SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 9:1-9; 22:3-5, 25-29; Róma 7:19-25; 11:1; Filippi 3:5; 2Péter 1:3-8

„Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban” (Róm 15:17).

KULCSGONDOLAT: Pál apostol erőteljes befolyást gyakorolt az akkor ismert világra azzal, hogy a keresztény hitet messze Izráel határain túl, és nem csak a zsidó nép között terjesztette. Élete és szolgálata minta a modern kori misszió számára.

A gondolat, hogy a pogányok számára is jó hír a jó hír, sokkoló volt annak a népnek, amely – tulajdon prófétáik tanítása dacára – egészen más hitben nevelkedett. Az Istentől jövő üdvösség az egész világnak és nem csupán a zsidó népnek adatott. Igazi szemléletváltásra volt szükség. Pál apostol kulcsszerepet töltött be e kinyilatkoztatás végrehajtásában. Neveltetése, személyisége, Istentől kapott elhívatása avatta alkalmas időben alkalmas személlyé, hogy az egyházat átvezesse a minden nép körében végzett misszió új korszakába.

A Hetednapi Adventista Egyház hasonló folyamaton ment át a XIX. század végén, amikor Észak-Amerikán túlra is kiterjesztette misszióját. E radikális lépés vetette meg a mai, több mint 200 országban folyó nemzetközi adventista miszsziómunka alapját.

Jézus után vitathatatlanul Pál apostol a legnagyobb hatású személyiség az Újszövetségben. A Jézusról szóló jó hírt az akkor ismert világ jelentős részének eljuttatta. Pál Tárzusban született, az egyik római tartomány, Cilícia fõvárosában, a mai Törökország területén. Ez a vidék nevezetes volt kecskeszőrből készült posztójáról. A posztót széles körben használták a sátorkészítésnél is, amivel Pál is foglalkozott (ApCsel 18:3).

ApCsel 22:3-5, 22-29; Róm 11:1 és Fil 3:5 versei fényében tehát miért lehetett Pál hatékony bizonyságtevő a történelemnek ebben az időszakában?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A születési alapon örökölt római polgárjog hatalmas értékkel bírt. Pál idejében egy ember 500 drahmából – egy munkás közel kétévi keresetéből – vásárolhatott római polgárjogot. A polgárjog bizonyos kiváltságokkal járt. A római polgárt nem ostorozhatták meg, bírósági tárgyalás nélkül nem ítélhették halálra (lásd ApCsel 22:23-29), szavazhatott, szerződhetett, törvényes házasságot köthetett és adómentességet élvezett.

Pál mindezzel együtt zsidó is volt, gazdag lelki örökség birtokosa. Később gyakran hivatkozott is erre az örökségre: „…taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma”

(ApCsel 22:3). Pál Benjámin törzséből származott, farizeusként nevelték, és a nagy Gamálieltől, a kor egyik vezető zsidó tanítójától tanult. A galáciaiaknak írt szavaiból tudjuk, hogy „szerfelett” rajongott „atyai hagyományai”-ért (Gal 1:14). Ez a rajongás csapott át azután Jézus követőinek ádáz üldözésébe. Ám Pál, a hitbuzgó zsidó és római polgár hamarosan minden idők legnagyobb apostola lett.

Életünkben mi jelenthet különös előnyt a bizonyságtevésben (nemzeti hovatartozás, képesítés, neveltetés stb.)? Miként tudnánk mind jobban kihasználni adottságainkat, hogy bizonyságtételünk még hatékonyabb lehessen?

Pál apostol nem volt mindig Pál apostol. Korábban mint a tárzusi Saulus, a korai egyház üldözőjeként lépett fel. Később élte át azt az élményt, ami a helyes irányba állította, és nem csupán a saját életét, de még a történelem menetét is megváltoztatta.

Olvassuk el ApCsel 9:1-9 verseit, Pál megtérésének leírását! Mi történt ve­le, ami ilyen látványosan megváltoztatta? Mennyire lehetett nehéz szembenéznie azzal, hogy Jézussal kapcsolatban végzetes tévedésben élt?

    _____________________________________________________________

Pálnak nem volt szüksége mélyenszántó teológiai magyarázatokra, mielőtt átadta volna önmagát Jézusnak. Ezt ott helyben megtette, amikor így szólt: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (6.v.). Jézus ádáz ellenségéből megtört szívű, alázatos szolgája lett.

Megtérését követően Pál találkozott Péterrel, Jakabbal és Jánossal – akiket az apostolok között „oszlopoknak” tekintettek –, és megegyeztek abban, hogy különleges elhívása alapján Pálnak a pogányok apostolaként kell útra kelnie (vö. Gal 2:7-9).

Olvassuk el ApCsel 13:47 és Ézs 49:5-6 igéit! Mi volt az a cím és rendeltetés, amit Pál és Barnabás saját magára is vonatkoztatott, de amit az Írás elsősorban Jézusra nézve használt (Lk 2:30-32)?

    _____________________________________________________________

Jóllehet Pál önmagát különleges küldöttnek illetve eszköznek tekintette a pogányok elérésére, a zsidóknak ugyanúgy hirdette a jó hírt. A többi apostol, mint Péter is, főképp a zsidóknak prédikált, de Isten őket szintén felhasználta a pogányok közötti bizonyságtételre is. Valójában Péter volt az első apostol, aki az evangéliumot a pogányokhoz vitte (lásd ApCsel 10. fejezet).

Alighanem kevesen éljük át olyan drámaian a megtérést, mint Pál. Egy bizonyos ponton viszont mindnyájunknak szükségünk van megtérésre. Milyen tapasztalatot szereztünk megtérésünkkor? S ami a legfontosabb, mit tanultunk ebből az élményből, aminek köszönhetően másoknak is segítségére lehetünk?

Könnyű Pált, a pogányok nagy apostolát, aki Jézus után a kereszténység körében a legnagyobb tekintélynek számít, szinte emberfeletti lénynek képzelni; olyan szentnek, aki a hit hírnökeként minden hibától mentes. Az Újszövetség alapján azonban nem ez a kép tárul elénk. A Szentírás minden embert bűnösnek mond, olyannak, aki rászorul Isten kegyelmére. Ez alól Pál apostol sem kivétel.

Pál időnként hevesnek, már-már erőszakosnak tűnik. Gyakran állt ki a jogaiért. Amikor Silással együtt börtönbe került, római polgárt megillető jogaira hivatkozott (ApCsel 16:35-40). Később, Agrippa udvarában a császárra apellált, amihez szintúgy csak római polgárként volt joga (ApCsel 25:11-12). Ki tudja, ha türelemmel vár, és nem hangoztatja a jogait, később talán szabadon engedik (ApCsel 26:32).

Mit tudhatunk meg Pálról a következő részek alapján: ApCsel 15:37-39; Róm 7:19-25; 1Kor 9:27; 2Kor 12:7?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Vigasztaló a felismerés, hogy nem volt tökéletes a hitnek egy olyan óriása, mint Pál apostol. Időnként követett el hibákat. Neki is szüksége volt a naponkénti kegyelemre és a Jézustól kapott bocsánatra – csakúgy mint nekünk. Sőt, az írásai alapján az derül ki, hogy Pál nagyon is tudatában volt bűnös voltának. Nem kétséges, hogy – legalábbis részben – éppen tulajdon gyengeségének és bűneinek tudata tette őt az Isten üdvözítő kegyelmét oly nagy erővel bemutató tanítóvá.

Hogyan árulkodik Róm 7:24 Pál önismeretéről? Milyen reményt és vigasztalást merítünk ebből a versből?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Jóllehet Pál nem volt tökéletes, Isten fel tudta használni. Ebből láthatjuk, menynyire fontos, hogy miközben tisztában vagyunk bűneinkkel, és Isten ígéreteire hivatkozva kérjük tőle a győzelmet, ne csüggedjünk el a bűneink láttán, ne tántorítson el semmi az Úrért végzett munkától!

Sok nagy igazság uralta és ösztönözte Pál apostol életét, küldetését. A felsorolás élén a megfeszített Jézus története állt. Ez az esemény volt mindannak alapja, amit tanított és tett. A korinthusiaknak ezt írta: „Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről” (1Kor 2:2). A galáciaiaknak pedig így írt: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében” (Gal 6:14). Ezek a versek tesznek bizonyságot arról, hogy Pál számára Krisztus keresztje (ami szükségképpen magában foglalja Krisztus feltámadását is) egész teológiájának központja. Bárhol ütjük fel írásait, azt látjuk, hogy Pál sokféle módon ábrázolja annak roppant nagyságát, amit Jézus végzett el a kereszten az ember megmentéséért.

Olvassuk el az alábbi igéket, amelyek mind az üdvösségről szólnak! Mit mondanak arról, amit Krisztus végzett el értünk?

Róm 5:10 ____________________________________________________

Róm 6:18 ____________________________________________________

Róm 7:2-4 ___________________________________________________

Róm 8:15-17 _________________________________________________

Gal 2:16 _____________________________________________________

Ef 1:7 _______________________________________________________

1Tim 2:6 ____________________________________________________

1Pt 1:18-19 __________________________________________________

Pál különböző hasonlatokkal és szóképekkel festi le, mit tett értünk Krisztus. Valószínűleg azért, mert egyetlen hasonlatban lehetetlen összefoglalni annak végtelen voltát, ami a kereszten történt értünk.

Mennyire kap középponti helyet a kereszt Istenről való gondolkodásunkban? Mennyire összpontosítjuk a figyelmünket erre? Miért fontos a keresztet állítani bizonyságtevésünk középpontjába?

Pál apostol teljesen egyértelművé teszi írásaiban, hogy az üdvösség ingyenes. Ajándék, amit nem vásárolhatunk meg és nem érdemelhetünk ki (lásd Róm 5:15; 6:23; Ef 2:8). Ám az üdvösség nem szabadít fel arra, hogy ugyanúgy viseljük magunkat, mint amikor még nem ismertük Jézust. Kegyelmére adott válaszképpen olyan életet kell élnünk, amilyet Jézus vár tőlünk.

Pál Timóteushoz írott sorait idézzük: „…kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget” (1Tim 6:11). Nem azért tesszük azt, ami helyes, hogy Jézus üdvözítsen bennünket, hanem azért, mivel üdvösséget kaptunk. Pál ezért írja: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre” (Ef 2:10). Nem azért engedelmeskedünk Istennek, hogy majd szeressen, elfogadjon és átadja a mennybe szóló belépőjegyet. Amint elfogadjuk Jézus ajándékát, az üdvösséget, Isten teljesen és feltétel nélkül elfogad. Azért engedelmeskedünk Istennek, mert az Ő mindent legyőző szeretete jó cselekedetekre vezet. Azért engedelmeskedünk neki, mert erre késztet szeretete (lásd 2Kor 5:14).

Milyen érveket sorol fel Péter 2Pt 1:3-8 verseiben az istenfélő élet követése mellett? Mit tudnánk még ezekhez hozzátenni?

    _____________________________________________________________

1Thessz 4:13-ban Pál így fogalmazott: „Nem akarom…, hogy tudatlanságban legyetek…” afelől, mi történik az emberekkel, amikor meghalnak. Miért annyira fontos tisztában lenni a halál utáni életről szóló igazsággal?

    _____________________________________________________________

Pál kulcstémái kapcsolódnak egymáshoz. Önfeláldozása és feltámadása révén Jézus legyőzte a halált. Egyszer pedig majd visszajön, hogy hűséges gyermekeinek elhozza az örök élet ajándékát a feltámadáskor (lásd 13-18 vers). Jézus követői bizonyságát adták iránta táplált szeretetüknek, mégpedig azzal, ahogy éltek (lásd Ef 4:20-32).

A keresztény hitnek melyik reménysége jelenti a legtöbbet számunkra? Arra gondoljunk, amiben valamennyi ígéret közül a legnagyobb reménységet találjuk! Miért épp erre esett a választásunk?

Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. „Üldözőből tanítvány” c. fejezet, 76–82. old.

„A hamis tényekben való hit nem tette Pált kedves, gyöngéd és együtt érző emberré. Vallásában vakbuzgó volt, aki rendkívüli haragot táplált a Krisztussal kapcsolatos igazság ellen. Helyről helyre járt, foglyul ejtve, tömlöcbe hurcolva férfiakat és nőket” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 204. old.).

„Pál apostol a római polgár valamennyi kiváltságával bírt. Nem maradt el a zsidó neveltetésben sem, hiszen Gamáliel lábánál tanult. De mindez még nem adta meg számára a legmagasabb képesítést. Mindaddig, amíg Krisztus ki nem jelentette magát neki, minden tudományos és irodalmi műveltsége ellenére ugyanolyan teljes sötétségben élt, mint manapság is sokan. Pál teljességgel tudatára ébredt annak, hogy Jézus Krisztus tapasztalati megismerése a javát szolgálja úgy a jelenben, mint az örökkévalóságra nézve. Szükségét látta a magasabb szint elérésének” (Ellen G. White cikke, Advent Review and Sabbath Herald, 1899. július 18.).

„Létezik egy központi igazság, amit az igekutatás közben figyelmünk homlokterében kell tartani: ez Krisztus és keresztáldozata. Minden egyéb igazság úgy nyer befolyást és erőt, ha összekapcsolódik ezzel. Egyes-egyedül a kereszt világosságában leszünk képesek meglátni Isten törvényének magasztos jellegét. A bűn miatt lebénult emberi lélek kizárólag az üdvösség Szerzőjének kereszten elvégzett munkája révén nyer életet” (Ellen G. White magyarázatai, SDA Bible Commentary. 6. köt. 1084. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA! Számunkra melyek a legfontosabb hitelvek? Hogyan érintik ezek az életvitelünket? Hogyan viselkedünk azokkal, akik más, talán a miénkkel ellenkező nézeteket vallanak, de éppen olyan határozottan, mint mi?

ÖSSZEFOGLALÁS: Pál élete nagyszerű példa arra, hogy nincs határa annak, amit Isten elvégezhet értünk, ha mégannyira csak emberek és gyengék vagyunk is. Pált különleges neveltetése és lelki ajándékai képessé tették arra, hogy a Jézusról szóló jó hírt egy teljesen új misszióterületre vigye.