SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

„És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt” (1Móz 22:8).

A legtöbb keresztény egyetért abban a létfontosságú igazságban, hogy a megváltás minden korban csak egyetlen módon volt lehetséges; Jézus áldozati halála által. A mennyben mindenki Jézus halála által lesz ott, akár ismerték Őt név szerint, akár nem. Egyesek sokat fognak tudni a megváltás tervéről, mások keveset; egyesek káprázatos világosságban éltek itt, mások pedig csak árnyékban.

Az árnyék azonban mégsem teljes sötétség. Mert ahol árnyék van, ott kell lennie fénynek is. Az árnyékok önmagukban a fény körvonalai, a fény peremén vannak jelen, és nem tudnak ott kiformálódni, ahol nincs fény.

Az árnyékok segítenek megérteni a világosságot. Ezen a héten azoknak az embereknek az életére vetünk pillantást, akik az árnyékban éltek. Abban az árnyékban, amely csak azért keletkezhetett, mert a fény mindig ott volt velük.

Sokkal korábban, mint ahogy a Golgotán teljessé lett volna a kinyilatkoztatás, az Úr megtanított népének bizonyos igazságokat arról, hogyan menti meg a világot a bűnből. Ennek megértését szolgálták az árnyékok.

A HÉTEN FELVETŐDŐ KÉRDÉSEK: A Biblia milyen szavakat használ a bűn fogalmának meghatározására? Hogyan nyilvánult meg a kereszten hozott áldozat Kain és Ábel, Ábrahám a Mórija-hegyén, és a pusztában támadó mérges kígyók történetében? Ezek a beszámolók mit tanítanak nekünk az evangéliumról?

Vasárnap január 2.

A BŰN ÁLTAL OKOZOTT VÁLSÁG

A Biblia sokféle szót használ a bűn fogalmának meghatározására. Az alábbiakban felsoroljuk azokat, amelyeket az Ó- és Újszövetség a leggyakrabban használ, megadjuk jelentésük magyarázatát, és néhány igehelyet, ahol a szavak szerepelnek. Keresd ki az igéket, és olvasás közben alkalmazd a magyarázatot!

ÓSZÖVETSÉG

1. Hattat: „mellétalálni”, „célt téveszteni” (3Móz 5:5; Zsolt 51:6).

2. Awon: „gonoszság”, „vétek”, alapvető gondolata az elvetemültség, hamisság, torz jellem és viselkedés (1Móz 15:16; Ésa 43:24).

3. Pesha: A törvény vagy tekintély előre megfontolt, szándékos semmibevételét, áthágását jelenti. Lázadás Isten ellen, amit néha úgy fordít a Szentírás: „elpártolás”, „vétek” (Ésa 1:2; Ám 4:4).

4. Resha: szó szerint azt jelenti „kificamodik”, „kilazul”, általában a gonoszság gondolatát hordozza magában (1Móz 18:23; 2Móz 23:1).

ÚJSZÖVETSÉG

1. Hamartia: szó szerint azt jelenti, „céltévesztés”, és az Újszövetség annak az emberi döntésnek a jelölésére használja, amikor valaki engedetlen lesz Istennel szemben (Jn 19:11; 1Jn 1:8).

2. Parokoe: szó szerinti jelentése, „nem hall meg valamit” vagy „nem hajlandó meghallani valamit”. Gyakran „engedetlenség”-nek fordítják (Róm 5:19; Zsid 2:2).

3. Paraptoma: azt jelenti, „elcsúszás”, „hiba” vagy „elesés”. Gyakori fordítása: „vétek”, „bűn”.

4. Anomia: a nomos, vagyis a törvény áthágására vagy a törvénysértés kísérletére utal. Ezt a szót többek között 1Jn 3:4-ben találjuk: „a bűn pedig a törvénytelenség” (Mt 7:23; Zsid 1:9).

5. Adikia: az „igazságtalanság”, „gonoszság” gondolatát hordozza (Róm 1:18; 2Pt 2:15).

„Céltévesztés”, „elvetemültség”, „nem hall meg valamit”, „lázadás”… milyen sokféle szóval és gondolattal lehet kifejezni a bűn fogalmát! Ebből többek közt az tűnik ki, hogy a bűn különböző módon nyilvánulhat meg, különböző okból lehet rávenni, ösztönözni valakit a bűnre. Mondd el, milyen tanulságokat vontál még le a bűnnel kapcsolatosan a fenti szótanulmányból!

Hétfő január 3.

A BŰN ÁLTAL OKOZOTT VÁLSÁG (FOLYTATÁS)

„… az egész világ a gonoszságban vesztegel” (1Jn 5:19).

Mi, mélyen a bűnbe süllyedt emberek, hogyan érthetjük meg teljesen a bűn hatalmas voltát? Nem igazán vagyunk képesek erre. Olyan ez, mintha megpróbálnánk egy fekete táblát nézni egy elsötétített szobában. Bár nem tudjuk teljesen felfogni a bűnt, annyira mégis képesek vagyunk, hogy megértsük, mennyire káros.

Gondolj három emberre, akikhez közel érzed magad: családtagjaid, barátok, szomszédok, bárki! Figyeld meg életüket, és írd le, milyen szenvedést hozott életükbe a bűn (nem feltétlenül a saját bűnük)!

Miről írtál? Betegség, fájdalom, halál, bűntény, erőszak, fájdalom, elidegenedés, gyűlölet, keserűség stb.? Most szorozd ezt be annyi emberrel, ahány élt vagy élni fog ezen a Földön (kivéve egyet), s akkor még mindig csak sejthetjük, mennyi pusztítást okoz a bűn.

Mégis a gonoszság külső, fizikai pusztítása csak a probléma egyik része. Az istentelenség sokkal mélyebbre hatol, mint ami a fizikai rombolásban látható. A bűn végső soron az Isten uralma és felsőbbsége elleni lázadás. Annak elutasítása, hogy elfogadjuk tekintélyét életünkre, viselkedésünkre és sorsunkra vonatkozóan, s ez sokféle erkölcsi, lelki és etikai viselkedésformában nyilvánul meg, ami végül elkerülhetetlenül szenvedéshez és halálhoz vezet.

Ahhoz, hogy a bűnt bűnnek ismerjük el, azzal összefüggésében kell szemlélnünk, hogy kik vagyunk mi az Istennel való kapcsolatban. Nem csak tettekben és cselekedetekben kell látnunk, hanem létállapotként; hiszen maguk a tettek és cselekedetek csak annak az istentelenségnek következményei, amelyben élünk. A gonoszság tehát inkább az, amik vagyunk, és nem az, amit teszünk, hiszen végeredményben amiatt tesszük azt, amit teszünk, akik és amik vagyunk.

Csak akkor kezdjük megérteni, milyen veszedelmes a bűn, ha felmérjük, mibe került megmenteni bennünket abból. Mit mondanak nekünk az alábbi igék arról, mennyire rossz a bűn, annak alapján, amilyen hatalmas áldozat árán mentett meg belőle az Úr? (Lk 24:7; Jn 3:14; Róm 3:21–26; 2Kor 5:21; 1Pt 2:24)

Kedd január 4.

KAIN ÉS ÁBEL

Az elmúlt néhány napban a bűn problémáját vizsgáltuk. De mi a helyzet a gyógyírral?

Először is, miután Ádám és Éva vétkezett, és az Úr kitiltotta őket az Éden kertjéből, az Urukkal való kapcsolatot áldozatok által tartották fenn. Az áldozati rendszer arra összpontosult, hogy a megígért Fiúra tekintsenek, aki véget fog vetni a bűn problémájának. Bár a Szentírás nem részletezi azt az áldozati rendszert, amely Ádám és Éva istentiszteletét alkotta, mégis első két fiuk, Kain és Ábel áldozatából egyértelműen kitűnik, hogy a bárány feláldozása – amely a megtérésnek, és az eljövendő Messiásba vetett hitnek a kifejeződése – istentiszteletük központi részét alkotta.

Kain milyen viselkedésformákat dédelgetett, amelyek arra késztették, hogy megtagadja a bárányáldozat bemutatását? (1Móz 4:1–8; 1Jn 3:11–15)

Ezt a történetet jogosan úgy tekintik, mint első példáját annak, mekkora ellentét van azok között, akik hittel elfogadják Krisztus igazságát, s azok között, akik saját „jó cselekedeteik” által akarják kiérdemelni az üdvösséget. Mégis némi irónia fedezhető fel itt. Azok, akik ellenzik azt, hogy az üdvösség csakis a Krisztusba vetett hit által lehetséges, a törvény cselekedetei nélkül (Róm 3:28; Gal 2:16; 3:11), gyakran azt állítják, hogy az ilyen tanítás bűnre vezet. Hiszen – szól az érvelésük – ha az embereknek azt mondjuk, hogy a jó cselekedetek nem üdvözítenek, akkor mi értelme az izzadságnak, az önmegtagadásnak, ami a jó cselekedetekhez szükséges (Róm 6:1, 15)?

Olvasd el gondosan 1Móz 4:3–7 és 1Jn 3:12 verseit! Mit mond mindkét igehely Kain tetteiről, ellentétben Ábel tetteivel? Mit tett Kain, legalábbis amennyire a Bibliából tudjuk, és miért úgy mutatja be az Írás, ahogy bemutatja? Mit mondanak ezek az igék arról a viselkedésmódról, amikor valaki önmaga akarja kiérdemelni az üdvösséget?

Kain tetteit gonosznak ítéli az Úr, mert ő azért mutatta be áldozatát, hogy azzal kiérdemelje az üdvösséget. Ábel tettei azonban olyan szívből fakadtak, amely megértette a bűnért való áldozat jelentőségét, s ezért az Úr igaznak ítélte azokat. Más szóval, csak azok tudnak „jót cselekedni”, akik megértik, hogy üdvösségük tekintetében teljesen Istentől függnek, teljes mértékig egy Helyettesre kell hagyatkozniuk. A tettek értékét talán a hozzájuk vezető indítékokban kell látni: azokat a tetteket, amelyeket olyan szívvel tesznek, hogy általuk az üdvösséget akarják kiérdemelni, gonosznak ítéli Isten; azokat azonban, amelyek a már elnyert üdvösségért való hálából születnek, igaznak ítéli az Úr. Mit gondolsz, miért van ez így?

Szerda január 5.

ÁBRAHÁM ÉS A GOLGOTA

A héber Biblia egyik legmegindítóbb és legerőteljesebb története az, amikor Ábrahám és Izsák a Mórija-hegyére megy. Három világvallás – a júdaizmus, az iszlám és a kereszténység – különböző okból ugyan, de drága kincsként őrzik. A keresztények természetesen egy előképnek, egy szimbólumnak tartják ezt a történetet: a megváltás tervének, és Krisztus érettünk történt, helyettesítő halála szimbólumának.

Olvasd el 1Móz 22:1–19 verseit! Egy pillanatig hagyd figyelmen kívül az evangéliumi elemet! Milyen más tanulságokat tudnál levonni ebből a történetből, ami értékes lehet az Úr ismeretének szempontjából? Más vallások szerinted milyen tanulságokat vonhatnak le ebből az epizódból?

Bármilyen hatalmas horderejű igazságot tanítanak is ennek a történetnek az alapján, e fejezet lényeges mondanivalója az evangéliumi elem: a fiú helyett feláldozott bárány. Isten többek között azt mondja el itt számunkra az evangéliumon keresztül, hogy még a tökéletes önfeláldozás tette – az, ahogyan Ábrahám hajlandó volt felajánlani saját fiát áldozatként (hiszen melyik apa ne ajánlaná fel inkább önmagát a gyermeke helyett?), sem volt elegendő a bűnért való áldozathoz. A bűn problémája sokkal mélységesebb annál, mint amit közülünk, bűnös emberek közül bárki is tehetne a megoldásért. Még egy olyan cselekedet sem volt elegendő, amilyet Ábrahám volt kész megtenni hittel és odaadással telt szívből. Kizárólag maga Isten tudta megoldani a bűn problémáját; csak Ő tudta biztosítani a szükséges Bárányt.

Olvasd el 1Móz 22:8 versét! Hogyan tárul fel itt az evangélium? Szerinted Ábrahám teljesen felfogta szavainak értelmét? Vagy talán csak a fiát próbálta megnyugtatni?

Gal 3:7–9 versei arról beszélnek, hogy az evangélium hirdettetett Ábrahámnak, s hogy az ő Magvában áldatnak meg a Földnek minden nemzetségei (idézi 1Móz 22:18-at). Egyértelmű, hogy bármennyit értett is Ábrahám addig a megváltási tervből, a történtek után világosabban látta azt. Annyi azonban kétségtelen, hogy fájdalmas leckéből tanulta meg.

Bár Ábrahámot nem menthették meg tettei, cselekedetei mégis hogyan fejezték ki a hitét? Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a hit és cse- lekedetek viszonyára vonatkozóan?

Csütörtök január 6.

KÍGYÓ A PUSZTÁBAN

Izrael hosszú utazásai és pusztai tartózkodása során Isten az Ő kegyelméből csodálatos módon megóvta népét a mérges kígyóktól és a skorpióktól (lásd: 5Móz 8:15). Megóvta egészségüket és erejüket, bőségesen kaptak vizet és tápláló ételeket, valamint vezetést útjukon, és oltalmat az ellenséges törzsektől. A nép azonban mindig talált okot az elégedetlenkedésre és panaszra, különösen Mózes ellen. Amíg lábuk az ígéret Földje felé tartó, kanyargós utat járta, szívük mindig a romlás felé hajlott.

Izrael Mózes elleni panaszainak egy része (legalábbis látszólag) jogos volt, nemde? (Lásd: 4Móz 21:5) Hiszen az étel és a víz alapvető szükség- letek. Akkor miért jöttek a mérges kígyók?

A történet egyik érdekes fordulata az, hogy az embereknek egy mérges kígyót formázó alakzatra kellett feltekinteniük ahhoz, hogy éljenek. A kígyó a Bibliában, és gyakran más ősi irodalmi művekben is a gonosz jelképe (1Móz 3:1; Jel 20:2). Miért? Ezzel ellentétben, Ellen G. White azt mondja, hogy a kígyó „Krisztus jelképe volt. A Krisztus érdemeiben való hit szükséges voltát Isten így véste be elméjükbe” (Pátriárkák és próféták, 398–399. oldal). Valójában Krisztus szavai is ugyanezt a gondolatot erősítik (Jn 3:14–15). Vajon miért használja a Szentírás valami jónak a bemutatására a gonosz jelképét?

Egyesek úgy okoskodtak, hogy a válasz Krisztus halálának a módjában keresendő. A kereszten Ő viselte bűneinket; Ő volt az, aki magára vette a világ bűneit és gonoszságát, aki bűnné és átokká lett érettünk (2Kor 5:21; Gal 3:13). S mert meghalt értünk, ezért nézhetünk fel, és találhatunk menekvést a gonosztól, ami másképp tönkretenne bennünket. Ez a keresztény hit egyik nagy paradoxonja: Jézus, aki mindenestől fogva jó, Ő lett a kereszten minden gonoszság középpontja.

Gondolatban képzeld magad egy izraelita helyébe, akit éppen most harapott meg egy mérges kígyó, amely már többeket megölt körülötte! Azt mondták neki: „a túlélés egyetlen módja az, ha felnézel a kígyó másola tára.” Miért olyan jó példa ez arra, hogy mit jelent hit által élni, bízni abban, amit nem teljesen értesz, és elfogadni azt, hogy teljes mértékben képtelen vagy megmenteni önmagadat?

Péntek január 7.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Olvasd el Ellen G. White: Pátriárkák és próféták 389–401. oldalát (38. fejezet: Vándorlás Edom körül)!

„Kain és Ábel az emberiségnek azt a két osztályát jelképezi, amely az idők végéig fenn fog állni. Az egyik osztály igénybe veszi önmaga számára a bűnért már kijelölt és meghozott áldozatot, a másik megkísérli, hogy saját érdemeire támaszkodjon; az ő áldozatuk nélkülözi az isteni közbenjárás erényét, ezért nem képes arra, hogy Isten kegyelmébe helyezze az embert. A törvényszegések kizárólag Jézus érdemei által nyerhetnek bocsánatot” (Ellen G. White: Conflict and Courage, 25. oldal).

„Ugyanaz a lecke, amit az Úr parancsára Mózes adott Izrael népének a pusztában, minden – a bűn szégyenfoltja miatt szenvedő – léleknek szól. A kavargó felhőből Krisztus szólt Mózeshez, és arra utasította, hogy készítsen egy rézkígyót, tűzze azt egy póznára, majd parancsolja meg mindenkinek, akit megharapott a mérges kígyó, hogy tekintsen fel rá, és éljen. Mi történt volna, ha ahelyett, hogy Krisztus parancsa szerint felnéztek volna, azt mondták volna: »Én nem hiszem, hogy bármi jó is származna abból, ha felnézek. Túlságosan is szenvedek a mérges kígyó harapásától.« Az engedelmesség volt a cél, a vak és fenntartás nélküli bizalom, percnyi kétségeskedés, az okok és tudományos magyarázatok kutatása nélkül. Krisztus szava így szólt: »Nézz fel, és élsz!« (Ellen G. White: Our High Calling, 20. oldal).

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK:

1. Hogyan értelmezzük a bűn következményei és maga a bűn közötti különbséget? Egyáltalán jogos az ilyen megkülönböztetés?

2. Ezek a bibliai beszámolók mennyiben segítenek megértenünk azt, hogy az üdvösség mindig csakis hit által volt lehetséges, s nem a törvény cselekedetei által? Miért van az, hogy az üdvösséget sohasem nyerhetjük el másképp, csak azáltal, amit Krisztus tett értünk?

3. Figyeld meg a fenti Ellen G. White idézet utolsó két mondatát! Ez a tétel miért olyan fontos különösen ma, amikor a tudomány állításai oly hatalmas befolyással vannak az emberi gondolkodásra?