tanítói melléklet

A szombatiskolai tanító célkitűzései

1. Az ismeretek szintjén: tudatosítani a csoport tagjaiban, hogy a jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok.

2. Érzelmi szinten: megértetni a tanulókkal, hogy a válság pillanataiban Jézushoz kell gyógyulásért és vigaszért fordulnunk.

3. Gyakorlati szinten: meggyőzni a szombatiskola résztvevőit, hogy szavaink által felemelhetjük az elesetteket.

A tanulmány vázlata

I. Tűz, szél, vér (Jób 1:8-22.31)

1. Jób ötszáz pár ökrét és ötszáz pár szamarát hajtották el a sabeusok, szolgáit pedig karddal mészárolták le; továbbá hétezer juhot pusztítottak el pásztoraikkal együtt. A káldeusok háromezer tevéjét hajtották el, majd egy hatalmas szélvihar romba döntötte a házát, és megölte mind a tíz gyermekét. És mindez egy óra leforgása alatt történt! Jób ekkor “megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula” (Jób 1:20). Minek köszönhetően volt képes Jób ekképpen válaszolni az őt ért csapásokra?

2. “Bőrt bőrért!” – mondja Sátán, állítván, hogy Jób meg fogja átkozni Istent, ha őt magát betegség éri. Isten megengedi, hogy Jób betegség áldozatává váljék: egész testét elborítják a fekélyek. Minden erőfeszítésünk a bűn eltávolítására ugyanolyan kevésbé hatékony, mint Jób “cserepe”, amellyel gennyező sebeit vakargatta. Miért?

II. Jób felesége (Jób 2:9; 19:17)

1. Jób felesége azt mondta Jóbnak, hogy átkozza meg Istent, majd haljon meg. Ezek a szavak kétségkívül jobban fájtak neki, mint az összes fekély, mely testét borította. Milyen hatásuk van szavainknak? Hogyan használhatjuk fel szavainkat oly módon, hogy felemeljük általuk a hozzánk legközelebb állókat?

2. Jób mondotta: “Leheletem idegenné lett házastársam előtt” (Jób 19:17). Jób ezekkel a szavakkal rothadásban levő testének szagára utalt. Ha a felesége félrehúzódott volna tőle, nem érezte volna testének kellemetlen szagát. Nyilvánvaló, hogy kitartott a férje mellett a betegség és próba ideje alatt is. A szeretet is megsínyli, amikor szenvedünk? Ha igen, miért?

III. Tekintsünk önmagunkra (Jób 31:1; 42:12-17)

1. Jób nem csak a testét illetően tett hűségesküt a házasságában, hanem a szemeit illetően is (ld. Jób 31:1). Mit jelent “szövetségre lépni a szemeinkkel”?

2. Jémima, Kecziha és Kéren-Happuk – Jób három lánya, aki szerencsétlen állapota megszűnése után született – annyira szép volt, hogy a Biblia mindhármuk nevét megemlíti (ellentétben a fiaival, akiknek csak a számát jelöli meg). Hogyan változtatta Isten áldássá a nyomorúságot? Neked miként adta vissza Isten, amit elveszítettél?

Összefoglalás

“A washingtoni Rock Creek parkban áll Augustus Saint-Gaudens híres fájdalom-szobra, amely az egész emberiség fájdalmának megfogalmazására tett művészi próbálkozás... A Bibliának is megvan a maga fájdalom-szobra: Jób” (Adventista Bibliakommentár, 3/499).

Motiváció

Tudjuk, hogy azoknak, akik szeretik Istent, minden a javukra szolgál (ld. Róm 8:28). Jób életének története alátámasztja ezt az igazságot, és rávilágít a jó és rossz közötti nagy küzdelem valóságára, valamint arra, ahogyan ez a küzdelem személyesen is mindannyiunkat érint. Jób története egy ember próbára tett hitének története. Jób rendkívüli hosszútűrése mögött korántsem fatalista természete vagy beletörődése húzódik, hanem jellemének különleges ereje, mely képessé tette őt megállnia a Sátán által szított “viharokban” (ld. Jób 5:11), amelyek célja meghamisítani az emberekben Isten képét, hogy többé ne a szeretet, a jóság és a végtelen irgalom oltalmának Urát lássák Istenben.

Elmélkedésre szánt gondolat

A szenvedések, amelyek minket, keresztényeket érnek, nem Isten haragjának a jelei. Urunk azáltal akarja csiszolni jellemünket, hogy Krisztus szenvedéseiben részesít. Pál apostol úgy tekintett az Úr ügyéért való szenvedésre, mint olyan alkalmakra, amelyek megtanítják, hogyan vigasztaljon a maga során másokat, akik szenvednek és próbák kísértését élik át (Róm 15:1-6; 2Kor 1:3-11; 1Thess 3:1-9).

Te hogyan viszonyulsz a szenvedéshez, nehézségekhez, veszteségekhez? Gyengítik-e a hitedet vagy erősítik? Magyarázd meg a válaszodat.

A tanulmány elmélyítése

I. Jób története

Jób története minden ember élete drámája rejtett valóságának egy részletére világít rá. Mindannyian, a magunk módján, hasonlítunk Jóbra. Sátán arra törekszik, hogy kísértései által – amelyeket Isten önkényes döntéseiként tűntet fel – romba döntsön bennünket. Ezek a próbák nem isteni, hanem démoni eredetűek. Isten eszközei helyesek és szeretettel teljesek, amelyeknek célja megmenteni minket a megsemmisüléstől és visszaállítani eredeti állapotunkba. Urunk fiaiként és leányaiként fogad vissza, és isteni természet birtokosaivá tesz bennünket (ld. Zsid 12:3-10; Jel 3:19-22).

Sátán célul tűzte ki magának, hogy bizalmatlanságot kelt az emberekben Isten iránt. Azáltal, hogy Jóbot saját érdekeit kereső, álszent, hízelgő emberként mutatja be, aki csupán azért szereti Istent, mert gazdagsággal és egészséggel áldotta meg, megpróbálja jogos gesztusként elfogadtatni saját lázadását (Jób 1:2). Isten tudta, hogy Jób ragaszkodása őszinte, ezért megengedte Sátánnak, hogy hitét és jellemét a lehető legszélsőségesebb – az emberi szenvedés teljes skáláját felölelő – próbáknak vesse alá. Jób Isten mintaszolgája volt. Az Alkotó nagyon jól ismerte teremtményét. A mennyei kegyelem ereje által mi is képesek lehetünk a Jóbéhoz hasonló hűségről bizonyságot tenni, annál is inkább, hogy Isten félrehúzta előlünk a függönyt, amely elrejtette Jób tekintete elől az őt ért rettenetes próbák okát.

Elmélkedésre szánt gondolatok

Jób őszintén kételkedik abban, hogy Isten az, aki annyi szerencsétlenséget engedett meg az ő életében, vagy hogy Ő lenne az oka mindezeknek. Jóllehet nem értette, hogy mi történik vele és körülötte, Jóbot az Isten mély ismeretében gyökerező hite tartotta fenn és vezette végül győzelemre (Jób 13:15-16; 14:12-15; 19:22-29; vö. Róm 8:29-34; 1Jn 4:4; 5:4-5). Jób hite nem primitív, érzelgős hit volt, hanem próbák és tapasztalatok által megerősödött hit, amely mélyen az élő Istenben gyökerezik, aki az evangélium halhatatlan ereje által legyőzi a sötétséget, a kétségbeesést és a halált.

II. Jób felesége

Jób kettős kísértéssel állt szemben: egyrészt a barátai, akik vigasztalni akarták, megfeddték; másrészt pedig a felesége Istent tette felelőssé az őket ért szenvedésekért. Azt tanácsolta Jóbnak, hogy átkozza meg Istent, és haljon meg. Utólag valószínű, hogy megbánta súlyos, tiszteletlen szavait, a Szentírásból azonban egyértelműen kitűnik, hogy a feleség meggondolatlan szóbeli megnyilvánulása csalódást okozott Jób számára. A jelenet figyelmeztet minket: függetlenül az okoktól, Istennel szembeni haragunk teljesen jogosulatlan. Nem tesz egyebet, mint növeli a szenvedést és a szerencsétlenséget. Nagy igazságot fejeznek ki Jakab apostol szavai: “Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja” (Jak 1:20).

Elmélkedésre szánt kérdések

Ki a legjobb példa a hosszútűrés szemléltetésére? (Zsolt 22; Ésa 53; Mk 15:9-37) Mit tanulhatunk Jézusnak, a szenvedők Hercegének életéből?

A tanultak gyakorlatba ültetése

Elmélkedésre szánt kérdések

Jób szenvedése megszűnt, amikor a barátaiért imádkozott. Szenvedésünk nagyrészt kapcsolataink felszámolásából ered. Mit tanulhatunk Jób azon barátaiért végzett közbenjárásából, akik esetlenül és eredménytelenül próbálták őt megvigasztalni? Milyen hatása van egy ilyen imának annak szívében, aki elmondja? (Mt 5:10-12; Lk 6:22-23)

Alkalmazandó gondolatok

Jób lázasan válaszok után kutatott, de nem ragaszkodott ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítő feleletet kapjon rettenetes megpróbáltatása minden részletére. Minél jobban szomorították őt a barátai, annál inkább meg volt győződve arról, hogy az életnek vannak áthatolhatatlan titkai, amelyekről nem lehet tömör véleményt nyilvánítani (ld. Jób 12-14; 19:26-28). Jób még e bizonytalanságok közepette is tudta, hogy Megváltója él, és végül igazságosságának és irgalmának tökéletes harmóniájában meg fogja oldani az élet legnagyobb titkait és igazságtalanságait. Jób azt szerette volna, ha a barátai nem bújnak többé moralizáló tanácsok mögé. Őszinte együttérzést várt tőlük (ld. Jób 6, 7, 16). Isten azonban még Jóbnál is továbbment: azzal vádolta meg a barátait, hogy téves feltételezéseket fogalmaztak meg Személyét és módszereit illetően (ld. Jób 42:7-8). Ily módon Jóbot is tévesen ítélték meg, és elmulasztották az alkalmat, hogy igazi vigasztalói legyenek.

Személyes alkalmazás

“Tanuljátok meg Krisztus iskolájában az alázat leckéjét! Értsétek meg, mennyit szenvedett értünk, és amikor nektek is próbákon kell keresztül mennetek, ne gondoljátok, hogy haragszik rátok. Ha bíztok Istenben, a próbák áldásként szolgálnak, hitetek pedig megtisztul, megerősödik. Sátán szüntelenül arra törekszik, hogy a lelkekben elhintse az Isten iránti bizalmatlanság magvait. Ezért kell elménket a Benne való bizalomra nevelnünk. Amikor Sátán azt súgja majd nektek – akárcsak a Jób felesége –, hogy átkozzátok meg Istent és haljatok meg, beszéljetek a hitről és a reményről. Ha bíztok Istenben, egyre több okot fogtok felfedezni a Benne való bizalomra. Miközben jóságáról beszéltek, szeretete újabb és újabb bizonyítékaira fogtok rátalálni. Elmétek ily módon ki lesz képezve a feddhetetlenség napjának fényességében élnie, nem pedig az árnyékban, amelyet Sátán vet utunkra. Bízzatok Istenben, mert Ő a mi Urunk, akitől szabadulásunk jön!” (Ellen G. White, Advent Review and Sabbath Herald, 1891. szeptember 1.).

Elmélkedésre szánt gondolatok

A fentebb említett idézet létfontosságú lelki és lélektani elveket tartalmaz. A hit kinyilvánítása megerősíti a hitet és eloszlatja a sötétséget, míg a kétségbeesés és a bizalmatlanság kifejezése tovább mélyíti a csüggedést és a sötétséget. Ezért kell megtanulnunk dicsérnünk Istent (Zsolt 34:2; 42; 43; 71:14; 86:12).

Milyen hatást gyakorol elménkre és hitünkre Isten végső győzelmének távlata? Olvasd el újra Dániel könyve 12. fejezetét és Jelenések könyve 21. és 22. fejezetét (ld. Mt 24:13; Zsid 10:32-39; 12:1-5).