tanítói melléklet

9. tanulmány   −  2008  Február 23 - 29.

A Mester követése

Alapszöveg: Lk 5:17-26.

A szombatiskolai tanító célkiűzései

A csoport tagjai a tanulmány végeztével

A tanulmány vázlata

I. Cselekvő hit

  1. Mit tanulhatunk a gyakorlati tanítványságról a béna ember történetéből?

  2. A béna ember barátainak hite arra késztette Jézust, hogy megbocsássa a béna bűneit. Mit mond ez a másokért történő közbenjárás fontosságáról?

  3. Miután Jézus meggyógyította a bénát, emez az Istent dicsérve távozott arról a helyről. Meggyógyult teste és szavai hogyan szolgáltak a bizonyságtevés és tanítványság eszközéül?

II. A hit, amely megindítja Isten szívét

  1. Mivel nem tudtak átfurakodni a tömegen, a barátok más megoldáshoz folyamodtak. Hogyan bátorít ez a kitartásra, hogy mindent megtegyünk azokért, akiket Jézushoz akarunk vezetni?

  2. Miről biztosíthatjuk azokat, akiket megbénítanak a múlt bűnei?

III. Hozzuk Jézushoz az embereket

  1. A barátoknak meg kellett bontaniuk a tetőt, mielőtt leengedhették volna a bénát. Milyen akadályokat kell eltávolítanunk annak érdekében, hogy mások is Jézus közelébe kerülhessenek?

  2. A barátok Jézus lábai elé bocsátották le a beteget. Hogyan segíthetünk mindazoknak, akik önmaguk erejéből képtelenek felemelkedniük Jézushoz?

Összefoglalás

Jézus arra kér, hogy hozzuk szent jelenlétébe azokat, akiket a múlt bűnei megbénítottak, hogy kezüket hittel feléje nyújthassák, és megbocsátásért esedezzenek.

Első lépés – A tanulók ösztönzése

Miután Jézust letartóztatták a Gecsemáné-kertben, a főpapi tanács elé vitték kihallgatásra. Péter a főpap udvarában várakozott, remélve, hogy észrevétlen maradhat. Egy pár ember felismerte, Péter azonban tagadta, hogy valami köze lenne Jézushoz. Akkor valaki ezt mondta a riadt tanítványnak: “Bizony te is közülük való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged” (Mt 26:73). Íme Péter, aki megpróbálja megtagadni az Urat, de beszéde hiábavalóvá teszi próbálkozását.

Krisztus tanítványai Krisztus tükörképei. Úgy járnak, beszélnek és cselekszenek, ahogyan Ő járt, beszélt és cselekedett. Jézus tanított, prédikált, gyógyított, táplált, vigasztalt és megbocsátott. A tettek embere volt. Mai férfi és női követőinek is a tettek embereinek kell lenniük (ld. Mt 4:23).

Elmélkedésre szánt gondolat

A fenti szövegek értelmében azok, akik Krisztusban maradnak, Krisztus tanítványai. Bennünk lakozó Lelkének ereje által maradunk Krisztusban, és a Krisztusban maradás tettekre serkent. A Biblia ezeket a tetteket gyümölcsöknek nevezi. Isten szeretete sarkall ezekre a tettekre. Ez a szeretet egyedül a Szentlélek jelenléte által élhet a szívünkben.

Második lépés – A tanulmány elmélyítése

I. “Ha engem szerettek”

  1. Jn 14:15 verse a következőképpen hangzik: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” Akik Krisztus követése mellett döntenek, azért teszik, mert szeretik Őt; és ha valóban szeretik Őt, akkor megtartják parancsolatait. Ez önmagától működik. Amit teszünk, arra a szívünkben levő Isten iránti szeretet indít.

  2. Róm 13:9 versében a parancsolatokat a szerző egyetlen mondatban foglalja össze: “Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat.” Amikor olyan szeretettel fogunk szeretni másokat, amilyen szeretetet Jézus vár el tőlünk, cselekedni, tenni fogunk másokért, mivel szeretjük őket, ahogy az Úrnak is azért engedelmeskedünk, mert szeretjük Őt.

II. A szeretet jellemzői

  1. A szeretet vagy a bennünk lakozó Lélek gyümölcseinek leírását 1Kor 13:4-7 és Gal 5:22-23 verseiben találjuk meg. E két szöveg párhuzamos egymással. Az e szövegekben felsorolt jellemzők Krisztus jellemvonásai.

  2. Krisztus jellemvonásainak tükrözése bizonyos tettet vagy tetteket követel meg azoktól, akik követik Őt. Tenned kell valamit, hogy hosszútűrő és szelíd légy, vagy hogy ellenállj a kihívásoknak. A szívélyesség kifejezésére is valamilyen tettre van szükség, még ha csak egyetlen mosolyról vagy pillantásról van is szó. Jézus gyakran csupán egyetlen érintéssel fejezte ki kedvességét.

  3. A szeretet – az isteni szeretet – tettei gyakran nehezére esnek a testi természetű férfinek vagy nőnek. Emberi testünket, elménket és lelkünket meggyengítette a bűn, ezért ígérte meg Jézus, hogy segítőt küld nekünk (lásd Jn 14:16). A Szentlélek ébreszt vágyat és ad erőt a jó cselekvésére.

Elmélkedésre szánt gondolat

Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése

Elméleti kérdések

  1. Nagyon sok olyan cselekedet vagy tevékenység van, amelyet tanítványokként már megszoktunk. Ilyen például a beteglátogatás, az éhezők táplálása, a szükségben levők segítése. Mi a szeretet szerepe ezekben a cselekedetekben? (Lásd 1Kor 13:4-7; Gal 5:22-23).

  2. Lehet-e tanítványi tetteket véghezvinni anélkül, hogy a szeretet indítana erre?

Gyakorlati kérdések

  1. A szeretet “nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal” (1Kor 13:6). Hogyan alkalmazod ezt személyes életviteledre?

  2. Mindennapi életed mely tettei bizonyítják, hogy Jézus tanítványa vagy?

Bizonyságtevés

A hátramaradottakra nagy hatással lehet az a benyomás, amelyet a távozó hagyott bennük. Gyakran eltűnődünk azoknak a tettein és magatartásán, akik már nincsenek velünk, de akiket valaha ismertünk vagy akikkel kapcsolatba kerültünk. Ezért is olyan fontos, hogy életünket Krisztus tanúbizonyságaiként éljük, szóban és tettben egyaránt. Amikor távozunk egy helyről, akár élünk, akár meghalunk, a kocka el van vetve. Milyen benyomást tettünk másokra?

Negyedik lépés – Alkalmazás

Az előbbiekben arról beszéltünk, hogy úgy kell szeretnünk felebarátunkat, mint saját magunkat. Róm 13:9 verse egy nagyon ismert bibliaszöveg, de hogyan alkalmazzuk személyes, mindennapi életünkre? Az első kérdés, amit fel kell tennünk az, amit egyszer valaki Jézustól is megkérdezett: Ki az én felebarátom?

Ebben a szövegkörnyezetben a felebarát szó azokra vonatkozik, akikkel kapcsolatba kerülünk, legyen az rokonunk, barátunk, munkatársunk, gyülekezeti hittestvérünk, szomszédunk, vagy akár egy vadidegen, aki mellett elhaladunk az utcán.

A következő kérdés az, hogy miként szerethetek valakit úgy, mint saját magamat?

Elmélkedésre szánt gondolat

Az American Heritage College Dictionary az ebben a bibliaszövegben megjelenő mint kötőszó jelentésének a következő meghatározásait adja: “Hasonló vagy egyenlő mértékben”, “egyformán”, “hasonló módon, hasonlóképpen” (Houghton Mifflin Company, 1997, 78. oldal).

Helyettesítsük be Róm 13:9 versében a mint szócskát a fenti rokon értelmű változatokkal.

A szöveg voltaképpen azt mondja, hogy ugyanolyan helyesen kell bánnunk másokkal is, mint ahogy magunkkal bánunk. A legtöbb esetben gondoskodom arról, hogy kielégítsem szükségleteimet. A legjobbat akarom saját magam számára. Másként fogalmazva: a legjobbat adom önmagamnak.

Nem gonoszság jól bánni önmagunkkal. Isten is ezt várja el tőlünk. Nem azt, hogy én-központúak vagy önteltek legyünk, hanem azt, hogy az élet természetes menetében gondot viseljünk magunkról. Ezt pedig a lehető leglelkiismeretesebb módon kell megtennünk. Hasonlóképpen kell másokkal is bánnunk.

Ha nem bánunk jól saját magunkkal, másokkal sem fogunk jól bánni; ha nem szeretjük önmagunkat, másokat sem tudunk szeretni; ha nem viszonyulunk pozitívan önmagunkhoz, másokról is csak nagyon nehezen tudunk jót feltételezni.

Elmélkedésre szánt kérdések

Kérd meg csoportod egyik tagját, hogy zárja imával az órát.

Esettanulmány az 9. leckéhez

Nemrég hallhattam egy megtért ember őszinte bizonyságtevését. A következőképpen hangzott: “Sokak számára a köztiszteletben álló keresztény képében tetszelegtem, és egyesek követendő példának tartottak. Ám nem voltam az. A látszat megőrzése végett logikusan és jól dokumentáltan tanítottam másokat, a tanítás azonban rám egyáltalán nem hatott. Megpróbáltam alázatos lenni és készségesen segíteni másokon, de mindebben csak saját magam és a rólam kialakított kép érdekelt. Mások előtt erkölcsi életet éltem, titokban azonban undorító megalkuvás volt az életem. Másokat tanácsokkal láttam el arra vonatkozóan, hogyan miként lehetnek lelkileg kiegyensúlyozottak, és hogyan fejleszthetnek magukban erős hitet, míg magamban ijesztően felborult az egyensúly. Dédelgettem még néhány kedvenc vétket, és bár szerettem volna megszabadulni tőlük, erőfeszítéseim, hogy átadjam magam Istennek, gyengéknek és következetleneknek bizonyultak. Tanulmányoztam, hogy felelni tudjak a feltett kérdésekre, és a gyülekezetben mindenki azt hitte, hogy én vagyok a legképzettebb a keresztény ismeretben és gyakorlatban.

A feleségem tudta, hogy nem vagyok az, akinek látszom, de hallgatott. A gyermekeim megérezték lelki következetlenségemet, és ők is megalkuvásban éltek, mert hiányzott belőlem a személyes példa ereje. Néha sajnálkoztam is afelett, hogy milyen vagyok, de ez a tapasztalat megmaradt az érzelmek szintjén, nem vált sosem szilárd elhatározássá, hogy megváltozzam. Az imaházból egy testvér azt mondta, hogy ha a gyülekezetből valaki a mennybe jut, az biztosan én leszek. Fogalma sem volt arról, hogy minden csupán kétszínűség! Igaz, hogy törekedtem jót tenni a gyülekezetben, és nem riadtam vissza attól sem, hogy pénzemmel és időmmel a szükségben levők rendelkezésére álljak, de milyen céllal? Hogy megőrizzem a rólam kialakult pozitív képet. Aztán úgy döntöttem, hogy lerántom magamról a leplet. Megvallottam, milyen vagyok valójában először is a Menny, majd a barátaim előtt, akik számára mércévé váltam. Megtanultam élni minden Istentől és nem tőlem származó tettet. Megszűnt az a borzasztó nyomás, amely bűnös lelkiismeretemre nehezedett. Ha van valaki, aki nyomdokaimba lépett, és a régi, rejtett életemet éli, az fedezze fel, akárcsak én, a megtérést, amit Jézustól kaptam! Az igazi szabadságot ízleli meg!”

  1. Hogyan tudjuk megkülönböztetni az igazi tanítványságot a hamistól? Meddig tudjuk álcázni a hamisat?

  2. Milyen indíték sarkall a Jézus példája szerinti, valódi tanítványságra?

  3. Majdnem mindegyikünk életében voltak olyan időszakok, amikor hűségünk megalkuvó hitszegéssé vált. Hogyan menekülhetünk az álszentség örvényéből? Milyen a gyakorlati, megszentelt tanítványság, amely minden elméletnél szebben beszél? Adjatok konkrét példákat.