TANÍTÓI MELLÉKLET

13. tanulmány   −  2007  December 22 - 28.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

Krisztus a megpróbáltatásokban

A szombatiskolai tanító célkitűzései

  1. Az ismeretek szintjén: tudatosítani a csoport tagjaiban, hogy Jézus által Isten kész volt mindent feláldozni annak érdekében, hogy megbékélje magával a világot.

  2. Érzelmi szinten: tudatosítani a szombatiskola tanulóiban Krisztus áldozatának egyetemes voltát, ellentétben az ember részének parányi méreteivel.

  3. Gyakorlati szinten: emlékeztetni a tanulmány résztvevőit Krisztus értünk elszenvedett gyötrelmeire, valamint ennek gyümölcsére, üdvösségünkre. Éljünk úgy, hogy mindig szemünk előtt lebegjen ez az igazság!

A tanulmány vázlata

I. Megtérült kockázat (Jn 1:14)

  1. Milyen természetű kockázatot vállalt Isten, amikor az embert szabad választási joggal teremtette meg? Az ember szabad választási joga egyértelműen elkerülhetetlen bukását idézte elő?

  2. Milyen kockázat rejlett Krisztus azon szándékában, hogy üdvözítsen bennünket? Fennállt-e bukásának kockázata? Milyen következményei lettek volna bukásának ránk illetve Őrá nézve?

  3. Miért tette szükségessé az ember bukása Krisztus küldetését?

II. Isten az emberek között (Mt 23:37)

  1. Hogy érezhette magát a bűntelen Jézus a bűn uralta világban?

  2. Jézus kortársai tisztelték a vallást és a vallás előírásai szerint élő embereket, mégsem értették meg Jézust, mi több, bizonyos esetekben el is utasították Őt. Mi ennek a magyarázata?

  3. Milyen értelemben volt Jézus élete és munkássága felkészülés golgotai áldozatára?

III. “Örök életet adok nékik” (Jn 10:28)

  1. Ésaiás próféta mondotta: “Betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!” (Ésa 53:4). Hogyan enyhíthet ennek az igazságnak az ismerete szenvedéseinken, amelyeket életünk során megtapasztalunk?

  2. Mit nyert Isten számunkra áldozata eredményeként?

Összefoglalás

Isten nemcsak biztosította számunkra a vigaszt és vezetést a próbák idejére, hanem elküldte egyszülött Fiát is, hogy megmutassa az utat, amelyen sikeresen kijuthatunk a próbák tüzéből. Ne feledkezzünk meg erről, amikor nehézségekkel küzdünk!

Motiváció

“Futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” Ésaiás próféta ismert szavai ezek (40:31). A futás és járás eltart még egy ideig, nem lesz könnyű az utazás, a futók azonban nem fognak elfáradni.

De kik ők, és mi az, ami nem fogja elfárasztani őket e bűnös világban? Ők azok, “akik az Úrban bíznak” (“akik az Urat várják” – KJV). Tovább folytatják futásukat, és töretlenül haladnak előre, mivel az Úr, aki hozzájuk hasonlóan szenvedett, velük együtt szalad.

E heti tanulmányunk központi gondolata: jóllehet szenvedünk, próbákon és nehézségeken megyünk keresztül, megvigasztal annak tudata, hogy Jézus is szenvedett, és hogy erőt fog adni küzdelmes utunk folytatásához.

Kérd meg csoportod tagjait, hogy mondjanak szinonimákat a “küzdelem” szóra. Mindenki mondjon egy-egy szinonimát. Addig folytassátok a gyakorlatot, míg nem találtok több rokon értelmű szót, kifejezést a “küzdelem” szóra. Néhány példa: konfliktus, összecsapás, háború, ütközet, vita, párharc, csata, viadal stb. Beszélgessetek Ef 6:12 verse kapcsán, és hangsúlyozzátok, hogy minden nehéz összecsapás voltaképpen az ősellenséggel történő hadviselés egyik epizódja, amelyben Isten ereje révén kivívhatjuk a győzelmet.

A tanulmány elmélyítése

I. Küzdelemre készen (Ef 6:10-18)

Egyetlen katona sem megy ki úgy a harcmezőre, hogy nem rendelkezik megfelelő hadi felszereléssel. Nekünk is fel kell készülnünk a bűnnel és szenvedéssel vívott harcra. Olvasd fel Ef 6:11 versét: “Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben”.

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Jézus szavai szerint mi az, ami biztosít minket, hogy Jézust Isten fegyverzete védte, következésképpen számunkra is adott ez a “hadi felszerelés”? (Lásd Mt 4:4; Mt 26:53; Lk 19:10; Jn 17:17; 1Pt 2:21-23)

A javasolt bibliaszövegekből megtudhatjuk, hogy Jézus gyakran utalt a Szentírásra. Isten Igéje volt az Ő vezetője; aktív imaéletet élt, naponta beszélgetett mennyei Atyjával. Tiszta, bűntelen élete volt. Sosem törekedett arra, hogy egyedül védje meg magát: az Atya erejében bízott, és tudta, hogy a megfelelő időben megszabadítja. Egyetlen célja élete során Atyja akaratának teljesítése volt: meg kellett valósítania az emberiség üdvözítésének tervét.

Krisztus életében felfedezhetjük Isten fegyverzetének összes elemét, amelyet Ef 6:14-18 versei említenek: az igazlelkűséget, az igazság mellvasát, a békesség készségét, a hitnek pajzsát, az üdvösség sisakját, a Léleknek kardját és Istennek Igéjét.

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Jézushoz hasonlóan hogyan állhatunk meg az “ördög ravaszságaival” szemben (Ef 6:11)? Mondj néhány konkrét példát a mindennapi életből (ld. Jn 8:31-32; 1Kor 13:4-7; 1Thess 5:17; Tit 2:11-13).

II. Engedjük meg Istennek terheink viselését!

Olvasd el Zsolt 55:23 versét.

A szenvedés az egyik tüzes nyílvessző, amit ősellenségünk kivet ránk. Szenvedhetünk személyes veszteségek, kapcsolat fenntartási nehézségek, anyagi terhek, méltánytalan, igazságtalan bánásmód és az élet egyéb, kegyetlen csapásai miatt. Mindezek az ember életének természetes tartozékai. Akik azonban bíznak az Úrban, és várják Őt, erőt nyernek nehézségeik leküzdésére. Akik magukra öltik Isten fegyverzetét, szilárdan megállanak, s akik Őrá vetik terheiket, mennyei támogatásban lesz részük.

Elmélkedésre szánt gondolat

Ha Isten kezébe tesszük összes gondunkat, eltűnnek-e azok? Fűzz magyarázatot a válaszodhoz.

III. Maradj veszteg!

Olvasd el 2Móz 14:13-14 verseit.

Mózes vezetése alatt az izraeliták kivonultak Egyiptomból. Szabadulásuk útján elérkeztek a Vörös tengerig. Mögöttük a fáraó hada, előttük a tenger vize: Istenhez kiáltottak segítségért. Szívük mélyén meg voltak győződve vesztükről, Istennek azonban más terve volt velük. Nem azért vezette őket ki a rabságból, hogy a pusztában leljék vesztüket. “Ne féljetek! Megálljatok, és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek!” (13. vers), parancsolta Mózes.

“Maradj veszteg! Semmit se tégy, csupán maradj nyugton!” Mivel bármerre fordultak, zárva volt előttük minden út a szabadulás felé, nem tehettek mást, mint hogy nyugton maradtak, és várták, hogy lássák, hogyan szabadítja meg őket az Úr. Bíztak Istenben, és Ő megszabadította őket.

Elmélkedésre szánt kérdések

  • Igaz az, hogy olykor az a legjobb védekezés, ha veszteg maradsz? Beszélgessetek erről. Honnan tudhatod, hogy bizonyos helyzetekben tenned kell-e valamit, vagy jobb, ha veszteg maradsz? Mindkét esetben bízhatunk-e Istenben?

A tanultak gyakorlatba ültetése

Elmélkedésre szánt kérdések

Alkalmazandó kérdések

Személyes bizonyságtétel

Lehetséges-e, hogy Isten a szenvedésünket mások megmentésére használja fel? Ha igen, mondj néhány példát. Ha nem, indokold meg a válaszod.

Személyes alkalmazás

Oszd meg csoportod tagjaival egyik nehéz tapasztalatodat. Hogyan sikerült megőrizned Isten iránti hűséged abban a próbában? Vannak-e olyan részletei e tapasztalatodnak, amelyekben másképpen cselekednél? Szenvedésnek minősíted-e ezt a tapasztalatot? Megerősített-e lelkileg ez a próba? Hogyan?

Kérd meg csoportod tanulóit, hogy egy héten keresztül vezessenek naplót, amelybe jegyezzék le tapasztalataikat, próbáikat, valamint azt is, hogyan alkalmazták az ezen a héten tanult elveket.

Esettanulmány az 13. leckéhez

E. testvérnőt leginkább fájdalmas élményekben gazdag tapasztalatairól ismerte a gyülekezet. Beszélgetései során általában arra törekedett, hogy meghassa beszédpartnereit nehézségeivel, amelyekhez foghatót egy keresztény sem élt át. Műtétei, férje halála, gyermekei távozása, szomszédai irigysége, gyülekezetben átélt keserűségei – mindezek csak vele történhettek meg.

Szánalmat és értékelést várt el az emberektől magas tűrőképességéért és szenvedésben tanúsított hősiességéért. Hangoztatta, hogy nem volt része örömben élete során, és hogy Isten feláldozta őt, hogy mások boldogulhassanak. Másokat sosem vigasztalt, mivel saját magát tekintette a legmegpróbáltabb halandónak.

  • Mi volt a legjellemzőbb Jézus szenvedésben tanúsított magatartására?

  • Milyen jelentőséget tulajdonított Jézus a saját életében átélt szenvedésnek annak érdekében, hogy a mellette élőknek mégis örömük és reménységük legyen?

  • Milyen eredménye volt Jézus életében a szenvedésnek, és milyen előnyei származnak ebből az embernek?