A tanulmány célja

1. Megmagyarázni az apa és az anya szerepét az otthonban.

2. Bebizonyítani, hogy a pozitív hozzáállás kellemesebbé teszi az otthont.

A tanulmány vázlata

I. Az apa befolyása az otthonban (Péld 27:23)

1. Az imalelkületben élő apa gyermekei javára törekszik.

2. Az apa befolyásának közvetlen hatása van gyermekei fejlődésére.

3. A gyermekek lelki vezetést várnak el apjuktól.

II. Az apa és az anya jelenléte az otthonban (Péld 13:24; 31:10)

1. A szülők kölcsönös szeretete és tisztelete pozitív módon befolyásolja a gyermekek jólétét.

2. Ahhoz, hogy teljesíthesse férji és apai felelősségeit, a bölcs férfi az Úr vezetését fogja szüntelenül keresni.

3. A szeretettel alkalmazott fegyelmezés lényeges a gyermekek jó útra való terelésében.

4. Az imalelkületben élő asszony szorgalmasan családja szükségeinek betöltésére törekszik.

III. Az otthon légköre (Péld 17:22)

1. A vidám hangulat kellemessé teszi az otthon légkörét.

2. A düh lappangó felgyülemlésének elkerülése érdekében az otthon problémáit azonnal meg kell oldani, a szeretet és a megbocsátás lelkületében.

Magyarázat

A házaspárok és családok számára rengeteg gyakorlati tanácsot és bölcs gondolatot jegyeztek le. Osszátok meg egymás között a csoportban családotok nemzedékről nemzedékre átörökített néhány tapasztalatát.

Az alábbi tanácsokat és bölcs gondolatokat a Szentírásból, Ellen White könyveiből és más keresztény írók írásaiból válogattuk ki:

“Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133:1).

“Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az Ő útjaiban jár” (Zsolt 128:1).

“Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle” (Lk 12:48).

“Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jönnek, és míg el nem jönnek azok az esztendők, amelyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!” (Préd 12:3).

“Az egyik legborzasztóbb érzés, amit valaki megtapasztalhat ebben az életben, az, amikor rájön, hogy azok a dolgok, amelyek elsőbbséget kellene hogy élvezzenek az életében, a második, harmadik helyre vagy még hátrébb tolódnak a prioritások sorrendjében. A helyzet pedig még kétségbe ejtőbbé válik, amikor ráébredsz ennek következményeire” (Stephen Covey, The 7 Habits of Highly Succesful Families, 113).

“Mindaddig, míg kitartunk a bíró vagy az esküdtszék szerepe mellett, ritkán fog megtörténni, hogy azzal a befolyással rendelkezzünk, amellyel szeretnénk” (uo., 211).

“A kommunikáció művészet, s mint olyan, fegyelmet és időben tartalmas gyakorlatot kíván meg. Az elején ez a gyakorlat unalmasnak, elégtétel nélkülinek tűnhet. Sokan lemondanak róla, vagy a rövidebb utat választják, de mindazok, akik kitartanak a gyakorlásában, mély és tartós kapcsolat lesz a jutalmuk. Ahogy a zenész is az illető hangszer mesterévé válik, a házastársak is házasságuk gyönyörű dallamává tehetik az egymás közötti kommunikációt” (Richard Exley, Marriage in the Making, 80).

“Ahogy szükségünk van Isten segítségére a kísértések feletti győzelemben, az imádkozás művészetének elsajátításában és az Isten felnőtt fiaivá való válásunkban, ugyanúgy szükségünk van a mennyei erőre ahhoz, hogy azzá a férjjé/feleséggé váljunk, akire családunknak szüksége van. Ahogy Isten kész segíteni nekünk életünk minden területén, segíteni fog abban is, hogy imalelkületben élő férjekké/feleségekké váljunk” (uo., 49).

“A gyülekezetnek legeslegelső sorban annak a helynek kell lennie, ahol az evangéliumot hirdetik, s ahol Krisztust Urunkként és Megváltónkként dicsérhetjük. Emellett azonban – Isten akarata szerint – a gyülekezetnek olyan közösségnek kell lennie, amely támogatja és gondozza tagjait” (Gary Smalley/John Trent, The Blessing, 190).

“A kapcsolatok és nem a megvalósítások vagy az anyagi szerzemények számítanak a leginkább az életben” (Rick Warren, The Purpose Driven Life, 125).

“A házasság az esetek többségében a legkeserűbb iga. Ezrek vannak, akik házasságkötés nélküli házasságban élnek. A mennyei könyvek telve vannak a házasság köntöse alatt rejtőző szenvedéssel, gonoszsággal és visszaéléssel.” (Ellen White, Boldog otthon, “A házastárs kiválasztása” című fejezet).

“A szülőknek egymás iránt szeretetet és tiszteletet kell tanúsítaniuk, ha azt szeretnék, hogy az iménti tulajdonságok gyermekeikben is kifejlődjenek” (uo., “Az apa a ház kapcsa” című fejezet).

“Jaj annak a férfinak, aki olyan nőt vett feleségül, aki képtelen hallgatni anélkül, hogy tanácsot is adna” (Extley, Marriage in the Making, 53).

“Túl sokat vársz el! A férj/feleség szerethet, meghallgathat és támogathat téged, érzelmi állapotodért azonban nem ő a felelős. Az ehhez hasonló alaptalan elvárások előkészítik számodra a csalódásba torkolló utat, amely érzéstől nem áll messze a kétségbeesés és a neheztelés” (uo., 33).

“Annakokáért felöltözvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, amikor megjelenik” (1Pt 1:13).

“Minden házasságnak romantikusnak kell lennie. Sajnálom azokat a házaspárokat, amelyek elűzték otthonukból a romantikát. Mindazonáltal egy házasságnak a túléléshez többre van szüksége, mint csupán romantikára. Ugyanis nem éppen romantikus egy egész éjjelt átvirrasztani a beteg gyermek mellett, főleg, ha a harmadik vagy negyedik éjszakáról van szó. Egyáltalán nem romantikus az sem, ha gondozni kell a náthás élettársat, vagy tisztába tenni a kisgyermeket. Sok olyan aspektusa van a házasságnak, amely a legkevésbé sem romantikus, s amely sokkal többet igényel, mint csupán vak szenvedélyt. A kizárólag romantikus szeretet érzelmeken alapszik, míg a valódi, hiteles szeretet elkötelezettségen és odaszentelődésen is. Az elkötelezettség és nem a romantikusság az, ami megsegíti a házaspárokat túltenniük magukat az élet nehéz időszakain” (Stephen Grunlan, Marriage and the Family: A Christian Perspective, 74).

Személyes bizonyságtétel

Talán nincs a világon még egy könyv, amely annyi gyakorlati tanáccsal szolgálna a házasságra és a családra vonatkozóan, mint a Példabeszédek könyve. Salamon, az akkori világ legbölcsebb embere, megértette, hogy a családok képezik azokat a “téglákat”, amelyekből a társadalom felépül. Rájött arra, hogy ez a téma elsőrendű fontosságú.

Salamon ihletett gondolatai nem azzal a céllal születtek, hogy humoros kontextusban idézzék őket vagy viccként a másik nem ellen alkalmazzák. Ezeknek a tanácsoknak tükörként kell működniük, amely segít javítanunk önmagunkról alkotott képünkön. Salamon legfontosabb elve, amelynek alapján úgy a férjek mint a feleségek javíthatnak magatartásukon, ez: “Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál! Minden te útaidban megismered Őt. Akkor Ő igazgatja a te útaidat” (Péld 3:5-6).

Ami a férfiakat illeti, Salamon az erkölcsi megtisztulás (Péld 7) és a saját feleségük iránti szeretetteljes hűség mellett mond védőbeszédet (Péld 5:15-19). E két elv betartásával megelőzhető a házassági gondok zöme. Vajon azért tett volna Salamon annyi megjegyzést a frusztrált feleségek magatartására, mert sokuknak érzéketlen, uralkodni vágyó férjük volt? Az egész vallásos irodalomban nem találunk szebb leírást a szorgalmas és erényes feleségről, mint Példabeszédek 31:10-31 verseiben.

A feleség itt említett tulajdonságai akkor fejlődhetnek a legharmonikusabban, ha a férj nyíltan értékeli azokat.

“Ha természetetek nem hasonló beállítottságú, nem szolgálná-e Isten dicsőségét, ha megváltoztatnátok azt? A férj és a feleség tanúsítson egymás iránt tiszteletet és szeretetet. Vigyázzanak lelkületükre, szavaikra és cselekedeteikre, hogy semmi olyat ne tegyenek, vagy mondjanak, amivel ingerelnék vagy bosszantanák egymást. Törődjön mindenki a másikkal, és tegyenek meg mindent erejükhöz mérten, hogy erősítsék egymás iránti vonzalmukat” (Ellen White, Boldog otthon, “A családi élet színvonala” című fejezet).

Az ilyen családi élet, amely nagyon ritka, szemlélteti, mennyire megszépítő hatása van az evangéliumnak.

Bölcs Salamon erkölcsi bukása is igazolja, hogy többre van szükség a bölcsességnél ahhoz, hogy megmaradjunk az egyenes úton: szükségünk van Isten kegyelmére (lásd 1Kir 11:1-4; 1Kor 1:30-31).

Elmélkedésre

Úgy vélekednek róluk, mint akik példaként szolgálnak a házaséletre. A valóság azonban kettős arcúságukat rejtegeti. A látszat dicséretreméltó. Mosolyogva, kézen fogva mennek az utcán, otthon azonban a férj lélektani, sőt, néha testi terrornak is kiteszi a feleségét. Nem képes felfogni, hogy a feleségének is lehet igaza, ezért az egyetlen vélemény, amelyhez tartani kell, az az övé. A házban a férj hozza a pénzt a házhoz, ő végzi a bevásárlást, és ugyancsak ő határozza meg a prioritásokat is. Úgy véli, nem kell számot adnia feleségének mindarról, amit tesz, saját, férji szerepét úrként ítéli meg, felesége szerepét pedig neki alárendelt, engedelmességre köteles félként. Felesége kívánságait eltussolja tévedhetetlennek vélt értelme néhány szavával. Ha meg szeretné látogatni a szüleit, férje úgy ítéli meg, hogy felesleges idő- és pénz pocsékolás; ha vásárolni szeretne, felesleges költekezésként értékeli, mivel mindent, ami fontos, már megvásárolt ő. Ha netán hétvégén kirándulna egyet a hegyekbe, a női szeszélyesség számlájára írja. A gyülekezetben ellenben dicséri őt, úgy beszél róla, mint aki a legérzékenyebb lelkű nő, és hogy nagy áldásként könyveli el, hogy a felesége lehet. Ha viszont megkérdezte volna a feleségét is, mi a véleménye erről az áldásról, egy teljesen más változatot hallott volna. De tudta ő nagyon jól, miért nem kérdezi meg őt. A feleség, a még rosszabbtól való félelem miatt, magába fojtotta érzéseit.

Gyakorlati kérdések

1. Mi az oka annak, hogy a férj ennyire embertelen nyomás alatt tartja a feleségét?

2. Milyen megoldást ajánlhat az egyház a nyugodt, szeretetteljes házastársi kapcsolat biztosítására?

3. Miben téved a feleség?

4. Ismervén a férj erőszakosságát, mi az, amit megengedhetsz deviáns magatartása korrigálása érdekében?