SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ruth 1–4

„Ahová te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is” (Ruth 1:16-17).

A Szentírás elég sötét képet fest az emberiségről az édeni bűnesettől kezdve egészen a végidőben fenyegető fenevad bélyegéig. Nem szépíti a földi viszonyokat, a maga valójában mutatja be az embert.

Sok elszomorító történet között találjuk Ruth könyvét, és ismerkedünk meg szereplőivel, a bátor, meggyőződéses, hűséges és önzetlen hívő emberek maroknyi csapatával. Mit tudhatunk meg róluk?

A bírák korában élt Boáz és Ruth, akinek kapcsolatáról olvasni is üdítő élmény. A történet éles ellentétben áll az akkor jellemző viszonyokkal. A népnek még nem volt királya, mindenki azt tette, amit csak akart. A moábita Ruth páratlan ragaszkodást tanúsított megözvegyült anyósa és Izráel Istene iránt. A másik főszereplő, Boáz pedig következetes jóságáról vált ismertté. El kellett ugyan szenvedniük az élet számtalan csapását, Ruth története mégis azt példázza, hogy megfelelő hozzáállással még nagy nehézségek is legyőzhetők.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Boáz és Ruth személyében számos olyan vonást fedezhetünk fel, amely a sikeres házasság, és általában vé­ve a tisztességes élet szilárd alapját képezi.

Előfordul, hogy éppen ott szembesülünk jósággal, hittel, odaadással és önzetlenséggel, ahol a legkevésbé sem számítunk rá. Az ebben a történetben megismert család kapcsolatai könnyen megromolhattak volna, de nem ez történt. Életüket sok szempontból tekinthetjük követendő példának.

Ruth könyve 1–2. fejezeteit olvasva válaszoljunk a következő kérdésekre:

1.    Milyen párhuzamot találunk a Biblia korábbi szereplői és Naomi családja között (Ruth 1:1, vö. 1Móz 12:10; 26:1)?

________________________________________________________

________________________________________________________

________________________________________________________

2.    Mi utal a könyv 1. fejezetében arra, hogy a családtagok jó viszonyban éltek egymással? Milyen jeleit láthatjuk ennek?

________________________________________________________

________________________________________________________

________________________________________________________

3.    Mit tudunk meg Naomiról Ruth 1:8, 15, 20-21 verseiből?

________________________________________________________

________________________________________________________

________________________________________________________

Nem egyszerű családi felállás: a héber anyós és két „pogány” menye. Minden adott volt arra, hogy a viszonyuk elmérgesedjen.

Mégis, példa értékű szeretettel tartották szem előtt egymás javát. A falakon belül zajló eseményekről természetesen nem tudni mindent, annyit mégis biztosra vehetünk, hogy Naomi és házanépe kapcsolatában volt valami, ami sok családban igen jól jönne.

Mennyire ragaszkodunk a környezetünkben élőkhöz? Mi szükséges ahhoz, hogy az ember kevésbé figyeljen csak magára, és jobban törődjön másokkal?

Mit tudunk meg Ruth jelleméről a könyv 1. fejezetét olvasva? Mi utal arra, hogy elfogadta Izráel Istenét?

Megindító, ahogy Ruth ragaszkodott az anyósához, pedig Orpá távozása után nehezebb lehetett vele maradnia. Naomi biztatta is: „Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után” (Ruth 1:15). Erre válaszul mondta el olyan szépen Ruth, hogy Izráel népéhez kíván tartozni. Nyilván látott valamit a népben és a vallásban, ami vonzotta. Történt pedig mindez úgy, hogy Naomi valószínűleg nemigen firtatta a hitkérdéseket menyeivel, amint ez az olvasottakból is kitűnik.

Mi utal arra, hogy Naomi (legalábbis szavakban) nem tett bizonyságot az Úrról?

Ruth moábita volt, és Izráel népéhez kívánt csatlakozni, pedig az izraeliták még annyira sem fogadták el a népét, mint az egyiptomiakat vagy az edomitákat. Az edomitáktól vagy az egyiptomiaktól származó dédunokákat (a harmadik generációt) be lehetett engedni az Úr gyülekezetébe (5Móz 23:7-8)*. Az ammoniták és moábiták leszármazottainak azonban még a tizedik nemzedéke sem vehetett részt a nép összejövetelein (3. vers). Azt mégsem tiltották, hogy házasságra lépjenek velük az izraeliták, és utódaik is számíthattak az üdvösségre. Ruth tiszta szívből elfogadta Naomi Istenét, aki több ízben is kegyelmes volt vele.

Gondoljunk a saját életünkre, a gyülekezetünkre, egymással és az Úrral való kapcsolatunkra! Mi az bennünk, ami leginkább vonzóvá teheti az emberek szemében az egyházat és Istent? Mire következtethetünk a válaszból önmagunkkal és a gyülekezetünkkel kapcsolatban? Beszélgessünk erről a csoportban!

* A kérdéses szövegnél eltérés van a Károli-féle és az új protestáns bibliafordítás számozása között!

Ruth több tulajdonságára is felfigyeltünk, amelyek jellemére, hűséges és odaadó voltára utaltak. De ahogy mondani szoktuk, kettőn áll a vásár. Itt lép Boáz a képbe.

Mit tudunk meg Boáz jelleméről Ruth 2:1-12-ből? Mi az, ami a leginkább említésre méltó?

Amikor Boáz tudomást szerzet róla, hogy a fiatalasszony az ő földjén szedegeti a kalászt, több jelét is adta jóindulatának.

1)        Bátorította Ruthot, hogy csak nyugodtan gyűjtse ott a gabonát.

2)        Ráparancsolt a szolgáira: nehogy bántani merjék az asszonyt. Ezzel megnyugtatta Ruthot.

3)        Igyekezett megadni neki mindent, amire csak szüksége lehetett, pl. az ivóvizet is.

4)        Lelki támaszt is nyújtott neki.

Mit fogalmaz meg Jak 2:14-17 azokkal az elvekkel kapcsolatban, amelyeket Boáz is követett? Mi a tanulság ebben a szakaszban?

Boáz mindent megtett, hogy Ruth ne érezze magát koldusnak (Ruth 2:13-23). Délben meghívta, hogy az aratókkal együtt fogyasszon a kenyérből és az ecetes mártásból; megkínálta pirított gabonával, amiből még el is vihetett. Szolgáinak meghagyta: véletlenül se hozzák kényelmetlen helyzetbe, ha a már összekötött kévék közé érne, sőt, húzogassák ki neki a szálakat, hogy azokat is felszedhesse. Ruth így sokkal többet vihetett haza, mint amennyit máshol talált volna, bármilyen keményen dolgozik is. Boáz nagylelkűségét tanúsítja mindez. A gazda még arra is biztatta az asszonyt, hogy az aratás alatt csak az ő mezejére menjen.

Gyakran elég egy kedves szó ahhoz, hogy mások életét jobbá tegyük! Szívesen megdicsérünk, bátorítunk mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerülünk? Bánjunk szűkmarkúan a bírálattal, de osztogassuk bátran a dicséretet!

A történet minden szereplőjében nemes tulajdonságok mutatkoztak meg, ahogy Ruth könyve 3. fejezetében látjuk. Jézus életében hogyan nyilvánultak meg hasonló jellemzők?

A Biblia történetei egészen más korban, más viszonyok között játszódtak le. Isten Igéjének nagy, örök igazságai olyan emberek által jutottak el hozzánk, akik a régmúltban éltek és munkálkodtak. Ebből adódóan bizonyos dolgok furcsának tűnhetnek nekünk, akik más időkben élünk.

A fejezetben leírtakból mit tarthatunk ma igencsak különösnek?

Ruth az éjszaka leple alatt kereste fel Boázt, de ez így is kockázatos volt. Valaki kifigyelhette volna találkozásukat, és csakhamar szájukra vehették volna az emberek. Azzal is számolnia kellett, hogy a férfi talán elutasítja kérését. Boáz azonban nagy tapintattal, hamar megnyugtatta az asszonyt. Úgy beszélt vele, mintha Ruth egyenesen lekötelezte volna, hogy hozzá fordult, és nem fiatalabb férfiak társaságát kereste. Sietve biztosította, hogy igyekszik mindent megtenni, amit csak kért tőle. Végül ennivalóval elhalmozva küldte vissza Naomihoz. Nagy körültekintéssel óvta, nehogy bárki is megvádolja Ruthot az éjjeli látogatás miatt.

Ruth könyve 3. fejezetében keressünk utalásokat Ruth, Naomi és Boáz jellemére! Önmagunkban is felfedezünk hasonló tulajdonságokat? Milyen körülmények és nehézségek következhetnek még, amelyek között hasznát vehetjük efféle vonásoknak? Gondolkozzunk el a várható eseményekről! Hogyan lehetünk képesek Isten segítségével azt tenni, ami a legjobb?

Hogyan kötött végül házasságot a zsidó férfi és a moábita nő (Ruth 4)?

Ruth könyvében talán a megváltás az egyik legfontosabb téma. A könyv négy fejezetében a héber szó különböző formái húsznál is több alkalommal fordulnak elő. Boáz a megváltó szerepét tölti be Naomi és elhunyt férje, fia számára. A későbbi utódaik közül kimagasló Dávid volt az, aki visszaszerezte Izráelnek mindazt, amit Józsué után elveszítettek. Jézus pedig, aki szintén ennek a családnak későbbi leszármazottjaként született, az egész emberiség számára megváltást hozott (Gal 4:5; 1Pt 1:18; Jel 5:9).

Milyen kötelességek hárultak a legközelebbi férfi rokonra (3Móz 25:25, 47-49; 4Móz 35:18-19; 5Móz 25:5-6)?

Az ókori Közel-Kelet más vidékein is szokásban volt, hogy az elhunyt özvegyét elvette valaki a család férfi tagjai közül. Azt szolgálta ez az intézkedés, hogy a rokon örökséget támasszon az elhunytnak. 5Móz 25:5 meghatározta, hogy Izráelben ezt csak az egy háztartásban lakó testvér tehette meg. Júda rá akarta venni második fiát, hogy ő is kövesse ezt a gyakorlatot. 5Mózes 25 fényében, szigorúan véve Boázra nem vonatkozott a szabály, de nyilván előfordult, hogy szélesebb körben is alkalmazták az elvet, elsőbbséget biztosítva a legközelebbi rokonnak.

A megváltó feladata bizonyos kockázatokkal járt. Ha Boáznak, mint a legközelebbi rokonnak csak egyetlen gyermeke születik, méghozzá Ruth-tól, a férfi saját vagyona is Mahlón nevére száll. Ezért is biztosított a törvény lehetőséget arra, hogy a legközelebbi rokon visszautasítsa a tőle elvárt kérést. Ebben az esetben viszont megalázó szertartás keretei között kellett ezt kinyilvánítania annak, aki nem volt hajlandó rokona tulajdonát megváltani és nevét fenntartani (lásd 5Móz 25:7-10).

A Bibliában leírt események egészen más, ma már nehezen érthető körülmények között játszódtak le. Mégis, milyen általános érvényű, ránk is vonatkozó elveket találunk itt a család iránti kötelességgel kapcsolatban? Mennyire teszünk eleget annak, ami elvárható tőlünk?

Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „Összeférhetőség” című fejezete, 72–74. old.

A történet kezdetén valóban igen csekély volt az esély arra, hogy Ruth végül Boáz felesége lesz. Ebben több olyan esemény is szerepet játszott, amelyek a körülményekből adódtak. 1) Elsőként említhetjük az éhínséget Júdea területén, ami miatt Elimelek családja Betlehemből elköltözött. 2) Moáb területét kellett választaniuk, mert ha más országban, pl. Egyiptomban vagy Edomban keresnek menedéket, nem ismerik meg Ruthot. 3) Naomi családjában kellett házasság előtt álló férfinak lenni, aki elvehette Ruthot. 4) Az első férj meghalt, így mehetett Ruth újból férjhez. 5) Elmúlt az éhínség ideje Júda területén, Naomi ezért is gondolt a hazatérésre. 6) A történet alakulásában az is közrejátszott, hogy Ruth eldöntötte: anyósával tart. 7) Ruth történetesen Boáz mezejére tévedt kalászt szedegetni.

Isten minden eseményt kézben tart, mindent előre tud. Végső soron minden javára válik annak, aki szereti Istent, és az Úr dolgait tartja a legfontosabbnak (Róm 8:28). Ékes bizonyíték erre Ruth története.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Olvassuk el Naomi szavait Ruth 1:19-21-ben, majd állítsuk mellé azt, amit 2:20-ban mondott. Miért fogadjuk általában hozzá hasonlóan a rossz dolgokat? Mi nem volt helyes a képben, amit magának Istenről alkotott kialakított?

2.    Beszélgessünk a keddi rész végén olvasható kérdésről. Mit árul el a válaszunk önmagunkról és a gyülekezetünkről? Mi az, ami vonzza az embereket hozzánk? Mi az, ami elriaszthat másokat?

3.    Általánosságban véve hogyan viszonyulnak az emberek a családi kapcsolatokhoz? Mi az, ami erősíti e kötelékeket, és mi gyengíti? Mit tehetünk azért, hogy ki-ki jobban átérezze a rokonai iránti felelősségét?

ÖSSZEFOGLALÁS: Boáz és Ruth helyzetében voltak bizonyos elemek, amelyek nem a legszerencsésebbek a házasság szempontjából, de mindketten igyekeztek, hogy kapcsolatuk tartós, erős legyen. Boáz gondoskodása, nagylelkűsége, és mindkét fél tiszta hite igen fontos tényezőnek bizonyult.

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY: JENNY

Feleségemnek

Mint csiszolatlan, faragatlan, közönséges követ,

sodortál Uram e szépen munkált gyémánt mellé,

titokzatos élet melege lágy tüze elé,

három aprócska visszhangunk fölé.

Hát van az Úristennek humorérzéke,

hogy épp veled kell eggyé formálódnom,

te kemény anyag, te szigorú vonalakba zárt

ékszer, én egyetlen menedékvárosom.

Álmodj csak. Titkaid előttem szentek…!

Csiszolunk együtt gránitot és márványt,

esténként megesszük a Húsvéti Bárányt,

cipelünk együtt kis kereszteket,

akarok jó illatú áldozatot hozni még a mához,

hogy olyan legyek én is, akiről álmodsz.