3. tanulmány − 2005
július 9 - 15.
JÉZUS, A GONDOLATAINK URA
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Kor 2:16; Kol 3:1–2; Ef 6:10–18; 2Kor 10:3–5; Róm 12:1–2
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol 3:1–2).
KULCSGONDOLAT: Az Úr szeretné megújítani elménket, és vezetni gondolatainkat. Isten azt kívánja, hogy minden gondolatunkat alávessük Krisztus akaratának.
A GONDOLATOK HADSZÍNTERE. Sok kereszténynek van olyan téves elképzelése, hogy ha egyszer elfogadta Jézust Urának és Megváltójának, számára vége a háborúnak. A valóságban azonban a harc csak ekkor kezdődik igazán! Jézus földi életét tanulmányozva is láthatjuk, hogy Sátán a keresztség után jóval erősebb támadásba kezd. A csata az elménkben zajlik. Sátán egyik kedvenc kísértése, hogy emlékeinket felidézve megpróbál visszacsábítani a régi, elhagyott utakra. Az Úr azonban azt akarja, hogy a hátunk mögött lévőket elfeledve, elváltozzunk az elménk megújulása által (Róm 12:2). A görög szó, amely itt a „változzunk el” jelentést hordozza, ugyanabban az alakban szerepel, mint amit Mk 9:2 használt, utalva arra, amikor Jézus „elváltozék” előttük. Krisztusnak nagy tervei vannak megváltott gyermekeivel! Szeretné, ha annyira megújulnánk elménkben, hogy Isten dicsősége ragyogna át rajtunk!
| A GONDOLATOK HATALMA |
Vasárnap július 10. |
Olvassuk el a következő igéket: 2Móz 20:17; 1Kor 2:16; Mt 5:8; 1Krón 28:9! Mi a közös bennük?
A Bibliában természetesen sok tanácsot találhatunk tetteinkre és beszédünkre vonatkozóan, ami érthető is, mert cselekedeteinknek és szavainknak roppant nagy a hatása úgy ránk, mint másokra.
A Bibliából az is világosan kitűnik, hogy az Úr odafigyel gondolatainkra. De vajon miért? Számít-e egyáltalán, mi jár a fejünkben, amíg ez tettekben nem nyilvánul meg? Miért kell Istennek törődnie azzal, hogy mit gondolunk? Kit sérthetnének mások gondolatai, a magánjellegű, személyes dolgok, amelyek – ha nem öltenek testet szavakban vagy tettekben – nem árthatnak senkinek?
Miért számít az, hogy mit gondolunk, amíg nem váltjuk tettekre ötleteinket? Egyáltalán lehetséges nem a gondolataink alapján cselekedni? Ha pedig nem azok vezérlik tetteinket, akkor miért fontos, hogy mit gondolunk (lásd: 1Móz 6:5; Péld 4:23; Mt 5:27–30)?
Mivel minden szavunk és tettünk alapja a gondolat, nagyon is számít, hogy mit gondolunk. Minden gonosztett, minden gonosz szó, minden bűn egykor valakinek a gondolatában fogant meg. Hány és hány millió ember dédelgetett magában eleinte ártatlannak látszó gondolatokat, amelyek végül hihetetlen károkat okozó szavakká és tettekké érlelődtek! Ki tudhatná előre, mi marad csak gondolati szinten, és mi fogan meg, hogy végül keserű gyümölcsöt teremjen? Sohasem tudhatjuk biztosan, ezért jobban tesszük, ha szigorúan ügyelünk gondolatainkra, mielőtt valami szóvá vagy tetté fejlődne, fájdalmat és kárt okozva önmagunknak, esetleg másoknak!
Próbáljuk meg elképzelni, milyen rémítő lenne, ha gondolatainkat kivetítenék egy vászonra, amit mindenki láthat! Mi játszódna le a vásznon? Vajon bátran állnánk a vetítés elé, vagy inkább változtatnánk a gondolatainkon?
| „FOGLYUL EJTVÉN MINDEN GONDOLATOT” (2Korinthus 10:3–5) |
Hétfő július 11. |
Gondolkodjunk el azon, amit Pál 2Kor 10:3–5 verseiben megfogalmazott! Érdemes elolvasni ugyanezt a szakaszt más fordításokban is, mert ez megkönnyítheti a válaszadást az alábbi kérdésekre.
1. Pál szerint milyen harc részesei vagyunk?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
2. Mit jelent lelki harcban állni? Miben különbözik a fizikai csatától?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
3. Melyek azok a „testi” fegyverek, amelyeket a keresztények nem használnak (lásd: Jn 18:36)? Milyen fegyvereket használjunk (lásd: Ef 6:10–18)?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
4. Milyen „magaslatokat” emeltek az emberek Isten ismerete ellen?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
A 2Kor 10:4-ben említett „erősség” szó azt jelenti: vár, erődítmény. Pál itt szívünk belső erődjére utal, gondolataink „várfalaira”, bűnös énünk szokásaira, amelyek meghatározzák jellemünket. Ebben a harcban az igazság áll a tévedéssel szemben; Isten ismerete a tudatlansággal és a hiedelmekkel szemben; és az igaz istentisztelet a bálványimádással szemben. Ez a nagy küzdelem Krisztus és Sátán között az emberiség feletti uralomért, ami elménkben és szívünkben zajlik. Csak az életünkben munkálkodó, Istentől származó hatalom képes döntő csapást mérni a veszélyes ellenségre.
Miért olyan fontos gondolataink ellenőrzése az előttünk álló csatában? Hogyan befolyásolja az egész küzdelem kimenetelét az, hogy féken tudjuk-e tartani gondolatainkat?
| AZ ODAFELVALÓKKAL TÖRŐDJÜNK (Kolossé 3:1–2)! |
Kedd július 12. |
Ha már elfogadtuk Jézust Megváltónknak és Urunknak, akkor is fennáll a lehetősége, hogy elvonják figyelmünket a világi dolgok. Könnyen lefoglalhatja gondolatainkat, ami lényegtelen, így elfeledkezünk a legfontosabbról, arról, hogy felfelé kell tekinteni, és nem a földi dolgokkal lefoglalni magunkat. Természetesen fizikai értelemben a földön élünk, földi hatások vesznek körül, amelyek közül sok önmagában nem rossz (lásd: 1Móz 1:31). A lényeg, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól.
Mivel indokolja Pál apostol, amikor arra figyelmeztet, hogy a menynyei dolgokra összpontosítsunk (Kol 3:1–2)?
Vegyük szemügyre kicsit alaposabban, mit mond itt Pál! Mivel feltámadtunk Krisztussal (Kol 2:12; lásd még: Róm 6:4), meghaltunk az énnek (Kol 3:3), és új életet nyertünk Istenben. Gondolatainkat a mennyei dolgokra kell irányítanunk, és nem azokra, amelyek Jézussal való találkozásunk előtt lefoglaltak. Jézus kereszthalálával (lásd: Róm 5:6) lefizette a váltságdíjat bűneinkért (lásd: Ésa 53:6), „elfedezte” vétkeinket tökéletes igazságával (lásd: Róm 4:4–8), és most közbenjár értünk a mennyben (lásd: Zsid 9:24). Gondolatainkat az Úrra irányítsuk és a megváltás csodájára, amit véghezvitt értünk (lásd: 1Kor 1:30).
Jézus Krisztus, Urunk és Megváltónk az Isten királyiszékének jobbján ül. Figyeljünk arra, hogy tekintetünket nagy Főpapunkra irányítsuk, aki áthatolt az egeken, hogy esedezzen értünk!
„Gondolataitokat összpontosítsátok a Megváltóra! Vonuljatok el a világ zajától, és pihenjetek meg Krisztus árnyékában! Így a mindennapi munka és létharc közepette erőtök megújul” (Ellen G. White: In Heavenly Places, 62. old.).
Fordítsuk a lehető legtöbb időt arra, hogy a megváltás tervéről gondolkozzunk! Krisztus emberi testet öltött, helyettünk meghalt, és most a mennyei szentélyben szolgál. Mit árul el ez Isten jelleméről, és milyen reménységet nyújt? Képzeljük el, mi lenne, ha minden nap ilyen mennyei légkörben élnénk! Más lenne-e az életünk?
| MEGSZENTELT KÉPZELET (Róma 12:1–2) |
Szerda július 13. |
Olvassuk el Róm 12:1–2 verseit! Milyen tanácsot ad Pál apostol ebben a fejezetben a heti témánkkal kapcsolatban?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Teremtőnk egyik legértékesebb ajándéka a képzeletünk világa, amit azonban sajnos megrontottak a bűnös gondolatok és vágyak. Szükségünk van arra, hogy képzeletünket is megszentelje Isten. A Bibliában kiemelt szerepet kap gondolkodásunk jelentősége és a bátorítás, hogy kérjünk segítséget Istentől gondolataink és képzeletünk ellenőrzéséhez.
Hogyan újulhat meg elménk? Hasonlítsuk össze Róm 12:1–2 és Tit 3:5 verseit!
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Kizárólag ez a két szentírási ige tartalmaz utalást a görög főnévre, amit „megújítás”-nak vagy „megújulás”-nak fordítanak. Gondolkodásmódunk gyökeres átalakulása, amelyre Róm 12:2-ben szólít az Úr, csakis az odaszentelt életű keresztényekben munkálkodó Szentlélek hatalma által mehet végbe. Isten munkálkodik bennünk képzeletünk szintjén is, de csak ha engedjük! A teljes odaszánás időnként kimerítő lelki harcot igényelhet. Biztosan tapasztaltuk, hogy gondolataink könnyen elkalandoznak olyan területekre, amelyek veszélyesek; földi, testi dolgokkal kapcsolatosak, amelyek nem a mennyből származnak. A Kol 3:2 versében (lásd a tegnapi tanulmányt) a „törődni” kifejezés szó szerinti fordításban azt jelenti: „folyamatosan gondolni” a mennyei dolgokra. Részben erre utalhatott Pál akkor is, amikor azt mondta, hogy szüntelen imádkozzunk (2Thessz 1:11), mert leginkább az ima emeli fel gondolatainkat a menny felé.
Hogyan élünk a képzelőerőnk adta lehetőséggel? Elősegíti vagy inkább akadályozza az Úrral való kapcsolatunkat? Mi által válhatnánk nyitottabbá arra, hogy Isten ígérete szerint „elménk megújuljon”?
| KÜLÖNBÖZŐ HATÁSOK |
Csütörtök július 14. |
Nemrégiben szörnyű eset rázta meg egy egész ország lakosságát. Három fiatal meglátott egy szerencsétlen részeg hajléktalant, aki egy sikátorban aludt. Egy kannányi benzint rálocsoltak a férfira, és meggyújtották. A szegény ember rettenetes kínok között halt meg.
Amikor a tetteseket letartóztatták, és megkérdezték tőlük, miért követtek el ilyen szörnyűséget, az egyikük azt válaszolta, hogy egy filmben láttak hasonlót, és ők is meg akarták próbálni.
Gondolkodjunk el erről az esetről! Milyen fontos elv mutatkozik meg ebben a történetben, igaz ugyan, hogy rendkívül szélsőséges megnyilvánulásként?
Ahogy már láthattuk ezen a héten, Isten odafigyel gondolatainkra, és megígéri, hogy erőt ad azok megváltoztatásához. Bármennyire is mennyei erőről van szó ebben az ígéretben, Isten mégsem fogja természetfeletti módon megváltoztatni gondolatainkat! Nem úgy történik, hogy elmondjuk az imát: „Istenem, változtasd meg gondolataimat!”, és máris tiszta lesz a szívünk, elménk. Bármilyen szép is lenne, ez nem így működik. Fontos szerepünk van abban, hogy együttműködjünk az Úrral. Nagyrészt az határozza meg gondolkodásmódunkat, hogy mit engedünk be elménk „kapuin”. Minél többet olvasunk Jézusról, minél többet összpontosítunk a mennyei dolgokra, gondolataink annál többet időznek majd Jézusnál. Ennek az ellenkezője is igaz: minél többet olvasunk földi, szentségtelen dolgokról, gondolataink annál többet forognak majd azok körül. Ilyen egyszerű!
Hogyan világít rá e heti tanulmányunk lényegére Fil 4:8? Írjuk le a versben felsorolt szavakat (igaz, tisztességes, igazságos, tiszta stb.), és minden főcím alá soroljunk fel néhány dolgot, amelyek beleillenek abba a csoportba! Érdekes lesz összehasonlítani válaszainkat a többiekével! Hogyan követhetjük Pál apostol gondolatainkra vonatkozó tanácsait?
Problémát jelenthet, hogy uralkodni tudjunk gondolataink felett. A világi, földi dolgok elvonják figyelmünket a mennyel kapcsolatos gondolatokról. Könnyen meglehet, hogy problémánk gyökere abban van, amit olvasunk vagy megnézünk. Csakis rajtunk áll a változtatás!
|
Péntek július 15. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: „Az apostol igyekezett a hívőket arra tanítani, milyen fontos féken tartani gondolataikat, nehogy tiltott területekre térjenek, vagy erejüket értéktelen dolgokra pazarolják. Aki nem akar Sátán fortélyának áldozatul esni, annak jól kell őriznie a lelkéhez vezető utat. Kerülje annak olvasását, nézését vagy hallgatását, ami tisztátalan gondolatokat ébreszt” (Ellen G. White: Az apostolok története, 340. old.).
„Ha a Szentlélekkel együttműködve óvjuk szívünket, és ellenőrizzük gondolatainkat, akkor uralmunk alatt tudjuk tartani szavainkat is. Ebben rejlik az igazi bölcsesség, ami biztosítja az elme csendjét, elégedettségét és békességét. Örömet találunk abban, ha Isten kegyelmének gazdagságáról gondolkodunk” (Ellen G. White: Mind, Character, and Personality, 2. köt. 656. old.).
„Azoknak, akik Istentől jövő bölcsességre vágynak, nincs szükségük modern korunk bűnös tudására. Csukjuk be szemünket, hogy ne lássuk és ne tanuljuk meg a gonoszságot! Zárjuk be fülünket, máskülönben meghalljuk a rosszat, és elsajátítjuk azt a tudást, ami beszennyezi gondolatainkat és tetteink tisztaságát. Nyelvünket is őriznünk kell, nehogy gonoszt szóljon, és álnokság találtassék szánkban” (Ellen G. White: The Adventist Home, 404. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Gondoljuk át, van-e valami az otthonunkban, ami megnehezítheti, hogy gondolataink tiszták maradjanak!
Milyen fontos szerepet játszik az ima és a bibliatanulmányozás abban, hogy képesek legyünk uralni gondolatainkat?
Mit tehet a gyülekezet azért, hogy segítse a tagokat, különösen a fiatalokat, megóvni magukat a rossz hatásoktól, amelyek megnehezítik gondolataik féken tartását?
Olvassuk el Ef 6:10–18 verseit! Hogyan segíthetnek ezek a tanácsok a gondolataink feletti uralomért vívott harcban?