tanítói melléklet

8. tanulmány   −  2008  Május 17 - 23.

Jézus lelki élete

A lecke rövid áttekintése

ALAPIGE: 1Thesszalonika 5:17

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. Szilárd alap

  1. Jézus neveltetése szilárd lelki alapot adott neki.

  2. Már kicsiny korától kezdve Jézus szoros kapcsolatot fejlesztett ki és ápolt mennyei Atyjával.

  3. Jézusnak erõt és kiegyensúlyozottságot adott Atyjához fûzõdõ szoros kapcsolata.

II. Megkísértetett, hozzánk hasonlóan

  1. Jézus minden egyes válasza, amit a kísértõnek a pusztában adott, bizonyította mennyei Atyjához fûzõdõ megingathatatlan kapcsolatát.

  2. Földi életét testben élte, azt tapasztalta, amit mi is (csak még intenzívebben), mégsem hajlott meg a kísértés alatt.

III. Céltudatos élet

  1. Jézus földi élete során gyakran hosszú órákat töltött magányos imában.

  2. Mindig tudatában volt annak, hogy küldetése: elérni az elveszetteket. Életének ez állt a központjában, ez volt a célja.

  3. Ha követni akarjuk Jézus példáját az Atyával való kapcsolatában, akkor állandó összeköttetésben kell állnunk az Úrral szolgálatunk idején.

    4. Összefoglalás: Teljesen az Úrra kell hagyatkoznunk, mint ahogy Jézus is mennyei Atyjára bízta magát. Mi is lehetünk szoros kapcsolatban Istennel a folytonos ima és közösség által.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Amikor hosszabb idõre elmegy otthonról a házastársunk vagy családtagjaink közül valaki, hogyan maradunk vele kapcsolatban? Bizonyára élünk a telekommunikációs lehetõségekkel, telefonálunk, levelet vagy e-mail-t írunk. Gondoljunk más kommunikációs lehetõségekre is, amelyek által nagy távolság ellenére is fenntartható a kapcsolat!

Kérjük meg az osztály tagjait, beszéljenek azokról az élményeikrõl, amikor valakitõl hosszabb idõre el kellett szakadniuk. Mi a kapcsolat megõrzésének titka? Tanultak-e abból az esetbõl valamit, ami másoknak is hasznára válna, hogy hasonló helyzettel õk is sikeresen megbirkózzanak?

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

BIBLIAKOMMENTÁR

I. Úgy járni, ahogyan Jézus járt

Olvassuk el 1János 2:6 versét az osztállyal!

Az evangéliumok bepillantást engednek abba, hogy mit is jelent úgy “járni, amint õ járt”. Lukács elmondja: “az Istennek kegyelme volt õrajta” (Lk 2:40), és azt is, hogy Jézus sok idõt töltött Istennel való szoros kapcsolatát ápolva (Lk 6:12). Jánostól tudjuk, hogy ez a kapcsolat tettekben mutatkozott meg. Jézus kereste a lehetõséget, hogy eljuttassa az élõ vizet még olyan helyekre is, ahová mások féltek elmenni (Jn 4:1-35).

Gondold át: Mit tanulhatunk az evangéliumokból Jézus életérõl? Mely történetek segíthetnek a legjobban?

II. Felfedezés és kutatás

János 1:43-46 jegyzi fel Jézus elsõ tanítványainak elhívását. Olvassuk el a csoportban ezt a szakaszt, és készítsünk vázlatot az események menetérõl!

Gondold át: Kultúránk arra tanít, hogy vizsgáljunk meg mindent, mielõtt még belefektetnénk a pénzünket, idõnket és energiánkat. János 1:46-ban Fülöp meghívja Nátánaelt, hogy jöjjön és lásson. Beszéljük meg, mi a lényege a bizonyságtevés ilyen módjának! Hogyan válhat a felfedezés és a személyes vizsgálódás jó eszközzé bizonyságtételünk során, amikor barátainknak és ismerõseinknek beszélünk Jézusról?

Hasonlítsd össze: Hogyan szereztünk tudomást Jézusról és ígéreteirõl? A bizonyságtevés mely fajtáiban vettünk mi is részt? Melyek voltak a legsikeresebbek? Hasonlítsuk össze azzal, amit Ellen White írt Jézus módszerérõl: “Csak Krisztus módszerével lehet igazán közel kerülni az emberekhez. A Megváltó az emberek közé vegyült. Javukat akarta. Együttérzést tanúsított irántuk, megnyerte bizalmukat. Azután így szólt hozzájuk: ’Kövessetek engem!’” – (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 9. old.).

Gondold át: Miután Fülöp találkozott Jézussal, nagy izgalom lett úrrá rajta amiatt, amit tapasztalt. El is indult, hogy mindezt elmondja barátainak is. Vajon miért nem sorolta Jézust egyszerûen csak az érdekes emberek körébe? Miért tett ennél többet is, és beszélt Jézusról a barátainak?

Vedd sorra a következõ lehetõségeket: Rengeteg reklámot látunk a legkülönbözõbb árukról és szolgáltatásokról. Melyik reklámtechnikát tartjuk a legjobbnak, aminek következtében a család gondolkozni kezd a vásárláson? Még ha nagyon érdekel is egy áru, mi az, ami megakadályozza, hogy megtegyük a következõ lépést? Vajon hogyan befolyásolhatják ezek a megfigyeléseink Jézusról való bizonyságtételünket? Mivel nehezítjük meg idõnként, hogy az emberek találkozhassanak vele?

III. A lelki tanítványság gyakorlati szokásai

Gondold át: Amikor Jézus tanítványaiért imádkozott (János 17), fontos alapelveket adott arról, hogyan ismerhetjük meg Istent. Olvassuk el a csoporttal közösen ezt a szakaszt, és készítsünk listát az alapelvekrõl, majd kisebb csoportot formálva, akár párosával, említsük meg, hogyan lehetne ezeket a mindennapi gyakorlatban megvalósítani!

Gyakorlati eszközök, melyek segítenek elmélyíteni kapcsolatunkat Istennel

Figyeljük meg a folyamatot, ahogyan mások szolgálata közben krisztusi tulajdonságok alakulnak ki bennünk (Róm 12:2). A vers a lelki nevelés három eszközét sorolja fel: a belsõ nevelõ eszközök, amelyek gondolkodásunkban hatnak; külsõ nevelõ eszközök, amelyek tetteinkben valósulnak meg, és a közösségi fegyelmezés, amikor hittestvérekként együtt munkálkodunk. A belsõ lelki nevelés eszközei között megtaláljuk az elmélyedést (Ézs 1:18), az imát (Zsolt 5:2-4) és a böjtöt (Eszt 4:16; Ézs 58:6). Néhány külsõ nevelõ eszköz: az egyszerûség (Lk 12:15; Mt 6:33), az egyedüllét (Lk 6:12) és a szolgálat (Mt 25:34-36). A közösségi nevelõeszközök közé tartozik a hitvallás (Mt 7:23-24) és az imádat (egyik példa 1Krón 16:15, 29-ben található).

Hasonlítsd össze: Az Írás számtalan esetben feljegyzi, hogy Jézus felment a hegyre egyedül imádkozni, néha egész éjszakára. Más alkalmakkor magával vitte a tanítványokat is. Mennyire hasonlít a tanítványok élete és szolgálata Jézus szolgálatára? Beszéljük meg, miért voltak a tanítványok idõnként bátortalanok és miért vallottak kudarcot! Hogyan alkalmazhatnánk a beszélgetés tanulságait saját életünkre, a Megváltóval való kapcsolatunkra és “gyümölcstermésünkre” – vagy éppen annak hiányára?

IV. Az akadályok kikerülése (Az Istennel való beszélgetés akadályai)

Gondold át: Mk 14:40 feljegyzése szerint Jézus egy kevés idõt imádkozással töltött a közelben. “Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala”. Ha lelki életünkre gondolunk, milyen akadályokkal találjuk szemben magunkat? Említsünk meg néhányat ezek közül! Beszéljük meg, hogyan lehet ezeket elkerülni! (Például, ha megemlítettük az idõ hiányát, akkor mondjunk ötleteket, hogyan rendezhetjük job-ban a napi programunkat. A tévé kikapcsolása is lehet egy javaslat!) Jézus arra is figyelmeztette tanítványait, hogy lesz olyan város, amelyben nem fogadják szívesen az evangéliumot (lásd Lk 9:1-5). Elõfordul, hogy leírjuk az embereket, mielõtt igazán megismernénk õket, és így nincs is lehetõségük elfogadni az evangélium hívását. Hogyan tudunk megtanulni szeretettel és lelkesedéssel fordulni azokhoz is, akik kezdetben semmi érdeklõdést nem mutatnak?

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Elgondolkodtató kérdések:

  1. A tanítványok egy hajóban utaztak Jézussal a Galileai-tengeren, amikor a vihar dobálta õket (Mt 8:23-27; Mk 4:35-41; Lk 8:22-25). Mi óvhatta volna meg õket a páni félelemtõl? Olvassuk el az evangéliumok beszámolóját elejétõl kezdve a viharról szóló beszámolóig! Vajon a tanítványok hányszor hagyták figyelmen kívül a béke és a bizonyosság tapasztalatait? Hogyan ismételte el nekik ezt a leckét Jézus az evangéliumok további részeiben?

  2. “Mást jelent egy jó embert utánozni, mint hamisítani” (Benjamin Franklin). A lelki nevelõ eszközök olyan viselkedési formák, amelyek a lelki növekedést segítik elõ.

    3. Kérdések az alkalmazáshoz:

    Amikor gyerekek valami jó hírrõl akarnak beszélni – új játékot kaptak vagy nagyszerûen érezték magukat a barátjukkal –, szinte nem lehet “leállítani” õket, mindig arról akarnak beszélni. Pál azt mondja a tanítványokról, hogy fénylenek “mint csillagok e világon” (Fil 2:15); akikben “Jézus Krisztus öröme túlárad” az örömhír hallatán, hogy Jézus Krisztus megváltja õket. Pál pedig így imádkozik: “titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket” (1Thessz 3:12). Olvassuk el ezeket az igéket az osztállyal együtt! Beszéljük meg a tartalmát és azt, hogyan lehet a nehéz idõkben örülni és bizonyságot tenni! Hogyan segíthet Isten lelkesen végezni a szolgálatot másokért?

    Bizonyságtevés:

    “Azt hozza az emberek tudomására [aki Krisztustól tanult], amit maga látott, hallott, átvett az élet Igéjébõl, hogy mások is közösségben legyenek vele Krisztus ismerete által” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 110. old.). Mit tanultunk meg Krisztusról és mennyei Atyjához fûzõdõ kapcsolatáról, amit nem keresztény munkatársainknak is meg kellene ismerni? Kérjük Istent, hogy munkálja kapcsolataink erõsödését, hogy másokat is Jézushoz tudjunk vezetni!

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Mielõtt a tanuló betegápolók beadnák az elsõ injekciót, narancson gyakorolnak. Mi hogyan gyakorolhatjuk azt a fajta életmódot, amit Jézus is élt? Jézus fordított idõt az Atyjához való imádságra, tanítványai képzésére, a gyógyításra. Említsünk két-két példát arra, ahogyan Jézus példáját követhetjük: az imában, a tanításban és a szolgálat terén! Fogadjuk meg, hogy a következõ héten minden területen megvalósítunk egy pontot! Fordítsunk idõt a következõ heti tanulmányra szánt idõbõl arra, hogy megbeszéljük, mi történt e téren az elmúlt héten, és ez mit jelentett nekünk meg másoknak!

Gondold át: Mit jelent Jézus Krisztus igazi tanítványának lenni? Mit értett Jézus azalatt, hogy “Menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket” (Mt 28:19)? Hogy állapíthatjuk meg valakirõl, hogy Jézus tanítványae, ha elõször találkozunk vele? Hogy néznek ki, vagy hogy viselkednek a tanítványok? Keressünk valakit, akivel együtt tanulhatjuk a Bibliát! Olvassuk el az evangéliumokat, és tegyük fel a kérdést: “Mi tette Jézus tanítványait mássá, mint azok voltak, akik nem találkoztak még az Úrral?”!