13. tanulmány − 2005
szeptember 17 - 23.
KIRÁLYOK KIRÁLYA, URAKNAK URA
E HETI TANULMÁNYUNK: Jn 14:1–3; ApCsel 1:9–11; Mt 24:23–51; 7:21–29; Fil 2:9–11; Jel 20:7–9
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik… És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel 19:11, 16).
KULCSGONDOLAT: Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus eljön újra dicsőségben, összegyűjteni minden korból a megváltottakat, hogy örökkévaló országába vigye őket. Örömmel várják visszatérését, akik elfogadták Megváltójuknak és Uruknak.
JÉZUS MINDEN ÍGÉRETE KÖZÜL a legnagyszerűbb, hogy visszatér, és elvisz a bűntől beteg földről. Az a boldog reménységünk, hogy Urunk, Jézus Krisztus újra eljön. Mint Megváltónk, megbékéltette a földet a mennyel, és ezzel előkészítette jövetelének nagy és dicsőséges napját. Mint királyok Királya és uraknak Ura, örökre megpecsételi ezt a megbékélést azon a napon. Ez a reménysége azoknak, akik elismerték Krisztust Uruknak. A második eljövetel azonban szomorú és félelmetes esemény lesz mindazoknak, akik nem fogadták el Jézust életük Urának.
Miért ne szentelnénk hát magunkat teljesen Urunknak, aki a Golgotán mindent feláldozott értünk?
| VISSZAJÖN JÉZUS (János 14:1–3; Apostolok cselekedetei 1:9–11) |
Vasárnap szeptember 18. |
Akik elfogadták Jézus Krisztust Megváltójuknak és Uruknak, azok a reménység fiai. Örömmel várják „ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését” (Tit 2:13). Az Úr Jézus Krisztus visszajövetelének reménysége nem puszta ábránd. Biztosak lehetünk benne, hiszen Urunk mindig hű ígéreteihez.
Mit ígért követőinek Jézus visszatérésével kapcsolatban (Jn 14:1–3)?
Bízunk Jézus szavaiban, amikor azt mondta: „ismét eljövök”. Az eredeti ige, amit a „jönni” szóval fordítunk, jelen idejű. A jelen idő itt a jövőre vonatkozik, és a bizonyosságot hangsúlyozza. Ígéretében Jézus Krisztus úgy biztosít eljöveteléről, mintha az már most megtörténne!
Milyen szavakkal erősítette meg Jézus visszajövetelének ígéretét a két mennyei küldött (ApCsel 1:9–11)?
Az adventisták áldott reménységként őrzik szívükben Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelének ígéretét. Az adventista név is arra emlékeztet, hogy Jézus Krisztus, aki egyszer már eljött – akkor Betlehemben kisgyermekként született meg – újra el fog jönni, de már mint királyok Királya és uraknak Ura. Úttörőink sokkal korábbra várták eljövetelét, az ígéret mégis bizonyos.
„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elveszszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja...” (2Pét 3:9-10; lásd még: 1Thessz 4:16; új prot. ford.). Jézus második eljövetele nem puszta ábránd, hanem biztos reménységünk.Elcsüggedtünk, aggódunk vagy félelmek gyötörnek? Olvassuk el újra Jn 14:1–3 verseit, a saját nevünket gondolva a megfelelő helyre! Legyünk biztosak abban, hogy Jézus hozzánk szól, szavaival nekünk üzen! Milyen reményt ébreszt bennünk nekünk szóló ígérete?
| KRISZTUS VISSZAJÖVETELE |
Hétfő szeptember 19. |
Az Úr nem csak azt szeretné, hogy biztosak legyünk eljövetelében. Azt is fontosnak tartja, hogy tudjuk, miként jön el. A tegnapi részben beszéltünk arról, hogy Jézus valóban eljön. Kijelentette: „Ismét eljövök.” Nem fogadhatunk el olyan magyarázatot, amely szerint Krisztus második eljövetele nem valóságos, csak lelkileg érezhető lenne. Igaz, hit által Krisztus máris a szívünkben él (lásd: Ef 3:17), de ha Szentlelke által már bennünk van, ez korántsem jelenti azt, hogy ne jönne el dicsőségben, szemmel láthatóan is.
Mit tudhatunk meg Jézus eljövetelének módjáról? Az alábbi idézetek segítenek a választ megtalálni.
Mt 24:23–26 ___________________________________________________
Mt 24:27 ______________________________________________________
Mt 24:30 ______________________________________________________
Mt 24:31 ______________________________________________________
Jézus második eljövetele nem titokban történik. Drámai, látható és hallható esemény lesz. Jézus szavai arra utalnak, hogy eljövetelekor a halottak feltámadnak: „Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon” (Jn 6:40).
Olvassuk el, mit írt Pál Krisztus eljöveteléről (1Thessz 4:16–17)! Miért nem tehetné meg mindezt egy csaló? Hogyan téveszthettek meg mégis olyan sok embert hamis krisztusok, amikor Jézus eljöveteléről világos bibliai ígéretek szólnak?
Pál apostol is elmondta, amit a tanítványok hallhattak Jézustól visszajövetelével kapcsolatban. Jézus Krisztus második eljövetelekor személyesen az Úr száll alá a mennyből. Drámai esemény lesz, felcsendül az Úr hangja, a trombiták felharsannak. Ekkor feltámadnak, akik Krisztusba vetett hittel haltak meg. Végül a megváltottak mind összegyűlnek, hogy a levegőben találkozzanak az Úrral.
Képzeljük el, milyen lesz Jézus visszajövetele! Beszélgessünk erről szombatiskolai csoportunkban!
| KRISZTUS VISSZAJÖVETELÉNEK IDEJE |
Kedd szeptember 20. |
Csaknem kétezer évvel ezelőtt a Jelenések könyve végén feljegyzett kijelentésében feltámadt Urunk ezt mondta:
„Bizony hamar eljövök” (Jel 22:20). A keresztények azóta is küzdenek ezzel a kijelentéssel. A mi szemszögünkből nézve nem úgy tűnik, hogy hamar jön. Tudjuk azonban, hogy az Urat nem köti az idő úgy, mint minket, embereket. Péter apostol emlékeztet rá, hogy „egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap” (2Pt 3:8).Gondolkozzunk azon, amit Péter az Úrról és az időről írt! Milyen hibától óvnak szavai?
Az örökkévalóságból nézve az Úr Jézus Krisztus hamar eljön. Mégis, milyen sokszor kapjuk magunkat azon, hogy felkiáltunk: „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jel 6:10).
Olvassuk el Mt 24:45–51 verseiben Jézus példázatát! Mi Jézus alapvető üzenete ebben a részben? Miért olyan időszerű ez a példázat?
Az egyházban régóta fontolgatjuk a „késlekedés” témáját. Késik-e az Úr, és ha igen, miért? Miért nem tért még vissza? Talán nem kapunk választ az összes kérdésünkre, a fontos mégis az, hogy mindig készen legyünk, bármikor jön is.
Hogyan válaszolnánk annak, aki megkérdezné, mit jelent készen várni Jézus eljövetelét? Készen állnánk-e, ha ma jönne vissza az Úr?
| KRISZTUS VISSZAJÖVETELÉNEK HATÁSA |
Szerda szeptember 21. |
Urunk visszajövetele kétféleképpen hat a földön élőkre. A félelem ideje lesz azoknak, akik nem fogadták el Krisztust Megváltójuknak és Uruknak. Ítélet sújt sokakat azok közül is, akik ugyan Krisztus követőinek gondolják magukat, de nem engedték, hogy Krisztus uralja életüket.
Olvassuk el figyelmesen az alábbi szövegeket, és gondolkodjunk el e negyedévi témánkon! „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mt 7:21–23). Ezeknek az igéknek a fényében tehát hogyan történhet meg, hogy valaki Jézust „Úrnak” vallja, de közben nem engedi, hogy valóban élete Ura legyen? Mi a döntő különbség a kettő között?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Megváltónk világosan kifejti: nem választhatjuk el egymástól a belé vetett hit megvallását a neki való engedelmességtől. Figyeljük meg, milyen fontosnak tartja Jézus az engedelmességet és azt, hogy valóban élő kapcsolatban legyünk vele! Nem ismeri azokat, akik bár szavaikkal Úrnak vallották és az Ő nevében vittek végbe nagy dolgokat, mégsem engedelmeskedtek akaratának. Jézus talán itt fogalmaz a legélesebben azzal kapcsolatban, hogy mennyire hiábavaló, ha az ember kereszténynek vallja magát, de nem keresztényként él. Az igazi keresztényi élethez cselekedni kell mennyei Atyánk akaratát, máskülönben hitünk csak homokvár.
Olvassuk el azt a példázatot, amely Krisztus előbbi kijelentése után következik (Mt 7:24–29)! Hogyan illeszkedik mondanivalója a 21–23. versekben elmondott szavaihoz?
| MINDENKI MEGVALLJA |
Csütörtök Szeptember 22. |
Hűséges engedelmességgel párosul az őszinte keresztények hitvallása, hogy Jézus az Úr. Nem engedelmességünk ment meg, de engedelmességünkkel fejezzük ki Istenbe vetett hitünket, aki saját vérén szerezte megváltásunkat.
Olvassuk el Ef 1:7; Kol 1:14 és Zsid 9:12 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből az igékből üdvösségünk útjáról?
Nem csak ők ismerik el Jézust Uruknak. Pál apostol szerint eljön a nap, amikor minden térd meghajol, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus az Úr.
Olvassuk el Fil 2:9–11 verseit! Mire utal Pál?
„Első eljövetelekor az emberek megtagadták és elutasították Krisztust, bűnözőként vonszolták Pilátus ítélőszéke elé, ahol istenkáromlással vádolták. Megostorozták és keresztre feszítették. Szögeket vertek kezébe és lábába… Második eljövetelekor azonban minden másként lesz. Mindenki elismeri, hogy Ő a dicsőség Királya. Jézus nevére minden térd meghajol, és minden nyelv vallja majd, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére. Az angyalok hódolattal borulnak le előtte. Ellenségei rájönnek, hogy hibát követtek el, és minden nyelv megvallja: Jézus valóban Isten” (Ellen G. White: With Power and Great Glory In: Signs of the Times, 1905. április 19.).
Ez azonban nem megmentő hitvallás lesz a gonoszok részéről, inkább a tagadhatatlan igazság elismerése. Nem változik meg szívük, nem térnek meg. Jel 20:7–9 szerint tovább folytatják Isten elleni lázadásukat.
Velük ellentétben állnak viszont, akik bár bűnösök és nem tökéletesek, akik nem hivatkozhatnak saját igazságukra, de átadták szívüket az Úr Jézusnak, alávetették neki akaratukat. Uruknak vallják Jézust, és hitvallásukat életük is tükrözi. Földi dicsénekünket folytatjuk majd ott fenn a mennyben. Ha szeretjük és szolgáljuk Jézust már itt a földön, ahol mindent beárnyékol a fáradtság, a fájdalom, a bűn és a romlás, sokkal jobban szeretjük majd az új földön! Földi szolgálatunk a mennyben folytatódik, de már a bűn okozta fáradtság, betegség, tudatlanság és gonoszság nélkül. Ezt a győzelmet vívta ki Jézus, aminek gyümölcseit már most élvezhetjük, ha bízunk, és hit által Jézussal mint Urunkkal éljük az életünket.
|
Péntek szeptember 23. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Olvassuk el Jelenések könyvének utolsó négy fejezetét! Szánjunk időt arra, hogy elképzeljük az új föld leírása alapján a csodás jelenetet!
„Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak.
Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké”
(Jel 22:1–5).Milyen áldott reménység! Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus hamarosan visszatér, mint királyok Királya és uraknak Ura! Új eget és új földet teremt, ahol örökkön-örökké vele uralkodunk!
„Ámen, bizony jövel Uram Jézus!”
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Beszélgessünk a hétfői részben tárgyalt gondolatokról, hogy milyen lesz Krisztus visszatérése!
Mit felelhetnénk, ha valaki Krisztus eljöveteléről ezt mondaná: „Gyerekkorom óta mást sem hallok, csak hogy Krisztus hamar eljön, pedig azóta már milyen hosszú idő eltelt! Kérlek, ne is idegesíts ezzel!”
Gondolkozzunk a Jelenések könyvéből idézett szakaszon! Beszélgessünk arról, hogy vajon milyen lesz az élet az új földön! Mi lesz a legfőbb különbség az ottani élet és a mostani földi élet között?
Beszéljük meg, mi a különbség az istenhit és aközött, hogy valóban Jézus uralkodik az életemen!
Augustinus a tengerparton
Egy szép nyári délután Augustinus a tengerparton sétálgatott.
A napsugár beragyogta a tengert és a fehér homokot. Sirályok repültek a víz fölött, majd megpihentek a tenger vizén. Az ég kékjét puha bárányfelhők tarkították. Csak a hullámok suttogása hallatszott.
A férfi magányosan, gondolataiba merülve sétálgatott. Nagy tudós volt, sokat tanult, de kínozta, hogy képtelen megfejteni a rejtélyt. Isten tetteiről elmélkedett, Isten tervét akarta felfedezni az események mögött, és igen elcsüggedt, mert sehogy sem találta a magyarázatot.
Ekkor egy kisfiúhoz ért, aki a homokba épp egy lyukat fúrt, majd vödrével merített a tengervízből, visszaszaladt a lyukhoz, beleöntötte a vizet, azután újból vizet hozott a tengerből. A tudós hosszasan figyelte, amint a gyermek újból és újból a gödörbe üríti vödrét.
– Mit csinálsz itt, fiacskám?– kérdezte a bölcs tanító.
A gyerek nem lepődött meg a kérdésen, még a fejét sem emelte fel.
– Kimerem a tenger összes vizét, és ebbe a gödörbe öntöm! – felelte.
– Az lehetetlen! – válaszolt mosolyogva Augustinus.
– Semmivel sem nehezebb, mint Isten titkait megfejteni! – mondta a gyermek egyenesen a férfi szemébe nézve.
Augustinus megdöbbent a kicsi egyszerű szavainak mély igazságát hallva. Csüggedése egy szempillantás alatt szertefoszlott. Kezébe temette arcát, úgy köszönte meg Istennek, hogy a hit képes kitölteni azt az űrt, amire az értelem nem lel magyarázatot.
Peggy Webling története nyomán