A tanulmány célja

1. Megvitatni az igazi keresztény életben megnyilatkozó szeretet természetét.

2. Hangsúlyozni a bűn – az Istennel élt élet akadályának – súlyos voltát.

3. Feltárni és értelmezni a keresztény élet összetevő elemeit.

A tanulmány vázlata

I. “Járjatok szeretetben!” (Ef 5:2)

1. A keresztény szeretet modellje Jézus kereszten tanúsított önfeláldozó szeretete.

2. A keresztény szeretet inkább elv mint érzés.

3. A keresztény szeretet a megbékélésért küzd, úgy, ahogy Jézus is megbékéltette magával az emberiséget.

II. Megterhelő dolgok (Ef 5:5)

1. Keresztények lévén Isten mellett döntünk.

2. Nekünk Isten ítélete fényében kell bűnösségünkre s a gonoszságban való részvételünkre gondolnunk.

3. Nem áll jogunkban bármely bűnre is ráfognunk, hogy kicsi bűn.

III. Járjatok világosságban! (Ef 5:13-15)

1. Ahhoz, hogy örök életünk legyen, cselekvően keresnünk kell Isten segítségét.

2. Isten bölcsességet ad megismernünk akaratát, ha valóban akarjuk ezt.

3. A Szentlélek segít felfedeznünk Isten akaratát, és erőt is biztosít számunkra teljesítenünk azt.

Összefoglalás

A Szentírás szerint Isten a szeretet. Ebből következik, hogy ha követni akarjuk Istent, olyan életünk kell hogy legyen, amelynek alapelve a szeretet. Emberek lévén, szeretetről alkotott elméletünk könnyen megtörténhet, hogy téves, torzult. Az Efézusbeliekhez írt levélben Pál megmagyarázza, mi a szeretet mennyei értelme.

Magyarázat

Efézus 5:1-21 verseiben Pál arra int, hogy vegyük komolyan a keresztény járásra szólító felhívást, mégpedig (1) Isten szeretete és ítélete kinyilatkoztatása; (2) az Istentől kapott világosság és bölcsesség; (3) és a Szentlélek által Istentől kapott teljesség ajándékának kontextusában.

I. A keresztény járás Isten kinyilatkoztatása perspektívájából (Ef 5:1-7)

Az igerész meglepő módon kezdődik: “Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Ef 5:1). A New International Version angol nyelvű fordításban ez áll: “Utánozzátok az Istent!” Az “utánozzátok-az-Istent” nem csupán erkölcsösségre szóló felhívás. Sokan vannak, akik nem ismerik Istent, mégis kifogástalan erkölcsi rendszer szerint élnek. A kereszténység és az egyszerű erkölcsösség közti lényeges különbség az, hogy a keresztényeket – a “szeretett gyermekeket”, akik Jézus által megismerték az Úr szeretetét és megbocsátását – Isten kéri arra, hogy utánozzák Őt (Ef 4:32). Mivel szeret minket, meg kell rajtunk mutatkozzék szeretete, mégpedig abban, hogy erkölcsös, megbocsátó lelkületű életet élünk, Istennek szenteljük magunkat, a munkánkat, mindenünket, és mindenek előtt szeretjük felebarátainkat.

Pál bíztatja Isten gyermekeit, hogy szeretetben éljenek (Ef 5:2), tudatában lévén Isten haragjának és ítéletének. Szeretetben élni azt jelenti, hogy úgy élni, ahogy Jézus élt, és azokat is szeretni, akik nem azt érdemlik meg (Róm 5:8). Úgy szeressünk, hogy ne várjunk érte cserébe semmit. Mindhalálig szeressünk!

Akik szeretetben élnek, nem csak hogy Isten szeretetére alapozzák életüket (Ef 4:32; 5:1), de szem előtt tartják Isten haragját is, amely “eljő a hitetlenség fiaira” (Ef 5:6). Amikor az Isten példáját követő “szeretett gyermekeket” összehasonlítjuk azokkal, akik Isten haragját várják, a különbség igencsak szembeötlő: az előbbiek abban a szeretetben élnek, amely elvezeti őket az Isten iránti engedelmesség gyümölcseihez, míg az utóbbiak úgy élnek, mint az engedetlenség fiai, akiknek magatartásából arra lehetne következtetni, hogy a bűn nem is valós jelenség, és hogy Isten akarata nem is számít voltaképpen (3. és 7. vers). “Egyetlen egy művész, aszkéta tudós vagy módfelett erkölcsös farizeus sincs, akinek nem kellene bűnösként Isten előtt megjelennie. Az Efézusbeliekhez írt levél szerint nincs semmiféle engedmény az erkölcsi kérdésekben. E dolgok miatt jön Isten haragja az engedetlenség fiaira” (The Interpreter’s Bible, 10/708).

II. A keresztény járás a világosságban és a bölcsességben (Ef 5:8-17)

A keresztények Isten szeretett gyermekei (Ef 5:1), következésképpen a “világosságnak fiai” is (8. vers). Az első státusz a szeretetben való életmódra kötelez (2. vers), míg a második a világosságban valóra. Mit jelent a világosságban járni? Elsősorban nyilván azt, hogy ne járjunk többé a sötétségben (3-12 versek). Másodsorban azt, hogy továbbvigyük az embereknek a világosság gyümölcseit, amelyek “minden jóságban és igazságban és valóságban” vannak, “meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak” (9-10). A világosságban való járás és annak keresése, ami kedves az Úr előtt: íme, a Lélekben élt megújult keresztény élet természetes jellemzői.

A világosság gyermekeinek “nincsen többé közösségük a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel”, hanem inkább még meg is feddik azokat (Ef 5:11). A keresztényeknek úgy kell élniük, hogy kiküszöböljék életükből a régi, sötét élet gonosz dolgait. Beszédükről és tetteikről ismerik meg őket, mivel minden eszközzel a gonosz ellen küzdenek. “Egy ilyen jellem nem a véletlen szüleménye, és nem az isteni gondviselésnek és kedvezésnek köszönhető csupán. A nemes jellem az önfegyelmezés, a belső természet felsőbbrendű természetnek való alárendelésének – az én megtagadásának és az Isten és ember szeretetteljes szolgálatának – az eredménye” (Ellen G. White, Nevelés, 44, szerk. ford.).

Pál ehhez hozzáad még egy gondolatot a világosság gyermekeire vonatkozóan: “Meglássátok annak okáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek” (Ef 5:15).

Bölcsen – bölcsekként – járni a következőt jelenti: (1) figyelmesen, a bűnt kerülve, Istent tisztelve és szolgálva élni (Péld 8:10; 9:13); (2) az idők vége azonnali bekövetkezésének tudatában élni (Ef 5:16); és (3) állandóan Isten akarata szerint és parancsolataival összhangban élni (Ef 5:17).

III. A keresztény járás a Szentlélekkel beteljesedve (Ef 5:18-20)

Egészen az 5. fejezetig Pál apostol a keresztény életvitel három összetevő eleméről beszélt: a szeretetről, a világosságról és a bölcsességről. Ezúttal megemlíti a negyediket, s talán a legfontosabbat: “Teljesedjetek be Szentlélekkel” (Ef 5:18). A keresztény ember élete akkor teljes, ha az a Szentlélek ereje és vezetése alá van rendelve.

Érdekes megfigyelni, hogy Pál a “teljesedjetek be Szentlélekkel!” felszólítást ellentétbe helyezi a “meg ne részegedjetek bortól!” felszólítással (18. vers). Amit Pál hangsúlyozni akar itt, az nem a Lélek és a bor közti ellentét, hanem a keresztény életvitelben lényeges önuralom. Kinek az uralma alatt vagyunk? A Lélek vagy másvalami uralma alatt? A részegség vagy más, különbnél különb módszerekkel indukált extatikus állapotok megfosztanak az önfegyelmezés képességétől, elködösítik az értelmet, eltompítják a lelkiismeretet, majd lelki, erkölcsi és társadalmi vétségekhez vezetnek. A kereszténynek nem szabad hogy köze legyen egy ilyen fajta életgyakorlathoz.

Ellenben ha Lélekben vagyunk teljesek, öröm-, hála- és dicséret teljes életünk lesz felebarátaink szolgálatában.

A görögben a “teljesedjetek” igeként fordított kifejezésen három sajátosság figyelhető meg: először is felszólító módban van: nem választható opció, hanem parancs. Másodsorban a többes szám: a Lélekkel való teljesedés nem egy szűk körű elit kiváltsága, hanem a hívők közössége minden tagjáé. Harmadsorban pedig a jelen idő: nem egy jövőbeli cél, hanem egy folytonos, állandó tapasztalatról van szó.

És még egy gondolat: az alkohol képes rabul ejteni az embert: elcsüggeszti, megfosztja önbecsülésétől és megrontja kapcsolatait. A Szentlélek azonban hatalommal és erővel rendelkezik arra, hogy segítséget nyújtson közösségben, imádatban, megelégedésben és engedelmességben élni (Ef 5:19-21). Elég ok ez beteljesednünk a Szentlélekkel.

Személyes bizonyságtétel

Van-e alkoholista ismerősöd, aki rendszeresen részt vesz a Névtelen Alkoholisták találkozóin? Ha igen, biztosan tudod, hogy az illető személyek úgy beszélnek magukról, mint akik tudatában vannak alkoholfüggő állapotuknak: nem gyógyulófélben levő alkoholistáknak, egykori alkoholistáknak, hanem egyszerűen alkoholistáknak tartják magukat. Az alkoholizmus sokak szerint gyógyíthatatlan betegség, habár enyhítése lehetséges. Az alkoholisták még azt is mondják magukról, hogy soha, még egy napig sem szabad ellazítaniuk a betegség elleni készenléti állapot “harci pozíciójából”, mivel az éberség a kulcsa az absztinenciának és a visszaesés elleni szüntelen küzdelemnek.

Ugyanez elmondható a bűnösökről is. Ha valaki egyszer bűnt követett el, örökké bűnös marad. A különbség az alkoholisták és a bűnösök közt az, hogy ez utóbbiak számára van egy teljes rehabilitációt biztosító gyógykezelés. A bűnösök számára Jézus Krisztus és a megváltási terv a biztos gyógyulást szavatoló program. Akárcsak az alkoholisták esetében, a keresztényeknek is állandóan készenlétben kell lenniük a kísértések elleni szüntelen harcban.

Amikor Jézus követői elismerik, hogy semmi erejük nincs a bűn felett, megalázkodnak Isten előtt és befogadják szívükbe a Megváltót, megvalósul az élet teljes átalakulása, mivel Isten megelégíti őket kegyelmével. Ez pedig nem enyhítése a bűn betegségének, hanem maga a teljes gyógyulás!

Most az ideje, hogy a rekuperációs folyamatban levő bűnösök mindenkinek, akivel kapcsolatba lépnek elmondják, hogyan segíthet Isten eljutniuk a bűnnel szembeni teljes absztinenciára, és egy teljesen új életet kezdeniük.

Alkalmazás

Amikor kutyát idomítunk, édességekkel, nyalánkságokkal és egyéb jutalmakkal dicsérjük ügyességüket, hogy ily módon rögződjék bennük, mi az, amit elvárunk tőlük. Mondjatok el néhány, háziállatokkal kapcsolatos érdekes történetet, tapasztalatot, amelynek ti is résztvevői voltatok. Mit éreztetek akkor? Isten kiszabadította Izraelt a rabságból. Micsoda jutalom volt ez számukra! Ezután pedig azt kérte tőlük, hogy a Tízparancsolat révén kinyilatkoztatott jellemével összhangban éljenek: “Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából” (2Móz 20:2).

Elmélkedésre

1. “Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Ef 5:1). Miben utánzott téged először a gyermeked? Ismételte a szavaidat, vagy pedig fogta a táskádat, hogy ő is munkába akar menni? Ezeknek a pillanatoknak mély jelentőségük van. Mi a különbség gyermekeink utánzási gesztusai és a mi, Istent utánzó gesztusaink között? Miért oly fontos figyelmünket Jézusra fókuszálnunk, ahelyett hogy elmúlt, Jézus ismerete előtti életünket elemezgetnénk? (Lásd: Ef 5:8-9)

2. Keresd meg az értelmező szótárban a “megőriz”, “megtart”, “tiszteletben tart” igék jelentését, majd keress legkevesebb öt bibliaszöveget, amelyben ilyen vagy olyan formában megjelenik ez a szó. Olvasd el Jn 15:10; 1Jn 5:2-3 és 2Jn 1:6 verseket.

Gyakorlati kérdések

1. “És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok” (2Jn 1:6). A következő négy napon vezess nyilvántartást arról, hogy mi az, amit reggel, felkelés után leghamarabb megteszel. Utalni fog nyilvántartásod arra, hogy Jézussal jársz?

2. Ha rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami kapcsolatban tart Vele, a gyorsan, elalvás előtt elrebegett ima, kérd Őt, hogy segítsen változtatnod elsőbbségeiden. Milyen hatást gyakorol életedre az, hogy amint megébredsz, megkéred Jézust, legyen melletted a nap egész folyamán?

3. Oszd meg e tapasztalatod valakivel, aki szintén problémákkal küszködik az elsőbbségek megválasztása terén.