SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 20:7; 2Mózes 15:20; 5Mózes 18:15; Máté 11:11; János 6:14; Zsidók 11:24-26

„És monda [az Úr]: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok az­zal” (4Móz 12:6).

A történelem során egészen a mostani időkig mindig voltak, akik jóslatokat hirdettek a jövőről. Jövendöléseik a legtöbb esetben nem váltak valóra. A jóslatok teljesülésében azonban sok minden közrejátszhat. Talán merő véletlen? Vagy az Úr tette? Esetleg az, hogy az ellenség igyekszik a lehető legtöbb embert becsapni?

Sátán biztosan felhasznál hamis próféciákat és prófétákat arra, hogy félrevezesse az embereket. De vigasztalhat a tudat, hogy Istennek vannak igaz prófétái, akik által kinyilatkoztatja akaratát. A Szentírásban Isten azoknak adta a prófétaság ajándékát, akik élő kapcsolatban álltak vele. Nem voltak ugyan bűntelenek, de küzdöttek, hogy összhangban éljenek Isten kinyilatkoztatott akaratával. Személyes kapcsolatot ápoltak az Úrral, ezért tudta különlegesen felhasználni őket.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Vajon az ó- és újszövetségi próféták szentek vagy hétköznapi emberek voltak? Milyen szerep jutott Izráelben a prófétáknak? Az Újszövetségben mi a különbség apostolok és próféták között?

1Móz 20:7-ben találjuk először a próféta kifejezést. Milyen összefüggésben fordul itt elő ez a szó? Ki tehát a próféta, és hogyan végezte feladatát?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Mózes öt könyvében a próféta (héberül: nabi’) azt a személyt jelöli, aki Istentől származó kinyilatkoztatást kap. A bírák korában a néző (héberül: ro’eh) kifejezés került előtérbe (1Sám 9:9, 11, 18-19), majd újra a régebbi név terjedt el.

A próféták nem csupán Isten szószólói voltak, hanem alkalmanként közbenjárók is Isten és a nép között. 1Mózes 20. fejezetében azt olvassuk, hogy Ábrahám volt a közbenjáró Isten és Abimélek között, ő imádkozott Istenhez Abimélekért.

Ábrahám az Ószövetség kimagasló alakja. A Szentírás háromszor nevezi Isten barátjának (2Krón 20:7; Ézs 41:8; Jak 2:23). 99 esztendős korában így szólt hozzá az Úr: „Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled” (1Móz 17:6, új prot. ford.). Ez az ígéret – legalábbis emberi szemszögből nézve – lehetetlennek tűnt. Mivel azonban Ábrahám hitt, még ha az emberi logika mást is diktált, „atyja [lett] mindazoknak, akik… hisznek” (Róm 4:11).

Ha arra gondolunk, hogy Isten parancsára Ábrahám kész lett volna feláldozni fiát (1Mózes 22), érthetetlen, hogyan is hazudhatott Abiméleknek Sárát illetően (1Móz 20:2). A helyzet azonban nagyon is életszerű. „Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükrözõdik a szívben az ember” (Péld 27:19, új prot. ford.). A hívőben megmaradó régi természet alkalmankénti felbukkanása, a történelem során Isten gyermekeinek megcsúszása és saját szomorú eltávolodásunk az igazság ösvényéről elegendő magyarázat arra, hogy miért is viselkedett ilyen szánalmasan az az Ábrahám, aki „atyja mindazoknak, akik… hisznek”. Mennyire jellemzően emberi volt Ábrahám: átélte a hit nagy pillanatait, de a súlyos botlások pillanatait is! Ábrahám Istenének ugyan melyik követője ne érezné ezt át?

Meríthetünk-e vigaszt abból, hogy Isten még hibái és hitetlensége ellenére is nagyszerűen fel tudta használni Ábrahámot? Hogy tanulhatjuk meg, hogy bukásaink ne tántorítsanak el a hit útjáról?

Mózes volt Izráel népének első olyan vezetője, akit prófétának neveztek. Halála után ezt a kijelentést olvassuk a Szentírásban róla: „És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről színre” (5Móz 34:10). Ábrahámot nevezték Izráel népe atyjának, de Mózes volt történelmük első prófétája – aki például szolgált minden utána következő prófétának.

Mit árulnak el az alábbi igék Mózes személyiségéről és jelleméről? 2Móz 4:10; 32:11-13, 32; 4Móz 12:3; 20:10-12; Zsid 11:24-26 Jellemvonásai mennyiben segítenek megérteni, hogyan tudta betölteni a próféta szerepét?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Egyiptomi neveltetése, Istenbe vetett erős hite és az égő csipkebokornál a Mindenhatóval szerzett személyes tapasztalata is hozzásegítette Mózest, hogy vezetni tudja népét. A Szentírás szerint, amikor Izráel a hitetlenség miatt újra meg újra elbukott, Mózes folyamatosan közbenjárt értük Istennél (2Móz 32:11-13; 4Móz 14:13-19; 16:46-50), és hűségre buzdította őket.

Az aranyborjú esetét követően (2Mózes 32) Mózes negyven napot töltött az Úrral a hegyen. Amikor visszatért, sugárzott az arca (2Móz 34:28-35), Isten dicsősége tükröződött rajta (2Kor 3:7). Különleges kiváltság volt Mózes számára látni a Teremtő dicsőségét, tehát nem csoda, hogy fénylett az arca. Ám nem ez volt az egyetlen ok. Az aranyborjú miatti lázadás nemcsak Isten, hanem Mózes ellen is irányult. Mózes Istennel való közösségének e szemmel látható jele biztosította jogos vezetői tisztének megerősödését. Mózest látva a nép ráébredt arra, hol is járt a próféta, így újra megszilárdult addig megkérdőjelezett vezetői és közbenjárói tiszte.

Akiben Isten Lelke lakozik, valamilyen módon tükrözi Isten dicsőséges jellemét. Akik Isten szoros közelségében élnek, komoly hatást gyakorolnak mások életére, még ha ennek ők nincsenek is tudatában.

Ismerőseink közül kiről látszik, hogy szoros a kapcsolata az Úrral? Hogyan nyilvánul ez meg az életében? Milyen tulajdonságok jellemzik? Hogyan tanulhatunk meg sokkal hűségesebben járni az Úrral? Mi gátol ebben?

Közvetlenül halála előtt így szólt Mózes az izraelitákhoz: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok” (5Móz 18:15). A szövegösszefüggés alapján ez a prófécia Izráel prófétai vezetésére vonatkozik, éspedig a Mózes halálát követő évekre (5Mózes 18; 34:9-10; Hós 12:10). Mózes próféciája részben teljesedett a prófétákban, Józsuétól kezdve egészen Malakiásig.

Krisztus azonban tökéletesen beteljesítette Mózes jövendölésének minden elemét (lásd Jn 1:21; 6:14; 7:40). Második Mózesként lépett fel, nem földi uralkodók hatalma alól szabadítani meg népét, hanem a bûn fogságából menteni ki õket.

Ézsaiástól kezdve Malakiásig jól ismertek az ótestamentumi próféták írásai, de rajtuk kívül még sok próféta volt Izráel történetében. Sámuel a bírák korában élt (1Sám 3:20). Az ő munkáját Gád és Nátán folytatta (2Sám 12:1; 24:13). Mi­után az ország Kr. e. 931-ben kettészakadt, Ahijjá (1Kir 11:29), Illés (1Kir 18:1) és Elizeus (2Kir 2:9-14) szolgáltak prófétaként a népnek.

A próféták különböző sorsú emberek voltak: Jeremiás és Ezékiel pap volt, Ézsaiás és Sofóniás királyi családból származott, Dániel Babilon miniszterelnöke lett, Sámuel bíró volt, Elizeus földművelő, Ámósz pedig pásztor. Származásuktól függetlenül mindnyájan Isten hírnökeiként munkálkodtak, és Isten általuk próbálta visszatartani Izráelt a bűnbeeséstől. Egyes próféták könyveket írtak (1Krón 29:29; 2Krón 9:29), mások nem (1Kir 17:1; 2Kir 2:15); voltak, akik királyokat tanácsoltak (1Sám 22:5), mások a népnek prédikáltak (Ez 3:17). Négy évszázadig nem hallatszott prófétai szó, majd fellépett Keresztelő János, aki az ószövetségi időszak utolsó prófétájának tekinthető (Mt 3:1).

A Szentírásban végig azt láthatjuk, hogy az Úr szolgái, a próféták által szól népéhez. A Biblia is azoknak a munkája, akik az Istentől vett üzenetet közvetítették. Függetlenül attól, milyen más volt a hátterük, neveltetésük, vérmérsékletük, bármilyen foltok is tarkították jellemüket (kivéve Jézusét), Isten hús-vér embereket használt fel arra, hogy hirdessék üzeneteit, amelyek a mai napig hangzanak és hangzani is fognak a világ szinte minden országában, egészen az idők végéig.

Melyik próféta áll a legközelebb hozzánk? Melyikük szavát tartjuk a legvilágosabbnak? Miért? Mit tanultunk az életéből és üzenetéből? A tanulságot hogyan kamatoztathatjuk a jó irányú változás érdekében?

A Szentírás sok prófétanőt felsorol. Kiket találunk közöttük? Az alábbi szövegek szerint mi volt a szerepük Izráel történelmében? 2Móz 15:20-21; Bír 4:4-10; 2Kir 22:11-20

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Mirjám, Mózes nővére is próféta volt. Az ő vezetésével énekelték az asszonyok Mózes énekét (vö. 2Móz 15:1, 21). Mózes volt Izráel népének kijelölt vezetője, aki főként a nagycsaládok élén álló férfiakkal tartott kapcsolatot. Mirjám talán az asszonyok között végezte feladatát. Néhány évvel idősebb lehetett Mózesnél (2Móz 2:1-8). Josephus Flavius feljegyzése szerint Húr felesége volt, aki Áronnal együtt tartotta Mózes karját az amálekiták ellen vívott harc idején (Antiquitates, 3. köt. 98. old.). Mirjám tekintélyére abból is következtethetünk, hogy miután sajnálatos módon szembeszállt Mózessel és a feleségével (4Móz 12:1-15), egész Izráelnek hét napig kellett várakoznia, amíg Isten eltávolította róla a leprát.

Debóra (Bírák 5) is kivételes személyiség volt. A férfiak által uralt társadalomban politikai és lelki vezetővé vált, ami nagyon kevés asszonnyal fordult elő abban a korban. Mély lelkiségére vall, hogy a kanaániták felett aratott győzelemért minden dicsőséget Istennek tulajdonított (3-5. és 13. vers), és nem önmagát vagy Bárákot magasztalta.

„Izráel anyjaként” (7. vers) szeretettel gondoskodott népéről, tanácsolta és segítette őket, igazságot szolgáltatott.

Olvassuk el Bír 4:1-8 verseit! Milyen tiszteletnek örvendett ez az asszony Izráelben?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Izráel másik női prófétája Hulda volt (2Kir 22:14-20; 2Krón 34:20-28). Jósiás király tőle tudakolta Isten akaratát, ő pedig ítéletet és veszedelmet jövendölt Jeruzsálemre és lakóira, de nem Jósiás napjaiban. Azt mondta, hogy a király szemei nem látják meg a romlást, mert megalázta magát az Úr előtt. Érdekes, hogy az uralkodó éppen Huldához fordult, holott Jeremiás és Sofóniás is akkor élt.

Az Ótestamentum prófétai időszaka Krisztus születése előtt kb. négyszáz évvel zárult le. Ettől kezdve egészen Krisztus születéséig sok zsidó irat született, de egyiket sem fogadták el ihletettként.

Krisztus földi életével új korszak vette kezdetét, amelyben Isten ismét elhívott egyeseket hírnökeiül. Kik voltak az újszövetségi próféták, és mi különböztette meg őket az apostoloktól? Lk 1:67; Jn 1:6-7; ApCsel 11:27-28; 13:1; Jel 1:1-3

Az újszövetségi görög nyelvben az apostol azt jelentette, hogy nagykövet, megbízott, küldött. Josephus például ezt a szót használta a zsidók képviselőiként Rómába küldött követekről szólva (Antiquitates. 17. köt. 11. old.).

Az Újtestamentumban az apostol szó a küldetés és a képviselet fogalmát hordozza. A kifejezés abban a szövegkörnyezetben jelenik meg, amikor Jézus felszenteli és kiküldi tanítványait bizonyságtevő szolgálatra (Mt 10:2-6). Az apostolok különleges hatalmat kaptak a feltámadott Úrtól. Saját szemükkel látták halálát és feltámadását, és ezt a korábban élt próféták egyike sem élte át. Az apostolok közül néhány – mint János és Pál – próféta is volt, de nem minden apostol nevezhető prófétának. Ef 2:20 szerint az apostolok és próféták együtt tolmácsolták az alapvető tanítást arról, hogy mit tett Isten az emberiségért Krisztus által.

Olvassuk el Mt 11:11 versét! Milyen tekintetben volt Keresztelő János nagyobb az összes ószövetségi prófétánál? Mit értett Jézus azon, amikor azt mondta: „aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál”?

Keresztelő János abban az értelemben volt a legnagyobb próféta, hogy ő jelenthette be Annak jövetelét, akiről minden korábban élt próféta bizonyságot tett (lásd Lk 24:27; Jn 5:39, 46). Ábrahámhoz hasonlóan minden ótestamentumi próféta azt a napot várta, amikor a Messiás eljön (1Pt 1:10-11), de János látta Őt testben megjelenni. Bizonyos értelemben tehát az ószövetségi prófétai tisztség benne ért tetőpontjára, ám Keresztelő János csak a kegyelem országának kapujában állt, és befelé tekintett. Azonban Jézus legkisebb követői is már visszafelé nézhettek, és örvendhettek annak, hogy Krisztus személyében minden messiási prófécia teljesedett.

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „A hit próbája” és a „Mózes” c. fejezetek, 113–121. és 200–214. old.

„Ábrahámról egyiptomi tartózkodásakor kiderült, hogy nem mentes az emberi gyengeségtől és tökéletlenségtől. Eltitkolta, hogy Sára a felesége. Ezzel azt tanúsította, hogy nem bízik Isten gondviselésében, és nincs olyan erős hite és bátorsága, amiről eddig életével már sokszor bizonyságot tett” (i. m. 98. old.).

„Mózesnek elmondta Isten, milyen végső jutalom vár Isten alázatos, engedelmes szolgáira, és ezzel összehasonlítva minden földi nyereség jelentéktelenné vált szemében. A fáraó fenséges palotája és az uralkodói szék vonzerőként hathatott rá, de Mózes tudta, hogy a nagyúri udvarban olyan bűnös örömök csábítják, amelyek elfeledtetik az emberrel Istent. Nem a fényűző palotára és a királyi koronára tekintett, hanem arra a dicsőségre, amit a Magasságos Isten szentjei kapnak a bűn szennyétől mentes országban. Hit által a hervadhatatlan koronát látta, amit a mennyei Király helyez majd a győztes fejére” (Ellen G. White: Conflict and Courage. 81. old.).

„A Mózes arcáról visszatükröződő dicsőség szemlélteti azokat az áldásokat, amelyeket mindazok kapnak, akik megtartják Isten parancsolatait Jézus Krisztus közbenjárása által. Ez azt a tényt bizonyítja, hogy minél szorosabb közösségbe kerülünk Istennel, minél világosabb ismereteink vannak Isten követelményeiről, annál teljesebben fogunk majd hasonlítani isteni képmásunkhoz, és annál készségesebben válunk az isteni természet részeseivé” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 287–288. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.      Beszélgessünk arról, milyen jellemhibákkal küzdöttek a bibliai próféták és apostolok! Milyen reményt találunk ebben? Ugyanakkor milyen szép jellemvonásokat látunk bennük? Mivel bátorít ez?

2.      Mi a helyzet a mai úgynevezett „prófétákkal”, akik különféle jövendölésekkel állnak elő, és ezek még az újságokban is megjelennek? Hogyan viszonyuljunk ezekhez? Milyen emberek ők, és mire vonatkoznak jövendöléseik? Mi a tanulsága a köztük és a bibliai próféták közötti ellentétnek?

3.      Egyházunk milyen szempontból tölthet be prófétai szerepet? Hogyan végezzük feladatunkat? Mi által tölthetjük be jobban szerepünket?

FEJSZÉS ANDRÁS:

A LÉLEK VEZESSEN!

Mit ér a szó, a holt betű,

ha a Lélek nem hatja át?

A Lélek vezessen Téged,

ha olvasod a Bibliát!

 „Mert öl a betű”, önmagában

okoskodás és bölcselet,

de a Szentlélek hatására

a holt betűből IGE lett.

És ha az IGE hatni kezd,

árad belőle fény, erő,

vigasztalás, újult élet,

bizalom, nagy hit, vakmerő.

S a „régi könyv” mind IGE lesz,

amely enni és inni ád.

Olvasd hát, de így olvassad

naponként majd a Bibliát!

És amin csak mosolyognak

múló világunk bölcsei,

életedben megteremnek

a Szentlélek gyümölcsei.