SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: 2Sámuel 11–12

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:12).

Dávid és Betsabé esete arra példa, hogyan lehet mindent kifejezetten elrontani. A házasságtörő kapcsolat előbb csaláshoz, majd gyilkossághoz vezetett – a maga szörnyű valójában mutatva be az emberiség romlott állapotát.

Betsabéval való viszonya miatt Dávid megszegte a hatodik parancsolatot: „Ne ölj”; a hetediket: „Ne paráználkodjál”; a kilencediket: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot”; és a tizediket is: „Ne kívánd… a te felebarátod feleségét…” (2Móz 20:13-17). Betsabénak sem kellett volna feltétlenül engednie, bármilyen nyomást gyakorolt rá Dávid, tehát bizonyos fokig rá is hárul a bűn terhe.

Dávid végül mégis bűnbocsánatot nyert, ami bizonyság arra, hogy a legszörnyűbb, megbocsáthatatlannak tűnő vétkek elkövetői is részesülhetnek Isten kegyelmében, még ha súlyos bűntények is terhelik lelküket. Dávid döbbenetesen mélyre süllyedt, de Isten megkegyelmezett neki is, mert megbánta tettét!

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Dávid és Betsabé története örök bizonyság arra, hogy a legjobb, istenfélő ember is eshet szörnyű bűnökbe, ha nem vigyáz. Isten viszont megbocsáthatja még azt is, amit mi megbocsáthatatlannak tartunk!

2Sám 3:1-5 és 5:13 alapján vajon miért bonyolódott Dávid viszonyba Betsabéval? Válaszoljunk arra is, hogy miért tűnik még vérlázítóbbnak a vétke?

A példabeszédek könyvében az áll, hogy „az embernek szemei meg nem elégednek” (Péld 27:20). Mennyire igaz ez a mondás Dávid esetére is! Amikor a király szemet vetett Betsabéra, akkor már legalább hat felesége, és ki tudja, hány ágyasa volt. Ez még mindig nem volt elég neki? Vágyait csak úgy gondolta csillapítani, ha egy másik férfi feleségét veszi el?

Nem feledkezhetünk meg egy igen fontos elvről: ha csak egy kicsit is eltérünk Isten akaratától, lelkünk szabad prédája lesz az ostobaságok, sátáni csalások láncolatának. Isten törvényét megszegve Dávid újabb kísértéseknek tette ki magát. A szenvedélynek engedve éppen nem csillapítjuk azt, inkább megerősítjük szorítását! Ha Dávid is az isteni minta szerint él, azaz csak egy felesége van, nem szolgáltatja ki magát annyira Sátán kísértéseinek. De a gát áttört, és Dávidot magával sodorta az áradat, mint ahogy az hasonló helyzetekben lenni szokott.

Mire figyelmeztet az Úr Jak 1:12-15 verseiben?

Aki megpróbált már szabadulni valamilyen szenvedély fogságából, vagy bármilyen lehengerlő vágyat leküzdeni, tudja, hogy a bűn nem ad igazi megelégedettséget. Minél inkább belemerül az ember, annál jobban vágyódik rá; és minél erősebb a vágy, annál könnyebb mentséget találni arra a bizonyos dologra, ami azután teljesen a hatalmába kerít. Jézus ezt így fogalmazta meg: „aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek” (Jn 8:34).

Volt már tapasztalatunk nehezen legyűrhető, lehengerlő, erős kísértésekkel, káros szokásokkal? Milyen bibliai ígéretek mutatnak a győzelem lehetőségére? Milyen döntéseket kell meghoznunk, hogy az ígéretek valóra váljanak az életünkben?

2Sám 11:1-5 versei szerint milyen lépések vezettek odáig, hogy Dávid végül engedett a bűnnek? Az események láncolatában hol volt az a pont, ahol a bűn elkövetése előtt még megállhatott volna? Milyen ismert ószövetségi történetekből meríthetett volna erőt? Lásd pl. 1Móz 39:7-14!

A kísértés, ami úgy kezdődik, hogy az ember „meglát” valakit, mindannyiunkat ér. Ez lehet véletlen, nem szándékos dolog, ami még nem bűn. A következő lépésben Dávid elkezdett kérdezősködni Betsabé után. Ez már igen veszélyes talajra vihet, lehet belőle gondolati bűn is. Idáig jutva nehezebb elkerülni a következő, utolsó lépést, azaz a bűn elkövetését.

Amint a történetből egészen világosan kiderül, Dávid már az első pillanattól fogva pontosan tudta, mit csinál. Kérdezősködött az asszony után, és mégis felvitette magához, hogy vágyainak eleget tegyen, pedig félreérthetetlenül megmondták neki, hogy Betsabé más férfi felesége. Ugyan mi más oka lehetett erre? Betsabé már férjnél volt, tehát Dávid nem arra gondolhatott, hogy feleségül venné. Nem is az igaz szerelem hevülete kerítette hatalmába. Úgy tűnik, csak a szenvedély hajtotta. Végtére is, ő volt a király, és egészen megszokta, hogy mindent megszerez, amit csak akar. Akkor ugyan miért lett volna másképp pont ezzel az assszonnyal?

2Sám 11:4 versét olvasva mit mondhatunk Betsabéról? Hogyan fogadta Dávid csábítását?

Vajon megpróbált ellenállni Dávid közeledésének, vagy inkább hízelgett neki az uralkodó figyelme? Esetleg szánt szándékkal fürdött ott, ahol a király is felfigyelhetett rá? Az is meglehet, hogy Betsabé a férje hosszabb távolléte miatt magányos volt. Akárhogy is, a szövegben semmi nem utal arra, hogy Dávid erőszakoskodott volna vele, mint ahogy Ammón tette Támárral (2Sám 13:14). A részletektől függetlenül annyit bizonnyal leszögezhetünk, hogy Dávid, akinek bölcsebben kellett volna viselkednie, aki az életben annyi mindent megkapott, kihasználta ezt a fiatal nőt, és bűnbe vitte őt is, mint önmagát.

A nemi vágy igen erős lehet. Különösen vigyázzunk, nehogy saját vágyaink kielégítése miatt kihasználjunk másokat, gyengeségükkel visszaéljünk! Vajon mindig meggondoljuk, hogy milyen üzenetet küldünk szavainkkal, öltözetünkkel, mozdulatainkkal, arckifejezésünkkel?

Betsabé megüzente, hogy teherbe esett (2Sám 11:5). Biztosra vette, hogy Dávid az apa, valószínűleg azért, mert nem volt más férfival dolga, a férjével sem. A királlyal való eset lehetett az egyetlen házasságtörő viszonya. Persze ennek sem kellett volna megtörténnie. Kétségtelen, hogy őt is terheli felelősség, még ha bűnét nem is tartjuk annyira égbekiáltónak, mint Dávidét.

Milyen szerepe lehetet Betsabénak a bűn leplezésére tett kísérletben (2Sám 11:6-25)?

Nincs utalás arra nézve, hogy Betsabé tudott volna Dávidnak a férje elleni terveiről. A király azért is próbálhatta meg rávenni Úriást, hogy hazamenjen a feleségéhez, mert biztosra vehette: az asszony nem árulja el, kitől van a gyermek.

Miért bízhatott Dávid az asszony hallgatásában (3Móz 20:10)?

Dávid úgy okoskodhatott, hogy az asszony szorult helyzetben van. Az életét tenné kockára, ha bevallaná a történteket. Ha pedig a gyanú őrá terelődik, mindent letagadott volna (végtére is, még a gyilkosságtól sem riadt vissza, hogy megpróbálja tisztázni magát). Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha elegendő pl. egy hazugság: Ugyan miért vetnék szemet az egyik leghűségesebb, legvitézebb katonám feleségére éppen én, akinek annyi felesége és ágyasa van? Betsabé, akiről most kiderül, hogy házasságtörő kapcsolatban lett terhes, nem bizonyíthatná rá a vádat. Ki is hinne egy bűnös nőnek a népszerű, nagyhatalmú uralkodó szava ellenében, akinek annyi asszony keresi a kedvét! Ilyen szempontból Betsabé kiszolgáltatott helyzetbe került. Mit nyert volna, ha bevallja a történteket? Dávid minden bizonnyal erre gondolt, azért is tett meg mindent, hogy Úriást hazatérésre bírja. A király azonban nem érte el célját.

Látjuk, hogy Isten embere életében a szabadjára engedett szenvedély egy pillanata a bűn, sőt gaztettek örvényét szabadította el. Mennyire tudunk uralkodni a szenvedélyen, vágyainkon? Mit tehetünk, hogy kevésbé hasson ránk a kísértés, ami Dávid esetéhez hasonló ösvényre vinne?

Mit tudhatunk meg 2Sám 11:26-27-ben úgy Dávidról, mint Betsabéról?

Betsabé meggyászolta férje halálát. Fájdalmát még csak erősíthette az érzés, hogy ő is részes volt az események tragikus fordulatában. Nem tudni, mennyit sejtett ekkor Dávid szerepéről, de az biztos, hogy később az emberek már beszéltek a király viselt dolgairól. Idő közben Dávid megtette az egyedül „tisztességesnek” mondható lépést, és feleségül vette Betsabét. Tegyük fel, legalább egy hónap kellett az asszonynak ahhoz, hogy megbizonyosodjon a terhességről. Feltételezhetjük azt is, hogy 30 napig gyászolta férjét (4Móz 20:29), azt azonban nem tudni, mennyi idő telt el Úriás haláláig. Minden bizonnyal többeknek feltűnhetett, hogy valami nem volt rendjén a gyermek születésének ideje körül.

Milyen elvet figyelhetünk meg 2Sám 12:13-23 verseit olvasva?

Nehéz megérteni, miért az ártatlan gyermek bűnhődik szülei vétke miatt. Ám ilyen a bűn természete. Másokra is szenvedést zúdít, még azokra is, akik vétlenek voltak benne. Hány házastársra és gyermekre szakadt már kínzó fájdalom az egyik szülő házasságtörő kapcsolata miatt! A bűn sosem jár egyedül. Előbb-utóbb, így vagy úgy megmutatkoznak a következmények. Még milyen példát találunk a Bibliában erre?

Mit tudhatunk meg 2Sám 12:24-ből Dávid és Betsabé viszonyáról?

Kapcsolatuk már kezdettől problémás volt, nem is lett volna szabad közel kerülniük egymáshoz. De Dávid a bajban együttérzést mutatott az asszony iránt, és idővel másik gyermekük is született. Mégis nehéz elképzelni, mennyire képezte viszonyuk alapját az őszinte szeretet, mennyire lehetett kielégítő mindkettőjük számára a kapcsolat, ami egymáshoz fűzte őket (végtére is Dávidnak még vagy egy tucat felesége, ágyasa volt).

Rettenetes következményeket vonhatnak maguk után még azok a bűnök is, amelyeket Isten már megbocsátott. Mi a tanulság ebből a történetből, amire naponkénti kísértéseink közepette jó tekintettel lenni?

Salamon születése után Betsabéról nem hallunk egészen addig, amíg évekkel később Dávid már uralkodása vége felé járt. Betsabé is egy lett a király sok felesége közül. Az terelte újból rá a figyelmet, hogy Isten közös fiukat, Salamont jelölte ki Izráel következő uralkodójának. Dávid utalt is erre (1Krón 22:5-9).

Miről számol be 1Kir 1:1-27? Milyen alapon gondolta Adónijjá, hogy őt illeti meg a trón? Lásd 2Sám 3:4!

Isten jelölte ki Salamont trónörökösnek. Betsabé a későbbiekben nem jelenik meg a színen egészen Adónijjá trónralépési kísérletéig, amikor is Nátán prófétával együtt tájékoztatja Dávidot a történtekről. Az asszony és a próféta tudta, hogy Salamon volt az Úr választotta, nem pedig Adónijjá.

Érdekes megfigyelni, hogyan fogadta Dávid a belépő Betsabét. „Mit kívánsz?” (1Kir 1:16), hangzott az elég hivatalos hangvételű kérdés. Mintha a köztük lévő kapcsolat a feledés homályába merült volna. Az asszony valószínűleg nem töltött sok időt vele, amikor Dávid már megöregedett és legyengült (különben is, ekkor Abiság állt a szolgálatára). Ebben a pillanatban azonban Betsabénak a lehető legnagyobb szüksége volt Dávidra.

Figyeljük meg, hogyan válaszolt Betsabé 1Kir 1:28-31 verseiben, miután Dávid elmondta neki, amit hallani akart.

Ápolni kell minden jó kapcsolatot, legyen az házastársi, baráti vagy szülő-gyermek viszony. A legszűkebb köreinken belül melyek azok a kapcsolatok, amelyekre jobban figyelnünk kellene, amelyeket fontos ápolni? Mit tehetünk a jobb viszony érdekében?

Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „Erkölcsi zsi­nórmérték” című fejezete, 277–287. old.

„Sokan zúgolódtak és igazságtalannak tartották azt, hogy Isten megkímélte Dávidot, akinek olyan nagy volt a bűne; Sault pedig, akinek a bűne sokkal kisebb volt, elvetette. Dávid azonban megalázkodott és megvallotta bűnét, míg Saul megvetette a feddést és bűnei meg nem bánásával megkeményítette szívét…

Mindenki, aki Isten dorgálása alatt bűnbánattal és bűnvallással megalázza lelkét, amint Dávid is tette, biztos lehet abban, hogy van remény számára. Aki hittel elfogadja Isten ígéreteit, bocsánatot nyer. Az Úr egyetlen őszinte lelket sem vet el. Isten ezt az ígéretet adta: 'fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!' (Ésa 27:5). 'Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban' (Ésa 55:7)” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 677. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Olvassuk el, mit mondott Nátán Dávidnak (2Sám 12:1-8). Dávid azonnal magára ismerhetett volna, de amint látjuk, fel sem merült benne a gondolat. Milyen könnyű becsapni saját magunkat a bűnt illetően! Mire következtethetünk ebből? Beszélgessünk a csoportban arról, hogyan védhetjük meg az önámítástól magunkat és egymást!

2.    Olvassuk el együtt Zsoltár 51 szavait. Jézus Krisztus evangéliumának mely elemeit fedezhetjük fel benne? Milyen ereje van Isten kegyelmének az ember életében?

3.    Mi a tanulsága Dávid és Betsabé történetének, amit megszívlelve nem keveredünk az övékéhez hasonló bűnökbe? Hogyan segíthetjük egymást, nehogy mi is olyan csapdába lépjünk, mint Dávid?

ÖSSZEFOGLALÁS: Jól véssük az eszünkbe, hogy még a legkiválóbb emberek is elbukhatnak! Minél magasabbra jut valaki, vétke annál súlyosabb következményekkel jár. Dávid és Betsabé története hűen bemutatja, milyen árat kell fizetni a bűnért, ugyanakkor elénk tárja Isten kegyelmének nagyságát is.

_____________________________________________________________________________

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY: KEGYELEM

Szégyellem, hogy a kövek közt újra kinőtt a fű,

s remélve egy józanabb tavaszt,

elgurgatom nehéz vétkeim, üdén zöldellő

kegyelmedről, vissza a folyóba,

sebesen rohanó sodrásba, onnan a

feledésbe. Most csendesebben

hallom a Szirének énekét is,

(legyen mindenkinek hite szerint,

hogy a szükséges rossz szükséges jó-e?),

s talán nem vagyok elveszett, ha úgy érzem,

nekem sok bocsátatott meg,

és nem vagyok elveszett előtted, Uram,

ha néha szégyellem,

ha a kövek közt újra kinő a fű.