SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Hóseás és Gómer, avagy a hűtlen fél bocsánatot nyer

E HETI TANULMÁNYUNK: Hóseás 1–3^*

„Ezt mondta nekem az Úr: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak…” (Hós 3:1, új prot. ford.).

Sokan úgy gondolják, hogy Hóseás és Gómer története nem szó szerint értendő. Isten nem kérhet arra senkit, de leginkább egy prófétát nem, hogy ilyen szörnyűségnek tegye ki magát. Tehát vannak, akik csupán hasonlatnak vélik e történetet.

Isten felhasználta más próféták családi életének eseményeit is arra, hogy üzenetüket példával érzékeltesse. Ézsaiás is utalt rá, hogy Isten jelképként állította őt és gyermekeit Izráelben (Ézs 8:18). Jeremiást arra szólította az Úr, hogy ne házasodjon meg és gyerekei se legyenek. Ezzel kellett az ítéletről szóló próféciáit alátámasztania (Jer 16:2-4). Isten előre figyelmeztette Ezékielt, hogy felesége meg fog halni, és nem szabad gyászolnia a halálát (Ez 24:16).

Fogadjuk tehát el, hogy prófétát egy másik férfi miatt elhagyta a felesége, de Hóseás szeretetből mégis visszafogadta az asszonyt. Számtalanszor megesett már, hogy férfiak vagy nők megbocsátottak hűtlen társuknak, és a későbbiekben a kapcsolatuk kiteljesedett.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Hóseás és Gómer története szemléletesen példázza Isten hűtlen népe iránti nagy szeretetét.

*Figyelem! Itt is eltér a Károli fordítás számozása az új protestáns bibliafordításétól!

Tudva, milyen meghitt viszonyt, a házassággal jelképezhető szoros kapcsolatot óhajt népével az Úr (Hós 2:18-19; Ézs 62:5), e történet hasonlatát egészen világosnak találhatjuk.

Hóseás prófétai működése Uzzijjá (790–739), Jótám (750–732), Áház (735–715) és Ezékiás (729–686) júdabeli királyok uralkodásának idejére esett. Ebből követ­kezően szolgálatának ideje mintegy 40 évre tehető. Házassága és prófétai tiszte is nagyjából egy időben kezdődhetett. A próféta személyéről nem tudni többet, még születési helyét sem. Apjáról, Beériről másutt nem olvashatunk a Szentírás lapjain. Üzenetei az északi királysággal, Izráel országával kapcsolatosak, valószínűleg maga Hóseás is ott lakhatott, mint az egyetlen ottani írópróféta. Izráel történetének utolsó évei voltak ezek, de az ország elestéről (Kr. e. 722) nem ad hírt. Feltételezhető, hogy Júda területére költözött, és könyvét még a tragikus esemény előtt írta. Szolgálatának idejét elsőként a júdabeli királyok uralkodásával jelzi.

Hós 7:4-8 verseiben többször is utal a próféta a sütésre, és ebből kiindulva számos kutató úgy véli, hogy Hóseás mesterségére nézve pék lehetett. Ír a kemencéről, a tűzről, a tészta kelesztéséről, sütéséről.

Mire utasította Isten Hóseást (Hós 1:1-2)? Mit jelképezett ez a helyzet? Lásd még Jer 3:1-2, 9; 13:27; Ez 16:15-16; 23:17-19!

Gómer prostituált lett volna? A Károli fordítás és az új protestáns fordítás „parázná”-nak nevezi, míg a katolikus fordításban az áll, hogy „házasságtörő asszony”. Többféle magyarázat is lehetséges. 1) Meglehet, hogy a nő anyja vagy a nagyanyja volt prostituált (e mesterség űzőinek az utódai is belesodródhattak ebbe a körbe). 2) Lehet, hogy Gómer a házasságtörésre hajlamos asszony volt. 3) Talán a próféta előtt feltárult a jövendő, azért nevezte feleségét paráznának. 4) A könyvet évekkel később írta meg Hóseás, akkorra teljességében megmutatkozott az asszony természete.

Nincs okunk kételkedni abban, hogy Gómer valóságos személy volt. Sokkal nagyobb a súlya a történetnek, ha arra gondolunk, hogy Hóseás valóban egy hűtlen asszonnyal kötötte össze az életét, mintha az egészet csupán hasonlatnak tekintenénk. Az Úr ezzel a szomorú esettel is a nép lelki hűtlenségét kívánta szemléltetni. Vissza akarta téríteni elfordult népét.

Nem sokkal azután, hogy Hóseás feleségül vette Gómert, az asszony fiút szült (Hós 1:3). A szövegből arra következtetünk, hogy a gyermek valóban Hóseás fia volt. A későbbiekben Gómernek még két gyermeke született, de arra nincs utalás, hogy ők is Hóseástól lettek volna (6. és 8. versek) – amint az eredeti nyelv megfogalmazásából következtethetünk rá. Egyes bibliafordítások egyértelműen úgy írják, hogy a két kisebb gyermeknek nem Hóseás volt az apja.

A legidősebb fiú neve Jezréel lett, ami azt jelenti, hogy „Isten szétszór”. A második gyermek lány volt, és a Ló-Ruhámá, azaz „Nincs irgalom” nevet kapta. Isten adta a nevet, de okkal feltételezhetjük, hogy Hóseás nem szerette a gyermeket, tudva, hogy nem az övé. A harmadik gyermek ismét fiú lett, és a Ló­Ammi, azaz „Nem népem” nevet kapta. Ezt felfoghatjuk utalásként, hogy Hóseás nem tudta elfogadni a gyermeket. Hóseás később ki is fejtette, hogy nem szereti az asszony gyermekeit, mert szégyenben, házasságtörő kapcsolatban fogantattak (Hós 2:3-4).

Mit hozott fel a próféta Gómer ellen (Hós 2:4, 7)?

Ezt a szakaszt többféleképpen is értelmezhetjük. Az izraeliták pl. Baalnak, az eső és a termékenység istenének tulajdonították a bőséges aratást (a gabonát és a mustot), a gyapjút, a lent és az olajat. Az aranyat és az ezüstöt is Baal ajándékainak tekintették, ezért is díszítették gazdagon bálványszobraikat (lásd Hós 8:4; 13:2). Képzeljük csak el, hogy mit érezhetett Isten Baal iránti nagy hódolatuk láttán, amikor pedig Ő az, akitől minden áldás, így az eső is származik!

A bűn elvakít. Ilyen állapotban pedig az embernek annyira elködösül az értel­me, hogy kifejezetten balga következtetésekre jut, és azokkal próbálja igazolni dőreségeit.

Hogyan tapasztaltuk a saját életünkben a bűn vakító hatását? Említsünk más igehelyeket is, amelyek erre a lelki veszélyre hívják fel a figyelmet (lásd pl. Jn 9). Mit tegyünk, nehogy efféle csapdába essünk?

A Biblia a házasság hasonlatával utal az Isten és népe közötti kapcsolatra, a há­zasságtörés és a prostitúció pedig azt jelképezi, amikor a nép lelkileg hűtlen az Úrhoz.

A házasságtörés okozza a legnagyobb fájdalmat a két fél viszonyában. A férj­feleség kapcsolatának meghitt közelsége olyan szent terület, ahol mint egy testnek, csak nekik van helyük. Visszaél a szent bizalommal, aki ezt megszegve mással is megosztja azt, ami csak a két félre tartozik.

Mire következtethetünk Krisztus szavaiból Mt 5:32-ben a házasságtörés bűnének súlyosságával kapcsolatban?

Hóseás történetében nem a házastársi hűtlenség, hanem a lelki hitehagyás a lényeg. A könyv fő mondanivalója, hogy Isten népe más istenek felé fordult. Ma a legtöbb ember nem sokistenhívő, azaz nem követ és imád nyíltan idegen isteneket (Sátán tudja, hogy túlságosan kifinomultak lettünk ehhez). Mégsem mondhatnánk, hogy napjainkra kiveszett volna közülünk a lelki hitehagyás veszélye. Több lehetőség is adódik arra, hogy lelki téren a házasságtöréssel, sőt a prostitúcióval jellemezhető állapotba csaljon bennünket a kísértő.

Mondjunk mai példákat arra, hogy egyénileg és közösségileg milyen területeken fenyeget a lelki hűtlenség?

Nem áltathatjuk magunkat. Igen is lehetséges lépésről lépésre, apródonként eltávolodni az Isten iránti teljes elkötelezettség és hűség állapotától. A világ dolgai, módszerei, gondolatai, erkölcsi felfogása mind-mind hathatnak ránk úgy, hogy lassan de biztosan elfordulunk az Istennel való meghitt, szoros kapcsolattól, és mielőtt felocsúdnánk, a lelki hűtlenség állapotába kerülhetünk.

A lelki hűtlenség kísértése ellen senki nem élvez természetes védettséget. Melyek azok a bibliai szakaszok, amelyeknek tanácsát követve mégis megőrizhetjük magunkat? Soroljunk fel idevágó szövegeket! Lásd pl. Fil 4:8; Kol 2:6; 1Pt 4:1!

A bűn az egész világegyetemben a legpusztítóbb, legártalmasabb erő. Keserű következményekre számíthat, aki gyönyörei után vágyódik. Hány és hány férfi meg nő gondolta már, hogy házasságtörő kapcsolatában találja meg az igazi boldogságot, de a szomorúság és fájdalom özönét zúdította úgy önmagára, mint másokra.

Mi történt a rossz útra tért Gómerrel (Hós 1:12–2:12)?

Melyik jézusi példázatra emlékeztet ez (lásd Hós 2:6)?

Izráel népét történelmük során mindvégig környékezte a kísértés, hogy bálványokat imádjanak, „ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa ás kőisteneket”, „akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek” (Dán 5:23). Ma valóban nem az a kísértés, hogy bálványszobrok előtt hajlongjunk, és azokat imádjuk, ettől függetlenül bennünket is éppen olyan könnyen magukkal ragadhatnak a világi dolgok, amelyek végül üresnek bizonyulnak, nem adják meg azt, amire a szívünk mélyén vágyunk, és nem menthetnek meg az ítélet napján (lásd Jer 2:27-28).

Pár évvel ezelőtt Amerikában egy férfi több, mint 113 millió dollárt nyert a lottón. Néhány év leforgása alatt azután teljesen tönkrement az élete, mert a pénz lett az istene, és végül éppen az döntötte romlásba.

Az Úr arra akar megtanítani Hóseás és Gómer történetével, hogy legyünk hűségesek az egyetlen élő Istenhez, ahhoz, aki igazán szeret, aki képes megmenteni és megadni mindazt, amire a szívünk mélyén vágyunk.

Emlékezzünk arra, mi mindent tett Isten az életünkben, hogy mellette maradjunk! Hogyan fogadtuk tetteit? Min kell változtatnunk, hogy jobban hallgassunk az Úr késztetésére?

Mire indította Hóseást az Úr, még a történtek ellenére is (Hós 2:13-22)? Mi a tanulság ebből számunkra?

Hóseás már korábban kifejezte, mennyire elítéli feleségét, sorolta ellene a vádakat, és két ízben is ítéletet mondott ki rá: 1) „Azért ímé tövissel rekesztem el útadat…” (Hós 2:5); 2) „Azért visszaveszem búzámat…” (8. vers). Gondolatban már szinte felkészültünk rá, hogy a harmadik mondat is hasonló lesz, de itt jön a meglepetés.

Nem hozhatott tartós eredményt Hóseás első próbálkozása, hogy feleségét otthon tartsa. Várható volt, hogy az asszony elõbb-utóbb kiszökik. Persze ha nem is kerül sor erre, akkor is hiú ábránd lett volna igazi boldogságot várni. Viszont korábban már udvarolt neki, és meg tudta nyerni Gómert. Ezt újból megteheti, ha komolyan akarja. Isten nemcsak arra késztette Hóseást, hogy fogadja vissza az asszonyt, hanem szeretnie is kellett, méghozzá úgy, ahogy az Úr szereti Izráelt.

Miről olvasunk Hóseás könyve 3. fejezetében? Mit jelképeznek a történtek?

Képzeljük el, Hóseásnak nemcsak visszafogadnia, de szeretnie is kellett a feleségét, méghozzá nem is akár hogy, hanem úgy, ahogy Isten szereti népét! A próféta ismét engedett Isten parancsának, megváltotta az asszonyt 15 ezüst siklusért és másfél hómer árpáért. Általában egy szolgáért 30 ezüst siklust fizettek (2Móz 21:32). Ebben az esetben vagy az árpával fizették meg a különbözetet, vagy Gómert kevesebbért is odaadták.

A valós történelmi helyzetet tükrözte, hogy Hóseás visszavette hűtlen feleségét. Isten továbbra is szerette népét, még ha el is fordultak tőle. Hóseás ezt az üzenetet közvetítette úgy szóval, mint tettel. Mennyivel könnyebb lehetett Izráel népének elfogadni Isten kegyelmét, látva, hogy Hóseás készségesen visszafogadja hűtlennek bizonyult asszonyát!

Valóban elmondhatjuk, hogy az Úrral való kapcsolatunk a lehető legjobb? Előfordulhat, hogy mi is hitehagyókká lettünk lelki dolgokban? Minek a reményét tárják elénk ezek a fejezetek?

Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „Erkölcsi zsinórmérték” című fejezete, 277–287. old.

Ez a történet is érzékelteti: mennyire vágyódik Isten arra, hogy megbocsásson tőle elpártolt gyermekeinek. Az árulás legrosszabb formája, ha az ember házassági fogadalmát szegi meg. Éppen ezzel a példával mutatja be az Úr, milyennek tartja saját népe lelki hűtlenségét. Mindennek ellenére kész megbocsátani és visszafogadni népét. Különösen Isten kegyelmének nagyságát bizonyítják ezek a fejezetek.

„Jézus a Megváltónk. A mennyei szentély legszentebb részében könyörög értünk, és bocsánatot ad bűneinkre. Lelki téren az az igazi vízválasztó, hogy teljesen az Úrra, a biztos alapra hagyatkozunk-e, félretéve minden kétséget, vagy mielõtt az Úrhoz térnénk, saját magunkban keressük az igazságot. Fordítsuk tekintetünket önmagunkról Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. A kételkedés bűn. Bűnbe viszi az embert akár egy szemernyi hitetlenség is, aminek a szí­ében teret enged; a nyomában pedig sűrű sötétség és csüggedés jár. Gyakorlatilag azt mondja a kétkedő, hogy nem igaz az Úr szava, Isten nem váltja valóra ígéretét, és ez nagy tiszteletlenség ellene” (Ellen G. White: Gospel Workers. 426. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Nézzük meg újra a keddi rész utolsó kérdéséhez összegyűjtött bibliaszövegeket. Milyen tanulságot vonhatunk le ezekből a szakaszokból, amelyek segítségünkre lehetnek, hogy a lelki hitehagyástól megvédjük magunkat egyénileg, de közösségi szinten is?

2.        Mi a fő üzenete Hóseás könyve első három fejezetének? Ma mire akarja felhívni közösségünk figyelmét az Úr ezzel a történettel? Milyen következtetést nem szabad levonni belőle?

3.        Gyülekezetünk tagjai között vannak olyanok, akik eltávolodtak a közösségtől? Igyekezzünk újból felvenni velük a kapcsolatot. Ezzel is jelezzük őszinte figyelmünket. Mit tegyünk, hogy belőlünk is sugározzon a kegyelem és irgalom, ami Istent jellemzi?

ÖSSZEFOGLALÁS: Hóseás és Gómer házasságának története a legjobb bibliai példa arra, hogy mit jelent a hűtlen félnek megbocsátani. Azt is bemutatja ez a rész, hogy Isten nekünk is kész megbocsátani!

MAI CSODA

 „Micsoda az ember – mondom, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt 8:5)

2006 decemberében édesanyám kórházi ápolásra szorult. Reggelente bementem hozzá gondozni, megetetni. A munkámmal sem akartam lemaradni, ezért hazavittem a laptopot, hogy este is tudjak dolgozni. Hogy ne kelljen a gépet a kórházba is bevinnem, megkértem páromat, hozza ki elém a vasútállomásra.

Miután találkoztunk, még 20 percem volt a vonat indulásáig, leültem hát a váróteremben egy padra, magam mellé téve a hátizsákot és a táskában lévő számítógépet. Olvasni kezdtem, majd amikor jött a vonat, fogtam a hátizsákot és felszálltam.

Már a leszálláshoz készülődtem, kezem automatikusan nyúlt a laptop táska után, de áramütésként ért, hogy nincs mit megfognom! Az Úrhoz fordultam, imádkoztam, majd sietve felhívtam férjem, hogy szerezze meg az állomás telefonszámát, hátha még ott a gép. Meg akartam kérni valakit, hogy tegyék biztonságos helyre. „Nem tudom, hogyan tudnék ebben segíteni” – válaszolt a férjem. „Hogy lehettél ennyire figyelmetlen?!”

Közben tovább imádkoztam: „Uram, Te tudod, hogy milyen nagy veszteség ér, ha nem lesz meg a gép!” Nem is csak az értéke, hanem a benne levõ adatbázis pótolhatatlansága nyomasztott.

Azt a tanácsot kaptam, hogy az állomáson menjek be a forgalmi irodába, ott érdeklődjek, hiszen az állomások között nekik közvetlen vonaluk van. „Ugyan, abból már úgysem lesz semmi!” – biztatott az irodában a hölgy. „Ne mondjon ilyet, kérem!” – feleltem, amikor megszólalt a telefonom. A párom hívott: „A munkatársam kihozott az állomásra. Melyik padról van szó?”

Szinte alig hittem a fülemnek: „Nagy szerencséd van, mert itt a gép!”

Uram köszönöm, köszönöm! Magasztallak Téged, mert olyan jó vagy!

A váróteremben járva azóta is mindig odanézek a padra, és arra gondolok: Bizonyára Isten angyala őrizte a számítógépemet! 20 perc nem kis idő, sokan megfordulhattak arra, és még kisebb dolgokat is elvisznek az emberek, hát még egy ilyen értéket!

Órákig sírva meséltem az esetet mindenkinek, akivel csak találkoztam. Igen, vannak ma is csodák, amelyekben Isten jelenléte és hatalma fedezhető fel!

                                                                                                              Saját Jánosné