A tanulmány célja

1. Megmagyarázni, hogyan befolyásolhatják a kulturális különbségek a keresztény értékrendet.

2. Elmélkedni a Föld minden táján élő családok és közösségek fontosságáról.

3. Rámutatni arra a tényre, hogy a lelki értékek és meggyőződések a személyes tapasztalat alapján fejlődnek.

A tanulmány vázlata

I. A keresztény elvek fölötte állnak minden kulturális különbségnek (1Kor 12:13)

1. A keresztény elvek által meghatározott mércét nehéz próbának veti alá a világ különböző részein megnyilvánuló más és más kulturális gyakorlat.

2. A keresztényeknek nem szabad részrehajlóknak lenniük, és hirdetniük kell az evangéliumot minden embernek, nemzetiségtől függetlenül.

3. A keresztény elvek tekintetében nem megengedett a megalkuvás, még a különböző kulturális gyakorlatokhoz való alkalmazkodás végett sem.

II. A család és a közösség (Józs 24:14-15)

1. A. A világ számos részén nagy fontosságot tulajdonítanak a családnak és a közösségnek.

2. B. A családi életet szabályozó keresztény elvek mindenütt a világon egyetemes érvényűek.

3. C. A családoknak alkalmazkodniuk kell a változásokhoz, a lelki dolgok iránti viszonyulásuknak azonban változatlannak kell maradnia.

III. A személyes lelki értékek fejlődése (Ésa 54:13; Jer 31,33, 34)

1. A keresztény értékrendszernek egyik nemzedékről a másikra öröklődnie kell.

2. Minden embernek saját tapasztalatai által kell fejlesztenie hitét és személyes lelki értékeit.

Magyarázat

I. Bevezetés

A hívő család azt az “utat” keresi, amely a lelki és érzelmi egészség felé visz, és kerüli a tragikus következményekhez vezető “utakat” (lásd Mt 7:13 versét). Kérd meg csoportod tagjait, hogy beszéljék meg: Isten “útja” mi módon ajándékozta meg értelemmel személyes és családi életüket?

II. Amikor a hívő családban van egy “tékozló fiú”

Lehet, hogy csoportod némely tagjának a gyermeke elhagyta az egyházat. Ha megbeszélésre kerül a kérdés, légy együtt érző, kedves és tapintatos. Mindenkinek megvan a maga egyedi története. Ne ajánlj sablonos megoldásokat. Ne te döntsd el, ki a hibás az illető helyzetért!

Rendkívül szuggesztív Jeremiás 6:16-17: “Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!”

Isten az akarat és a választás szabadságával teremtett bennünket. Nem fog senkit sem arra kényszeríteni, hogy az Ő útját járja. A szülőknek sem kell kényszeríteniük gyermekeiket arra, hogy ezt tegyék.

Noha Isten nem kényszerít senkit a követésére, kitartóan keresi az elveszett lelkeket. Ha hisszük, hogy Isten szeretett gyermekei javát akarja, akkor engedjük, hogy végezze munkáját.

A hívő család egy a bűn által szüntelenül ostromolt világban él. Az ördög eltökélt szándéka szétválasztani a családokat, a következő koordináták mentén:

• A népszerű kultúra. A tévé, a mozi s a különböző szórakoztató előadások rendszerezetten deformálják a család mennyei eszményét. Beszélgessetek a csoportban ezekről a deformációkról.

• Kihez tartoznak? Egy adventista főiskola diákjait megkérték, készítsenek egy listát arról, hogy mi a gondjuk a gyülekezeti közösséggel. A legfontosabb aggodalmi ok azon meggyőződésük, hogy a gyülekezetnek nincsen szüksége rájuk. Különböző módon tudtukra adták, hogy hallgassanak, üljenek a hátsó sorokba, és legyenek minél észrevétlenebbek. Ezek az ifjak úgy gondolták, hogy majd egyszer, valamikor nekik is meglesz a helyük a közösségben, de most még nem jött el ez az idő.

Melyek a következményei ennek az érzésnek? Hogyan változtatható ez meg?

• Minden családban bekövetkeznek változások. Megértik-e a keresztény vőlegények és menyasszonyok, mit jelent igazán házasságkötési esküjük? Az idült betegségek, a munkahely elvesztése, a gyermek elhalálozása, az egyik házasfél alaptalan meggyanúsítása – ha ismernénk előre a jövőt, sok esküvőre sor sem kerülne.

• Hívő fiatalok. A szerdai tanulmány negatív megjegyzéseket gerjeszthet egyesekben, ami az adventista fiatalokat illeti. Mindezek ellenére, mivel sok ideig dolgoztunk az egyház ifjúságával (mi, azaz Sue és Don Murray), elmondhatjuk, hogy bátorít sok ifjú adventista hitélete. Például: egy fiatalember, aki három éven keresztül dolgozott velem (Donnal), minden imáját ezekkel a szavakkal zárta: “Szeretünk, Urunk, és alig várjuk már, hogy értünk jöjj, és hazavigyél bennünket!” Hány felnőtt ismerősöd tanúsít ilyen lelkületet és bizalmat Jézus visszajövetele iránt?

• Megtanulandó leckék. Amióta el kezdtem fiatal pedagógusokat alkalmazni a campus internátusába, minden jelentkezőnek feltettem a következő kérdést: “Milyen pozitív lelki értékeket örököltél a szüleidtől, amely értékek meghatározzák mai identitásodat?” A válaszok nagyon tanulságosak voltak, s csak alig változtak az évek folyamán. Íme, néhány ezek közül: “Isten szeret engem!” “Bármiért képes vagyok imádkozni.” “Végül az igazság felszínre kerül.” “Magam döntök saját érzéseimet és cselekedeteimet illetően.” “Az élet lehet igazságtalan, de ez még nem lehet ok arra, hogy én is igazságtalanul bánjak másokkal.” A jellem azt jelképezi, hogy ki vagy valójában, és egész életed során elkísér, egészen a mennyig.” “A következményektől függetlenül, mondd mindig az igazat!” Folytathatnám tovább a véleményeket, de hiszem, hogy ezek a példák elégségesek ahhoz, hogy tudtunkra adják: a gyermekek csodálatos dolgokat tanulnak szüleiktől. Sőt, mi több: a bölcs ifjak kifejezetten értékelik azt, hogy szüleik nem csak szavaikkal tanították meg ezekre az értékekre, hanem cselekedeteikkel és példamutatásukkal is.

Nehéz leírni azt a lelkesedést, amit akkor él meg valaki, amikor megismeri Jézust. Amikor Valit megismertem, telve volt dühhel és nagyon csalódott volt. Beiratkozott az egyetemünkre, miután, még abban az évben, már két egyetemről is kirúgták. És még csak október havában voltunk! Ugyanabban az évben az édesanyja megkeresztelkedett, az apja pedig hősi halált halt Vietnámban. Az anyja férjhez ment egy nálánál jóval idősebb férfihoz, aki távolról sem hasonlított háborúshős apjához.

Vali dohányzott, ezért egy a dohányzásról való leszokást elősegítő programot is szerveztünk. Az eredmény: Vali öt nap alatt napi egy pakkról “felment” napi kettőre! Végül annyira önromboló lett az életvitele, hogy megkértem, távozzék az egyetemről.

Mindezek ellenére, majdnem kilenc hónap után, újra megjelent a campusban. Az egyik hippi társaság tagja volt. Az illető közösségben valaki, aki Jézus “követőjének” vallotta magát, beszélt neki az evangéliumról. Elhatározta, hogy hazamegy, és beszél Jézusról az édesanyjának is, mivel nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy szolid a kapcsolata Jézussal. Útközben benézett az egyetemre is, hogy meglátogasson: akarta tudni, hogy értem-e igazán az evangéliumot.

Nem félek attól, hogy téves irányba haladna az egyház. Isten áll a kormánykeréknél, és minden eszközt fel fog használni avégett, hogy kinyilatkoztassa előttünk kegyelmét, minden eszközt, mely szükséges tökéletességre igyekvő egyháza, gyermekei számára. Az evangélium üzenete a Szentlélek erejével társítva legyőzheti még a legelszántabb ellenállást is.

Személyes bizonyságtétel

Ábrahám mint Isten tanúja rendkívüli esettanulmány alanya és modell minden kor embere számára. Ábrám, akit Isten kihívott a bálványimádásba süllyedt kultúrából (s akit annak a ténynek az igazolásaként, hogy minden hívők atyja, Ábrahámnak nevezett el), megőrizte lelki ítélőképességét és hűséges maradt Isten parancsolataihoz és az igazi istenimádathoz (1Móz 26:5). Ábrahám Isten iránti hűsége hite gyümölcse volt, nem gyökere (1Móz 15:6; Neh 9:7-8). Ily módon ő az új szövetség hitének példaképe a pátriárkák korában.

Isten nomád életmódra hívta el Ábrahámot, hogy így fényként, bármerre járt, beragyogja a lelki sötétségbe süllyedt, züllött világot. Ábrahám életmódja sok tekintetben hasonlított a környező népek életéhez: sátorban lakott, állattenyésztéssel foglalkozott, egyszerűen étkezett és öltözködött, bálványimádásban azonban soha nem vett részt. Békés jellemével, erkölcsi integritásával, nemes bátorságával, önzetlen magatartásával és Istent dicsőítő, szeplőtlen imádatával a világ útjai fölé emelkedett (1Móz 13:5-13; 14; 15:5-12; 17:1-2). Otthonában mindenkit Isten útjának követésére tanított és vezetett (1Móz 18:19). A tisztelet, amellyel Istenhez viszonyult, meggyőző példa volt számukra.

Mi több: Ábrahám misszionárius volt a hitetlenek között. “Bárhol állította fel sátrát, mellé egy oltárt is emelt, amin áldozatot mutatott be Istennek. Miután összeszedte a sátrát, az oltár ottmaradt, és sok tévelygő kánaánita, aki megismerte Istent Ábrahám magatartásából, megállt mellette és áldozatot mutatott be Jehovának” (Ellen White, Nevelés, EVS, 2001, 149, román nyelvű kiadás).

Elmélkedj a következőkön: Miként érintette volna Ábrahám hírnevét az, ha elfogadta volna Szodoma királyának jutalmát a rabok kiszabadításáért? Nem tűnt volna inkább zsoldosnak, mint szabadítónak?

Elmélkedésre:

László testvér, a szombatiskola egyik tanítója, elhatározta, hogy meglátogatja a Kőműves családot, csoportja tagjait. Kőműves Feri vegyészmérnök volt, felesége, Melinda kórházi laboráns. Két, rendkívül értelmes, de rettenetesen rakoncátlan gyermekük volt. László testvérnek e látogatással volt még egy teljesítendő küldetése: meggyőzni a Kőműves házaspárt, legyenek aktívabbak a szombatiskolai csoportban. A legtöbbször még a lecke címét sem tudták!

László testvér magával vitte feleségét, Ingridet is, aki érzékeny és a párbeszédre nyitott személy volt. Otthon találták Kőműveséket. Feri egy focimeccset nézett a tévében, a felesége, a másik szobában, a gyermekekkel veszekedett a tévékanálisok miatt: nem tudták eldönteni, mit nézzenek. A gyermekek a rajzfilm mellett szavaztak, az anyjuk pedig kedvenc szappanoperáját nézte volna meg. A reklámszünetben átkapcsolt a rajzfilm-csatornára. Elég nagy volt a felfordulás a házban, pedig László testvér előre bejelezte látogatását. Melinda megkérte őket, nézzék el neki, hogy késik tíz percet, de nem hagyhatja ki az epizód végét. Addig is Feri örömmel elbeszélgetett vendégeivel. Társalgott velük, szemei azonban a focit nézték, s közben csípős megjegyzéseket tett kedvenc csapata játékosainak baklövéseire. Tíz perc múlva bejött Melinda is, és újfent elnézést kért, ezúttal azért, hogy nincs mivel megkínálja őket. Azt mondja, nincs ideje főzni, pedig néha lenne kedve szakácskodni. Inkább félkész ételeket vásárol az élelmiszerboltból. Időközben a másik szobában a gyermekek rendesen összevesztek, majd összeverekedtek. Feri megtorló intézkedésekhez folyamodott. A látogatás végén alig voltak képesek imádkozni. László testvér és felesége megértette, miért marad kinyitatlan Kőművesék szombatiskolai leckekönyve. Mindannyian tévéfüggők voltak.

Gyakorlati kérdések

1. A lelki élet és az életstílus mely aspektusait érinti a tévé?

2. Milyen stratégiát kellene alkalmaznia László testvérnek és feleségének ahhoz, hogy igazi, keresztény értékeken alapuló üzenetet közvetítsen a Kőműves család számára?

3. Milyen programot működtethetne a gyülekezet a tévémentes lelki élet iránti erős vonzódás előidézésére? Említsetek a Bibliából olyan esetet, amikor valaki erkölcstelen jelenetet nézett végig, s ezzel beengedte életébe a bűnt.