SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Akháb és Jézabel - a hatalommal való visszaélés

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Királyok 16:28-34; 1Királyok 17, 18

„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel” (2Kor 6:14).

Ha választanánk egy házaspárt a Bibliából, akiknek példáját véletlenül sem szabad követni, valószínûleg Aháb és Jezábel lenne az. Házasságuk mintha a pokolban köttetett volna. Persze jó nem származhat egy akaratgyenge király és egy vele összejátszó, hatalomra éhes asszony frigyébõl.

E heti tanulmányunk több oldalról is közelít a hatalom kérdéséhez, az azzal való visszaélés témájával foglalkozik.

A hatalom és a tekintély Isten ajándéka; birtokosa az Úr előtt felelősséggel tartozik, hogy a rábízottakat jól használja, máskülönben bûnt követ el, ráadásul nemcsak emberek, hanem egyenesen Isten ellen is. A héten arról is szót ejtünk, hogy Aháb és Jezábel Isten akaratával szöges ellentétben élt a nekik adatott hatalommal. Ennek következményeit le is aratták. Érdemes még fontolóra venni azt is: mi hogyan élünk a ránk bízott hatalommal!

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Férj és feleség, Aháb és Jezábel a legrosszabbat hozták ki egymásból. Ez minden házasságban problémákhoz vezet, ám ha egy nemzet vezetőivel fordul elő, a következmény különösen veszélyes.

Az elmúlt héten Dávid és Betsabé bűnéről olvastunk, arról, ami oly sok fájdalmat és szenvedést zúdított nemcsak az érintettekre, de az egész népre is. Dávid belsõ tartásának meggyengülése elhintette a lázadás magvát még saját házanépe sorai között is, ami hozzájárult ahhoz, hogy két emberöltővel késõbb a nemzet két királyságra szakadt.

Milyennek mutatja be Akháb jellemét 1Kir 16:28-30?

Mi mindent követtek el a korábbi uralkodók (1Kir 12:25-33; 13:33-34; 14:22-27; 15:26, 34; 16:15-20, 25)? Milyen méreteket öltött a gonoszság Akháb uralkodása idején?

„Asa halála előtt két évvel Izráel országában Akháb kezdett uralkodni. Uralkodását kezdettől fogva különös és iszonyú hitehagyás jellemezte. Atyja, Omri, Samaria alapítója 'azt tette, amit rossznak lát az Úr, rosszabb volt minden elődjénél' (1Kir 16:25); de Akháb bűnei még nagyobbak voltak. 'Még inkább bosszantotta tetteivel Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte.' 'Folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit' (1Kir 16:33, 31). Nem érte be azzal, hogy Bételben és Dánban végzett vallási szertartások követésére biztatta a népet, hanem vakmerően belevitte a legmélyebb pogányságba, Baál imádásáért félretette Jahve tiszteletét” (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 72. old.).

A mi szemszögünkből nézve aligha érthető, hogyan süllyedhettek ezek a kirá­lyok ennyire mélyen a bűnbe és a hitehagyásba. Éppen ez a probléma, hogy a mi szemszögünkből, nem pedig az övékéből nézzük a történteket. Ki tudja, a helyükben mit tettünk volna mi! Tekintsük intésnek a most olvasottakat, hogy igen könnyű elszakadni az élő Istentől!

Mit kell nap mint nap megtenni, nehogy lassan egyre távolodjunk a Jézus Krisztushoz fűző megmentő kapcsolattól?

Mintha Akháb addigi cselekedetei nem lettek volna önmagukban is éppen elég rosszak, bűnét még azzal tetézte, hogy feleségül vette Jézabelt, a pogány hercegnőt, akinek neve szinte eggyé forrt a gonoszság fogalmával (1Kir 16:31).

Inkább a politikai szövetség, mint a szerelem tartotta össze frigyüket. Akháb uralkodásának 22 évére rányomta a bélyegét az Arám népe ellen folytatott háború, amelyben Benhadad királlyal álltak szemben. E viszály miatt kereste Akháb a szövetséget szintén fenyegetettségben élõ szomszédaival, és így került sor arra is, hogy feleségül vegye Jézabelt, aki a szidóniak királyának, egyben Baal és Astóret papjának, Etbaalnak a lánya volt. A későbbiekben Akháb lánya, Ataljá megerősítette a szövetséget Júdával, amikor feleségül ment Júda trón­örököséhez, Jósáfát fiához, Jórámhoz.

A Biblia beszámolója szerint milyen útra lépett Akháb közvetlenül azután, hogy Jézabelt feleségül vette (1Kir 16:31-33)?

Akháb már addig is oly sok bűnt követett el, annyi ponton megalkudott, hogy valószínűleg nem kellett pogány feleségének sokáig győzködnie, míg ráállt Baal tiszteletére, és kultuszát terjeszteni kezdte Izráel országában. Vajon az asszonyt az őszinte hit hajtotta, vagy a vallás segítségével akarta megszilárdítani a hatalmát? Okkal tarthatott attól, hogy amennyiben Jahve követői kerekednek felül, az ő uralmának vége, nem maradhatna királyné. Ezért is tekinthette jól felfogott érdekének, hogy befolyását minden áron megőrizze. Milyen könnyű a vallás köntöse alatt törni a hatalomra!

Milyen bizonyítékot találunk arra, hogy Jézabel megpróbálta eltörölni az igaz Isten imádatát, és helyette Baal kultuszát bevezetni (1Kir 18:4, 13; 19:1-2; 21:25)?

Bűn bűnt követett, és csakhamar a király olyan mélyre süllyedt, amit álmában sem gondolt volna. Mi a tanulság e szomorú történetből? Mit tegyünk, nehogy mi is hasonló hibába essünk?

Olvassuk el 1Királyok 18 jól ismert történetét. Milyen fontos dolgok forog­tak kockán?

Ádáz küzdelem vette kezdetét Illés és Jézabel között. Jezábel birtokolta a politikai hatalmat. A buzgó vallásosság leple alatt igyekezett Izráel országában azt tenni, amit királyi apja, Baal és Astóret papja Szidónban meg Tíruszban végzett. Jézabel kedvéért Akháb templomot is építtetett Baalnak, ami valószínűleg iskola gyanánt is szolgált a pogány papok képzésére. Izráelben maga Jézabel volt a kultusz védnöke, államvallássá tette istene tiszteletét.

Mi bizonyítja, hogy a királynő különösen támogatta a pogány papokat (1Kir 18:19)?

Nyolcszázötven próféta evett Jézabel asztaláról! Ez azt jelenti, hogy étkezteté­süket a királyi család fedezte, természetesen a király vagyonából. Ebből is látszik, milyen óriási befolyást gyakorolt a férjére Jezábel.

A vérlázító hitehagyás idején Illés állt az Isten tiszteletének megőrzéséért vívott küzdelem élén. A neve azt jelenti: „az Úr az Isten”. A vallási háború ak­kor éleződött ki, amikor Illés berontott Akháb királyhoz, hogy bejelentse: sem eső, sem harmat nem hull addig, amíg az Úr el nem rendeli (1Kir 17:1). Ezzel közvetlen támadást intézett Baal, az eső, azaz a termékenység istene ellen. Akháb „Izráel megháborítójá”-nak nevezte a prófétát (1Kir 18:17), aki viszont a királyt mondta annak. Nem lllés miatt következett be az aszály, hanem azért, mert Aháb elszakadt Isten tiszteletétől (16–18. versek). Majd a Karmel-hegyen (Jézabel távollétében, de Akháb szeme láttára) a próféta bemutatta Baal tehetetlenségét és Isten hatalmát. Az is bebizonyosodott akkor, hogy az Úr az, aki visszatarthatja, de adhatja is az esőt. Aháb pontosan olyan tehetetlennek bizonyult, mint bálványa. Szerencsétlenül nézte, ahogy Illés halálos csapást mér Baal több száz papjára. Amikor a király hazaért, ő mondhatta el Jezábelnek, miért nem kell másnapra ételt készíttetni a Baal papok seregének.

Milyen rossz hatások érnek a környezetünkben? Hogyan védekezhetünk a káros befolyás ellen?

Hogyan is engedhette Akháb, hogy uralma idején annyira elhatalmasodjon a gonoszság? Nábót szőlőjének története bepillantást enged a színfalak mögé. Mit tudhatunk meg Akháb jelleméről 1Kir 21:1-4 szakaszát olvasva?

Jézabel válaszát 1Kir 21:5-7 verseiben találjuk. Milyen éles ellentét! Nem csoda, hogy lényegében Jézabel uralkodott. A király szinte sírva ment haza, azt sem tudta, mitévő legyen, ő azonban egy szempillantás alatt felmérte, hogyan szerezheti meg, amire férje sóvárgott. „Hát nem te uralkodsz most Izráelben?” – csattant föl az asszony (1Kir 21:7, új prot. ford.). Szavai is bizonyítják, hogy az uralom vágya volt számára a legfontosabb. Jézabel jól tudta, hogy férje nem áll hatalmi törekvései útjába.

A történet tovább folytatódik (1Kir 21:8-16). Milyen eszközöket vetett latba Jezábel célja elérése érdekében? Milyen mesét talált ki? Mindezek fé­nyében mit mondhatunk róla?

Úgy látszik, Jézabel igen jól ismerte Izráel törvényeit, ezért is tudta azokat ki­forgatva, a saját céljai elérésére felhasználni. Először is böjtöt hirdettetett meg, utalva rá, hogy valaki rettenetes bűnt követett el, amit nem szabad megtorlás nélkül hagyni. Azután olyan bűnnel vádolta Nábótot, amiről tudta, hogy halál­büntetés jár érte (3Móz 24:16). Még azt is elintézte, hogy legalább két tanút állítsanak Nábót ellen, amit szintén előírt a törvény (4Móz 35:30; 5Móz 17:6). Ez a nő pontosan felmérte, hogy mit csinál. Ő maga nyilvánvalóan nem tisztelte Istent, azt viszont a napnál világosabban láthatjuk, hogy önnön céljai elérésére képes volt kihasználni Isten népének rendelkezéseit.

A fejezet hátralévő részéből (1Kir 21:17-29) az is kiderül, hogy noha Jézabel eszelte ki ezt a gaztettet, az Úr Akhábot is felelősnek tartotta érte. Akháb tisztában volt a történtekkel, mégsem tett semmit ellene. Ezért volt ő is éppen annyira vétkes a dologban, mint a felesége.

Milyen könnyű a vallás ürügyén kihasználni az embereket! Előfordul­hat velünk is, hogy a hit nevében veszünk rá másokat saját akaratunk követésére? Miért kell nagyon vigyázni, nehogy hasonló csapdába es­sünk?

Nem maradhatott büntetlen Akháb és Jézabel elszánt törekvése, hogy Izráel népét Isten tiszteletétõl eltérítve Baal imádatára szoktassa, és belevigye annak iszonyúan erkölcstelen dolgaiba. Mindezek tetejében még kérkedtek is vele, hogy nyugodtan félresöpörhetik az igazságos uralkodás minden szabályát. Hidegvérrel tervezték el az ártatlan Nábót meggyilkolását. Házasságukban a lehető legrosszabb páros került össze: az akaratgyenge király és a szégyentelen, másokat kihasználni kész, hatalomra éhes királyné. Nem is csoda, hogy Izráel annyit szenvedett miattuk!

Hogyan ért véget a király és a királyné élete (1Kir 22:29-40; 2Kir 9:30-37)?

E borzalmas szövetség kártékony hatásának nem szakadt vége a halálukkal. Befolyásuk még a következõ nemzedék idejében is érezhetõ volt.

1Kir 22:51-53 versei alapján mit állapíthatunk meg e gonosz pár messze ható befolyásáról?

„Atyja uralkodása alatt Akházia szemlélhette a magasságos Isten csodálatos cselekedeteit. Látta azokat a félelmes dolgokat, amelyekkel Isten tanúsítani akarta a hitehagyó Izráelnek, hogyan tekint azokra, akik semmibe veszik törvényének követelményeit. Akházia úgy viselkedett, mintha ezek a félelmes valóságok csupán mendemondák lennének. Ahelyett, hogy megalázta volna szívét az Úr előtt, Baált követte, végül pedig istentelensége legvakmerőbb tettére vetemedett. Az engedetlen és megtérni nem akaró Akházia 'meg is halt az Úrnak a szava szerint, amelyet Illés elmondott'” (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 132. old.).

Milyen közvetlen következményét éreztük már mások bűneinek? Melyek azok a Bibliában található elvek és ígéretek, amelyekre támaszkodva felvehetjük a harcot ezek ártó hatásával?

Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 182. old.

„Akháb erkölcsileg gyenge, befolyásolható ember volt. A bálványimádó, határozott, ellentmondást nem tűrő asszonnyal kötött házassága végzetes következményekkel járt mind maga, mind a nemzet számára. Az elvtelen Akháb jellemét, aki tetteit nem szabta magas normákhoz, Jézabel a maga határozottságával könnyen tudta alakítani. Az önző Akháb nem tudta értékelni Isten Izráel iránti jótéteményeit, sem pedig megítélni, hogy neki, mint a választott nép őrének és vezetőjének milyen kötelességei vannak” (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 72. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA:

1.  A héten arról gondolkodtunk, hogyan szabad és hogyan nem szabad élni a hatalommal. Milyen kiváltságok járnak ezzel együtt? Milyen veszélyekre kell felkészülni? Beszélgessünk a vallási életben jelentkező hatalomról is. Milyen csapdákat kerüljünk? Miért lehet különösen veszélyes a vallási hatalom, ha valaki visszaél vele? Mit tehet a gyülekezet, hogy önmagunkat és másokat is védjen az efféle visszaélésektől?

2.  A heti tanulmányunk másik tanulsága a befolyás kérdése. Beszélgessünk arról, hogy milyen hatás érezhető körülöttünk egyénileg és közösségi szinten. Mit tehetünk, hogy a lehető legjobban hassunk környezetünkre úgy a gyülekezetben, mint a világban?

3.  Amikor először léptünk be a gyülekezet ajtaján, hogy éreztük magunkat? Hogyan érezheti magát közöttünk az, aki életében először jár gyülekezetben? Említsünk jó példákat, de ne hunyjunk szemet a gondok felett sem! Együtt mit tehetünk azért, hogy a lehető legjobb legyen az első benyomás?

ÖSSZEFOGLALÁS: Akháb nem volt jó ember, de Jézabel hatására még sokkal rosszabb lett. Nehéz lenne még egy olyan házaspárt találni a Bibliában, akik annyira visszaéltek a hatalmukkal, mint ők. Istennek végül közbe is kellett lépnie, hogy a teljes pusztulástól megmentse Izráelt és Júdát.

Szegedi Kovács györgy:

ILYEN LEHETETT

Ahová letett minket

a szeretet árapálya,

te a záporozó hóesés

némasága vagy,

én az eső nélküli

mennydörgés.

Most nem a "helyszín

ment a mennybe".

Talán ilyen lehetett

az Éden, a lágyölű

öröklét, ahol hallod

a csillagokat kigyúlni,

s ülni Valaki mellett

színes kellékek nélkül

a zamatos ég alatt,

felperzselődni egészen.