3. tanulmány − 2008 Július 12 - 18.
Keresztelő János - Jézus útkészítője
A lecke rövid áttekintése
ALAPIGE: Máté 11:11
A TANULÓ CÉLJA:
Tudni:
Érezni: Valóban biztosan érezzük, hogy Isten végidei népéhez tartozunk, amely rendkívüli küldetést kapott a világban?
A TANULMÁNY VÁZLATA:
I. Különleges elhívás
(Lk 1:76)Mi a közös János “különleges elhívásában” és a Hetednapi AdventistaEgyház “rendkívüli küldetésében”?
II. Különleges üzenet (Mt 11:14)
Fogalmazzuk meg közösen, mit is ért a történelmi Hetednapi Adventista Egyház “Illés üzenete” alatt?
Egyesek vagy nem fogják fel ennek az üzenetnek a fontosságát, vagy nem kívánnak szembesülni vele. Miért mondhatjuk, hogy a történelmi adventista értelmezés még mindig megállja a helyét?
III. Lényeges tanítások (Mt 3:2)
Miért mondta Jézus, hogy aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb Jánosnál (Mt 11:11)?
Általában hogyan válaszolnak az emberek arra a kérdésre ma, amit Lk 3:10-ben Jánosnak tettek fel: “Mit cselekedjünk tehát?”
Kol 2:8 versében Pál így fogalmaz: “a bölcselkedés és üres csalás… emberek rendelése szerint” való. Ma milyen területen fedezhetjük fel ennek nyomait közösségünkben, illetve személyes életünkben?
Összefoglalás:
Keresztelõ Jánost arra hívta el az Úr, hogy egyengesse Jézus elsõ eljövetelének útját. Küldetése hasonlít ahhoz, amit Isten az idõk végén élõ híveire bízott.
TANULÁSI ÚTMUTATÓ
1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!
A mindennapokat tekintve Keresztelõ János életét semmiképp nem nevezhetjük könnyûnek vagy kényelmesnek. Üzenete és életvitele határozottan elválasztotta a társadalom nagy részétõl, az öntömjénezés egy szikráját sem találhatta meg benne senki. Egyetlen célja az volt, hogy elõkészítse az utat valaki más számára. Arra számított, hogy Jézus eljövetelével õ maga feledésbe merül, vagy legalábbis igencsak háttérbe szorul. Ám Keresztelõ János emlékezetét mind kortársai, mind Jézus, mind pedig a Szentírás hûen megõrizték. Beszélgessünk olyan helyzetekrõl, amikor úgy éreztük, mintha hiába törekedtünk volna Isten szolgálatára és parancsainak való engedelmességre! Milyen értékes tanulságot szûrhetünk le közösen ezekbõl az esetekbõl?
2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!BIBLIAKOMMENTÁR
I. Az út elõkészítése
Olvassuk el Mt 11:11 versét!
Élete során Jánost számtalanszor hozták összefüggésbe ószövetségi prófétákkal. Jézus itt rávilágít: János valójában sokkal nagyobb feladatot kapott, és kedvezõbb helyzetben is volt azoknál, hiszen egyetlen célja volt hirdetni a mennyek országának eljövetelét, amely Krisztus érkezésével valósult meg. Az Ószövetség idejében élõ próféták bármit megadtak volna azért a bizonyosságért, ha a közelgõ magasztos eseménynek nemcsak hírnökei lehetnek, hanem saját szemükkel láthatják beteljesedését. Ám olyan kiváltságos mégsem volt a helyzete, mint azoké, akik végig szemtanúi lehettek a jézusi küldetés beteljesedésének, vagyis az Úr halálának, feltámadásának és mennybemenetelének.
Gondold át: Mi jóval Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele után élünk. Éppen ezért birtokában vagyunk olyan információknak is, amelyek elkerülték az apostolok és kortársaik figyelmét. Jézus szavaiból következik, hogy mi is nagyobbak vagyunk, azaz elõnyösebb helyzetben vagyunk Keresztelõ Jánosnál, vagy bárki másnál, aki nem érhette meg az Úr halálát és feltámadását. Milyen gondolatokat ébreszt bennünk ennek tudata? Valóban könnyebb a mi dolgunk az övékénél? Ezen kívül mi még sok egyéb prófécia beteljesedésérõl tudunk, amelyeknek õk szintén nem lehettek tanúi. Miben áll elõnyünk ebbõl a szempontból nézve?
II. A hívásra adott válasz
Olvassuk el Lk 1:80 versét!
Gondold át: Az evangéliumokból világosan kiderül, hogy az Úr már jóval János létezése elõtt neki szánta ezt a küldetést. A próféta feladata azonban korántsem abból állt, hogy várta az Úr ígéreteinek beteljesedését. Olvassuk el Lk 1:15; Lk 1:80 és Mt 3:2 versét.
“Isten nem akarja teremtményeit kényszeríteni... Egyedül tõlünk függ tehát, hogy a bûn örökös rabszolgaságát, avagy Isten gyermekeinek csodás és boldogító szabadságát választjuk-e” (Ellen G. White: Jézushoz vezetõ út. Budapest, 1996, Advent Kiadó. 34–35. old.).
III. Az illési üzenet
Olvassuk Mt 11:14 versét!
Illés egyike a Bibliában szereplõ legjelentõsebb prófétáknak. Akárcsak Keresztelõ János és Jézus, õ sem az írás embere volt: az általunk ismert róla szóló irodalom nem az õ tollából került ki. Üzenete nem is terjedelmében jelentõs, hanem akár Illés saját korát megelõzõ, akár az azt követõ idõszakot vesszük figyelembe, a lényeget tekintve mindenképpen magában foglalja az egész Szentírás mondanivalóját: “Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” (Mt 3:2).
Gondold át: Az összes próféta közül Illés neve fûzõdik leginkább ahhoz a reménységhez, amely a bûn világának a végét hirdeti. Vajon miért?
IV. Bûnbánat és megtérés
Olvassuk el Mt 3:2 versét!
Gondold át: János üzenete azt sugallja, hogy megtérésünknek cselekedeteinkben is meg kell nyilvánulnia. Hogyan mutatkozik meg hitünk a viselkedésünkben is?
“Jakab határozottan kijelenti, hogy a hit, amely nem indít jótettekre, értéktelen önmagában. Az õszinte hitet gyümölcseirõl lehet megismerni. Léte nem alapulhat pusztán személyes bizonyságtételen” (SDA Bible Commentary. 7. köt. 520-521. old.).
V. Hagyományok világa
Olvassuk el Kol 2:8 versét!
Gondold át: Mit nevezünk tulajdonképpen hagyománynak, és milyen szempontból jelenthet veszélyt lelki életünkre nézve?
Ha már a hagyományról beszélünk, érdemes utána járnunk, mit is jelent pontosan ez a kifejezés. A Wikipedia internetes oldalán a következõket olvashatjuk: “A tradíció latin eredetû szó, és eredetében az ’örökül hagy’, ’átad’ jelentéstartalmat hordozza. Ha még alapvetõbb elméleti síkon közelítjük meg a témát, a hagyományt mint információt, illetve mint információk összességét is értelmezhetjük. Hiszen mindaz, amit a múlt meghagyott a jelen számára, sajátos társadalmi értelemben véve nem más, mint információ, amely sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, mint egyes cselekedetek vagy szertartások, amelyeket már hosszú ideje gyakorolnak. Ezek ugyanis csupán oly módon maradhatnak fenn, ha átültetik õket egy megfogalmazható és továbbadható információ formájában” (“Tradition”, Wikipedia, http://en.wikipedia.org/wiki/Tradition).
Gondold át: Nyilvánvaló, hogy Jézus korában a hagyomány sokkal többet jelentett annál, ahogy jelen korunkban értelmezzük, miszerint ez a kifejezés újra és újra gyakorolt szokásokat takar. Mára már sokan csupán a tradíciót, nem pedig az Istennel való személyes kapcsolatukat élik meg, ily módon a hagyományokkal helyettesítik Istent. Nagy valószínûséggel ez volt a fõ oka annak, hogy az Újszövetségben olyan ellenszenv mutatkozott meg a hagyománnyal szemben.
3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!
Elgondolkodtató kérdések:
János személyisége és üzenete nyilvánvalóan sokakat magával ragadott. Miként lehetséges, hogy egyeseket vonzott, míg másokat megbotránkoztatott viselkedésével és tanításával?
János üzenetében megtaláljuk-e hitének bizonyítékát? Ha igen, hol?
Kérdések az alkalmazáshoz:
János teljes bizonyosságot nyert elhívását illetõen. Mi biztosak vagyunk ab-ban, hogy személyesen elhívott az Úr? Miként gyõzõdhetünk meg errõl?
Van olyan tényezõ a mai társadalomban/saját életünkben, amely hasonló nyomást gyakorol ránk, mint amelyet az Újszövetség “hagyománytisztelõ embere” képviselt?
Bizonyságtevés
Miként hívhatjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy életvitelükben bizonyos változtatásokra lenne szükség? Elég talán, ha bemutatjuk Jézus példáját, a továbbiakat pedig rájuk bízzuk?
4. LÉPÉS: ALKALMAZD!
Gondold át:
Különítsünk el egy napot, egy hétvégét vagy akár csak egy órát, amikor kizárunk minden zavaró körülményt, és csak az Úr hangjára figyelünk. Elõre határozzuk meg az idõpontját és lehetõleg a helyszínét is, amikor és ahol az Úr elé vihetjük minden gondolatunkat, beszélgethetünk vele.
A legközelebb, amikor szeretnénk valamivel önmagunknak kedveskedni, hagyjuk ki legalább azt az ilyen alkalmat. Például az önmagunk kedvére szánt összeget adjuk oda valakinek, vagy egy szervezetnek – oda, ahol igazán nagy szükség van arra.
Béküljünk ki valakivel! Ha mi hibáztunk, ismerjük el, és rendezzük viszonyunkat az illetõvel!
Legyünk tájékozottak! Cselekedjünk, és fejezzük ki véleményünket a minket is érintõ társadalmi kérdésekrõl. Imádkozzunk a kialakult helyzetért és az érintett személyekért!
Imával fejezzük be a Biblia tanulmányozását!