tanítói melléklet

Tanítványok lehettek volna…

Alapszöveg: Mt 8:21-22.

A szombatiskolai tanító célkiűzései

A csoport tagjai a tanulmány végeztével:

• Ismereti szinten megértik, hogy a tanítványság teljes embert igényel;

• Érzelmi szinten egyre inkább Jézus lesz számukra a legfontosabb;

• Gyakorlati szinten pedig elhatározzák, hogy félretolnak útjukból mindent, ami Jézus és közéjük állhat.

A tanulmány vázlata

I. A névtelen tanítvány

1. Neve ismeretlen. Azt sem tudjuk, názáreti kecskepásztor volt-e, vagy bethesdai mészáros. Máté csak annyit mond róla, hogy Jézus “tanítványa” volt (ld. Mt 8:21). Nem vitatja Jézus hívásának jelentőségét, csupán az időzítéssel van gondja. Miért fontos a hívás ideje? Miért nem elég csupán maga a tény, hogy elhívást intéz az emberhez?

2. Jézus válasza – miszerint hagyja, hogy a halottak temessék el halottaikat – azt sugallja, hogy ha e tanítvány nem kötelezi el magát teljesen most, akkor sohasem fogja rávenni magát erre. Miért veszélyes a halogatás?

II. Mindenekfelett az Isten iránti szeretet az első

1. Valóban értékek voltak azok, amiket ez az ember nagyra becsült: gyermeki kötelesség, tisztesség. Hogyan válhat a jó is dolog ellenségünkké?

2. Jézus névtelen tanítványnak adott válasza csüggesztőnek tűnik. Mit akart Jézus voltaképpen mondani? Hogyan kell értenünk a szavait?

3. Hogyan érvelünk, amikor kifogásokat keresünk értékeink helytelen rangsorolására? (Hiszen Isten törvénye parancsolja meg az apa iránti tiszteletet.)

III. Az akadályok eltávolítása

1. Jézus ott, mindenki előtt leplezte az illető kétkulacsosságát. Választásaink hogyan árulják el, hogy mi a legfontosabb számunkra?

2. A magvető példázatának fényében a vetőmagok mely osztályába tartozik ez az ember? Hogyan kerülhetjük el, hogy a világ gondjainak gaza megfojtson bennünket?

Összefoglalás

Nem elég csupán akarni Jézus tanítványának lenni! Mindennél jobban kell vágynunk rá.

Első lépés – A tanulók ösztönzése

Kulcsgondolat

Az igazi tanítvány késedelem, szabadkozás és habozás nélkül válaszol Jézus hívására.

Kerültél-e már olyan helyzetbe, hogy életbevágóan fontos döntést kellett meghoznod? Johan Lindeman, holland hajóskapitány esetében élet-halál kérdése volt, hogy jól dönt-e. Lindeman kapitány egész nyáron gazdag európai turistákat szállított egy lakatlan szigetre, ahol meghallgathatták egy működő vulkán morajlását. A kis szigetet, amelynek nevét sok térképkészítő még említésre méltónak sem tartja, 1883. augusztus 26-án a vulkán valósággal szétrobbantotta.

Lindeman kapitány a Sunda-szorosban vesztegelt, amikor kitört a Krakatoa. Nehéz hamu és habkő záporozott a hajóra, amelyet az erőteljes hullámverés miatt nem lehetett kikötni. Másnap reggel a kapitány saját szemével látta, hogyan söpri le egy hullám a Telok Betong molójáról a turistákat, és hogyan vet partra egy hajót, egyenesen a kókuszdiófák közé. Hogy megmentse a saját hajóját, kivetette mindkét horgonyát, s a hajót szembefordította a hullámokkal. A legénység és az utasok ide-oda hánykolódtak az erősen imbolygó hajón. A levegőben kénsav perzselt, s a hajó fedélzetét tíz perc alatt másfél láb vastag habkőréteg borította el. A tenger görcsösen zihált, miközben a legénység kétségbeesetten igyekezett megtisztítani a fedélzetet. Úgy tűnt, vesztésre állnak a természet fékeveszett erőivel szemben. Egy óriási hullámfal közeledett feléjük...

Lindeman kapitány nagy nehezen levergődött a gépházba. Amikor az óriáshullám beléjük csapódott, a legénység valósággal átrepült a gépház másik felébe. A hajó már-már függőleges helyzetben felhágott a hullám tetejére, majd hirtelen alábukott a magasból. A legénység és az utasok a halálukra készültek. Amikor déltájban a szél lecsendesedett, a viharnál is ijesztőbb csend telepedett a tengerre. A hajó egyetlen utasa sem vesztette életét a kapitány határozottságának köszönhetően, aki lehorgonyzott, és felvette a küzdelmet a gyilkos hullámokkal.

Elmélkedésre szánt gondolat

Ahelyett, hogy elmenekült volna a hullámok elől, Lindeman kapitány lehorgonyzott, és a hullámoknak fordult. Gyors észjárása és tettrekészsége megmentette a legénység és az utasok életét.

Néha a helyes megoldás kockázattal jár. Hogyan válik Jézus hozzánk intézett hívása élet-halál kérdéssé (még ha testi épségünk nincs is veszélyben)?

Második lépés – A tanulmány elmélyítése

I. Az írástudó

Sokan hívták Jézust didaskalos-nak vagy rabbinak (tanító), de ezek közül kevesen voltak írástudók. Nem csoda, hogy ha egy írástudó nevezi Őt “Mesternek” (Mt 8:19-20), azt Máté érdemesnek tartja feljegyezni. Az írástudók féltek, hogy Jézus jelenléte csorbítja hatalmukat. És mégis, ez az ember ahhoz vonzódik, aki hatalmukat veszélyezteti. Mi erre a magyarázat?

Jézus nyilvánvalóan hatással volt erre az emberre. Máté mindössze pár verssel fentebb megemlíti, hogy Jézus éppen akkor gyógyított meg egy beteget, majd néhány ördöngöst. Ez az ember munkája végzése közben látta Jézust. Nemcsak beszélni hallotta, hanem figyelte is, hogyan szolgál. Többel kellett szembenéznie, mint magával az ember-Jézussal: be kellett látnia, hogy ki Jézus. Szíve azt súgta, hogy követnie kell ezt az Embert, akit társai megölni igyekeztek.

Bizonyosan erre gondolt Jézus, amikor az tanácsolta az írástudónak, hogy jól fontolja meg, és számoljon a következményekkel, mielőtt követné Őt. Jézus nem akarta ezzel lehűteni a lelkesedését, csupán rá akart mutatni tette jelentőségére, valamint próbára akarta tenni szándéka komolyságát. Sosem könnyű kereszténynek lenni. Keresztet kell hordanunk, mielőtt koronát viselhetnénk. Meg kell halnunk énünknek, hogy Jézust minden földi megfontolásunk és kötelességünk fölé helyezhessünk.

Elmélkedésre szánt gondolat

• Mit jelent számolni a következményekkel, mielőtt Jézust követnénk? Mi a különbség a Jézusnak tett, érzelmek kiváltotta ígéret és a testestől-lelkestől való elkötelezettség között? Hogyan lehet a kettőt megkülönböztetni egymástól?

II. Az alkalom megragadása

Nem tudjuk az illető nevét, csak annyit, hogy már tanítvány volt, vagyis elfogadta Jézus hívását. Valahogy azonban mégsem tudta teljesen átadni magát a küldetésnek. Szavai arról árulkodnak, hogy szívében harc dúlt azon vágya, hogy teljes szívvel kövesse Jézust, és aközött, hogy eleget tegyen kötelességének.

William Barclay megmagyarázza, mi rejlik e közel-keleti kifejezés hátterében: “El kell temetnem atyámat.” Ez a fiatalember valójában ezt mondta: “Nem hagyhatom el az otthonom, és nem követhetlek téged mindaddig, míg meg nem hal az atyám, amire lehet, hogy csak nagyon sok év múlva kerül sor. Előbb teljesítenem kell szüleim és rokonaim iránti kötelességeimet.” E szokást a fiú szent kötelezettségnek tartotta.

Jézus válasza majdnem brutális közvetlenséggel világít rá a problémára és annak megoldására. Az Úr iránti hűség nincs tekintettel a kulturális elvárásokra. A “hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat” kifejezéssel Jézus a következőket akarja mondani: “Értem, hogy fontos kötelességed van szüleiddel szemben, de velem szembeni kötelességednek kell az elsőnek lennie! Törj ki azonnal ebből a körből, mert különben soha nem fogsz tudni követni engem!”

Elmélkedésre szánt gondolat

• Állítsd szembe Jézus írástudónak adott válaszát a névtelen tanítványjelöltnek adott tanáccsal. Miért int Jézus egyik pillanatban óvatosságra, a másikban pedig sürget? Mit gondolsz, az evangéliumban miért követi egyik jelenet a másikat? Hogyan egészítik ki illetve egyensúlyozzák egymást?

III. A gazdag ifjú

A gazdag ifjú története személyes és határozott követésre történő felszólítással végződik. Ezelőtt azonban Jézus felsorolja a parancsolatokat: Ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne paráználkodj! A Tízparancsolat tiltó parancsolatait sorolja fel, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy mit ne tegyünk. Erre összpontosított a gazdag ifjú, itt követett el végzetes hibát. Annyira törekedet elkerülni a rosszat, hogy elfelejtett jót tenni. Így Jézus kijelentése – “egy fogyatkozásod van” – tulajdonképpen egy kérdés, amely a következő jelentéssel bír: Egész életedet azzal töltötted, hogy kerülted a gonoszt, és nem tettél rosszat senkinek. De mi jót tettél? Így adja tudtára Jézus a gazdag ifjúnak – és nekünk is –, hogy nem elég őrizkedni a rossztól, a jót is tenni kell.

A gazdag ifjú kitűnő hírnévnek örvendett, de hiányzott belőle Isten jelenléte, mely a tettek által mutatkozik meg. És ez a hiányzó dolog, jóllehet az egyedüli volt – a mindent jelentette. E nélkül nincstelen volt, akármije is lett volna ezen kívül. Vágyott a menny után, de nem elég erősen ahhoz, hogy mindent feladjon érte.

A Biblia azt mondja, hogy Jézus ránézett és megkedvelte ezt az ifjút. Ez azután történt, hogy látta, milyen gyarló és önző volt. Megkedvelte, mert azt látta benne, amivé válhatott volna. Rajtunk is így lát keresztül Jézus átható tekintete. Látta az ifjú őszinteségét, aki hozzá szaladt, letérdelt előtte, csodálta és nagyra becsülte Őt. Jézus kérdése, hogy miért nevezi Őt jónak, nem korholás volt, csupán próbálkozás, hogy az ifjút mélyebb hitvallásra késztesse. Segíteni akart neki, hogy megvizsgálja önnön őszinteségét, s így tudatára ébredjen élete hiányosságainak. E próba mögött ott húzódott az ösztönzés is, hogy ne siránkozzék saját gyengesége miatt, hanem szolgálja Azt, Aki képes megszabadítani gyengeségünktől. A gazdag ifjú túl értelmes volt ahhoz, hogy ne értse, mire céloz Jézus, mégis sarkon fordult, mert az örök élet ára kellemetlenül magas volt számára.

Elmélkedésre szánt gondolat

• Az én átadására való felszólítás gyakran kíméletlennek tűnik, mivel ez az egyetlen megoldás a menekvésre. Le kell metszenünk magunkról mindent, ami vesztünket okozná, ha továbbra is ragaszkodunk hozzá. Ezért mondta Jézus az ifjúnak, hogy szabaduljon meg vagyonától.

IV. Nyájszellem

Legnehezebb szülővárosunk népének kedvére tenni. Ezt volt kénytelen Jézus megtapasztalni, amikor felállt olvasni. A következő szöveget választotta Ésaiás próféta írásából: “… mert fölkent (chrio) engem az Úr” – amit szabad fordításban így is tolmácsolhatnánk: “Isten Krisztussá (felkentté) tett engem”. Ezt lehetetlen volt félreérteni.

Érdekes, hogy Jézus nem olvasta fel az Ésaiás 61:1-2 verseinek tetőpontját képező részt, amely ígéretet tesz “Istenünk bosszúállása napjára”, amelyet a zsidók saját szabadulásuk és az ellenség elleni megtorlás napjaként értelmeztek. Az, hogy Jézus Messiásnak állította magát, viszont kihagyta a felolvasásból a bosszúállásról szóló részt, szemükben súlyosan megkérdőjelezte messiási küldetésére vonatkozó kijelentését. Ha a Messiás nem azért jött, hogy megbüntesse ellenségeiket, akkor minek is jött? És ami még ennél is súlyosabb volt a szemükben: Jézus ezzel azt merte sugallni, hogy a kiirtás és büntetés helyett a Messiás ellenségeik számára is szabadulást hoz.

Ezt már nem tűrhette a tömeg. Vad nemzeti büszkeségüket sértette annak gondola, hogy az evangélium áldásai a pogányok számára is elérhetőek. Rátámadtak, még mielőtt befejezhette volna beszédét, és a város szélén tátongó szakadék szélére üldözték. Ha Jézust nem fogják körül angyalok, és nem viszik biztos helyre, egy szakadék alján, nem pedig egy kereszten végzi.

Elmélkedésre szánt gondolat

• Mennyire fontos a befolyásunk? Mennyire másként történhetett volna minden, ha egy Nikodémus vagy egy Gamáliel (Csel 5) állást foglalt volna a csőcselékkel szemben? Mit árul el ez egyetlen hang befolyásáról vagy hatalmáról?

Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése

Elméleti kérdések

1. Milyen veszélyt jelent hitünkre, ha hamis elvárásokat támasztunk Istennel szemben? Miként rejti ez magában a Tőle való elfordulás kockázatát, amennyiben nem cselekszik elvárásainknak megfelelően? Mit várhatunk el jogosan Istentől?

2. A gazdag ifjú sajnálta, hogy bizonyos feltételek miatt nem lehetséges, hogy a vagyonát is megtartsa és a mennyet is megkapja. E történet alapján, hogyan határoznánk meg a bálvány fogalmát? Ma milyen bálványok csábítanak a menny feladására?

Gyakorlati kérdések

1. Mit jelent Jézust az első helyre tenni életünkben? Honnan tudhatjuk, hogy mikor a legalkalmasabb eldöntenünk, hogy szívvel-lélekkel szolgáljuk Őt?

2. A gazdag ifjú története szerint mi az egyetlen módja annak, hogy őrizkedjünk a bálványoktól? Hogyan válthatjuk meggyőződésünket tettekre?

Negyedik lépés – Alkalmazás

Akárcsak az a tanítványjelölt, aki előbb fiúi kötelességének kívánt eleget tenni, ma is vannak olyan emberek, akiknek a kezük túlságosan tele van ahhoz, hogy megragadhassák Jézust, és kövessék Őt. Gondolj néhány túlságosan elfoglalt emberre. Hogyan válhatsz Isten kezévé, amely megüresíti kezeiket, s így segít megragadniuk Jézust?

Tartsatok különleges énekszolgálatot a szombatiskolai óra ideje alatt. Előre válasszatok ki olyan énekeket, amelyek a következő fontos témákról szólnak: Jézus követése következményeinek számba vétele; Isten haladéktalan, teljes szívvel történő szolgálata; egyedül Jézusra és nem a tömegre nézni.