SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 2–4; 18:1-27; 4Mózes 12:1-4

„Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az  Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét” (Zsid 11:24-25, új prot. ford.).

Mózes az Ószövetség egyik legismertebb alakja, míg felesége, Cippóra a kevésbé ismertek közé tartozik. Nyilván háttérbe húzódott, mivel idegennek érezhette magát az Izráel által lenézett nép tagjaként. Hamarosan több szót is ejtünk róla. Megállapíthatjuk, hogy hűséges feleség volt, aki a kivonulás nehéz idejében is Mózes mellett maradt. Házasságuk révén került Jetró rokonságba Mózessel, ami végül nemcsak Mózesnek, de Izráel egész közösségének is áldására vált. Történetükből számos tanulságot levonhatunk, de talán az a legfontosabb, hogy csodálatos a jó családi légkör, a rossz viszony azonban szörnyű helyzeteket teremt.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Amikor Cippóra hozzáment Mózeshez, fogalma sem volt róla, hogy mi vár még rá. Családjával együtt rengeteget segített Mózesnek, hogy férje végre tudja hajtani Istentől kapott feladatát. A héten azt láthatjuk, milyen nagy áldás a hűséges házastárs és a szerető, összetartó család.

Jákóbhoz hasonlóan Mózes is több száz kilométert bolyongott a sivatagban, majd egy kút közelében lévő településhez ért – persze ez már évszázadokkal később történt. Mindkét férfi az életét mentve menekült: Jákób a bátyja, Ézsau, Mózes pedig a fáraó elől futott. Mennyire más okok hajtották őket!

Miért kellett Mózesnek menekülnie (2Móz 2:11-15)? Mit tudhatunk meg ennek az esetnek a kapcsán Mózes jelleméről? Milyen viszonyban állt népével még akkor is, amikor az egyiptomiak között kiváltságos helyzetet élvezett?

Olvassuk el 2Móz 2:15-17 verseit (lásd még ApCsel 7:23-29). Tette miért nem meglepő annak fényében, amit a jelleméről tudunk?

Amikor Mózes megpihent a kútnál, figyelte, amint Jetró hét lánya vizet húzott az állatoknak. Több pásztor a közelben várt, amíg a lányok megtöltötték az itatókat, majd durván elkergették őket a kúttól, hogy a saját állataikat itassák meg (2Móz 2:17). Mózes képtelen volt eltűrni az igazságtalanságot. Egyiptomban is éppen ez sodorta bajba.

A hét lány egyiptominak vélte Mózest (2Móz 2:19), valószínűleg az öltözete miatt. Ebből is kitűnik, mennyire hatott rá Egyiptom kultúrája. Mózes tehát egyedül volt, ráadásul lerítt róla, hogy idegen. A szövegből nem derül ki, miként csinálta, de nyilván olyan erővel és tekintéllyel lépett fel, hogy el tudta űzni a pásztorokat.

Jetró, másik nevén Reuél (lásd 2Móz 2:18; 3:1) megpirongatta lányait, amiért magára hagyták a bátor férfiút. Vissza is küldte őket meghívásával. Mózes örömmel elfogadta a család vendégszeretetét. Az apa később Cippóra kezét Mózesnek ígérte, aki pedig elvállalta, hogy gondozza apósa nyájait, épp úgy, ahogy évszázadokkal korábban Jákób is tette (2Móz 3:1). Mózes összesen negyven békés évet töltött Jetró otthonában.

Mózest saját népe tagjai közül sodorta valaki életveszélybe. Miért fontos különösen vigyázni, nehogy véletlenül ártsunk a környezetünknek?

Mózes apósának másik neve tehát Reuél (2Móz 2:18), ami azt jelenti: „Isten barátja”. Lehet, hogy ez volt a papi címe. Több példát is találunk az Ószövetségben arra, hogy valakit nem csak egy néven ismertek (Ézsau/Edom, Jákób/Izráel).

Olvassuk el figyelmesen, mit mondott Mózes az apósának, mielőtt visszatért Egyiptomba (2Móz 4:18). Mivel indokolta döntését, és miről nem beszélt? Nem lett volna egészen őszinte?

Ezután nem esik szó Jetróról egészen 2Móz 18:1-12 részéig. Micsoda meglepetés lehetett! A veje állítólag rokoni látogatásra indult, de egy több millió főt számláló nép vezéreként tért vissza. Kétség kívül nagy hatást tett Jetróra ez a fordulat, ezért is áldozott az Úrnak, dicsérte nevét (10–12. versek). A 11. vers talán arra látszik utalni, hogy Jetró több istent is tisztelt.

Olvassuk el újból Mózes második könyve 18. fejezetét. Mi mutatja Mózes apósa iránti mély tiszteletét, noha Jetrónak teológiai téren voltak bizonyos hiányosságai? Mi utal Jetró nagy bölcsességére?

Érdekes, hogy éppen az apósa adott olyan remek tanácsot Mózesnek a nép irányítására vonatkozóan. Más nép tagja, és feltehetően nem egyistenhívő volt. Mózes mégis az Úrtól jövő gondolatként vette, amit apósa mondott, különben nem fogadta volna meg.

Mózes könnyedén visszautasíthatta volna a „pogány” ember tanácsát, de nem tette, hanem megfogadta. Mi a tanulság ebből? Hallgatunk a bölcs tanácsra, még ha attól kapjuk is, akitől nem várnánk?

Milyen történetről számol be 2Móz 4:19-26? Mit tett Cippóra és miért?

Az ókori Közel-Keleten több helyen is gyakorolták a körülmetélést, tehát Isten nem új szokást vezetett be népénél, inkább új tartalommal töltötte meg a régit. E rítust sokan a házasság jelének tartották, és a házasságkötéskor végezték el. Isten azonban kiválasztott népéhez fűződő, különleges kapcsolata szimbólumaként utalt rá. Meghagyta Ábrahámnak, hogy a születés utáni nyolcadik napon házanépe minden férfi tagja legyen körülmetélve (1Móz 17:9-14). Ábrahám 99 évesen vetette magát alá a szertartásnak (17–27. versek).

Ha erre való gondolunk, még érthetőbbnek tűnik, hogy Isten súlyos hibául rótta fel Mózes hanyagságát, aki elmulasztotta körülmetélni fiát. Az Úr megparancsolta Mózesnek, szóljon a fáraónak, hogy engedje el Izráelt. Figyelmeztette az uralkodót, elsőszülött fiára halál vár (2Móz 4:23), ha nem hajlandó elengedni „elsőszülött fiá”-t, Izráelt (22. vers). A következő versben (24. vers) már arról értesülünk, hogy Mózes is a halál szélére került, mert nem metélte körül – valószínűleg az elsőszülött – fiát (2Móz 2:22).

Figyeljünk Isten szempontjaira, amint az alábbi kérdéseket fontolgatjuk:

1.     Tudta Mózes, hogy körül kellett metélni az izraelita fiúgyermekeket?

2.     Tisztában volt a rítus jelentőségével?

3.     Hogyan hatott volna Izráel népére, ha megtudják, hogy vezetőjük nem végezte el a fián, amit Isten az egész népnek meghagyott?

4.     Hogy vette Isten küldötte engedetlenségét?

Mózes olyan feladat előtt állt, ami halálos veszedelemmel járt. Csakis Isten védhette meg. Ebben a helyzetben különösen fontos volt tehát, hogy az isteni rendelkezések egyikéről se feledkezzen meg.

A Szentírásból nem derül ki, miért nevezte Cippóra Mózest „vérjegyesé”-nek (2Móz 4:25). Talán visszataszító, véres szertartásnak tartotta a körülmetélést. Meglehet, hogy először éppen ő tiltakozott fia körülmetélése ellen, most azonban felelősnek érezte magát a történtek miatt. Felmérte, hogy Isten rossz szemmel nézi engedetlenségét, ezért gyorsan elvégezte, amit valójában Mózesnek, Isten emberének már korábban meg kellett volna tennie.

Olvassuk el 4Móz 12:1-3 verseit. Egyesek feltételezik, hogy nem lehetett Cippóra a kúsita asszony, akire Mózes feleségeként utal az Írás, hiszen másutt azt olvassuk róla, hogy midianita volt. E feltételezés képviselői azzal érvelnek, hogy Mózes újra nősülhetett, talán Cippóra halála után. A Biblia azonban nem utal Mózes második házasságára (ami ha megtörténik, kétség kívül nagy eseménynek számított volna). Nem kizárt, hogy kúsitaként is utaltak a midianita Cippórára (Hab 3:7). Találni rá példát, hogy a két jelzőt felváltva használták. A kúsita szó talán régiesebb, költői nyelvezetű részekben fordul elő.

Olvassuk el 2Móz 2:1-9; 15:20-21; Mik 6:4 verseit. E szakaszokból mire következtethetünk Mirjám jellemével, adottságaival kapcsolatban? Milyen kiváltságokat élvezett? Lásd még: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 343–344. old.!

Milyen szégyenletes dologról értesülünk 4Móz 12:1-ben?

A bűneset makacs és szörnyű következményeinek egyike az emberek szívében gyökeret verő előítélet. Még olyan nagyszerű képességekkel megáldott, köztiszteletben álló vezetők, mint Mirjám és Áron sem voltak mentesek ez alól. A helyzetet még csak súlyosbította, hogy Cippóra hűségesen kitartott Izráel népe mellett megpróbáltatásuk idején. 2Móz 4:20 szerint, amikor Mózes felkerekedett, gyermekeivel együtt vele ment Egyiptomba, és éppen ő mentette meg Mózes életét (26. vers). Ki tudja, mi lett volna Izráel népével, ha Mózes meghal! Szomorú, hogy annak a népnek a vezetői között is lábra kapott az előítélet, akik maguk is annyit szenvedtek egy másik nép igazságtalansága miatt!

Valójában mi húzódott meg a Cippóra elleni támadás mögött (4Móz 12:2)?

Mirjám és Áron nyilván gyengülni érezte addigi befolyását, amiért részben Mózes feleségét hibáztatták. Miért? Azért, mert Cippóra apja tanácsolta fivérüknek, hogy vezetőket nevezzen ki a nép fölé, akiknek csak a nehezebb ügyekről kellett Mózest tájékoztatni. A Cippóra elleni támadás nem véletlen, Mózes tekintélyét csorbító elejtett szó lehetett. Áron és Mirjám valószínűleg sosem fogadta el igazán testvérük feleségét, és miután a pusztában találkoztak az aszszony családjával, még inkább lenézhették őket.

Mirõl olvasunk 4Móz 10:29-30 verseiben? Miért tette Mózes ezt az ajánlatot?

Mózes úgy gondolta, ha Hóbábék velük tartanak, rájuk is vonatkozik az Izráelnek szóló ígéret. Ugyanakkor Cippóra sem szakadna el teljesen a családjától.

Miért jelkép értékű az a gondolat, hogy pogányok is részesülnek Izráel áldásaiból? Ézs 56:1-7; Róm 11:17-19

Mózes történeteiből egyértelműen kiderült, hogy Isten az izraeliták felett tartotta óvó kezét. A jövő ígéretesnek tűnt. Ezzel együtt nem könnyű a vándorélet. Igaz, Mózes, a nép vezetője a sógora volt, de Hóbáb mégsem tudta könnyűszerrel eldönteni, hogy saját népét elhagyva egy másikhoz csapódik. Talán ezért is mondott ekkor nemet.

4Móz 10:31-32 szerint még mi késztethette Mózest arra, hogy sógorát ma­rasztalja?

Nem érthető igazán Mózes érvelése, ha arra gondolunk, hogy a felhő ill. tűzoszlop vezette a népet. Amikor a pusztában elkészült a szent sátor, megnyugodott rajta a felhő (lásd 4Mózes 9). A felhőoszlop jelezte a népnek, mikor álljanak meg és mikor induljanak el. Az biztos, hogy Hóbáb nem tudhatta jobban, melyek a legalkalmasabb táborhelyek. Mózes arra gondolhatott, hogy még az Úr vezetése mellett is jól jöhet Hóbáb helyismerete. Hóbáb felhívhatja a figyelmüket bizonyos dolgokra, amelyek hasznukra válnak, miközben követik a felhőoszlopot.

Milyen kérdésekben kell döntenünk a közeljövőben? Mérlegeljük azt is, hogy mi a tetteink mozgatórugója. Ha ezt tisztán látjuk, előfordulhat, hogy változtatnunk kell terveinken? Akkor is jót teszünk, ha lényegében helyesen járunk el, de nem jó szándék vezérel?

Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 304–307. old.

Cippóra ugyan nem volt izraelita, „mégis az egy igaz Istent imádta. Félénk, visszahúzódó természetű, alázatos és odaadó nő volt, akit a szenvedés látványa nagyon megszomorított. Mózes ez okból járult hozzá ahhoz, hogy felesége térjen vissza Midiánba, amikor ő útban volt Egyiptom felé. Meg akarta őt kímélni az egyiptomiakat sújtó ítéletek látványától.

Amikor Czippóra újból csatlakozott férjéhez a pusztaságban, megrendülve látta, hogy a terhek megtörték Mózes erejét. Félelmeit közölte édesapjával, Jethróval, aki Mózes terheinek megkönnyítésére nagyszerű megoldást javasolt. Ez volt a fő oka annak, hogy Miriám ellenszenvvel viseltetett Czippórával szemben. Szenvedve a feltételezett mellőzés miatt, amelyben őt és Áront részesítette, Mózes feleségét tekintette e képzelt mellőzés okának. Arra a következtetésre jutott, hogy Czippóra befolyása akadályozta meg Mózest abban, hogy tanácsukat kérje, mint ahogy korábban tette” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 345. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Az előítélet milyen formái terjedtek el leginkább a társadalomban? Etnikai, vallási, nemzeti, nemi vagy gazdasági? Milyen káros hatását tapasztaltuk a jelenségnek? Hogyan ismerhetjük fel az árulkodó jeleket önmagunkban? Mit tehetünk, hogy a saját hatókörünkben viszszaszorítsuk az előítélet különféle megnyilvánulásait úgy a társadalomban, mint a gyülekezetben, de legfőképpen önmagunkban? Hogyan csökkenthetjük az így kialakult szenvedést?

2. Jetró lányai Mózest először egyiptominak hitték. Ez is mutatja, hogy milyen erősen befolyásolja a kultúra az életünket. Hogyan hat a környezet a hitünkre? Említsünk példát a hitünkkel egyező, és az azzal ellentétes hatásokra is! Melyek a problematikus területek? Minek a segítsége kell hozzá, hogy felülkerekedjünk az efféle gondokon?

ÖSSZEFOGLALÁS: Amikor Cippóra feleségül ment Mózeshez, fogalma sem volt róla, mit tartogat még a jövõ. Személyérõl keveset hallunk, de ab­ból a kevésbõl is kitûnik, hogy családjával együtt igazi áldást jelentett Mózesnek, valóban segítségére volt Istentõl kapott feladata végrehajtásában.

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY: ANYÁM

Áll leeresztett kezekkel a szoba közepén

kissé előregörnyedve csendesen észrevétlen

áll anyám büszkén a világ közepén eltökélten

fiam meddig hordhatlak még Isten kebelén

kérdi alázatos szeme mustármagnyi hittel

hangja olyan mint egy virág az édenkertben

hátára ül a nehéz Válasz fénylő királyi székben

fejére tüzes nyelveket Isten Igéje hint el

életre kiáltó bátortalan kezével int

felém vagy talán sokkal messzebb az űrbe kint

gyermeki álmokat rajzol a tenyerembe

tűzben próbált aranyat rejt a kenyerembe

újra számolja az égen a csillagokat

csak könnyes szemmel látja jól az angyalokat.