9. tanulmány − 2008 Május 24 - 30.
Gyengéd szeretet
A lecke rövid áttekintése
ALAPIGE: Máté 9:36
A TANULÓ CÉLJA:
Tudni: Felismerni, hogy Jézus milyen irgalommal bánt a körülötte lévõ emberekkel.
Érezni: Saját életünkben érezni az Úr irgalmát.
Cselekedni: A Megváltóra jellemzõ irgalmat tanúsítani kapcsolatainkban.
A TANULMÁNY VÁZLATA:
I. Az irgalmas Úr
Jézust arra késztette az irgalom, hogy törõdjön mások szükségleteivel. Ez volt egész életének és szolgálatának elsõdleges célja.
Könyörült a házasságtörésen kapott asszonyon. Irgalmat mutatott az aszszony vádlói iránt is, amikor nem ítélte el õket nyilvánosan.
Együttérzést tanúsított a gyermekek iránt, amikor fogadta õket.
II. Barátok vagy ellenségek
Máriához, Mártához és Lázárhoz fûzõdõ kapcsolatában láthatjuk, hogyan törõdött Jézus azzal, amire legközelebbi barátainak szüksége volt.
Jézus irgalmat gyakorolt még ellenségeivel is, megadva nekik a lehetõséget a megtérésre és a bûnbocsánatra.
III. Kedves szavak
Az Úr kedvessége abban is megmutatkozott, ahogyan közölte az igazat az emberekkel, anélkül, hogy lekezelte vagy kárhoztatta volna õket.
A farizeusoknak szóló kemény feddõ szavai lehetõséget adtak arra, hogy megváltoztassák életüket.
Összefoglalás:
Jézus életében és munkájában a kedvesség és irgalom tökéletes példáját találjuk: mindig azt kereste, ki az, akit meg lehet menteni.
TANULÁSI ÚTMUTATÓ
1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!
Mi vigasztal, ha feszültek vagyunk vagy félünk? Milyen békés pillanat vagy kedves ember emlékét idézi fel ez a kérdés! Beszéljünk az osztályban emlékeinkrõl, amikor a legnehezebb idõben valaki törõdött velünk. Azután beszéljünk arról, hogy mi volt a segítségünkre sietõ személy legmegnyerõbb tulajdonsága! Miért volt akkor különösen hasznos az a tulajdonsága?
Tíz percet fordítsunk arra, hogy számba vegyük azokat, akik a gyülekezet tagjai vagy gyülekezeten kívüli barátaink közül megpróbáltatást élnek át! Imádkozzunk értük és helyzetükért! Hívjuk fel vagy látogassuk meg õket!
2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!
BIBLIAKOMMENTÁR
I. Jézus a szeretet példája
Ha Jézus emberi szemmel és ítélettel nézett volna a hegytetõrõl Izráel népére, félresiklott életû emberek csoportjának látta volna õket. Az Írás azonban feljegyzi, hogy mennyei látása volt: “Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Mt 9:36). Ahogyan végigtekintett a történelmen, látta minden egyes gyermekét, aki csak élni fog a földön. Ahelyett, hogy megtört és haszontalan embereket látott volna, végtelen szeretettel látta a tanítványokat, akik vállalták a szenvedést is, hogy az evangélium jó hírét elvigyék másoknak.
Gondold át: Vegyünk elõ egy konkordanciát, és keressük meg az “irgalom” szót Jézus szolgálatával kapcsolatban! Mit tudunk meg e történetekbõl az irgalom természetérõl? Hogyan nyilvánul meg ennek hatása az ismerõseinkkel való kapcsolatunkban?
Hasonlítsd össze: Egy szótárban keressük meg az “irgalom” és a “szeretet” szavakat! Határozzuk meg az irgalom fogalmát úgy, ahogyan Krisztus bemutatta azt! Hogyan beszélnénk Jézus irgalmáról annak, aki úgy érzi, hogy Isten elhagyta? Személyes tapasztalatból milyen bizonyítékát említhetnénk az Úr szeretetének?
II. Akinek szüksége van a szeretetre – még ha nem érdemli is meg
Szoktunk listát készíteni arról, mit szeretünk és mit nem? Mt 5:44-48 arra szólít, hogy szeressük azokat, akik nyíltan ellenségesek velünk. Vitassuk meg, miért teszi egyenlõvé a 48. vers az ellenség szeretetét és a tökéletes szeretetet! Kik azok az életünkben, akiket nehéz szeretni? Imádkozzunk, hogy szívbõl tudjunk másként viszonyulni hozzájuk! Igyekezzünk a következõ héten legalább egy ilyen ember iránt szeretetet tanúsítani!
III. Életünk meghatározó tulajdonsága legyen a szeretet
Minden egyes gyülekezetet Isten hívott el, hogy egy meghatározott küldetést teljesítsen Isten országával kapcsolatban. Sokan megfogalmaznak küldetésnyilatkozatot, hogy jobban összpontosíthassanak céljuk elérésére, és másokat is be tudjanak vonni. E nyilatkozatok alapelveket fogalmaznak meg, amelyek segítenek elérni a célt. Isten két alapvetõ kérdést tesz fel személy szerint mindenkinek. Hiszünk-e abban, hogy Isten Fia a személyes megváltónk? Követjük-e az Õ életének példáját? Válaszoljunk az osztályban arra, hogyan segíthetnek a kérdésekre adott válaszaink jobban összpontosítani a misszióra!
IV. Szeretni, még ha félre is értenek
“Mindaz, aki elfogadta Õt… jellemére alakul át. Ez magában foglalta a lemondást a dédelgetett becsvágyakról… A nem õszinték, az önzõk, akik azelõtt keresték, többé nem vágyakoztak Utána. Ha erejét és befolyását nem a rómaiaktól való szabadulás érdekében használja fel, akkor semmi közük Hozzá” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 327. old.).
Hasonlítsd össze: Olvassuk el Jn 6:25-66 verseit! A Jézust követõ sokaság döntési kényszerbe került. Vitassuk meg a különbséget azok között, akik elfordultak, és azok között, akik meggyõzõdtek arról, hogy Jézus a Messiás! Hogyan õrizhetjük meg bátorságunkat a bizonyságtétel közben, amikor esetleg félreértenek?
3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!
Elgondolkodtató kérdések:
A technikai eszközök és a szórakozási lehetõségek özönében a mai világban ritkán jut idõnk Mária példáját követni, aki Lk 10:39 szerint “Jézus lábainál leülve, hallgatja vala az õ beszédét”. Hogyan tudnánk holnaptól kezdve úgy rendezni teendõinket, hogy legalább tíz perc jusson Istennek az Igében kifejezett szeretetérõl gondolkozni?
A bûnös választások csapdái sokakat olyan útra vezetnek, amely visszafordíthatatlannak tûnik. A pletyka és a nyílt rágalmazás értéktelennek tünteti fel azokat, akik szóbeszéd tárgyai lesznek. Jézus egy megoldhatatlannak látszó helyzetet oldott meg, megmentve valakinek az életét, akit sokan reménytelen esetnek tartottak. Olvassuk el a történetet Jn 8:2-11 verseiben, majd beszélgessünk a történet mindegyik szereplõjérõl! Jézus példája hogyan változtathat a többi emberhez való viszonyunkon úgy a munkahelyen, mint a gyülekezetben?
Kérdések az alkalmazáshoz:
ApCsel 6:7 leírja, hogy megtörtént a lehetetlen. Még “a papok közül is nagy sokan követték a hitet”. Gyülekezetnövekedésrõl szólva sokszor gyarapodásról beszélünk megsokszorozódás helyett, és a lehetségesrõl és egyértelmûrõl ahelyett, hogy igyekeznénk részt venni abban, amit csak Isten képes tenni. Amikor Jézus szeretetérõl, annak hatásáról és eredményeirõl elmélkedünk, azon gondolkodunk, vajon hogyan valósulhatna meg hasonló növekedés a mi gyülekezetünkben is. Hogyan válhat az ember olyan bizonyságtevõvé, aki a megközelíthetetlennek tûnõ embereket is eléri? Beszéljünk ötleteinkrõl a gyülekezet vezetõségével!
Bizonyságtevés
Az “Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom” kezdetû gyermekdal sok emberre nagy hatással volt. Ennek ellenére nem gondolunk igazán a szöveg üzenetére. Jézus szeret személyesen TÉGED! Vegyünk elõ egy konkordanciát, és keressük ki az evangéliumokból a "szeretet", "szeret", "szeretett" szavakat! Milyen benyomást keltenek ezek Isten szeretetének életformáló erejérõl, amely életünkben is dolgozik? Ha még nem mondtuk el Jézusnak: “Annyira hálás vagyok, hogy szeretsz!”, akkor tegyük ezt meg most. Aztán tegyük meg a következõ lépést. Kérjük Istent, hogy küldjön valakit, akinek szüksége van ezt a bizonyosságot érezni!
4. LÉPÉS: ALKALMAZD!
Elgondolkodtató kérdések:
Készítsünk listát azokról a kollégáinkról, szomszédainkról vagy ismerõseinkrõl, akikkel van olyan kapcsolatunk, hogy ismerjük családjukat és életüket. Azután próbáljuk meg elképzelni õket Jézus lábánál ülve, amint példázatait hallgatják és csodáit figyelik. Jézus bemutatta az Atya szeretetét, amikor eljött a földre, és az összetört, lázadó emberiségnek szolgált. Lk 4:18-19 szerint Jézus a zsinagógában jelentette ki, mi is a küldetése. Ezt a küldetést bízta ránk is. “Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (Jn 20:2, új prot. ford.). A listánkon szereplõk közül kinek van szüksége szolgálatunkra? Hogyan változtathatjuk meg a rólunk kialakult képet, hogy megbízzanak bennünk, mint szolgálatkész, együtt érzõ tanítójukban? Hogyan kezdjük ezt el?