II. Az egészséges kapcsolatok elvei (1Jn 4:11)

1. A Szentírás különleges tanácsokkal szolgál a család keretén belüli magatartásmódra.

2. A Biblia szerint a család tagjainak szavak által ki kell mutatniuk egymás iránti szeretetüket és megbocsátásukat.

3. A Szentírás a család minden egyes tagját arra indítja, hogy gondoskodjék a többiek szükségeinek betöltéséről.

III. A családi kapcsolatok – az Istennel való kapcsolat tükröződése (Ésa 54:5; 66:13)

II. Az intencionális család definíciója

“Közvetlenül házasságkötésünk előtt elterveztük, hogy saját külön otthonunk lesz, de sajnos ez nem jött össze. Három évig kénytelenek voltunk a szüleimnél lakni, míg összegyűjtöttük a pénzt a házra – emlékezett vissza Jenő házasélete kezdeteire. – A szüleim kérleltek, hogy maradjunk, s érvként a gazdaságosság kritériumát hozták fel. Nekem s a feleségemnek azonban más volt a tervünk. Szerettünk volna az első év után házat építeni, de megszületett a fiunk, Sebő, akinek látásjavító kezelése felemésztette összegyűjtött pénzünk nagy részét.

A második évben biztosak voltunk megálmodott fészkünk építése megkezdésében, de ezúttal is közbejött egy nem kívánt esemény: autóbalesetem volt, s a gépkocsi javítása egy vagyonba került. Forró imáink állandó témája volt, hogy legalább a ház alapjait sikerüljön megöntenünk. A harmadik évben, az egyik nagybátyám, értesülve tervünkről, jelentős összeget adott kölcsön, s így nekifoghattunk az építkezésnek. Nagy volt a lelkesedés. Mindenikünk hangot adott véleményének a ház formáját, beosztását, színét illetően. Sikerült befednünk, s következtek a belső simítások. A rendelkezésünkre álló összeg éppen hogy elég volt.

Egyik nap, amint hazaértünk a munkából, édesapám azzal fogadott, hogy feltörték a házát. Valakik felfeszítették a zárat, amíg el volt menve otthonról, és elvitték az összes pénzt és némi értékes holmit. Elúszott tehát a szüleim pénze is. Elbátortalanodtunk. A feleségem megkért, hogy imádkozzunk, mivel lehetetlennek tartotta, hogy Istennek ne legyenek megoldásai. Még aznap telefonált a feleségem testvére Kanadából – anélkül, hogy tudomása lett volna erről az esetről –, és felajánlotta, hogy pénzt ad a ház befejezésére.

A család élete sok szempontból hasonlít egy ház építéséhez. Nekünk volt egy bizonyos tervünk, a valóság azonban állandó kihívásnak bizonyult. E tény ellenére azonban tervünk mégis könnyebbé tette utunkat. E terven igazítani lehet a szükségek és a körülmények függvényében, de a kezdetben kitűzött céloknak nem szabad változniuk. A célkitűzések megállapításakor a családnak mindig a véget kell szem előtt tartania” (Stephen R. Covey nyomán, The 7 Habits of Highly Effective Families, 70).

Akár egy ház építésekor, a családnak is alkalmazkodnia kell az események “éghajlati” feltételeihez; a kormánykereket az élet helyes elveinek irányában kell tartani.

Az intencionális családban a tagok együtt dolgoznak annak érdekében, hogy a kitűzött célt együttesen szem előtt tartsák, következetesen a cél felé haladjanak, és a jövőt illető tervekre összpontosítsanak. Amellett, hogy a családi életnek állandó értelmet biztosítanak, a családi szertartások szorosabbá fűzik a tagok között a kapcsolatot, az egymáshoz való tartozás érzését gerjesztik, és hozzájárulnak a családon belüli egyensúly megőrzéséhez.

1. A családi áhítatnak a gyermekek korához mértnek kell lennie, úgy a tartamát, mint a tartalmát illetően. A családi áhítati alkalmaknak meg kell szilárdítaniuk a résztvevőkben az Isten szeretetéről, kegyelméről és üdvösségéről való meggyőződést, valamint az Istenbe vetett hitet és reménységet. A család mindenik tagjának meg kell hogy legyen a maga szerepe az áhítat percei alatt. Az áhítatra szánt időt tiszteletben kell tartani, s csak kivételes, alaposan megindokolt esetekben túllépni azt.

2. A gyermekek lefekvésének rutinja. Ezek a pillanatok csodálatos alkalmak arra, hogy a család mindenik gyermekének külön figyelmet szenteljünk. Szeretetünk és támogatásunk biztonsága számukra a legkedvesebb emlékek egyike lesz.

3. Az együtt-étkezés. A vég idejében, amikor a családot széthúzzák a társadalmi követelmények, az asztal körül kötődő kapcsolatok felbecsülhetetlenül értékesek.

4. Az évenkénti nyaralások is nagymértékben hozzásegítik a család tagjaiban az egymáshoz való tartozás érzetének megerősödését. Nagyon fontos azonban, hogy a negatív magatartásformák otthon maradjanak. A köztünk levő kapcsolat egyre közelibbé válik, miközben egy hegyi ösvényen megyünk felfelé, kihúzzuk a sátrunkat vagy körbe üljük a tábori tüzet.

5. Az ünnepek. Azt mondják, hogy az a család, amely bizonyos ünnepeket együtt ül meg, az együtt is marad. A kultúrkör hagyományos ünnepei csodálatos alkalmak a család összegyűlésére.

6. A szombat megünneplése. Van-e különleges mozzanata a szombatkezdéseteknek és zárásotoknak? Különleges vacsorával kezditek-e a szombatot, péntek este? Meghívtok-e másokat is szombat délben ebédre, hogy megtapasztaljátok az Istennel és az egymással való közösséget?

7. A szolgálat. Gondoljatok arra az áldásra, amelyben mások terhe viselésekor részesültök. Családotok hogyan tehetne bizonyságot Isten iránti szeretetéről azáltal, hogy a szükségben levőket szolgálja? “Csak Krisztus módszerével lehet igazán az emberekhez férkőzni. A Megváltó az emberek közé vegyült. Javukat akarta. Együttérzést tanúsított irántuk, megnyerte bizalmukat. Azután így szólt hozzájuk: Kövessetek engem!” (Ellen G. White, A nagy Orvos lábnyomán, Advent, Budapest, 1998, 91).

A család szokásai rituálékká alakulhatnak át, ha az alábbi négy tényező hangsúlyozására sor kerül (lásd William J. Doherty, The Intentional Family, 11-12):

1. A szertartás előre látható jellege. A szertartások rendszeresek. Amikor a gyermekek minden péntek este meg kell hogy kérjék édesapjukat, hogy olvasson nekik egy történetet a Bibliából, már nem szertartásról van szó.

2. A kapcsolatok. A szokások megfelelő alkalmak kapcsolatok kialakítására. Ha bizonyos dolgok megszokott módon történnek a gyermekek lefekvése előtt, és pozitív, stresszmentes légkört teremtenek, könnyen kellemes szertartásokká alakulhatnak át.

3. Azonosság. Beszéljetek gyermekeiteknek családotokról. Tudni akarják, honnan származnak, mi az, ami egyedi a családjukban, és melyek a legjellegzetesebb személyiséggel rendelkező rokonaik.

4. A lelki értékek alkalmazása. Ha a mindennapok megszokott tevékenységei során alkalmazásra kerülnek a lelki értékek, az illető tevékenységek olyan szertartásokká minősülhetnek át, amelyek bemutatják és megerősítik az illető értékeket. Ily módon azok az értékek, amelyek magukba foglalják a szombat megőrzését, szertartásokká válhatnak, amelyek révén a gyermekek megtanulhatják az imádat és az Isten által elrendelt nyugalomnap értékét.

Befejezésül meg kell jegyeznünk, hogy az itt bemutatott anyag nem egy recept. A családok különböznek egymástól, és ezért a szükségeik is különbözőek. Ez az oka annak, hogy a család tagjainak együtt kell eldönteniük, mire van szükségük és miként érhetik azt el. Ehhez áldozatokra és a prioritások sorrendjének átértékelésére van szükség. Valószínű, hogy alaposabb tervezésre is szükség lesz, de a jutalomért, amelyben részesülni fognak, megéri áldozniuk.

Személyes bizonyságtétel

Egy huszonhat éves, házasulatlan fiatalember, aki egyik egyháznak sem volt a tagja, úgy tekintett a családi életre, mint a fajfenntartáshoz szükséges rosszra. A családi környezet, amelyből származott, tele volt konfliktusokkal, megtorlásokkal és frusztrációkkal. Amikor kíváncsiságból el kezdte látogatni a helybéli adventista gyülekezet istentiszteleteit, észrevette, hogy a jelenlevők közül néhány család valóban boldognak tűnt. Látta, hallotta, amint a férjek feleségeikhez szépen szólnak, gyermekeikkel határozott, de kedves hangon beszélnek, nem úgy, mint valami szemtelen és engedetlen teremtményekhez, akiket szüntelen fegyelmezni és féken tartani kell. Erre ifjúra mindez a kinyilatkoztatás erejével hatott. Elfogadta a meghívásokat, és ellátogatott több adventista otthonba, ahol alkalma volt megismernie az adventista családok otthonát, és felfedeznie, mennyire kellemes és megnyugtató élmény úgy élni. Ha nem lett volna számára ez a gyakorlati, élő bemutatás a kereszténységről, talán nem is csatlakozott volna egyházunkhoz, és tán meg sem nősült volna, és nem alapított volna családot, amelynek tagjai ugyanazt a hitet és vallást gyakorolják, mint ő.

“Az a család, amelynek tagjai udvarias, előzékeny keresztények, messze ható befolyást gyakorolnak pozitív irányban. Más családok is megjegyzik az ilyen otthon által nyert eredményeket és követik a példát, ezáltal ők is megvédik magukat a sátáni befolyásoktól... A kereszténység erejének – a világnak bemutató – legnyilvánvalóbb bizonyítéka, a helyesen szervezett és jól nevelt család, mely az igazságot úgy ajánlja, mint senki más, mert a szívre gyakorolt hatása élő bizonyság” (Ellen G. White, Boldog otthon, “Az otthon messze terjedő befolyása” című fejezet).

Elmélkedésre

Antal gyülekezete jószívű, lelkiismeretes diakónusa volt. Felesége, Anna nagyon szorgos, kezdeményező szellemű. Férjéhez képest élő ezüst, aki valamivel nyugodtabb, lassúbb nála. Ellenben kötelességtudóan látogatja a tagokat, meghallgatja őket, szavai pedig, amelyeket hozzájuk szól, megérinti szíveiket.

Antalt nagyra becsülik a gyülekezetben, s a lelkész messzemenően megbízik benne. De van egy gond. A felesége, Anna gyakran kritizálja, rendszeresen bosszantja amiatt, ahogy az otthoni problémák, feladatok megoldásához viszonyul. Az általa foganatosított kezdeményezéseivel – amelyeket közösen megbeszéltek – rendszerint vagy elkésett, vagy gyakorlatba sem ültette, vagy pedig valamilyen oknál fogva halogatta. Amikor úgy tűnt, hogy a béke és a megértés hangulata telepszik otthonukra egy-egy probléma sikeres megoldása nyomán, Anna egy újabbat tesz a terítékre, amely sorára várt, s a hangulat újra borússá válik házasságuk felett.

Egy szombaton Antal a gyülekezet bizottsága elé jön, és felajánlja a lemondását. A lelkészt és a bizottság tagjait igencsak meglepte a gesztusa. E figyelmes, kötelességtudó diakónus felügyelete alatt mindig jól mentek a dolgok. Antal azonban nem fűz döntéséhez magyarázatot, és nem is szeretné, ha sokáig tárgyalnák visszavonulását. Biztosította a bizottságot, hogy a következendő időben is a gyülekezet rendelkezésére áll, és hogy aktívan Isten ügyét fogja szolgálni.

Annának még van egy rossz szokása. A férje hátralékait aprólékos részletességgel elmeséli a gyülekezeti barátnőinek, kipletykálván ily módon az adminisztratív téren meglévő hiányosságait, valamint azon képtelenségét, hogy behozza hátrányait. Voltaképpen ez volt az oka annak, hogy lemondott diakónusi tisztségéről. Meggyőződése, hogy feleségének köszönhetően imázsa sokat romlott a gyülekezetben, s emiatt nem érzi magát megfelelőnek a gyülekezet e tisztségére.

Gyakorlati kérdések

1. Hogyan kezelnétek a fentebb felvázolt esetet? Hogyan győznétek meg Antalt arról, hogy ne mondjon fel?

2. Melyek azok a rendkívül negatív következmények, amelyeket a házastárs nyilvános kritizálása okoz?

3. Milyen módon lehetne kezelni Anna rossz szokását, és milyen stratégiát alkalmaznátok ahhoz, hogy meggyőzzétek: amit tesz, kárt okoz úgy házasságának, mint a gyülekezetnek?

4. Hogyan kell értelmeznünk a körülöttünk levők különböző személyiségtípusait, és melyek azok a bibliai érvek, amelyek arra késztetnek, hogy harmonikus módon együttdolgozzunk bármely személyiségtípussal?