20:1-17; Jak 2:10-11; 1Jn 5:2-3; Jel 14:12)

A szombat megszentelésének fontossága visszavezethetõ Isten két kiemelkedõ tettére, amit az emberiség történelmében vitt végbe. Az egyik a teremtés, a másik a megváltás. A szombat része a teremtés történetének (lásd 1Móz 2:1-3), és a negyedik parancsolat, ahogy azt Mózes második könyvében olvashatjuk, felszólít, hogy a hetedik napon imádjuk Istent, aki megteremtette a földet. 5Móz 5:12-15 szakaszában pedig a negyedik parancsolat szerint azért is imádnunk kell Istent, mert nagy hatalmával megmentett a rabszolgaságból. A rendszeres szombatnapi ünneplés arra emlékeztet, hogy Isten szeretettel teremtett meg, és nem véletlen folytán kifejlõdõ szövetek burjánzásai vagyunk. Arra is emlékeztet, hogy Isten a bûn rabságából szabadított ki, és bizalommal megpihenhetünk benne.

Gondold át: A szombatünneplésnek eltérõ formái vannak, ami számos vitát kiváltott már az egyházon belül. A nyugalom és a teremtés ill. a megváltás emlékünnepének kérdése hogy befolyásolja a szombatünneplésünket (lásd 2Mózes 16; Neh 13:15-22; Ézs 58:13-14; Lk 4:16; Jn 5:1-18)?

IV. A holtak állapota (Zsolt 146:4; Préd 9:7-8; Jn 5:28-29; Jn 11:11-14; ApCsel 2:34; 1Tim 6:16)

Gondold át: Olvassuk el 1Kor 15:12-23 szakaszát! Beszéljük meg a következõ kérdéseket: Pál apostol szerint Krisztus nélkül nincs feltámadás, sem örök élet. Azt mondja, hogy ha Jézus nem támadt volna fel, akkor nekünk kellene felelõsséget vállalni saját bûneinkért, és minket sújtana azok következménye, a halál (Róm 6:23). Ha Pál apostol mégis tévedne, és volna más módja az örök élet elnyerésének (pl. a lélek halhatatlanságának elmélete), akkor mi szükség volna arra, hogy Krisztus megmentsen a halálból?

V. A második eljövetel (Mt 24:5, 24-31; Jel 1:7; 19:11-21; 1Thessz 4:16,17)

“Az Újszövetségben Krisztus második eljövetelére utaló egyik kifejezés a parousia, ami azt jelenti, hogy ’eljövetel’, ’jelenlét’. A második az epiphaneia, ami azt jelenti, hogy ’megjelenés’, ’megjelenõ’. A harmadik pedig az apokalupsis, ami azt jelenti, hogy ’kinyilatkoztatás’. A parousia szó gyakran elõfordul papiruszokon, a király vagy császár jövetelének várására utalva. Az epiphaneia inkább a klasszikus görög írásokban fordul elõ, és pogány istenek dicsõséges megjelenését írja le. Az apokalupsis pedig Krisztus ’megjelenését’ vagy ’kinyilatkoztatását’ jelzi a második eljövetelkor” (SDA Bible Dictionary. 999. old.).

Gondold át: Hogyan készülõdnénk, ha országunk elnöke megígérné, hogy eljön hozzánk, majd magával visz egy trópusi paradicsomba, ahol új, örök otthonhoz juttat? Hogyan hatna egy ilyen ígéret önértékelésünkre, és az életünkben felmerülõ problémákhoz való viszonyulásunkra?

Beszélgessünk a csoportban olyan esetekrõl, amikor az ebben a tanulmányban tárgyalt kérdések kerültek elõ az életben, másokkal való beszélgetéseink közben! Imádkozzunk azokért, akiknek az útjában akadályok állnak, amelyek nem engedik, hogy a Krisztusba vetett hit üzenetét elfogadják!