SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

1. tanulmány   −  2005 június 25 - július 1.

 

URUNK ÉS MEGVÁLTÓNK: JÉZUS KRISZTUS

E HETI TANULMÁNYUNK: Róm 3:9–26; Lk 1:26–38; Jn 1:1–18; ApCsel 9:1–19

“És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2:10–11).

KULCSGONDOLAT: Az Újtestamentum arra szólít, hogy fogadjuk el Jézust Urunknak és Megváltónknak.

ÚR ÉS MEGVÁLTÓ. Manapság sok keresztény “kötöttségek nélküli” Megváltóra vágyik. Szabadítást szeretnétek – elkötelezettség nélkül. Lehet, hogy kereszténynek vallják magukat, de végül az önmaguk által “kitalált” megváltónál kötnek ki. Az angyal azt tanácsolta Józsefnek, hogy a csoda által születendő gyermeket nevezze “Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből” (Mt 1:21). A Betlehem melletti dombokon tanyázó pásztoroknak szintén angyal jelentette ki azt is, hogy “született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2:11).

Sokkal több újtestamentumi ige utal úgy Jézusra, mint Úrra, mint amely csak Megváltóként említi. Nem fogadhatjuk el Jézust Megváltónknak anélkül, hogy Urunknak is vallanánk. Péter apostol “Urunknak és megtartónknak” nevezi Jézust (2Pt 1:11); Pál apostol pedig arra bátorít, hogy várjuk “a megtartó Úr Jézus Krisztust” (Fil 3:20). Az e heti tanulmány annak a lényeges kérdésnek a jelentőségét és következményeit vizsgálja, hogy miként fogadhatjuk el Jézust, mint Megváltót és Urat egy személyben.

SZÜKSÉGÜNK VAN A MEGVÁLTÓRA (Róma 3:9–26)

Vasárnap június 26.

Pál apostol figyelmeztette a rómaiakat: “mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják” (Róm 1:18). Az Isten Igéje és akarata elleni lázadásnak következményei vannak. “Mert a bűn zsoldja halál” (Róm 6:23).

Olvassuk el Róm 3:9–26 verseit! Milyen fontos igazságot hangsúlyoz Pál ebben a szakaszban? (Aki még nem olvasta Pálnak a Rómabeliekhez írt levelét, annak érdemes az első fejezet első versénél kezdeni az olvasást, mert így végig követhető az érvelés.)

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Hajlamosak vagyunk önmagunkat másokkal összehasonlítva saját személyünket jobb színben feltüntetni. Másokra mutogatunk, akik bűnösebbek, mint mi. Közben elfelejtjük, hogy mi magunk is kárhozatra méltók vagyunk. Ez az önigazolás is bukott állapotunk bizonyítéka. Pál apostol nem hagy helyet a mentségeknek. Mindenki vétkezett, és szűkölködik Isten dicsősége nélkül. Mindannyian bűnösként állunk a szent Isten előtt. Ezt nem nehéz belátni. Csak annyit kell tennünk, hogy körülnézünk a világban, és máris látjuk bűneink temérdek bizonyítékát.

Milyen bizonyítékait találhatjuk az ember életében a bűn jelenlétének? Milyen messze keressük ezeket?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Nem kérdés, hogy a bűn és következményei mindenütt ott vannak körülöttünk és bennünk. Nem kell ujjal mutogatnunk másokra, a bűn minden bizonyítékát megtalálhatjuk, ha magunkra tekintünk. Pál is erre utal a Rómabeliekhez írt levelében. Minden száj elnémul Isten előtt, beleértve a miénket is!

Találunk-e valamit saját magunkban, amit ajánlólevélként mutathatnánk fel Istennek? Van-e az önvizsgálatnál jobb eszköz arra, hogy felismerjük: nem reménykedhetünk másban, csak az irgalommal teljes és megbocsátó Isten kegyelmében?

A MENNY LEGNAGYOBB AJÁNDÉKA  (Lukács 1:26–38; János 1:1–18)

Hétfő június 27.

A vasárnapi tanulmány ráébreszt, hogy ha Isten nem tesz valamit értünk, akkor semmiben sem reménykedhetünk. Jó hír, hogy Isten Jézus Krisztus által közbelépett az érdekünkben. Más világvallások követői is csodálják Jézus Krisztust, mint szent prófétát vagy nagy tanítót, mégis kevesen ismerik fel annak valódi jelentőségét, hogy Isten belépett az emberiség történelmébe.

Milyen üzenetet vitt Gábriel angyal Máriának, Jézus anyjának a gyermekről, aki majd megfogan méhében (Lk 1:26–35)?

Az Újtestamentum írói bátran kijelentik, hogy Jézus Krisztus a Szentlélek természetfeletti beavatkozása által fogant. “A Szentlélek száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának” (Lk 1:35). Jézus földi anyától született, de csak Istent nevezhette valóban Atyjának. Isten Fia és ember egy személyben.

Figyeljük meg János bizonyságtételét az evangéliumi feljegyzés elején! Milyen fontos üzenetet közvetít Jézus Krisztussal kapcsolatban (Jn 1:1–18)?

Jézus Krisztus nem csupán szent próféta vagy nagy tanító. Ő a testté lett Ige. Ő az, aki hallható hangon közli Isten gondolatait. Öröktől fogva egy az Atyával, az Atya egyszülött Fia, aki testté lett a názáreti Jézus személyében; Immánuel – “Velünk az Isten”. Velünk van, nem csak abban az értelemben, hogy ott volt a Sínai-hegynél a földrengésben, villámlásban és a felhőkben, hanem közülünk való, vagyis éppen olyan ember lett, mint mi magunk. Milyen megdöbbentő leereszkedés ez a részéről, aki “kezdetben az Istennél vala”!

Kétségbeejtő helyzetekben drasztikus megoldásra van szükség. Isten csak azzal menthetett meg a bűntől, hogy saját maga emberként a földre jött, és meghalt értünk. Mit árul el a bűn komolyságáról ez az áldozat? Felismerve ezt, jobban bízunk-e abban, hogy Isten, aki képes volt ilyen mélyre hajolni értünk, meg tud szabadítani minden bajból, bármilyen súlyos is a helyzetünk?
ISTEN TÖKÉLETES TERVE (Ézsaiás 53:3–7)

Kedd június 28.

Amikor Jézus a Jordán folyóhoz ment, hogy megkeresztelkedjen, Keresztelő János felkiáltott: “Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29)! Ebben a rövid kijelentésében Keresztelő János összefoglalja Isten tökéletes megváltási tervét. Jézus Krisztus volt az Isten Báránya.

Tekintsük át együtt az alábbi szentírási idézeteket! Hogyan segítenek e szakaszok abban, hogy megértsük Isten tökéletes megváltási tervét?

1Móz 22:6–14 _________________________________________________

Ésa 53:4–7 ____________________________________________________

Jel 5:1–14 _____________________________________________________

Mindnyájan tévútra tértünk, vétkeztünk és szűkölködünk Isten dicsősége nélkül. A bűn zsoldja a halál. Mindnyájan halált érdemlünk, de Jézus Krisztus, Isten Fia készségesen magára vette büntetésünket. “Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ésa 53:5).

Amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, Jézus mint Bárány letette az életét. Minden részletében teljesítette Isten tökéletes megváltási tervét. “Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint” (1Kor 15:3). “Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor 5:21).

“Krisztussal úgy bántak, ahogy bűneink miatt mi megérdemelnénk. Ennek köszönhetjük, hogy nekünk olyan bánásmódban lehet részünk, amely Krisztusnak jár. Elítélték a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nincs. Elszenvedte a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét, […] és az Ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ellen G. White: Jézus élete, 16–17. old.). Olvassuk el hangosan ezt a jól ismert idézetet úgy, hogy ezúttal a “mi” személyes névmást “én”-nel helyettesítjük! “Krisztussal úgy bántak, ahogy én megérdemelném, hogy én olyan bánásmódban részesüljek, amely neki jár…” Ismételgessük addig, amíg igazán hat ránk ez a gondolat, és világossá válik számunkra, mit tett értünk Jézus!

ELFOGADNI ISTEN KEGYELMÉT (1Korinthus 1:18–31)

Szerda június 29.

Kegyelmes mennyei Atyánk maradéktalanul gondoskodott üdvösségünkről. Mi, akik holtak voltunk bűneinkben, élhetünk Krisztus Jézus által. Pál apostol így hirdette a jó hírt: “Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol” (Róm 10:9). Amikor Pált és Silást megkérdezte a filippibeli börtönőr, mit cselekedjen, hogy üdvözüljön, válaszuk egyszerű és lényegre törő volt: “Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe” (ApCsel 16:31)! Az üdvösség mindenkié lehet, aki elfogadja Isten tökéletes tervét. Ha hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor megtartatunk.

Sajnos nem mindenki hajlandó elfogadni Isten tökéletes tervét. Egyesek úgy tekintik a kereszt üzenetét és a vér általi engesztelést, mint az emberiség barbár múltjának maradványát. Mások inkább saját bölcsességükben bíznak, mint Isten bölcsességében.

Hogyan ábrázolja Pál apostol azt, ahogy a különböző emberek fogadják Isten tökéletes megváltási tervét (1Kor 1:18–31)? Milyen hatással van ma az emberekre az evangélium üzenete?

Az apostoli időkben voltak, akik szégyennek, botránykőnek tartották Jézus Krisztus kereszthalálát. Hogyan lehetne Messiás az, akit úgy végeztek ki, mint egy bűnözőt? Mások ostobaságnak tartották a kereszt üzenetét. Hogyan befolyásolhatná egyetlen ember halála az emberiség sorsát? Mindkét csoport elutasította Isten tökéletes megváltási tervét, és gúnyolta kegyelmét. Egyesek azért, mert ellenkezett saját vallási nézeteikkel, mások csupán azért, mert nem tűnt ésszerűnek, logikusnak és elég “tudományosnak”.

Voltak azonban olyanok is, akik elfogadták a Jézus Krisztus általi megváltás jó hírét. Elfogadták Krisztus bűneikért hozott áldozatát éppúgy, mint Isten hatalmát és bölcsességét. Az evangéliummal szemben tanúsított ellenállást figyelmen kívül hagyva Pál apostol kijelentette: “Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére” (Róm 1:16).

Gondolkodjunk el azon, hogyan fogadtuk az evangélium üzenetét, amikor először értettük meg igazán! Tekintsünk vissza, milyen volt akkor a kapcsolatunk Jézussal, és hogyan válaszoltunk megmentő kegyelmére! Mi indított arra, hogy elfogadjuk a felkínált üdvösséget? Vagy lehet, hogy még mindig kifogásokat keresünk?
URUNK JÉZUS KRISZTUS (Apostolok cselekedetei 9:1–19)

Csütörtök június 30.

János apostol egyszerűen számol be a szomorú hírről: Jézus Krisztus “az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Jn 1:11). Jézus nem olyan Messiás volt, amilyenre vártak, ezért sokan elutasították Őt is Isten tökéletes megváltási tervével együtt. János apostol azonban a jó hírt is feljegyzi: “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek” (Jn 1:12). Sokan vannak, akik olvassák ezt a bizonyságtételt, de nem fogják fel valódi jelentőségét. Amikor elfogadjuk Isten tökéletes megváltási tervét, amelyet Jézus Krisztus, az Isten Báránya visz véghez, nem csak Megváltónknak, hanem Urunknak is elfogadjuk Őt.

Érdemes elolvasnunk a Saul megtéréséről szóló beszámolót és az azt követő találkozását Ananiással (ApCsel 9:1–19)! Hogyan alkalmazhatjuk mindezt saját életünkre, amikor elfogadjuk Jézust, mint Megváltónkat és Urunkat?

Amikor Saul ráeszmélt, hogy a feltámadott Krisztussal találkozik, az első dolog, amit mondott nem az volt: “Uram, mit akarsz, miben higgyek?”, vagy “Uram, mit akarsz, hogy szóljak?”. Saul ezt kérdezte: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Jézust “Uramnak” nevezte, tehát elismerte, hogy engedelmeskednie kell neki. Az Úr ezután így válaszolt: “Kelj fel, és menj…”. Saul pedig engedelmeskedett, felkelt és elindult. Ananiás esetében is ugyanezt látjuk. Először ugyan vitatkozik Krisztussal, és megkérdőjelezi ítéletét, de amikor az Úr azt mondja: “Menj!”, Ananiás elindul. Az üzenet világos: ha úgy beszélünk Jézus Krisztusról, mint Urunkról, akkor elismerjük, hogy korlátlan tekintélye van életünkben.

Hogyan feddte meg Jézus azokat, akik állították, hogy hozzá tartoznak, ám életük mégsem bizonyította hitvallásukat (Lk 6:46–49)?

Amikor elfogadjuk Jézus Krisztust Megváltónknak és Urunknak, engedelmeskedni fogunk neki, és ezért életünk gyökeresen átalakul. Megváltozunk, ha cselekszünk, engedelmeskedünk és hittel teljes életet élünk.

Érdemes elgondolkodnunk azon, vajon mit válaszolna Isten, ha Saulhoz hasonlóan mi is megkérdeznénk: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”
 

Péntek július 1.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Péter második levelét olvasva megfigyelhetjük, milyen sokszor utal Jézus Krisztusra! Ez a levél azzal kezdődik és végződik, hogy Urunknak és Megváltónknak nevezi Jézust.

Biztosan eszünkbe jut néhány olyan bibliai személy, akik azt latolgatták, hogy milyen következményekkel jár, ha elfogadják Jézus Krisztust Megváltójuknak és Uruknak. Íme néhány példa:

Vajon mi lehetett a küzdelmük oka? Találunk közös elemet ezekben a helyzetekben?

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Hogyan bátoríthatjuk egymást arra, hogy elfogadjuk Jézus Krisztus uralmát életünk felett? Miközben erre törekszünk, hogyan kerülhetjük el a törvényeskedés csapdáját? Miért fontos, hogy megértsük a hit általi üdvösség tanát?

  2. Mit tehetnénk, hogy még jobban Jézusnak szenteljük életünket?

  3. Hogyan bátorítanád egy barátodat, aki szeretne ugyan részesülni a megváltásban, de fél átadni magát Jézus Krisztusnak?

  4. Beszélgessünk a csoportban arról, hogy mi az evangélium. Miután mindenki elmondta véleményét, elemezzük a válaszokat! Hasonlítsuk össze az evangéliumról alkotott különböző nézeteket!