SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

E HETI TANULMÁNYUNK: Jn 14:1–3; ApCsel 1:9–11; Mt 24:23–51; 7:21–29; Fil 2:9–11; Jel 20:7–9

„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik… És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel 19:11, 16).

KULCSGONDOLAT: Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus eljön újra dicsőségben, összegyűjteni minden korból a megváltottakat, hogy örökkévaló országába vigye őket. Örömmel várják visszatérését, akik elfogadták Megváltójuknak és Uruknak.

JÉZUS MINDEN ÍGÉRETE KÖZÜL a legnagyszerűbb, hogy visszatér, és elvisz a bűntől beteg földről. Az a boldog reménységünk, hogy Urunk, Jézus Krisztus újra eljön. Mint Megváltónk, megbékéltette a földet a mennyel, és ezzel előkészítette jövetelének nagy és dicsőséges napját. Mint királyok Királya és uraknak Ura, örökre megpecsételi ezt a megbékélést azon a napon. Ez a reménysége azoknak, akik elismerték Krisztust Uruknak. A második eljövetel azonban szomorú és félelmetes esemény lesz mindazoknak, akik nem fogadták el Jézust életük Urának.

Miért ne szentelnénk hát magunkat teljesen Urunknak, aki a Golgotán mindent feláldozott értünk?

Bízunk Jézus szavaiban, amikor azt mondta: „ismét eljövök”. Az eredeti ige, amit a „jönni” szóval fordítunk, jelen idejű. A jelen idő itt a jövőre vonatkozik, és a bizonyosságot hangsúlyozza. Ígéretében Jézus Krisztus úgy biztosít eljöveteléről, mintha az már most megtörténne!

Elcsüggedtünk, aggódunk vagy félelmek gyötörnek? Olvassuk el újra Jn 14:1–3 verseit, a saját nevünket gondolva a megfelelő helyre! Legyünk biztosak abban, hogy Jézus hozzánk szól, szavaival nekünk üzen! Milyen reményt ébreszt bennünk nekünk szóló ígérete?

Az Úr nem csak azt szeretné, hogy biztosak legyünk eljövetelében. Azt is fontosnak tartja, hogy tudjuk, miként jön el. A tegnapi részben beszéltünk arról, hogy Jézus valóban eljön. Kijelentette: „Ismét eljövök.” Nem fogadhatunk el olyan magyarázatot, amely szerint Krisztus második eljövetele nem valóságos, csak lelkileg érezhető lenne. Igaz, hit által Krisztus máris a szívünkben él (lásd: Ef 3:17), de ha Szentlelke által már bennünk van, ez korántsem jelenti azt, hogy ne jönne el dicsőségben, szemmel láthatóan is.

Mit tudhatunk meg Jézus eljövetelének módjáról? Az alábbi idézetek segítenek a választ megtalálni.

Mt 24:23–26 ___________________________________________________

Mt 24:27 ______________________________________________________

Mt 24:30 ______________________________________________________

Mt 24:31 ______________________________________________________

Jézus második eljövetele nem titokban történik. Drámai, látható és hallható esemény lesz. Jézus szavai arra utalnak, hogy eljövetelekor a halottak feltámadnak: „Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon” (Jn 6:40).

Csaknem kétezer évvel ezelőtt a Jelenések könyve végén feljegyzett kijelentésében feltámadt Urunk ezt mondta: „Bizony hamar eljövök” (Jel 22:20). A keresztények azóta is küzdenek ezzel a kijelentéssel. A mi szemszögünkből nézve nem úgy tűnik, hogy hamar jön. Tudjuk azonban, hogy az Urat nem köti az idő úgy, mint minket, embereket. Péter apostol emlékeztet rá, hogy „egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap” (2Pt 3:8).

Gondolkozzunk azon, amit Péter az Úrról és az időről írt! Milyen hibától óvnak szavai?

Olvassuk el Mt 24:45–51 verseiben Jézus példázatát! Mi Jézus alapvető üzenete ebben a részben? Miért olyan időszerű ez a példázat?

Az egyházban régóta fontolgatjuk a „késlekedés” témáját. Késik-e az Úr, és ha igen, miért? Miért nem tért még vissza? Talán nem kapunk választ az összes kérdésünkre, a fontos mégis az, hogy mindig készen legyünk, bármikor jön is.

Hogyan válaszolnánk annak, aki megkérdezné, mit jelent készen várni Jézus eljövetelét? Készen állnánk-e, ha ma jönne vissza az Úr?

Urunk visszajövetele kétféleképpen hat a földön élőkre. A félelem ideje lesz azoknak, akik nem fogadták el Krisztust Megváltójuknak és Uruknak. Ítélet sújt sokakat azok közül is, akik ugyan Krisztus követőinek gondolják magukat, de nem engedték, hogy Krisztus uralja életüket.

Olvassuk el figyelmesen az alábbi szövegeket, és gondolkodjunk el e negyedévi témánkon! „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mt 7:21–23). Ezeknek az igéknek a fényében tehát hogyan történhet meg, hogy valaki Jézust „Úrnak” vallja, de közben nem engedi, hogy valóban élete Ura legyen? Mi a döntő különbség a kettő között?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Megváltónk világosan kifejti: nem választhatjuk el egymástól a belé vetett hit megvallását a neki való engedelmességtől. Figyeljük meg, milyen fontosnak tartja Jézus az engedelmességet és azt, hogy valóban élő kapcsolatban legyünk vele! Nem ismeri azokat, akik bár szavaikkal Úrnak vallották és az Ő nevében vittek végbe nagy dolgokat, mégsem engedelmeskedtek akaratának. Jézus talán itt fogalmaz a legélesebben azzal kapcsolatban, hogy mennyire hiábavaló, ha az ember kereszténynek vallja magát, de nem keresztényként él. Az igazi keresztényi élethez cselekedni kell mennyei Atyánk akaratát, máskülönben hitünk csak homokvár.

Olvassuk el azt a példázatot, amely Krisztus előbbi kijelentése után következik (Mt 7:24–29)! Hogyan illeszkedik mondanivalója a 21–23. versekben elmondott szavaihoz?

Hűséges engedelmességgel párosul az őszinte keresztények hitvallása, hogy Jézus az Úr. Nem engedelmességünk ment meg, de engedelmességünkkel fejezzük ki Istenbe vetett hitünket, aki saját vérén szerezte megváltásunkat.

Olvassuk el Ef 1:7; Kol 1:14 és Zsid 9:12 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből az igékből üdvösségünk útjáról?

Nem csak ők ismerik el Jézust Uruknak. Pál apostol szerint eljön a nap, amikor minden térd meghajol, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus az Úr.

Olvassuk el Fil 2:9–11 verseit! Mire utal Pál?

„Első eljövetelekor az emberek megtagadták és elutasították Krisztust, bűnözőként vonszolták Pilátus ítélőszéke elé, ahol istenkáromlással vádolták. Megostorozták és keresztre feszítették. Szögeket vertek kezébe és lábába… Második eljövetelekor azonban minden másként lesz. Mindenki elismeri, hogy Ő a dicsőség Királya. Jézus nevére minden térd meghajol, és minden nyelv vallja majd, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére. Az angyalok hódolattal borulnak le előtte. Ellenségei rájönnek, hogy hibát követtek el, és minden nyelv megvallja: Jézus valóban Isten” (Ellen G. White: With Power and Great Glory In: Signs of the Times, 1905. április 19.).

Ez azonban nem megmentő hitvallás lesz a gonoszok részéről, inkább a tagadhatatlan igazság elismerése. Nem változik meg szívük, nem térnek meg. Jel 20:7–9 szerint tovább folytatják Isten elleni lázadásukat.

Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké” (Jel 22:1–5).

Milyen áldott reménység! Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus hamarosan visszatér, mint királyok Királya és uraknak Ura! Új eget és új földet teremt, ahol örökkön-örökké vele uralkodunk!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszélgessünk a hétfői részben tárgyalt gondolatokról, hogy milyen lesz Krisztus visszatérése!

2. Mit felelhetnénk, ha valaki Krisztus eljöveteléről ezt mondaná: „Gyerekkorom óta mást sem hallok, csak hogy Krisztus hamar eljön, pedig azóta már milyen hosszú idő eltelt! Kérlek, ne is idegesíts ezzel!”

3. Gondolkozzunk a Jelenések könyvéből idézett szakaszon! Beszélgessünk arról, hogy vajon milyen lesz az élet az új földön! Mi lesz a legfőbb különbség az ottani élet és a mostani földi élet között?

4. Beszéljük meg, mi a különbség az istenhit és aközött, hogy valóban Jézus uralkodik az életemen!