SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Ádám és Éva, avagy amit Isten tökéletesnek alkotott

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26; 2:18–3:16

„Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté” (1Móz 2:24).

Ádám és Éva története csodaszépen indul, de szomorúan végzõdik. Isten minden jóval elhalmozta õket. A jóképû férfi és gyönyörû arája testileg, lelkileg tökéletes volt. Pompázatos kerti otthonukban semmi nem adott aggodalomra okot. Isten még az örök élet lehetõségét is eléjük tárta. Házasságuk minden tün­dérmesénél szebben indult.

A történet vége azonban egyáltalán nem mesés, nem mondhatjuk, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Ádám és Éva egy csapásra elveszítette, amit még az utánuk következõ emberek, párok is élvezhettek volna. E fájdalmas példa mutat rá a bûn árára. Legyen tanulság ez az eset arra, hogy mit von maga után, ha eltérünk Isten akaratától!

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Ádámot és Évát Isten eredetileg a saját képére formálta, a Teremtõ képmása rajzolódott ki bennük. Mit jelent ez? Ám még ennél is fontosabb: Mi történt, amikor ezt a képet megrontotta a bûn? Mi a tanulság az elsõ emberpár szomorú esetébõl?

 „Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonnyá teremté õket” (1Móz 1:27).

Mit is jelent a kifejezés, hogy az „Isten képe”? A választ részben a következõ magyarázatból tudhatjuk meg: „férfiúvá és asszonnyá teremté õket”. A férfi és a nõ együtt tükrözi Isten képét A két nem kiegészíti egymást. Az eredeti terv szerint az emberek nem külön-külön, hanem egymás társaságát természetesen keresve élnek. A férfi és a nõ közös élete szükséges a társadalom fennmaradásához és az emberiség történetének folytatódásához.

Istent általában hímnemû tulajdonságokkal szoktuk jellemezni. Az Istenre utaló héber szó a többes számban hímnemû végzõdést kap, és hímnemet jelölõ ragok járulnak hozzá. Istenbõl azonban nem hiányoznak azok a tulajdonságok sem, amelyek a nõkben fordulnak elõ gyakrabban. A Biblia említ Istennel kapcsolatban olyan képeket is, amelyek inkább a nõi nemre jellemzõek.

Milyen tulajdonságokkal utalnak Isten tetteire az alábbi igehelyek? 5Móz 32:11; Ézs 49:15-16; 66:12-13; Hós 13:8; Mt 23:37

Már az Istenség többes száma is tekinthetõ utalásnak a különbözõség egységére. Az Istenre vonatkozó személyes névmás többes szám elsõ személyû: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1Móz 1:26).

Milyen szempontból mondhatjuk, hogy az Istenség többes száma is alátámasztja azt a gondolatot, hogy a férfi és a nõ együtt tükrözi Isten képét?

Szükségszerû, hogy az Istenség több személybõl álljon, hiszen Isten a szeretet. A szeretethez elengedhetetlen, hogy van, aki és akit szeret. A férfi és a nõ kapcsolata is ezt a többességet tükrözi. Istenhez hasonlóan az ember számára is természetes, hogy a szeretet egységében éljen. A szeretet alapvetõ kapcsolat, ezért élünk, nélküle nem lehet teljes az életünk. Persze nemcsak a házassági kapcsolatra korlátozódik ez az érzelem. Az egyedülállók – Jézus is közéjük tartozott – más módon fejezhetik ki szeretetüket!

Mit árul el a szeretet lényegérõl Jézus értünk vállalt kereszthalála (Jn 15:13)?

Miért adott Isten feleséget Ádámnak? 1Móz 2:18

Miért nem volt jó Ádámnak „egyedül”? Végül is körülvették az állatok, és Istennel is találkozott.

1Móz 2:18-22 arra látszik utalni, hogy Isten csak azután teremtette meg az asszonyt, miután az állatok megkapták nevüket, pedig jól tudta, a férfinak is társra van szüksége. A bibliai történetet olvasva érezzük Ádám erõsödõ magányát. Isten sorra hozta elé a különbözõ állatokat, madarakat, amelyeket elnevezett, és közben bizonyára felfigyelt rá, hogy mind kettesével jöttek. Egy nevet adott a pároknak, persze észre kellett vennie, hogy az egyik hím, a másik nõstény. Olyan társat találtak egymásban, amit a többi állatnál hiába kerestek volna. Ádám viszont „hozzá illõ segítõtársat nem talált” (1Móz 2:20). Így még feltûnõbb volt egyedülléte.

Isten teremtõi munkája során, alkotását szemlélve minden nap végén azt mondta, hogy „jó”. Ádám magányára utalva is használta ezt a szót, csak ellentétes értelemben: „nem jó”.

Mit mondott Isten az asszonyról, akit Ádám feleségéül szánt? 1Móz 2:18

Isten nem segéderõt adott Ádám mellé, inkább olyasvalakit, aki megfelelõen kiegészítette. A héber szó értelme: „mint az ellentéte”. Társa nem egyszerûen segítség, aki elkészíti az ételt, gyermekeket szül vagy mondjuk gondozza a kertet. Isten azt akarta, hogy Éva legyen az, aki kiegészíti Ádámot, bizonyos értelemben az ellentéte, igazi partnere legyen. Értékét saját személyisége adja. A segítõtárs gondolata nem azt sejteti, hogy kevésbé volna értékes, mint az, aki mellett áll, hiszen számtalanszor olvashatjuk azt is a Bibliában, hogy Isten segíti az emberiséget (lásd Zsolt 30:11; 54:6; 121:2; Zsid 13:6).

Sokan szenvednek a magánytól. Hogyan enyhíthetjük a környezetünkben élõk gondjait ezen a téren?

1Móz 2:23-ban Ádám elõször nem érzelmeinek adott hangot, inkább megkönnyebbülését fejezte ki. Elsõ szavát úgy is fordíthatjuk héberbõl, hogy "most" vagy „ekkor”, a legtalálóbb mégis ez: „végre”. Most végre talált valakit, akivel igazán azonosulni tud. Éva nemcsak a segítõtársa lett. A szó valós értelmében a férfi része volt, mivel Isten Ádám bordáját felhasználva teremtette. Matthew Henry úgy fogalmazott, hogy Isten az asszonyt „nem [Ádám] fejébõl alkotta meg, hogy fölé kerekedjen; nem is a lábából, hogy letiporják. A férfi oldalából vett ki az Úr, hogy az asszony egyenlõ legyen társával, karja alatt védelmet találjon, szívéhez közel szeretetet kapjon”.

Milyen fontos pontra utal 1Kor 11:11-12 verseiben Pál apostol a férfi és a nõ viszonyát illetõen?

1Móz 2:24 értelmében a házasságkötéssel hogyan változnak a családi kap­csolatok és a fontossági sorrend?

Vannak olyan országok, ahol a szokás szerint az új házas az esküvõ után elhagyja szülei otthonát, és párja családjához költözik. A fentebb idézett szöveg nem erre kötelez. Az viszont valóban benne van a vers jelentésében, hogy úgy a férjnek, mint a feleségnek változtatnia kell addigi fontossági sorrendjén. Attól kezdve nem a szülõ szava az elsõ. Igen komoly dolog ez olyan társadalmi környezetben, mint amilyen az ószövetségi is volt, amelyben a gyermekek egész életükben megkülönböztetett tisztelettel viseltettek szüleik iránt. Természetesen ennek ma is így kell lennie, de a házasságkötés után elsõsorban a házasfelek tartoznak össze.

1Móz 2:24-re utalva Jézus kijelentette, hogy a férj és a feleség „többé nem kettõ, hanem egy test” (Mt 19:6). A férjnek és a feleségnek eggyé kell válni társadalmilag, érzelmileg és lelkileg is, ahogy a Szentháromság is három személybõl áll, mégis egy. A férj és a feleség ebben is tükrözi „Isten képé”-t.

A házasságban élõk hogyan változtassanak a hozzáállásukon, hogy egységük mind szorosabbá váljon? Az egyedülállók min változtassanak, hogy jobb, szorosabb kapcsolatot tarthassanak fenn a környezetükkel?

1Móz 3:1-6 verseiben több olyan részt is találunk, ami arra utal, hogy Éva egyedül volt, amikor engedett a kísértésnek. (1) A kígyó csak az asszonyt szólította meg. (2) A leírás azt sugallja, hogy Ádám nem volt ott, csak akkor esik róla szó, amikor Éva megkínálta a gyümölcsbõl. (3) Ádám azért kapja a büntetést, mert hallgatott az asszonyra, nem pedig a kígyóra.

Ennek ellenére több bibliafordítás és bizonyos kommentátorok is azt feltételezik, hogy Ádám Évával együtt volt, amikor a kísértõ kígyó megkörnyékezte (1Móz 3:6). A héberben több szót is fordíthatunk -val, -vel értelemben. Ezek közül kettõ jelentõsebb, az etzel és az im. Az idézett szakaszban az utóbbi fordul elõ.

Az etzel elöljárót akkor használják a héberben, amikor egy bizonyos dolog melletti, ahhoz közeli helyre utalnak (lásd 1Móz 39:15, 18). Ezzel ellentétben az im kapcsolatot jelöl. Ézs 7:14; 8:8, 10 verseiben az „Immánuel” név az im elõtaggal kezdõdik, tehát azt jelenti, hogy „velünk az Isten”. A kapcsolatra, nem pedig a helyre vonatkozik. 1Móz 3:6 versét tehát nem kell feltétlenül úgy értenünk, hogy Ádám Éva mellett állt a kísértés idején. 1Móz 3:12-ben Ádám a kapcsolatra utalva ugyanazt az elöljárót használta, amikor arra célzott, hogy Isten adta mellé az asszonyt. Ezért mondhatjuk, hogy Éva talán nem enged a kísértésnek, ha Ádámmal van. „Az angyalok figyelmeztették Évát, hogy napi munkája végzése közben ne távozzon el férjétõl. Vele kevésbé veszélyezteti a kísértés, mint amikor egyedül van” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 28. old.).

A mai gondolatok fényében hogyan értelmezhetjük tehát az alábbi verseket?

Péld 11:14 ______________________________________________________

Préd 4:9-11 _____________________________________________________

Jak 5:16 ________________________________________________________

Kaptunk már segítséget, védelmet, tanácsot valakitõl? Szívesen vesszük, netalán adjuk a segítséget, ha szükség van rá? Említsünk meg egy esetet, amikor mások jelenléte, ill. segítsége kifejezetten fontos volt!

„Epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik terajtad” (1Móz 3:16).

Ádám és Éva egy csapásra elvesztett mindent: ártatlanságot, uralmat, halhatatlanságot, édeni otthont és biztonságot, majd rájuk szakadt a bûntudat, félelem a nagyvadaktól, számkivetettség, küzdelem, harc a létért, halál stb. A tökéletes összhangban, szeretet-kapcsolatban élõ pár minden nehézséget átvészelhet együtt, azonban Ádám és Éva többi vesztesége mellett addigi ideális kapcsolatuk is megromlott.

Ádámból elõtört az uralkodási hajlam, ami ártott viszonyuknak. Isten elõre látta, hogy lesznek férfiak, akik visszaélnek vezetõ szerepükkel, és erõszakkal törnek uralomra. Nem Isten rendelte el, hogy ez így legyen; nem mondta Ádámnak, hogy ezt tegye. Évához szólt az Úr, és neki mondta el, mi lesz bûne következménye. Ez ellentétben állt azzal, amilyennek Isten eredetileg elgondolta a férj-feleség kapcsolatát.

Mire utal Pál apostol 1Tim 2:1-14-ben, és milyen összefüggést lát a bûnesettel?

A Biblia azt tartja megfelelõ hozzáállásnak, ha a nõk engedelmeskednek férjüknek (1Pt 3:1). Péter apostol Sára példáját említette, aki szintén engedelmeskedett Ábrahámnak, majd hozzáfûzte, hogy akkor nem kell félniük (1Pt 3:6). A férjeket pedig arra tanította az apostol, hogy szeretettel és tisztelettel bánjanak feleségükkel. Figyelmeztette is õket, hogy ha nem így tesznek, eredménytelenek lehetnek imáik (7. vers). Ezek a tanácsok a bûneset utáni kapcsolatokra vonatkoznak.

Hogyan hozhatjuk helyre a hibát, ha fájdalmat okoztunk pl. a házastár­sunknak, barátainknak? A múltat nem másíthatjuk meg, de mit tehetünk a kapcsolatok jobbá tételéért?

Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „Az édeni 'minta-otthon'” címû fejezete, 25–27. old.

„A teremtéskor Isten Ádámmal egyenlõvé alkotta Évát. Ha engedelmesek maradtak volna Isten iránt – összhangban a szeretet nagy törvényével – egymással is mindig összhangban lettek volna. De a bûn viszályt hozott, egységük csak úgy tartható fenn, ha az egyik enged a másiknak… Ha az elbukott emberiség gyakorolta volna Isten törvényének elveit, ez az ítélet – bár a bûn következménye volt – áldást jelentett volna nekik. De mivel a férfi visszaél felsõbbségével, az asszony sorsa nagyon sokszor keserves, és élete terhes” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 33. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Miért jó, ha van valaki, aki elsõ az egyenlõk között, aki vezet akár a családban, akár bizonyos szervezeteknél vagy a társadalom szélesebb körében? Miért lehet így jobb eredményeket elérni? Milyen elõnyökkel jár ez a felállás? Milyen veszélyektõl kell tartanunk?

2.        Beszélgessünk a szerdai részre adott válaszainkról. Mit tanulhatunk egymástól? Hogyan segíthetünk társainknak a csoportban? Mit jelenthet a csoport támogatása annak, aki éppen valamilyen problémával küzd?

3.        E negyedévben a tanulmányok elsõsorban a házassággal kapcsolatosak, de az itt érintett elvek más kapcsolatokra is vonatkoznak. Sorol­junk példákat!

4.        Mit tehet a gyülekezet közössége, ha tudomást szereznek róla, hogy otthon bántalmazzák az egyik tagot, egy nõt? Hogyan lehet igazán segíteni?

ÖSSZEFOGLALÁS: Isten azt akarta, hogy az Ádám és Éva között eredetileg meglévõ egyenlõség, kölcsönös szeretet és tisztelet jellemezze minden pár életét. A tökéletes tervet azonban sajnos megrontotta a bûn, így mára sok házasság nézeteltérésektõl, küzdelmektõl lesz viharos. Kérjük Istent, hogy Szentlelke által rajzolja ki bennünk képét!

ISTENNEL JÁRNI SZÜNTELEN „Az odafelvalókkal törõdjetek, nem a földiekkel… Mikor Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, õvele együtt, megjelentek dicsõségben” (Kol 3:2-4).

„Azért viszi majd Isten a mennybe egyháza tagjait, mert már a földön is vele járták az élet útjait. Tõle kaptak erõt és bölcsességet, hogy megfelelõen szolgálhassák az Urat. Azok a férfiak és nõk jutnak el a mennybe, akik most alázattal és bûneiket megbánva imádkoznak, akiknek szíve nem felfuvalkodott, nincs hiúsággal tele. Valóban Krisztust képviselik, akár hívõkkel, akár másokkal van dolguk.

Aki már most nem leli örömét abban, hogy Isten dolgairól beszéljen és gondolkozzon, nem élvezné az eljövendõ életet sem, ahol mindig Isten közelségében lehetünk, hiszen az Úr az emberek között lakozik majd. Aki viszont szeret Istenre gondolni, ott lesz igazán elemében, ahol a menny légkörét szív-hatja be. Igazi boldogság tölti el az ottani társaságban és élvezetek között azt az embert, aki már a földön is örömmel gondol a mennyre…

A hívõ ember földi élete során érzi, hogy nem ez az igazi otthona, Is-ten pedig pecsétjét helyezi rá, kifejezve, hogy hozzá tartozik. A menny azoké lesz, akik mélyen vágyakoznak utána, akik az általuk óhajtott céllal arányban álló erõfeszítést is hajlandóak megtenni azért, hogy ott lehessenek. Mennyei gondolatok foglalkoztatják azokat, akik elnyerik a mennyei otthont” (Ellen G. White: My Life Today. 341. ol